Fejezet

 1 IV   |       képeiken kétség és aggodalom látszott, levert néma vonásaikban
 2 VI   |      közelgettünk, egész szekérvár látszott az erdő szélén, számtalan
 3 IX   |          Everett úr elébb hidegnek látszott, s beszélgetésünk folytában
 4 X    |       fordította tekintetét, s oda látszott szegezve lenni minden figyelme.
 5 X    |            néma elmerülésökből úgy látszott, mintha őket nem is érdekelné
 6 XII  |   sivatagsága miatt alkalmatlannak látszott a mívelésre, s csak legelőnek
 7 XVIII|            tovább. Kapitányunk nem látszott egészen javallani szándékunkat,
 8 XX   |         szemünk érte, lécezetekkel látszott körülkerítve lenni, s tanórok
 9 XX   |        társaság egyik gazdája. Úgy látszott, egészen elfelejtette az
10 XXI  | törvényesnek s igen természetesnek látszott akkor minden európai nemzeteknél.
11 XXI  |    rabszolgák, hogy veszedelmesnek látszott egyszerre felszabadítani
12 XXIV |         intézeteket, melyen örülni látszott, hogy hazája iránt ily kedvező
13 XXVII|          módjáról tehetős embernek látszott lenni. Ideköltözte után
14 XXVII|        magasztalva szólt ugyan, de látszott, hogy hazája neve bizonyos
15 XXVII|            Királ, huszonöt neki.«” Látszott a keserű visszaemlékezet,
16 XXIX |            minden minutában nyitva látszott sírunk.~Ily állapotban tölt
17 XXIX |           tagja. Éjfél után szűnni látszott a hánykódás, s lenyugodtunk