Év

 1 1835|           a jövő esztendő eleibe.~Ily pillanat vala nekem az 1834ik
 2 1835|        megbántottalak!”~Lelkemnek ily hánykódásai közt a múltnak
 3 1835|     kárhoztatsz? Mely nemtelen az ily bosszú gyönyörűsége! - S
 4 1835|           talán némelyikünknek is ily sorsunk lehet nemsokára.~ ~
 5 1835|          hivatalaiktól; az ország ily törvénytelen állásában nem
 6 1835|        tagnak választott. De mire ily nagy lármát csinálni a dologból?
 7 1835|        szenvedni. Mely nyomorú az ily létezés!~Te, ki a menedékért
 8 1835|        kis körben is megérdemelni ily hazafiak figyelmét.~Fogadja
 9 1835|       midõn a hosszas barátságnak ily lassú hüldögélését kell
10 1835|           sorsa lett. Ha elfogják ily úton s ily ítéletnél fogva,
11 1835|            Ha elfogják ily úton s ily ítéletnél fogva, pasquillus
12 1835|        esztendõ óta barátom. Soha ily levelet nem vettem tõle,
13 1835|         postára! Igen bánom, hogy ily gorombán írék neki. Mégis
14 1835|        neki. Mégis õ nem érdemelt ily kíméletlenséget tõlem. De
15 1835|        idõkor valóságos bélyegei.~Ily korban s ily körülmények
16 1835|  valóságos bélyegei.~Ily korban s ily körülmények közt léptem
17 1835|          végre megutáltam magamot ily szerepet játszani, s levetettem
18 1835|     feltételem, hogy az õ emlékét ily gúnyoló okoskodással akarom
19 1835|        talán érzette azt is, hogy ily hánykodó indulatú, makacs
20 1835|           lenne tõled, természet, ily elfásítva szakasztani ki
21 1835|  szívemnek vére fakad utána, hogy ily nemtelenül akarok menekedni
22 1835|       maradék a nyilvános igazság ily vakmerõ üldözõin, s midõn
23 1835|         találék az életben örökké ily egyformán, tiszta belsõvel,
24 1835|         megelégedést. Érzem, hogy ily körülmények közt, gond nélkül
25 1835|          fohászkodása lehet; mert ily helyhezetben, kitaszítva
26 1835|   felelhet sorsáról a vélekedések ily habzása közt; mert ami ma
27 1835|         semmit nem tudék felelni.~Ily életnemet vagy csak a legvastagabb
28 1835|       kibe ezen szerzetben élve s ily elvû emberek közt, a teremtõ
29 1835|         hogy egy ilyen rangotlan, ily csekély helyen álló, ily
30 1835|          ily csekély helyen álló, ily nevetlen ember ekként kijelentetik
31 1835|         nyert koszorú homlokomot. Ily meggyõzõdésre, ezen tárgyról
32 1835|       krajcárt is pirulás nélkül? Ily tûnõdésimbõl egy vigasztaló
33 1835|    ellököm magamtól a segedelmet. Ily konyhalelkûek észrevétele
34 1835|       hurcolni engem ez az ember, ily megváslalt tárggyal. Szívesen
35 1835|       többé nem is correspondálok ily kalmárlelkû emberrel. Tilschre
36 1835|           nyílt mezőre állani ki. Ily kicsiny nemzetnek, úgymond,
37 1835|           Ma már háromszor hallék ily forma ideát s a kegyelem
38 1835|        vigasztala leginkább, hogy ily hitvány embert eddig nem
39 1835|        élvezetet találunk bennök. Ily babonás előttem az óesztendő
40 1835| fogadkozás vala számadásom - soha ily nyugodtan, a barátság ily
41 1835|         ily nyugodtan, a barátság ily érzelmeivel nem várám az
42 1835|     ekként dicsérém meg magamot: „Ily becsületes ember soha nem
43 1835| harcaimmal, leverõ akadályimmal s ily nemes gyõzedelmemmel! Te
44 1835|        gyarló ember, látván, hogy ily könnyen segíthet magán,
45 1835|  philosophia s erkölcstudománynak ily harcában, szembe a pozitív
46 1836|        még ez előtt nem kezdettem ily naplót. Mely nagy gyönyörrel