12-csend | csere-eszko | eszme-hazam | hazan-keves | kezde-megal | megba-oltal | olvas-szere | szerf-venit | venne-zuzod
Év
2505 1835| hódolni s jelenteni tetteik megbánását. A servilisek triumphussal
2506 1835| ezzel magamot, s megint megbánom e kívánságomot, s minden
2507 1835| s felfedtem, mely igen megbántam volt minapi levelemet.~Újra
2508 1835| esztendõvel is csúfságnak és megbántásnak vették volna, ha azt mondják
2509 1835| minden sorban látszik a megbántott tudós. Haragszik rám, hogy
2510 1835| tőle: „Bocsáss meg, mert megbántottalak!”~Lelkemnek ily hánykódásai
2511 1835| miként eshetik, hogy ha megbántottam, miért nem szólít meg? A
2512 1835| fontosabb. Bár becsületes módon megbékélhetném vele. Tudós hidegséggel
2513 1835| ellenök, azért még csak megbékülnének fájdalmuk múltával, de a
2514 1835| barátunk, s tökéletesen megbékültem vele.~Úgy látszik, hogy
2515 1835| figyelmét, s bé leszek sodorva a megbélyegzettek közé. De mit tehet velem
2516 1835| hogy küldõinek számolhasson megbízatásáról. Ez megint nagy baj volt
2517 1835| kegyelmébõl és irgalmából, bûneink megbocsáttatnak, ha szorgalmason imádkozunk
2518 1835| tetszett, mintha minden bûneim megbocsáttattak volna, mert a hazának tehetém
2519 1835| de látja, hogy engem is megbolondított a sok szabados könyv olvasása.
2520 1835| képeket. És íme, mintha megbosszultatnék nemtelen feltételem, hogy
2521 1836| elmélkedéseinkben is, s megcsalni magunkot, a világot és az
2522 1836| nyugtalan életet élni, mint a megcsalódott szerelmesé! Ez valóban kínos
2523 1835| De meddig tart e szerepek megcserélõdése? Ha nem a rabnak szabadságróli
2524 1835| tégedet. És íme, ó teremtõ, megcsüggedve ingadoz hitünk. A mi türelmünk
2525 1835| szokott-e történni? hogy megdicsérje önmagát? Én néha megpirongatom
2526 1835| Vagy oly nehéz-e a végsõ megdöbbentõ óra, hogy még az én képem
2527 1835| lenézve a megvertekre, megdöbbenve vonulnak most egybe s járnak
2528 1835| Minden örömet mosolyog s megelégedést. Érzem, hogy ily körülmények
2529 1835| positív vallások elleni megelégedetlenség, szinte az egész keresztény
2530 1835| is, hogy csak ennyire is megelégedjem magammal! De bizony az sok
2531 1835| utolsó levelét. Tökéletesen megelégedtem szívbõl s tisztán kifejtett
2532 1835| házi élet csendes örömeivel megelégszik-e? s mérgesítve volt örömem.
2533 1835| enyhülnének gyötrelmim. De megengedhetné-e azt az õ árnyéka nekem?
2534 1835| győztem, rosszakarómnak megengedtem - s e nyugtató tettel kezdhetem
2535 1835| sugallat ezzel vigasztalna: „Megengedtettek a te hibáid ennyi szenvedésid
2536 1835| nyugtató öröm e kis körben is megérdemelni ily hazafiak figyelmét.~
2537 1835| reményeimet, hogy életemben megérhessen literatúránknak képzelt
2538 1835| fordításáról.~ ~SZEPTEMBER 23KÁN~Megérkezék a Guberniumhoz a tiltott
2539 1835| mondani, mert azt kevés tudná megérteni. Ez valóban szép, igen szép
2540 1835| olvasása alatt. Engem is nagyon megérzékenyíte levele. A megelégedés érzelmének
2541 1835| elésorolám politikai bûneimet. Megfeszítettem emlékezetemet, hogy ötesztendei
2542 1835| mind felül volt a köznép megfoghatóságán.~De ezen vallásban nem találja
2543 1835| közinkbe néhány hónap óta! - Megfordul most is gyakran Kolozsváron,
2544 1835| látni sietett; naponként megfordult nálam, s igen szerettem
2545 1835| FEBRUÁR 7KÉN~Gyakran megfordultam Wesselényinél. Az õ sorsa
2546 1835| vétkeimbõl kigyógyítson? Megfosztat hivatalomtól? melynek feláldoztam
2547 1835| ifjúságom munkás korát. Megfoszthat mindenemtõl? s koldusnak
2548 1835| sanyarú bírálata sok örömtõl megfosztja az embert, - s még a bizodalom
2549 1835| senki nem figyelmezett. Megfosztva álltam mindentõl az életben,
2550 1835| meggyógyítani nem fogod! Meggyaláztad és nyakára léptél, de õ
2551 1835| álltam mindentõl az életben, meggyalázva, elzárva a szabadságtól
2552 1835| visszatérsz az életbe. Akkor már meggyilkoltatott férjed is rég porrá vált.~
2553 1835| leverni nem fogod, elveibõl meggyógyítani nem fogod! Meggyaláztad
2554 1835| koszorú homlokomot. Ily meggyõzõdésre, ezen tárgyról írt, egy
2555 1835| csak egy gyertyácskát is meggyújtani emlékedre!~ ~DECEMBER 6KÁN~
2556 1835| kérém, ne tegye azt, mert meggyûjti bajomot, mivel a munka meg
2557 1835| jobbágyi alázatossággal meghajtani nyakát.~Estve elbúcsúztam
2558 1835| megtudja Döbrentei, megint megharagszik reám, s méltán is, ha ezt
2559 1835| mozdulni. Végre 1821-ben meghatároztam merészen kivágni magamot
2560 1835| Wesselényi elfogattatása meghatároztatott titkos utakon s titkos tanácsokban,
2561 1835| s eddigi egész pályámot meghazudtoljam. Küldj ínséget, nyomorúságot
2562 1835| tökéletes elzsibbadás s meghidegülés kora volt. Puha érzelgés,
2563 1835| nyugalmát s erejét fogod meghozni s erősítendessz szándékomban.~
2564 1835| kérdezõsködni iránta. A levél meghozója azt is mondá, hogy a követség
2565 1835| 20KÁN 1835~Bánffi László meghozta nekem az akadémia diplomáját,
2566 1835| napjától kezdve szállásán megindította. Mely nagy volt a meglepetés,
2567 1835| iránti végrendeletem megint megírtam. Úgy képzelem a testamentum
2568 1835| hirtelenséggel takará el arcáját. De megismerém, s nem léphettem tovább,
2569 1835| logicai száraz boncolgatás, megítélgetés és mindennapi beszéd tárgya?~*~
2570 1835| hivatalbeli s mint író.~De a megítéltetésig tenger aggódtatáson láttam
2571 1835| álltam elõttök, mint egy megítéltetett.~Elkezdett Wesselényi szólani,
2572 1835| mindjárt falura induljak, vagy megizenjem hirtelen rosszullétemet.
2573 1835| tábla eleibe, személyes megjelenésre. Veszteni fog õ bizonyosan,
2574 1835| Te vagy-e ez, oly ritkán megjelenő sóhajtás egyetlen neme?
2575 1835| melyet az illendõség is megkíván. Megírom azt is, hogy Bajzára
2576 1835| engemet érdeklõket, egészen megkönnyebbedtem. Azután elõl kezdtem, a
2577 1835| hosszú sorú követségek mentek megköszöntésedre, s ma már státus vétek csak
2578 1835| emberek közt engem különösen megkülönböztetett, jóságaival elhalmozott,
2579 1835| tetteink minden rugóját, megküzdeni hiúságinkkal s oly tisztán
2580 1835| nehéz leszen nekem is a meglátás. Szörnyen bántam, hogy idejövék,
2581 1835| terhére s szemrehányására meglátásom? s ha vágy-e engem látni,
2582 1835| rendkívüli esetek által õtet megláthatni hiszem, feltámadni látom,
2583 1835| megindította. Mely nagy volt a meglepetés, midõn beszéde közben kitakarta
2584 1835| embernek érzi magát. Igen meglepõnek találtam, hogy lánca csinosabb
2585 1835| kezdetén e jó ómenû levelem meglepte s könnyezett olvasása alatt.
2586 1835| elegyedését, melyek e hírrel megleptek. Oly aggodalom s oly remegés
2587 1835| tetszik, hogy ezektől nemhogy megmenekedni kívánunk, sőt élvezetet
2588 1835| tûrnie, s titkon küzdenie megmérgesített élete szenvedéseivel. És
2589 1835| elrugdostad! Egy nemzetnek örömeit megmérgesítetted! A hazáért dobogó szíveket
2590 1835| prédikációt tartott nekem, megmutatta a szentírás sok helyeibõl
2591 1835| kútfejét. Végre egészen megnémultam, gyûlöltem az embert, s
2592 1835| dobogni érzém. Nem tudnám megnevezni az érzelem nemét, mely oly
2593 1835| curiozitásból, elmentem a várba is, megnézni a status rabjait. Mely más
2594 1835| character megtagadásával kelle megnyerni. És vadásztam tehát e kegyelmet
2595 1835| becsülését és figyelmét megnyertem, míg némelyeknek azalatt
2596 1835| adni, melyekben az ész is megnyughassék. A bûntõl minket nem az
2597 1835| hasonlított, midõn Patroklosz megöletése után bódulva forgatta könnyezni
2598 1835| 22 esztendeig érzelmeit megosztotta velem. Áldásom kövesse érette!~ ~
2599 1835| monarchákra?~ ~MÁRCIUS 10KÉN~Megparancsoltatott, hogy a megholt császárért
2600 1835| ellen.~A több lézengõ közt megpillantám Mikót is, a volt királybírót,
2601 1835| mint tükörben, még egyszer megpillanthassam.~ ~JANUÁR 9KÉN 1835~Néhány
2602 1835| megdicsérje önmagát? Én néha megpirongatom s meg is dicsérem magamot.
2603 1835| példabeszéd, hogy az utazás megpróbálja az embert. Én ezalatt õtet
2604 1835| útján! Külsõ vagy belsõ megrázkódtatás, sanyargatás és ínség kell,
2605 1835| kezdtem, a velem együtt megrecenseált szerencsétlen társaim sorsát
2606 1835| boldogságomnak közepette mindig megrendített azon gondolat, ha vajon
2607 1836| nem jutna egy erkölcseiben megromlott nép szabadsága megszerzése
2608 1835| hogy tõle, mint barátom megsértõjétõl, férfihez illõ elégtételt
2609 1835| láttam, s engem sokszor megszégyenített csendességével. Adott szavát
2610 1836| megromlott nép szabadsága megszerzése iránti törekedés. Az erkölcsi
2611 1835| mert õ tiszta ember volt. Megszólítom még egyszer, véget kell
2612 1835| tudom miért, jólesik, hogy megszólított, s segíteni fogok rajta.~ ~
2613 1835| nagyon fáj nekem!~A télen megszólítottam vala õtet, egész kíméléssel,
2614 1835| magunk tehetjük s tesszük, ha megszûnünk bûnösnek lenni.~Azt hiszem
2615 1835| megtörõdés, önmagával küzdés és megtagadás nehéz pályája helyett ezen
2616 1835| isten elõtt, vagy gúnyoló megtagadása a gondviselésnek s belsõ
2617 1835| kegyelmet többnyire a character megtagadásával kelle megnyerni. És vadásztam
2618 1835| szívbõl, ha elfelejthetem, ha megtagadhatom, ha kitörölhetem emlékét?~
2619 1835| õrizz meg attól, hogy valaha megtagadjam magamot s eddigi egész pályámot
2620 1835| mennyi oldalról vagyok megtámadható, mint magános szegény ember,
2621 1835| tartottam. Midõn Döbrenteit megtámadta volt, nagyon haragudtam
2622 1835| vagyon hozzá, csuda-e, ha megtántorgatják a sokaktól imádottat? Míg
2623 1835| embert. Én ezalatt õtet soha megtántorodni nem láttam characterében.
2624 1835| kívánta, ámbár szerettem volna megtartani. Neki sok ellensége van
2625 1835| a vallásos ceremóniákot megtartjuk. Egy a legveszedelmesebb
2626 1835| Wesselényinek ezen tiszteletet megtegye. A reformátusok egyszerre
2627 1835| billikomot készíttetnek nekem megtisztelésül. De engemet illetvén a dolog,
2628 1835| közgyûlése határozatánál fogva megtisztelni méltóztatott, úgy életemnek
2629 1835| lehet olvasni. Ez nagy megtiszteltetése munkámnak! Mégiscsak van
2630 1835| vajon miért nem örvendek e megtiszteltetésnek? Nem merném senkinek mondani,
2631 1835| Ó, elõre látom, hogy e megtiszteltetést szívem vérével fogom fizetni.~
2632 1835| szinte mindig vérző szív s megtörődött fogadkozás vala számadásom -
2633 1835| fakadhat: vagy tökéletes megtörõdött alázkodás az isten elõtt,
2634 1835| élet unalmának bágyasztó megtompulását; állottam szemben töltött
2635 1835| megpirultam, s gondolám, ha ezt megtudja Döbrentei, megint megharagszik
2636 1835| volna le szívemrõl, midõn megtudtam, hogy szerencsésen elmehetett.~
2637 1835| íróasztalomnál is hátam megül belékacsintgatni papirosamba.
2638 1835| mindennapi iránt, s nem megunt helyzetben, még egészséges,
2639 1835| másodszor is utazásomot. Meguntam, hogy annyit trombitáltatik
2640 1835| valék elõttök.~De végre megutáltam magamot ily szerepet játszani,
2641 1835| nagygyûlését tartottuk. Megint megválasztának igazgatónak, s ezt örömmel
2642 1835| szívemből kértem volt, hogy megválasztásomot fordítsák el rólam, s mégis
2643 1835| tudós társaság engem is megválasztott levelező tagjának. Ezen
2644 1835| tagjának választotta, s megválasztotta még Professor Méhest és
2645 1836| melyek csak önmagamnak megvallhatók. Könnyen visszaélhetnének
2646 1835| Mindenekben közönséges annak megvalósulása érzete: hogy nincs erõnk,
2647 1835| hurcolni engem ez az ember, ily megváslalt tárggyal. Szívesen kérém,
2648 1835| felemelt fõvel, lenézve a megvertekre, megdöbbenve vonulnak most
2649 1835| visszavonás, rettentés, megvesztegetés s minden nemtelen eszközök
2650 1835| tégedet, hogy atyádfia is így megvete, s hidegen elhalada ablakod
2651 1835| is legyenek, s csúfság s megvetés tárgyává kívántam tenni.
2652 1835| engedelmességet s a kérkedékeny ész megvetését kívánja, s a boldogság pontját
2653 1835| hivatalbeli elöljáróimnak az engem megvetésre, hátratételre, hogy egy
2654 1835| legnagyobb mételye. A túlságig megvetettem azokat, s bosszúsan gyûlöltem,
2655 1835| idejét, a világ hiúságait megveti, s senkitõl nem ostromolt
2656 1835| szenvedésim vonásira is, megvettetésem, hátratétetésem s lealáztatásom
2657 1835| néptõl hazám piszkoltatását s megvettetésemet, csak azért, hogy magyar
2658 1835| írásaim s beszédim még egyszer megvizsgálhassam. Azokot elébb egyenként
2659 1835| s ez a pillanat annyira megzavart, hogy különbözõ töredezett
2660 1835| az angyalnak ezen ritkán megzendülõ hangját a gyarló emberben
2661 1835| megválasztotta még Professor Méhest és engemet is. Becsülöm
2662 1835| ama szép verse: Klein ist mein Fürst etc.~Ezelõtt tizenkét
2663 1835| titoknok, Schedel levelét. Melegen fogadta fundáció tételemet,
2664 1835| Amely ügy mellett áll, semmi mellékes érdek el nem mozdítja. Másfél
2665 1835| részének rabszolgai nyomatásán, mellettök harcoltam a feudalizmus
2666 1835| borítának el. - Kiszakasztá mellőlem a sors, ki szívemnek legkedvesebb
2667 1835| kedvetlenebb, mint midõn méltatlan bántás ellen kell oltalmaznunk
2668 1836| erkölcsi erő nélküli nép nem méltó a philosophiai szabadságra.
2669 1835| határozatánál fogva megtisztelni méltóztatott, úgy életemnek legkedvesebb
2670 1835| Pesti Levelek” hozta meg, melyben én is rútul recenseálva
2671 1835| szabadságróli rövid álma-e ez, melybõl láncai zörrenése rebbenti
2672 1835| erkölcsi szabályokot adni, melyekben az ész is megnyughassék.
2673 1835| érzelem fakadoz lelkemben, melyeknek bennem létezésöket soha
2674 1835| elegyedem. El fogok némulni, mélyen és fájdalommal elnémulni,
2675 1835| az embert, s e hazában, melyért annyit égek, annyit szenvedek,
2676 1835| tiszteletbeli tagságom iránt, melyre következõt válaszoltam:
2677 1835| elhervadó virágra és a sírnak mélységére utasítnak. Ó, képzelõdésnek
2678 1835| sugárzott arcán; a más bánatja mélységét látszott boncolgatni, és
2679 1835| elolvasá nekem. Igazi magyar La Menais. Nyomósan fejtegeti az emberiség
2680 1835| az ily létezés!~Te, ki a menedékért esdeklõ szabadságot küszöbödrõl
2681 1835| köpenyege alatt keresünk menedéket, akkor már az észnek és
2682 1835| felhordani ellene, hogy menekedjem ez üldözõ emlékezettõl.
2683 1835| neki teljes szívembõl, hogy menjen, vonja félre magát egy ideig,
2684 1835| szíveinknek új felfedezésivel, mennyit egy hosszú szerelemtelen
2685 1835| tántorgék is. Midõn nem a mennyország jutalmáért kívánunk jók
2686 1835| elõttem tetszõ búsongásának? Mentegette magát, de oly hidegen s
2687 1835| ártatlanságom egész érzetében menteni magamot a vádak ellen, de
2688 1835| magával van elfoglalva s mentére van hagyva minden közdolog.~ ~
2689 1835| csak arról gondolkodik, hol menthesse meg személyét s vagyonát.
2690 1835| fogva szólítom fel, hogy mentsen ki engemet ezen kínos aggódásból.
2691 1835| tudok most is mutatni, hol mentünk, ültünk és álltunk. Jut
2692 1835| FEBRUÁR 10KÉN~Akármerre menyek, elborult arcokot s magukba
2693 1835| Béldi Ferencnél valék. Õ menyen Bécsbe. Mindig tisztelet
2694 1835| már, azt hiszem, hatott a méreg, s a tiltással csak ingereltetik.~ ~
2695 1835| olvasom vagy más említi, s nem merek az újságokról szólni, míg
2696 1835| fájdalommal gyanítom, de nem merem hinni, mert õ tiszta ember
2697 1835| henyélés, fényûzés, hiúságokban merengés s minden közdolgok iránti
2698 1835| tulajdona, oly tele szív, oly merész határozatú lélek s annyi
2699 1835| kincsnek tartok, mert ezen szép merészségnek bizonyosan nagy következései
2700 1835| örömeivel megelégszik-e? s mérgesítve volt örömem. Igenis kitalálta,
2701 1835| kivált az újságírókra önti ki mérgét, s jövedelmeiket pontosan
2702 1835| megtiszteltetésnek? Nem merném senkinek mondani, mert azt
2703 1835| jeleneteket láthatni. A szerepek merõben meg vannak cserélve. Kik
2704 1835| lebegtek gondolatomban, nem mertem többé felpillantani az ablakra.
2705 1835| Mintha egészen ki volnék merülve. Testem is nagyon kezd szenvedni.
2706 1835| soha ki nem magyarázott mese. A vizsgálódó komoly ész
2707 1835| ha felszólítva vagyok, a mesebeli náthás rókaként felelek,
2708 1835| nekem, mintha látnám magamot messzirõl kínjaimban küzdeni, s igen-igen
2709 1835| gyanakodók, mint akármely céhbeli mesterember. Tegnap egész nap elkeseredve
2710 1835| könyvet neki. Mégis gyalázatos mesterség a tudósság, hogy legjobb
2711 1835| nemzetiségnek legnagyobb mételye. A túlságig megvetettem
2712 1835| mintha a jövő évnek roppant mezejét láttatná s homályos képeiből
2713 1835| zivatarait elviszed az áldott mezõk érésre viruló gabonái felett,
2714 1835| hogy igen sietett nyílt mezőre állani ki. Ily kicsiny nemzetnek,
2715 1835| barátságát is elvesztettem miatta, s szörnyen genieroz, hogy
2716 1835| vége e kínos aggódásnak miattad? Derengsz néha szép reményt,
2717 1835| s azoknak munkátlanságom miatti elenyésztök, - s pirulás
2718 1835| nem teremhetett nálunk.~De micsoda lélekkel fogadjam el hát
2719 1835| által éppen miattam halt el, mielőtt azt kérhettem volna tőle: „
2720 1835| ki legérdemesebb? vagy a miénk-e bolondság: hogy csak az
2721 1835| Cromwell, Báthori Zsigmond és Mihály Vajda s több Compánista
2722 1835| lelke sokat létre hozott, mikbõl én sokat nem tehettem volna
2723 1835| lézengõ közt megpillantám Mikót is, a volt királybírót,
2724 1836| feltűnének. Sokat találék, mikről most másként vélekedem,
2725 1835| igazi classicus gazember, milyet keveset ismerek, de mégis
2726 1835| csinál nekem. Azt írá a minap, hogy könyvem németre fordíttatta,
2727 1835| nyitva volt sírom, - és mindazok a titkos ijesztgetés s a
2728 1835| észre nem véve eljöttem, az mindegy volt köztünk. Így hullnak
2729 1835| senkinek nem jut eszébe. Mindenekben közönséges annak megvalósulása
2730 1835| körösded. Rémülés fog el mindeneket, hogy önkényû igazgatás
2731 1835| munkás korát. Megfoszthat mindenemtõl? s koldusnak taszíthat ki
2732 1835| Elnémultam a társaságban, mert mindenikben ellenségem lappanghat. Olykor
2733 1835| néztem s vetegettem hozzá, mindeniket mi bûn hozhatta ide. De
2734 1835| jövök el ezen embertõl, s mindenkor nevekedik iránta becsülésem.
2735 1835| éjjeleimnek álma s vágyaim mindenkori tárgya! És talán az én hidegségem
2736 1835| s elõttem is most éppen mindennapiak. Úgy látom, kevés magyarnak
2737 1835| figyelmezett. Megfosztva álltam mindentõl az életben, meggyalázva,
2738 1835| t.i.: „Én Istenem, jó, hogy mindezek nem rajtam történnek.” De
2739 1835| bágyadozó erejét, - és hogy mindezeket kancellistaságomnak áldoztam
2740 1835| eszem járása kábultságát - s mindezekre semmit nem tudék felelni.~
2741 1835| szobáját takaríttatja, s mindezen közbejöttek éppen nem botránkoztatják
2742 1835| makacs amerikaiak, s ti mindnyájon, kik az önkény ellen vívtatok,
2743 1835| igazgatóságnak iránta, s minél hamarább hivatalosan kiadja
2744 1835| közbe az orgonistával s ministránssal veszekedik, az ablak alatt
2745 1835| halálát.~De a históriának minõ pálya az õ élete s idõkora?
2746 1835| befordultam hozzája néhány minutumra. Egészen otthon találtam
2747 1835| korcsmában dorbézolnak. - Éppen misét szolgáltattak; bementem
2748 1835| olvastam s gondolkoztam, mitévő legyek vele. Fegyver van
2749 1835| bezártam ajtómat, gondolkodni, mitévõs legyek. Azt határozám, hogy
2750 1835| következésû indítványával. Miután a napló nyomtatását betiltották
2751 1835| kik nemzetem eléhaladtát, mívelõdését és nyelvét akadályoztatták,
2752 1835| vagyon birtokában s az akkor mívelõdésnek neveztetett csillámló kitételek
2753 1835| találja fel többé magát a más mívelõdésû kor. Úgy látszik, hogy a
2754 1836| gondolatink változásainak s mívelődésünk elébb- vagy visszaléptének.~
2755 1835| bajonette nélkül. Mert a míveltebb észnek más megfogatja lehet
2756 1835| német nyelv mindenütt, ki a míveltek közé akart tartozni, és
2757 1835| észvallást, philosophiai míveltséget tanítani, az mind felül
2758 1835| emberiségnek s az emberek minden míveltségû osztályainak generális vallást
2759 1835| A nagyobb rész, még csak módiból, önhaszonból, ravaszságból
2760 1835| érzésem s gondolkodásom módját.~ ~FEBRUÁR 10KÉN~Akármerre
2761 1835| Planumaimmal mindig háta mögé bújtam, s az õ óriási lelke
2762 1835| elküldé Burján a könyvet. Mohón nekiestem az engem illetõ
2763 1835| s van is oka azt hinni a momentum behatásai után. De nem akarja
2764 1835| örökségképpen szálljanak a monarchákra?~ ~MÁRCIUS 10KÉN~Megparancsoltatott,
2765 1835| vesztet kérni.~ ~16A FEBRUÁR~Mondák nekem, hogy a Nagyenyedi
2766 1835| kezedben ellenséged ellen, mondám magamban, de illik-e, hogy
2767 1835| annyi ember eleibe? Mit mondjak nekik, ki nem tudom feltalálni
2768 1835| Zeyk és Kemény, egyszerre mondottak le, és még többen a vármegyéken.
2769 1835| olvasni, s mivel én a sokaktól mondottakot egybesummáztam magyarul,
2770 1835| emlékezhettem az általam mondottakról.~ ~JANUÁR 25KÉN~Tegnap estve
2771 1835| Eldúlva volt belsõm, s amit mondottam, azok remegõ érzelem szaggatott
2772 1835| mit kell tenni. Nincsenek morale principiumaik, melyek körül
2773 1835| vétettek. Megcsalódtam hazám morális erejében; alig van tíz ember,
2774 1835| ezeket? s lesz-e még egy morzsányi maradvány bennem akkor e
2775 1835| jelent, és én nyugodtan s mosolyogva tekinték eleibe. Kitártam
2776 1835| foglyokot! Hazajöttöm után mostanig nem jártam fogházban, s
2777 1835| sokat fontolgat, de oztán mozdíthatatlan határozatától. Amely ügy
2778 1835| semmi mellékes érdek el nem mozdítja. Másfél esztendõ alatt soha
2779 1835| küldje bé. Minden ellenei mozdulatok stafétával küldöztetnek
2780 1835| felfohászkodásában, - és minden mozdulatomban, minden léptemen. Ah, jól
2781 1835| gyökereztettek, hogy nem tudtam mozdulni. Végre 1821-ben meghatároztam
2782 1835| kitûnhetett emlékébõl a mulandóság több tárgyaival? Már ez
2783 1835| melyek alatt néha az élet mulandóságára gondolunk, megfutott pályánkra
2784 1835| el is jött. Néhány percet mulata nálam. Úgy tetszik, hogy
2785 1835| 18KÁN BONCHIDÁN~Bonchidai mulatásaim alatt sok idõt töltök páter
2786 1835| szüleivel egy vasárnapot itt mulatni. Akkor ismeretségünk a legforróbb
2787 1835| káplánnyal. Bizonyos pontig mulatságos a vele létel. Õ egy igen
2788 1835| hol az engemet érdeklő múltat - legyen az jó vagy rossz -,
2789 1835| megbékülnének fájdalmuk múltával, de a fricskát azért szégyellik,
2790 1835| levelet. Ezután csak 24 óra múlva fogok felelni, ami fontosabb.
2791 1835| már nyilvános titok. Írók munkáiban, tanítószékekben, társaságokban
2792 1835| igen jártas. A tudósokot s munkáikot is mind ismeri.~ ~1SŐ SZEPTEMBER~
2793 1835| és vizsgálom a bölcsek munkáit. Ah, s azok engemet a természet
2794 1835| igen jóízûn eszik. Mely munkák után kipihenvén magát, roppant
2795 1835| fordítani figyelmét s az errõli munkákot olvasni, s mivel én a sokaktól
2796 1835| érzelem, a szív és ész minden munkálatja egy repesõ öröm áradozása
2797 1835| arany jutalmat nekem ítélte munkámért. Megpirultam, midõn végigmentem
2798 1835| Ez nagy megtiszteltetése munkámnak! Mégiscsak van abban valami,
2799 1835| egészségem, vagyonom s ifjúságom munkás korát. Megfoszthat mindenemtõl?
2800 1835| hajdoni fogatkozásim s azoknak munkátlanságom miatti elenyésztök, - s
2801 1835| Próbálok küzdeni hiúságimmal, munkátlanságommal. Próbálom szívemet tisztogatni
2802 1835| társaira nem is figyelmezés azt mutaták, hogy õ most is jóféle famíliájú
2803 1835| intelligentia van s mindig sok erõt mutattak a Constitutió fenntartása
2804 1835| is látni. A mostani írók, mûvészek, színészeket rangierozza,
2805 1835| tántoríthatatlanságában nagyba fogadtam volna? s végre,
2806 1835| FEBRUÁR~Mondák nekem, hogy a Nagyenyedi Casino Gr. Széchenyi Istvánt
2807 1835| ujságból, hogy a tudós társaság nagygyûlése az idénre kitett 200 arany
2808 1835| 1SŐJÉN 1835~A viadaliskola nagygyûlését tartottuk. Megint megválasztának
2809 1836| mind elkeseredés s talán nagyított szempont szüleményei. Háládatlan
2810 1835| formálhatja magát.~Mint a nagykapu felé kiindultam, az elsõ
2811 1835| Velem bámulásomig kímélve, nagylelkûleg s mindig egyformán bánt.
2812 1835| barátim közbevetésökre, csupa nagylelkûségbõl, lemond a munka kiadásáról,
2813 1835| takarékosság elveit is; nagylelkûsködni akar, de nem szeret fizetni.
2814 1835| köznép közt, pazérlás a nagyok asztalánál, románok s repke
2815 1835| esztendõ alatt sok kedves napim töltek itt. Enyhület menedéke
2816 1836| ujrakezdhetném életemet, akkor napjaimat egészen azon nemesebb vizsgálatoknak
2817 1835| nélküli itt élt kényelmes napjaimnak köszönhetem.~Szüléim után
2818 1835| könnyebb leszámlálni a fájdalom napjait, vagy egy amerikai rendszerezett
2819 1835| DECEMBER 4KÉN~Miklós napját illuminálták a deákok. A
2820 1835| napló nyomtatását január 1sõ napjától kezdve szállásán megindította.
2821 1836| helyet?~JANUÁR 7KÉN 836~Ma is naplóm nézegetésével foglalatoskodám,
2822 1836| előtt nem kezdettem ily naplót. Mely nagy gyönyörrel s
2823 1835| halálom is, talán boldogabb napok még, öröm, bánat és remény
2824 1836| 1836 JANUÁR 6KÁN~A napokban még egyszer végigolvasám
2825 1835| felrebbenõ álmaimban, a nappalnak minden foglalatosságiban;
2826 1835| hivatalnak élek, mint a napszámos. Vigyáznom kell magamra,
2827 1835| Igenis, igyekezni fogok e naptól fogva a velem történt nevezetesebbeket
2828 1835| felszólítva vagyok, a mesebeli náthás rókaként felelek, hogy nem
2829 1835| mely nem elégszik meg a negativus erényekkel s a positivusok
2830 1835| tûnõdtem egyedül s azalatt nehányan zörgettek ajtómon. Talán
2831 1835| lenne. Próbálni fogom majdég nehányat feljegyezni belõle, mert
2832 1835| felém karjait? Vagy oly nehéz-e a végsõ megdöbbentõ óra,
2833 1835| préceptori discursokat tart s neheztel, ha nem hallgatják. Szóval,
2834 1835| gratulációt kelle elfogadnom. És neheztelés nélkül szenvedék némely
2835 1835| Burján a könyvet. Mohón nekiestem az engem illetõ lapnak.
2836 1835| etc. mind ismeretes nevek nékünk. A Coup d’État, kedvetlen
2837 1836| nem enyhíti-e annyi kiállt néma gyötrelmimet? Hogy ez iránti
2838 1835| és lejöttekor! Mindenki némán állott, de egy résznek rejtett
2839 1835| céhot és monopóliumot minden nemben utálom, s íme, nekem is
2840 1835| megjelenő sóhajtás egyetlen neme? mely csak boldogságim szebb
2841 1835| kérdések, melyeket tesznek némelyek holmi tárgyak iránt, melyek
2842 1835| figyelmét megnyertem, míg némelyeknek azalatt bosszús gyűlölségét
2843 1835| s sóhajték, hogy talán némelyikünknek is ily sorsunk lehet nemsokára.~ ~
2844 1835| nem láttam asszonyt, kiben nemének annyi tulajdona, oly tele
2845 1836| akkor napjaimat egészen azon nemesebb vizsgálatoknak szentelném,
2846 1835| megvívni. Próbálom érzelmeimet nemesebbíteni, s tetteimet leírva, lelkem
2847 1835| nemzetiség nevetségessé tétele, német nyelv mindenütt, ki a míveltek
2848 1835| írá a minap, hogy könyvem németre fordíttatta, s Lipcsében
2849 1835| úgy tetszik, hogy ezektől nemhogy megmenekedni kívánunk, sőt
2850 1835| emberismeretet szereztem általa, nemigen találtam bizonyosabb scálára
2851 1835| némelyikünknek is ily sorsunk lehet nemsokára.~ ~FEBRUÁR 8KÁN~Elindult
2852 1835| szívemet tisztogatni s minden nemtelenebb indulatokkal erőmig megvívni.
2853 1835| vére fakad utána, hogy ily nemtelenül akarok menekedni tõle, s
2854 1835| õszintén az okokot, melyek némû gyanút gerjesztettek benne
2855 1835| hozhatta ide. De mely különös nemûek s tárgyúak lehetnek ezen
2856 1835| nem elegyedem. El fogok némulni, mélyen és fájdalommal elnémulni,
2857 1835| nagy lotteria vonás napja a nemzeteknek!~Azt mondják, Ferenc császár
2858 1835| elmélkedésim, itthon és más nemzeteknél tett tapasztalataim után,
2859 1835| önkénye? Vétkem-e: hogy fájt nemzetemnek hátramaradta, demoralizáltsága,
2860 1835| önkényesebben uralkodhassék. Látta nemzetének politikai elnyomattatását
2861 1835| feudalizmus ellen, s az egész nemzetet kivétel nélkül egyforma
2862 1835| eszeskedés, apró pletykaságok, a nemzetiség nevetségessé tétele, német
2863 1835| tettek után álmodozó, a nemzetiségért égõ s az egész emberiséget
2864 1835| vágy-e engem látni, midõn nemzetségére e szégyent hozta s reám
2865 1835| az országgyûlésén. De õ nemzetünknek korán van születve, mint
2866 1835| fenntartani s hátrahagyni. Népei annyi sérelmének, az emberiség
2867 1835| plenipotentiáriusok által minden népeinél.~Nincs fájdalmasabb s szerencsétlenebb
2868 1835| végig a leszen-e, hogy a népek, mint a portéka és a mezõnek
2869 1835| szemfényvesztései által, demoralizálta a népet, vakságban s szellemi rabságban
2870 1835| érzéssel jártam. Láttam népmozgásokot Párizsban és Belgiumban;
2871 1835| naponként nyelnem ezen gyülevész néptõl hazám piszkoltatását s megvettetésemet,
2872 1835| Köszönik igen szépen ezen elvet Neró és Caligula, Robespierre
2873 1835| fel a cancelláriára, hogy név nélkül ne lézengjek, míg
2874 1835| Káromkodjék a magyar, midõn nevedet említi - és pökjék sírodra!~ ~
2875 1835| Caraffa etc. mind ismeretes nevek nékünk. A Coup d’État, kedvetlen
2876 1835| portékák voltak. Születve és nevekedve uralkodónak, õ csak uralkodót
2877 1835| tornácokon álljon a pompa nevelésére. A tanácsban felolvastatott
2878 1835| Erdélybe jött lakni mint nevelõ. Ismertem már nyelvészeti
2879 1835| Rágalom harapdosta mindenütt nevemet, költött bûnök büntetése
2880 1835| anekdotát tud, s igen jóizûen nevet rajta, míg beszéli. A világnak
2881 1835| néztem, s nagy betűkkel az N. nevét olvastam felülírva, csúfolódó
2882 1835| tactikáját hátulról gúnyoló nevetéssel teszi semmivé. Nem akarja
2883 1835| csekély helyen álló, ily nevetlen ember ekként kijelentetik
2884 1836| visszaélhetnének vele, s szamarak előtt nevetség tárgya is lehetnék. De igen
2885 1836| gondolatim valának. Néhol nevettem feszült érzelmeimet, megint
2886 1835| elkeseredve csikorognak. Bolondnak nevezém magamot, s ha ne szégyelljem
2887 1835| szándékomot, hogy ezután életemnek nevezetesebb történeteit feljegyezzem,
2888 1835| naptól fogva a velem történt nevezetesebbeket ide oly híven leírni, mintha
2889 1835| hivatalokra, s oly személyek is neveztetnek ki, kik ezelõtt csak esztendõvel
2890 1836| vagy borzasztó dolognak nevezzem-e helyhezetünket, hogy az
2891 1835| Estve elbúcsúztam Stuler nevû lelkes ifjútól, ki legelsõ
2892 1835| érzelmek s gondolatokkal nézegetém ezelõtt Anglia s Amerikában
2893 1836| JANUÁR 7KÉN 836~Ma is naplóm nézegetésével foglalatoskodám, s most
2894 1836| változnak-e politicai borongós nézetim? Ha e haza szebb jövendőjének
2895 1835| elfogadom, kicímerezett tudósnak néznek egész életemben s minden
2896 1835| császár megholt. Furcsa nézni az embereket ezen hírre!
2897 1835| s a Gubernium körül sok nézõ állongott. A tanácsosok
2898 1835| érdekelvén engem, hideg nézõnek maradtam, s azt hittem,
2899 1835| felhordásával. Az usurpált nimbusz tépetett le róla. Kitaláltam
2900 1835| ápolgatott szép ideálok nimbuszai is. A nagy tettek után álmodozó,
2901 1835| értené, mit kell tenni. Nincsenek morale principiumaik, melyek
2902 1835| hazugság, mert különben a Noé bárkája a legmagasabban
2903 1835| convincálta a tábla per non venit. Szolnokhoz kiment
2904 1835| nem fogod! Meggyaláztad és nyakára léptél, de õ mégsem fog
2905 1835| alázatossággal meghajtani nyakát.~Estve elbúcsúztam Stuler
2906 1835| Mi lesz e csudálatos új nyavalyából, mely naponként erõt veszen
2907 1835| következéseit, szenvedtem az elme nyavalyáinak kétségbeejtésig vitt kínjait,
2908 1835| keserûn kellett naponként nyelnem ezen gyülevész néptõl hazám
2909 1835| rágalmat s gorombaságot nyeltem el. Azt hittem, csak a kezdet
2910 1835| szabadnak óhajtottam. Hazám nyelvéért éltem, haltam, s azt, mások
2911 1835| literatúrának él, s amint látszik, a nyelvészet ágaiban igen jártas. A tudósokot
2912 1835| mint nevelõ. Ismertem már nyelvészeti munkájából, s feszes tudósnak
2913 1835| eléhaladtát, mívelõdését és nyelvét akadályoztatták, vagy az
2914 1835| igazgatásnál valamely kegyelmet nyerni. Ez a valóságos halászat
2915 1835| hivatalnak éltem. S mit nyertem vele? Társaim titkos irigységét
2916 1835| szív lassanként hiúságoknak nyiladozott meg. Léháskodás váltotta
2917 1835| képzelõdés lebegéseinek nyílsz-e meg te, életünk örökös titka?~
2918 1835| ellenkezõ. Igen szerény s nyíltnak találom. Õ egészen csak
2919 1835| tetszik, hogy ő megint a régi nyíltszívű ember. Azon nagyon örvendek.
2920 1835| hogy e tárgyról nem lehet nyilvánosan értekeznünk bajonette nélkül.
2921 1835| érintgetni látjuk és halljuk e nyilvánosodó titkot. Így vala ez a görög
2922 1835| üldözése elõl széles asilumot nyit a vétkesnek. Nincs oly rossz
2923 1835| Remegõ kézzel nyúltam utána s nyitottam fel. Bár ez a levél engesztelõdést
2924 1835| veszedelmét, hol minden percben nyitva volt sírom, - és mindazok
2925 1835| Te, ki az elnyomatásban nyögött észnek felreppenését pórázoddal
2926 1835| azoknak lassanként semmi nyoma nem maradt meg, a József
2927 1835| pirulás és csüggedés érzelmi nyomának le! - Érzem, hogy a vállalat
2928 1835| hátramaradta, demoralizáltsága, nyomatása s elmecsevészettsége? Igenis,
2929 1835| egy részének rabszolgai nyomatásán, mellettök harcoltam a feudalizmus
2930 1835| lépten a lealacsonító szolgai nyomatást kéntelen tûrnie, s titkon
2931 1835| büszke érzelmûek hazájába, nyomdokim után, s ott lelte sírját
2932 1835| boldogságim szebb pillanatiban s nyomó bánatim közt szoktál felfakadni
2933 1835| csoport zsoldosai. Minden nyomon éreztem jelenlétöket, barátim
2934 1835| nagyon kezd szenvedni. Mely nyomorú az ily létezés!~Te, ki a
2935 1835| Igazi magyar La Menais. Nyomósan fejtegeti az emberiség s
2936 1835| meddig tart, de így nagyon nyomva érzem magamot.~ ~ÁPRILIS
2937 1835| követte, és talán egész lelki nyugalommal tette azt: mert azoknak
2938 1835| szívvel újabbakot szerezni. Nyugodjanak békében poraid, becsületes,
2939 1835| Figyelmeztem minden léptét, nyugtalannak látszott õ is, de nem elcsüggedve.
2940 1835| igyekeztem lephilosophálni nyugtalanságomot, tudom Horatz jegyzését,
2941 1835| közt némelyeket, melyek nyugtaták keblemet, hogy mint becsületes
2942 1835| esdeklett-e engem láthatni? ha nyújtotta-e felém karjait? Vagy oly
2943 1835| szép tettére egy billikomot nyújtsunk.~ ~FEBRUÁR 1SŐJÉN 1835~A
2944 1835| kezeimnek, midõn e koszorú felé nyúlok. Bár ne történt volna rajtam!
2945 1835| Döbrentei levelét. Remegõ kézzel nyúltam utána s nyitottam fel. Bár
2946 1835| nálam. Úgy tetszik, hogy ő megint a régi nyíltszívű
2947 1835| ellenségemmel, és kiálltam az óceánnak felzúdult orkánjai veszedelmét,
2948 1835| asszonyi szövevények úgy oda gyökereztettek, hogy nem
2949 1835| olvasás bévégeztével az elnök odahagyja székét, hiábavalók különbözõ
2950 1835| lengetett a szél a kapun alig odaragasztva. Sötét volt már. Közelebb
2951 1835| csoportja! s kurjongatsz odvadból, hogy õtet kicégérezhetted.
2952 1835| szakasztani ki minket a szeretet ölelései elõl.~Vittem szívemben áradozó
2953 1835| egész emberiséget magába ölelõ szív lassanként hiúságoknak
2954 1835| nemzetiségnek szép álma? Szabadság, önerejûség, nemzeti jólét, mind hiú
2955 1835| szemrehányás fullánkjai, de önérzet örömei is néha; tiszta lélek
2956 1835| utáljam. S kiállottam, csak önérzetem oltalmában bizakodva, pontosan
2957 1835| járulhatok elõdbe, s egész önérzetemmel!~De ezen esztendõ sokat
2958 1835| rész, még csak módiból, önhaszonból, ravaszságból liberális.
2959 1835| vagy mezõn, midõn csupa önkéntes sugallás által jött, felsóhajtottam,
2960 1835| keménységgel, s nem senkinek önkénye? Vétkem-e: hogy fájt nemzetemnek
2961 1835| rabságban tartja, hogy annál önkényesebben uralkodhassék. Látta nemzetének
2962 1835| a vallásnak amaz igen is önkényesen, ravaszul s elfacsarva magyarázott
2963 1836| az embernek félnie kell önmaga számára is egész tisztaságában
2964 1836| foglalja magában, melyek csak önmagamnak megvallhatók. Könnyen visszaélhetnének
2965 1835| magamot, s ha ne szégyelljem önmagamtól, átkozódásra fakadtam volna.~
2966 1835| történni? hogy megdicsérje önmagát? Én néha megpirongatom s
2967 1835| elvektõl nem féltem, mert azok önmagukban oltalmazva vannak; de ha
2968 1835| küzdésembe, sok harcba s önmegtagadásomba került is! Te, cselekedeteknek
2969 1835| de kivált az újságírókra önti ki mérgét, s jövedelmeiket
2970 1835| gyermekkorom óta formába öntött imádsággal soha nem folyamodtam
2971 1835| és szívemet büszkén emelõ öntudatomot, hogy csak a jót és igazat,
2972 1835| nekem az utánad sóhajtás örökségét.~ ~MÁJUS 4KÉN~Igyekszem
2973 1835| mezõnek csordái, mindig örökségképpen szálljanak a monarchákra?~ ~
2974 1835| engedelmes szolgákot ismert. Örökségül általvett uralkodása elveit
2975 1835| egy gondolat zavarja néha örömeimet, a hivatalra emlékezés s
2976 1835| elrugdostad! Egy nemzetnek örömeit megmérgesítetted! A hazáért
2977 1835| ész a házi élet csendes örömeivel megelégszik-e? s mérgesítve
2978 1835| utaimon. S jöttem haza áradozó örömekkel s a reménynek minden tobzódásaiban,
2979 1835| kijelentés ellensége a csendes örömeknek.~Döbrentei és Wesselényi
2980 1835| megelégszik-e? s mérgesítve volt örömem. Igenis kitalálta, mi aggódtat
2981 1835| s érzelmeimet, bánatim s örömimet s tetteimnek minden vonását,
2982 1835| észnek sanyarú bírálata sok örömtõl megfosztja az embert, -
2983 1835| s le nem írható csendes örömüvé tevé estvémet, hogy bosszúmon
2984 1835| eltûntél, s nincs már kivel örüljek, nincs ki felé lebegjenek
2985 1835| elé nem teremthet. Minden ösvényt, minden fát s minden ülést
2986 1835| Ily babonás előttem az óesztendő utolsó estvéje. Akkor mintha
2987 1835| Megfeszítettem emlékezetemet, hogy ötesztendei politikai tetteim, írásaim
2988 1835| õtet kímélõ társaságot óhajt, s õ betyárkodik s trágárság
2989 1835| levél engesztelõdést hozna, óhajtám magamban, bár begyógyítaná
2990 1835| válaszoltam: Ha a közjónak buzgó óhajtása s a haza boldogabb léte
2991 1835| a tiszta szándék s buzgó óhajtásig terjed hatásom, s mely nyugtató
2992 1835| igazságnak szent uradalmát óhajtottuk. Mi csak szabadok akartunk
2993 1835| nagyon haragszom reájok. Őket szívemből kértem volt, hogy
2994 1835| nem lehet egybegyûjteni õket. Minden ember csak önmagával
2995 1835| volt. Felfedi õszintén az okokot, melyek némû gyanút gerjesztettek
2996 1835| az õ emlékét ily gúnyoló okoskodással akarom felejteni, vérezni
2997 1835| tud, az lelke kárhozatjára okoskodik. Õ a világ s emberek történeteibõl
2998 1835| melyet neki és magamnak is okoztam minapi fellobbanásomban
2999 1835| rágalom s erkölcsi életem után ólálkodás aggódtatása kelle hogy járuljon?~
3000 1835| magamot, s érzém, mennyi oldalról vagyok megtámadható, mint
3001 1836| foglalatoskodám, s most egészen más oldalú gondolatok keletkezének
3002 1835| kiállottam, csak önérzetem oltalmában bizakodva, pontosan tenni
3003 1835| s vádló senki nem volt. Oltalmazásnak nem adatott hely; a büntetés
3004 1835| méltatlan bántás ellen kell oltalmaznunk magunkot. Az oly emberekrõl
3005 1835| féltem, mert azok önmagukban oltalmazva vannak; de ha személyemet
3006 1835| bizonyosan, ha angyalok oltalmazzák is. Õ sok embernek adott
|