Fejezet

 1 XIII | tiszteletének belső meggyőződése s neki legalkalmasabb mód szerint
 2 XV   | legboldogítóbb fellángolásait csak neki szentelte, s sírján túli
 3 XVII |           s ez a mód igenis elsült neki; mert annak minden nemeivel
 4 XVII |           is elkergette maradékit. Neki a fejér mívelődés nem kell,
 5 XVII |          látni és kinyilatkoztatni neki hálaérzelmeit s tőle megáldatni.
 6 XVIII|          magyar vagyok” - feleltem neki. Egészen lángba borult az
 7 XVIII|     Müllertől azt is hallani, hogy neki még van egy magyar imádságos
 8 XVIII|       valamely magyar könyvet adni neki, de nagy bánatomra nem volt
 9 XX   |           vagyunk. Nyilatkoztattuk neki bámulásunkat az eddig látottakról,
10 XX   |       konzul lévén, 1802-ben írtam neki, hogy Louisianában, az akkori
11 XXIII|           előtt megjelen, s lemond neki a háború alatt általadott
12 XXIII|          cseléd jött ki. Elmondtuk neki szándékunk, s az egész készséggel
13 XXIV |            ismerőséhez, elbeszélni neki történetét, s a dolog magyarázgatásába
14 XXIV |  praesidensi hivatal, az mégis sem neki, sem hozzátartozóinak sem
15 XXVI |            együtt verjék agyon, ha neki meg nem engednek. Éppen
16 XXVI |            Smitht, s tudtára adván neki az egybeesküvést, másodszor
17 XXVII|        privilégiumai nem tetszenek neki. Valami Józsa György nevű
18 XXVII|           feküj le Királ, huszonöt neki.«” Látszott a keserű visszaemlékezet,