Fejezet
1 I | legtisztább s tartósabb örömeknek, midőn e hosszason táplált kívánatot
2 I | gyönyör nemét érzi az ember, midőn egyik városból csaknem egyszerre
3 II | felléptünk a Columbiára. Midőn hosszú út végett hajóba
4 II | eljönnek a zivataros idők, midőn egész nap benn kell maradni
5 II | egyik regimentet felváltani.~Midőn megváltunk egymástól, hármas „
6 II | homályos bánatja borított el, midőn a versezet végén mindig
7 II | eszembe jutott. A vers ez:~„Midőn a boldogság tőlünk elenyészett,~
8 II | sóhajtásnak az a ritka neme, midőn elért reményink s boldogságink
9 III | Báró Wesselényi és Balog~Midőn Amerika kikötőiben először
10 III | tündérálomként lefolyt órái után, midőn estve számot vetettem magammal
11 III | adott okot. Az első az: hogy midőn Amerikába beléptünk, senki
12 III | passzus és harmincad dolgai. Midőn az utazó ismeretlenül, elfáradva,
13 III | közintézetek elémozdítását. Midőn a New York-i iskolák és
14 IV | állott indulni Albanynak, midőn reggel a kikötőbe értünk.
15 IV | egyszerűek és természetesek, hogy midőn az idegen utazó ezeket felfedi,
16 IV | magában a Fulton vallomása, midőn 1807-ben Clermont nevű legelső
17 IV | partokon vízre szállította.~„Midőn New Yorkban legelső gőzhajómat
18 V | emléked, de dobog a szív, midőn arra tekint az utas, s a
19 V | hon, s fia fogadott el. - Midőn a Rensselaer úr lakását
20 V | a bírák is, ha tetszik. Midőn mindenik fél kinyilatkoztatta,
21 VI | tisztaságot és csinosságot mutat.~Midőn mind egybegyűltek, egyszerre
22 VI | változtak a fordulatok. Midőn már egészen kimerülve látszottak
23 VI | sírással elegyítve, mint midőn valakit kínoznak. A sátorok
24 VII | maradtak az anyaországhoz, s midőn 1754-ben kiütött a franciák
25 VIII | egyakaratú kinyilatkoztatások:~Midőn az emberi történetek folyamatjában
26 VIII | kedvetlenségeinek kitegye magát. De midőn az elnyomások s visszaélések
27 X | s egy nagy kőfaragószín.~Midőn a foglyot behozzák ide,
28 X | cellájokba takarodtak, s megint midőn egy óra múlva műhelyeikbe
29 XIII | megszerezhetése jussai.~3. Midőn az emberek társasági állapotba
30 XIII | igazgatás fenntartására, midőn a nép képviselőit s hivatalbelieit
31 XIV | tartoznak ugyan azon első órák, midőn az utazó egy idegen városba
32 XIV | találja is a dolgokat. De midőn egyfolytában hosszasan utaz,
33 XV | le 218 láb esése van, s midőn néhol néma lassúsággal hömpölyög,
34 XV | iddogálták pálinkájokat.~Midőn hajónk elkészült, alig haladtunk
35 XV | vagyunk. Sötét volt már, midőn Kingstonban, az Ontario
36 XV | kevesedik, vagy el is fogy. Midőn partra értek, még messze
37 XV | mindig elfogódott szívem, midőn reájok tekintettem, s magamat
38 XVI | ki serdülő ifjúságában, midőn boldogsága képeit festegeti,
39 XVI | rajzoltam magamnak a Niagarát, s midőn álmodozásim közt festegettem
40 XVI | aggodalmaival szálltunk le, mint midőn valamely hirtelen meglepetésünkkor
41 XVI | minden érzékeinket! Mint midőn álmunkban veszedelem közt
42 XVI | záporral és szélkerengésekkel. Midőn csendes az idő, s akinek
43 XVI | itteni jeleneteit leírja.~Midőn megint felértünk a partra,
44 XVI | olyan helyzetei az életnek, midőn ezen álláspontot óhajtaná
45 XVII | paradicsom válik e helyből, midőn egészen lakva s mívelve
46 XVII | szabadságért. Jött oly időben, midőn igen kevés remény lehetett
47 XVII | szerencsés kimenetelre; midőn a szabadság az egész föld
48 XVII | ijesztve. Oly időben jött ide, midőn az ész maga s csak egy gondolatnak
49 XVII | revolúciói habozásai alatt, s midőn hazája nagy sorsát kedve
50 XVII | megszakadatlan sora volt. Midőn Amerikából a szabadságháború
51 XVIII | nagy részvéttel hallgatta, midőn másokkal beszéltünk. Végre
52 XVIII | felekezetek nagy száma, midőn Európa akármelyik országában
53 XIX | ment bé a sorsoló szobába, midőn neve következett; egész
54 XIX | ád nekik. (Lips. l. 147.)~Midőn valamely hivatal a törvény
55 XIX | újságot mégis mindenki olvas. Midőn szekerünk a rengeteg erdőből
56 XIX | trombitál, hogy jöjjenek eleibe. Midőn a házhoz érkezett, az odaszóló
57 XXI | sétáltunk a tornácban, hogy midőn hazajőnek, idegen hangon,
58 XXI | egybe ily történetesen! Midőn utoljára megváltunk egymástól
59 XXI | láncait, hogy még most is, midőn némely nemeseink errőli
60 XXI | a fejér ember akkor is, midőn már szabad a szerecsen,
61 XXII | Bladensburgnál már béestvelődtünk, midőn a columbiai distriktusba
62 XXIII | azon jelenetet ábrázolja, midőn 1775-ben a Kongresszus gyűlésében
63 XXIII | azon jelenetet ábrázolja, midőn a megvert angol tábor Washington
64 XXIII | érzékeny jelenetet adja elé, midőn a béke megkötése után 1783-
65 XXIII | azon szívre ható jelenetet, midőn Pocahontas indus fejedelemleány
66 XXIII | Capellanótól.) A második, midőn az új-angliai kivándorlottak
67 XXIII | Causicitól). A harmadik, midőn 1682-ben Penn Philadelphiához
68 XXIII | forintba került a nemzetnek. Midőn szinte be volt végezve,
69 XXIII | magános polgári látogatáskor.~Midőn távol haladtunk a Livingston
70 XXIV | életnek olyan jelenetei, midőn az ember valamit szívszakadva
71 XXIV | vadászat iránt. Egy szép napon, midőn éppen vadászni készült,
72 XXIV | katonaságnak s nemzeti őrségnek, midőn az Egyesület szolgálatjára
73 XXIV | valamelyiknek mindig többsége volt. Midőn 1800-ban legelébb a követek
74 XXV | úton; és a haldokló angol, midőn keveri orvosságát, melyért
75 XXVI | nevezetes különösség van. Midőn 1790-ben Párizsban a Bastille-t
76 XXVI | nemességgel tisztelte meg. Midőn előszer Smithnek indus leány
77 XXVII | társalkodási egyesületet. Midőn megjelentünk, már számosan
78 XXVII | Társaságban ritkán jelenik meg, de midőn megjelent, oly egyszerűséggel
79 XXVIII| tetszésök szerint használni. Midőn XIV. Lajos minisztere, Colbert
80 XXVIII| mozdulatlan elmerülésben. Midőn belépett az idegen, nem
81 XXVIII| tisztelet lepi meg az idegent, midőn ennyi népet különböző helyzeteikben,
82 XXIX | eljött az indulás napja. Midőn azon partokra kiszálltunk,
83 XXIX | bánatnak azon érzelmeivel, mint midőn egy becsült és szeretett
84 XXIX | havasi sziklás vidékhez. Midőn egy ily sziklához hasonló
85 XXIX | oly érzelmek közt, mint midőn halálos betegség után először
|