Fejezet
1 I | tengercsatorna választja el, s mégis ellenkezőbb érzésű, gondolkodású,
2 II | társaságok sajátjai, annyiban mégis az Igazgatóságok szolgálatjában
3 II | ugyan szorítva az asztalhoz, mégis a nagy mozgás miatt gyakron
4 II | van a legtöbb baj, mert az mégis mindig ringatódik. Ha osztán
5 II | most is sokat szenvedett, mégis újra készült tavasszal Európába
6 IX | szokásai egybehasonlítása mégis azt látszik mutatni, hogy
7 IX | formák jól bé vannak tanulva, mégis ezen gyönyör sokszor igen
8 X | fejteni előmenetelünkre, s mégis senki az igazi nyelvet még
9 XI | amerikaiak nem könnyen adóznak, mégis e célra minden ember, ha
10 XI | csak lécezetekből áll, s mégis, amint mondják, a legszorosabb
11 XI | személyek meghatalmasodására, mégis idővel a vagyonosodottak
12 XII | Utunk nem falukon ugyan, de mégis szinte mindenütt lakházak
13 XIV | szükségökrőli gondoskodás - mégis ezek tengeri és kereskedési
14 XVIII | hely nem lenne a földön. De mégis ő másutt nem kíván meghalni,
15 XIX | valamely hivatalt nyerni el mégis minden polgár dicsőségnek
16 XIX | a nagyvilágtól, újságot mégis mindenki olvas. Midőn szekerünk
17 XX | vannak, mint Olaszországban, mégis a sok erdő s nagy vizek
18 XX | által a maga illetősége, s mégis a közvélekedés tiszteleténél
19 XX | világi fényről lemondás s mégis az élet vagyonaiban bővölködés -
20 XX | zálogosította-e el? És ha nem ád-e mégis nyugtot a léleknek e szünteleni
21 XXI | egyforma természeti jussát, mégis bizonyos hátratartózkodásban
22 XXII | a vasárnap megtartásában mégis oly sanyarúk, mint a többi
23 XXIII | meglátogathatjuk. Ezen ceremóniátlanság mégis különösen tetszett nekünk,
24 XXIV | várt tárgy foglalja el - s mégis habozó aggódás, a szívnek
25 XXIV | praesidensi hivatal, az mégis sem neki, sem hozzátartozóinak
26 XXV | személyes adót megszüntetett, mégis esztendőnként tizenkétmilliót
27 XXV | egészen le leszen róva, s mégis évenként tizenkétmillió
28 XXV | csak négy forrása van, s mégis felesleges tizenkétmilliója
29 XXVII | nem jelenni a hívásra, de mégis nehezíti a társalkodási
30 XXVIII| tíznapi ittmulatásunk után mégis azt kelljen megvallanom,
31 XXIX | szenvedéseinket, de fájdalmas volt mégis e tréfának visszaemlékezete.
|