12-csend | csere-eszko | eszme-hazam | hazan-keves | kezde-megal | megba-oltal | olvas-szere | szerf-venit | venne-zuzod
Év
4009 1835| mit a hiúság oly kedvesen venne. Belsõjét bajosan fedi fel
4010 1835| lelkiesméreted, míg majd a bánat s vénség ráncaival visszatérsz az
4011 1835| egy ember! Benne kezd már vérbe menni a szabadság érzete.
4012 1835| gabonái felett, s a szegénynek verejtékét s reményét semmivé zúzod!~ ~
4013 1835| megtiszteltetést szívem vérével fogom fizetni.~Soká tûnõdtem
4014 1835| okoskodással akarom felejteni, vérezni érzem belsõmet. Gyakran
4015 1835| Eszembe jut Göthének ama szép verse: Klein ist mein Fürst etc.~
4016 1835| pakétát vevék. Abban kiadott verseit küldi meg egy igen szép
4017 1835| szabad intézetek magvait. Vérzett szívem hazámbeli embertársaim
4018 1836| tovább, vagy ezt is tűzbe vessem? Meglehet, későbbre elégetem,
4019 1836| egyszer leírom, hogy ha egyik vész, a más maradjon meg.~ ~ ~
4020 1835| részének a hajótörés s tengeri veszedelmek tetszenek, - és az emberiség
4021 1835| óceánnak felzúdult orkánjai veszedelmét, hol minden percben nyitva
4022 1835| orgonistával s ministránssal veszekedik, az ablak alatt elmenõknek
4023 1835| nyavalyából, mely naponként erõt veszen rajtam?~ ~MÁJUS 16KÁN BONCHIDÁN~
4024 1835| személyes megjelenésre. Veszteni fog õ bizonyosan, ha angyalok
4025 1835| évi történetimben a szív vesztesége fájdalminak azon vonásit
4026 1835| hozzád, enyhületet - vagy vesztet kérni.~ ~16A FEBRUÁR~Mondák
4027 1835| ami tegnap vétek volt. Vetegetém magamban, hogyha sorsom
4028 1835| az orculatokat néztem s vetegettem hozzá, mindeniket mi bûn
4029 1835| járomhoz szokott népe, s vetélkedjék a szolgaiság hívségében!
4030 1835| gyönyörűsége! - S hirtelen tűzbe vetém az írást. Soká andalogtam
4031 1835| Panaszlá, hogy közkereset alá vetették. Meg van ijedve. Könnyen
4032 1835| értelme szerinti bírálat alá vetettem, ítéltem, mintha idegent
4033 1835| bújdosnom kellett!~De mit vétettem tehát? Vétkem-e: hogy sok
4034 1835| nevekedik hidegsége.~De mit véthettem neki? Mivel bánthattam meg?
4035 1835| És ezek az én politikai vétkeim summáson. És bármely ki
4036 1835| akármely önkény is, hogy e vétkeimbõl kigyógyítson? Megfosztat
4037 1835| embergyûlölõvé tehet, vagy a vétkekbe az elvetemedettségig visszabuktathat.
4038 1835| elõl széles asilumot nyit a vétkesnek. Nincs oly rossz ember,
4039 1835| még egyszer, véget kell vetnem e kínzó gyanúnak.~ ~MÁRCIUS
4040 1835| románok s repke írásokból vett tudóskodás, csillámló eszeskedés,
4041 1835| csúfságnak és megbántásnak vették volna, ha azt mondják nekik,
4042 1835| és testi kínoknak alája vettetve. És láttam végre magam elõtt
4043 1835| vagy senkitõl észre nem véve eljöttem, az mindegy volt
4044 1835| Megint Kolozsvárra jöttem, s vevém a Döbrentei levelét. Remegõ
4045 1835| tagokból áll Wesselényi vezetése alatt, s õ fog beszédet
4046 1835| gyermekkoromban engem tanított, vezetett s pártfogolt, s azután 22
4047 1835| parancs által, titkos ajtón vezettetve bé. Egy fekete könyvre hivatkoztak
4048 1835| FEBRUÁR 1SŐJÉN 1835~A viadaliskola nagygyûlését tartottuk.
4049 1835| ennyi részvételben. És az vigasztala leginkább, hogy ily hitvány
4050 1835| mintha egy sugallat ezzel vigasztalna: „Megengedtettek a te hibáid
4051 1835| nélkül? Ily tûnõdésimbõl egy vigasztaló gondolat ragada ki. Midõn
4052 1835| felsóhajtása az egyetlen vigasztalóhoz! Képzelem, szívbõl kell
4053 1835| béhegeszti e sebeket. Sokszor vigasztalom ezzel magamot, s megint
4054 1835| élek, mint a napszámos. Vigyáznom kell magamra, hogy kötelességemet
4055 1835| Belsõjét bajosan fedi fel s vigyázva. Õtet a többszeri együttlétel
4056 1835| És valóban soha nem is vihettem addig, minden igyekezetem
4057 1835| éjben, a napnak ragyogó világánál; ismerlek felrebbenõ álmaimban,
4058 1835| szinte az egész keresztény világban, már nyilvános titok. Írók
4059 1835| nevet rajta, míg beszéli. A világnak egyéb története mind semmi
4060 1836| emberi szellemet túlemelik e világon, s soha eszembe nem jutna
4061 1836| s megcsalni magunkot, a világot és az istent is? Valóban
4062 1835| koldusnak taszíthat ki a világra? De nem foszthat meg lelkem
4063 1836| szívemben a képzelődés szebb virágai, büszkeségem kezd alázkodni,
4064 1835| lelkesedésnek lehervadt virágait, lelkemnek bágyadozó erejét, -
4065 1835| azon pompával, mellyel a virágokat felékesítém?”~ ~JÚNIUS 9
4066 1835| törvényeire, az elhervadó virágra és a sírnak mélységére utasítnak.
4067 1835| s senkitõl nem ostromolt virtusaival dicsekszik. Itt hervad le
4068 1835| közt, érette élve és halva virultak nekem. Ezeknek csak õ vala
4069 1835| ember s becsületes hazafi viselém magamot, - de találék sok
4070 1835| járjunk s kalapunkban fátyolt viseljünk. Utálom a kétszínkedést,
4071 1835| szégyellik, mert nem tudták visszaadni, s rejtett bosszujoknak
4072 1835| vétkekbe az elvetemedettségig visszabuktathat. És e két túlság közt bizony
4073 1836| önmagamnak megvallhatók. Könnyen visszaélhetnének vele, s szamarak előtt nevetség
4074 1835| keserûvel elegyes nekem mégis e visszaemlékezet? Miért látom annyiszor könnyragyogva
4075 1835| mintha szerencsétlenségeim visszaemlékezetei is az idén kettõs fájdalommal
4076 1835| pillanat ezer procentekkel visszafizeté nekem e kevés tõkét. Be
4077 1835| jelenetet másoknál is. Ha megint visszajön? Én nem kívánom.~ ~JÚNIUS
4078 1835| hallám, hogy mintha a nap is visszakapta volna régi fényét. Kik pedig
4079 1835| machinája leszek, de már visszalépni szégyelltem. Haladtam célom
4080 1836| mívelődésünk elébb- vagy visszaléptének.~Az olvasás alatt most leginkább
4081 1835| volt minapi levelemet.~Újra visszanyertem tehát õtet. Igen örvendek
4082 1835| asszony tekinte ki, s hirtelen visszarántá magát. Haladtomban megint
4083 1835| tudósok ellen, bizonyos visszatartozkodást éreztem tõle, s valami olyforma
4084 1835| gondolunk, megfutott pályánkra visszatekintünk s a jövendő eleibe sóhajtunk,
4085 1835| bánat s vénség ráncaival visszatérsz az életbe. Akkor már meggyilkoltatott
4086 1835| szaka, minden érzelemnek visszatükrödzése, ah! ezek mind mellette,
4087 1835| szent törvényit akartuk visszavívni magunknak. Mi csak az igazságnak
4088 1835| ijesztgetés fenyegeti. Árulás, visszavonás, rettentés, megvesztegetés
4089 1835| senki kegyét nem koldulni. S viszem hivatalomat kedv nélkül
4090 1835| mellette, az õ ismeretségében, viszontszerelme közt, érette élve és halva
4091 1835| magam nála; semmi társasági viszony nem genierozott; köszöntem,
4092 1835| élék vele a legközelebbi viszonyokban. Nincs valami igazabb, mint
4093 1835| fejökbe. A magyar a társasági viszonyokbeli törvényes lekötelezést szabadsága
4094 1835| vélekedésem is, s bármit vitassanak, nem érdekel a dolognak
4095 1835| fényes-szegények s szabad-betyárok vitatása.~Ezen gyûlés Gróf Bethlen
4096 1835| nyavalyáinak kétségbeejtésig vitt kínjait, az élet unalmának
4097 1835| elírtóztam semmiségem érzetétõl. Vívtam akkor egy ideig, s sokat
4098 1835| mindnyájon, kik az önkény ellen vívtatok, isten akaratjának szegeztétek
4099 1835| Nálunk a józan ész minden vizsgálata, az emberiség jussa körül,
4100 1836| napjaimat egészen azon nemesebb vizsgálatoknak szentelném, melyek az emberi
4101 1835| boncolgatásában. Szoros számvétellel vizsgáltam tetteimet. Igenis, találtam
4102 1835| zavar. Mintha egészen ki volnék merülve. Testem is nagyon
4103 1835| becsületes ember soha nem voltál, mint a múlt esztendõben.”
4104 1835| örömimet s tetteimnek minden vonását, minden rugóját, mint egy
4105 1835| képpel s bennrejtett fájdalom vonásival járdalának, most felemelt
4106 1835| magamot, - de találék sok vonást is, igen sokat még, mik
4107 1835| valamely eset által magamra vonhatom a rágalom s önkény figyelmét,
4108 1835| szívembõl, hogy menjen, vonja félre magát egy ideig, s
4109 1835| azalatt bosszús gyűlölségét vontam magamra! - És találtam múlt
4110 1835| elborult arcokot s magukba vonult embereket látok. Mindenütt
4111 1835| legszorgalmasabbnak lenni; akkor kedvelt vonzalmim, szebb szenvedelmeim s idõtöltésim
4112 1835| olykor ellenállhatatlanul vonzódom e búsongó képen és e vele
4113 1835| csudám volt, valahányszor Wesselényihez mentem, hogy máskor mindig
4114 1835| 7KÉN~Gyakran megfordultam Wesselényinél. Az õ sorsa az enyém is.
4115 1835| elmondani. Beszédem közben Wesselényire pillantottam s könnyel ragyogni
4116 1835| nyomorúságot, szenvedtem az ifjúság zabolátlan képzelõdéseinek szomorú
4117 1835| csendessége észrevétlenül zabolázta indulatosságomot. És tanultam
4118 1835| magányomból kihurcolnának egy zajgó sokaság közé, hol ujjal
4119 1835| találok. Írás, olvasás mind zavar. Mintha egészen ki volnék
4120 1835| lehetnék. Csak egy gondolat zavarja néha örömeimet, a hivatalra
4121 1835| fordultak elé, akkor még zavarodottabbak lettek belsõmben az ezerféle
4122 1835| Ez a valóságos halászat a zavarosban.~ ~FEBRUÁR 11KÉN~Nem pirul-e
4123 1835| Gondolatim oly halmozva s oly zavarva jönnek, hogy nem tudom rendbeszedni.~
4124 1835| Ádám s Mara. Tanácsosok: Zeyk és Kemény, egyszerre mondottak
4125 1835| ó, teremtõ, ki az égnek zivatarait elviszed az áldott mezõk
4126 1835| robajjal dúlnak feletted zivatarok s elborulsz és a zsarnokságnak
4127 1835| egyedül s azalatt nehányan zörgettek ajtómon. Talán gratulálni
4128 1835| álma-e ez, melybõl láncai zörrenése rebbenti fel? Az új trónusra
4129 1835| felfohászkodásit sem bocsátottad-e zsámolyod eleibe! Mi csak a te örök
4130 1835| elsõ tisztviselõ s nem népe zsarnoka legyen, hol a törvény minden
4131 1835| elvesse magát, mint egy zsarnoknak járomhoz szokott népe, s
4132 1835| pedantságát, a tisztviselõk kevély zsarnokságát, s azt felfedeztem s ellene
4133 1835| zivatarok s elborulsz és a zsarnokságnak újonnan kigondolt fortélya
4134 1835| hazája állott. Látta, hogy a zsidó papság, vallásos szemfényvesztései
4135 1835| behatást várni, tehát a zsidók akkori körülményeikhez,
4136 1835| Robespierre és Cromwell, Báthori Zsigmond és Mihály Vajda s több Compánista
4137 1835| leselkedtek egy fekete csoport zsoldosai. Minden nyomon éreztem jelenlétöket,
4138 1835| törpe szomszédnéja csak a zsoltárral tölté idejét, a világ hiúságait
4139 1835| verejtékét s reményét semmivé zúzod!~ ~MÁJUS 5KÉN~Naponként
|