Év

 1 1835|     keblemet, hogy mint becsületes ember s becsületes hazafi viselém
 2 1835|            által leköteleztetik az ember a közvéleménynek s jusst
 3 1835|           egész életemben s minden ember tudós munkát és tudós beszédet
 4 1835|     morális erejében; alig van tíz ember, ki értené, mit kell tenni.
 5 1835|    autorságot. Miként álljak annyi ember eleibe? Mit mondjak nekik,
 6 1835|            a figyelemnek, s minden ember csak tõlem vár valami különöst
 7 1835|         lenni, mert õ szabad nemes ember, s társa szabadságát mindenütt
 8 1835|     békében poraid, becsületes, jó ember!~ ~JANUÁR 29KÉN~Wesselényi
 9 1835|          Kendeffi! Õ Shakespeare-i ember vala köztünk. Planumaimmal
10 1835|         egybegyûjteni õket. Minden ember csak önmagával van elfoglalva,
11 1835|          személyét s vagyonát. Sok ember leveti az álorcát, s szélnek
12 1835|      szobáját, s most alig egy-két ember néha!~Délben egész pompával
13 1835| megtámadható, mint magános szegény ember, mint hivatalbeli s mint
14 1835|       mintha úgy állanék ezen nagy ember mellett, mint egy Pygmäus.~ ~
15 1835|           hogy szinte a közönséges ember is tudja, s elõttem is most
16 1835|      kelepcébe, s gondolám, minden ember méltán fogja szemedbe lobbantani,
17 1835|            becsületes, jó privatus ember volt, s sok házi erényei
18 1835|            mutatja, hogy elõtte az ember és monarcha egészen különbözõ
19 1835|         haldokló ágyánál állana az ember. Én õt tiszta embernek tartottam,
20 1835|         merem hinni, mert õ tiszta ember volt. Megszólítom még egyszer,
21 1835|           módon hízelkedik. Tréfás ember Vajda barátunk, s tökéletesen
22 1835|           költemény.~no. 5° Némely ember reformot akar, pedig nem
23 1835|      Horatz jegyzését, hogy minden ember elégedetlen sorsával, jól
24 1835|           szorgalmas és becsületes ember valék elõttök.~De végre
25 1835|          Nem kell többé nekem ezen ember. Csak a módi szellem ragadta
26 1835|        prédikációjáért. Lelkes egy ember! Benne kezd már vérbe menni
27 1835|          létel. Õ egy igen tudákos ember, nehány franciskánus klastromi
28 1835|  hízelkedett érzésemnek, hogy ezen ember ennyi figyelemmel van irántam.
29 1835|        rajtam! És azonkívül mennyi ember észrevételeinek leszek kitéve?
30 1835|          helyen álló, ily nevetlen ember ekként kijelentetik a nemzet
31 1835|          akar hurcolni engem ez az ember, ily megváslalt tárggyal.
32 1835|           megint a régi nyíltszívű ember. Azon nagyon örvendek. Sok
33 1835|           magamot: „Ily becsületes ember soha nem voltál, mint a
34 1835|         vétkesnek. Nincs oly rossz ember, kit néha meg ne döbbentene
35 1835|    magyarázói, és a szegény gyarló ember, látván, hogy ily könnyen
36 1836| érzelmekben s ma a legigazságosabb ember vére után szomjúhozni.”~