|
Van egy szép vágyódása az emberi szívnek,
mely az életnek szebb koraiban sokat foglalatoskodtatja a képzelődést. Míg
ép a szív, s ismeretek után törekedik az elme, sem rang, sem gazdagság, sem a
hiúság képei soha ezt egészen le nem csillapíthatják. Lelkünk
felemelkedéseiben, jóllétünknek közepette, békétlen helyzetünkben s elménk
elmerülései közt gyakron meglep ezen vágyás, s akkor képzelődésünk a
messze s a mívelt országokba lebegtet által, felkeresni, aminek még híját
érezzük.
Talán egyike a legtisztább s tartósabb
örömeknek, midőn e hosszason táplált kívánatot valósulni látjuk. Új élet
derül fel annak, ki maga gyönyörűségére s tanúságára, távol és mívelt
országokba indul utazni. Ezer remények és érzelmek valósítása s ezer új
ismeretek szerzése derengnek előtte kedves homályban, s megnyílt szívvel
indul messze útjának, hogy a jelent minden nemben öröm közt használja, s
keresztül egész életére emlékezetének tárházat gyűjtsön.
Szép reményeim bételjesedése örömei közt
indultunk ki Kolozsvárról az 1830-i őszön gróf Béldi Ferenc úrral. Párizs
és London, Philadelphia és Washington képei felejtették az idő s az út
minden terheit, s értekeződtem magammal: ha vajon mostani fényes
képzelődésem az utazásról visszatértemkor is ily meleg leszen-e? Ha elmém
gazdagulását az ismeretekkel nem érzéseim vesztével fizetem-e? Ha igaz-e, hogy
a geometriai igazságok elhervasztják a képzelődés szebb virágait? És ha
azon sokszori szomorú tapasztalásnak én is áldozatja leszek-e, hogy a külföldön
lakott ember hamar felejti hazáját, s korcsosult érzéssel s megvetéssel jön haza!
Vagy talán hazám hátramaradtán való bánattal térek-e vissza?
Ezen gondolatok közt haladtunk ki Erdély
és Magyarországból, s a Németországon által látott és hallottak még mind a
hazaiakkali hasonlítgatásra vontak vissza. Strassburgnál már Franciaországba
értünk. A Rhénuson általlépve, igen meglepő különbségbe vetődik által
egyszerre az utazó. Túl a parton a württembergi és badeni csendes, szorgalmas
szünteleni munkásság közt élő jámbor nép marad el, s innen a parton
egyszerre a pajkos, tűzzel teli s örökös nyugtalanság közt lebegő
francia tűnik fel.
Strassburgban és Franciaországon által
mindenütt a trikolór lobogott a nevezetesebb épületekről: nemzeti dalok
zengtek az utcákon, evőházakban s játékszínekben, mintha az egész nemzet
még most is innepelné a júliusi három napot. Az idegen nagyon különös
helyzetben találja magát Franciaországban az első napok alatt. Oly nemzet
közé lépik, melyet az újságokból örök háborgásban élőnek s egymást
öldöklőnek hallott festetni; oly állításokat hall nyilvánosan s egész
megszokottsággal eléadatni, melyek addig előtte tiltott portékák voltak;
oly viszonyban látja az elöljárókat alattvalóikkal, melyben a parancsoló
méltósága s az engedelmeskedő megalázkodása nem találtatik fel. Mindezek
bámulással s a nemzet sorsa iránti aggódással töltik el az idegent. De kevés
napok múlva változik nézete, s előítéletei oszlásával gyakron kell a
törvény azon szent állítására emlékeznie: „Hallgattassék meg a más fél is.”
Az 1830-i telet Párizsban töltöttük, s
vidékében apróbb utakat tettünk. Annak, ki Európa nevezetesebb városait
megjárta, tapasztalásaiban még nagy hiánya maradt, ha Párizst nem látta. Az
utazott és nem utazott idegen egyaránt varázskörben képzelik magokot Párizsban
az első napok alatt. Az emberi elme és szívnek nincs oly hajlandósága,
melynek Párizs ezerféle táplálatot ne tudjon adni. A magát mulatni kívánó,
tudományos, henye, szemlélődő, művész, kereskedő egyformán
és a napnak minden részeiben új tárgyakot találnak érdekeik kielégítésére.
Mintha századokon által tanulta volna a párizsi nép minden ingerlő módot
kiszerezni, mi az idegent oda kecsegtethesse.
Éppen ezen időszakban habzottak még a
júliusi revolúció által hánykódásba hozott elmék, s a miniszterek pere, a
napszámosok feltámadása és az érseki kastély ostroma revolúcióit végigértük ott
mulatásunk alatt. Mindaz, amit könyvből és újságokból olvasunk a
revolúciókról, alig hasonlít egy ily jelenet valóságához. Az erőknek ily
küzdései közt is, a nyugalmas idegen kényére találhatja magát Párizsban, s
mindezeket önmagára nézve úgy tekintheti, mint egy nagy darab epizódáit, mint
kedvező helyzeteket tapasztalásaira, s éppen ekkor láthatja az emberi
indulatoknak minden elágazásait s kitöréseit eredeti természetökben.
*
Párizsban ért annyi jelenetek után,
1831-ben, márciusban, északi Franciaország felé, Belgiumba mentünk. Itt éppen
oly küzdésekre találtunk, mint Párizsban. Lüttich, Brüsszel és Antverpiában a
franciaországi júliusi napok ismétléseit s azoknak következéseit kellett
látnunk. A szép, a gazdag Belgium harcban állott szomszédjával. Antverpiából
Hollandiába sok kérelem után s a hollandus katonai igazgató General Chassé-tól
nyert passzusunk mellett is a két ellenséges tábor közt sok kedvetlenség,
vizsgálgatás, kikérdezés s kísérgetés közt haladtunk ki. Brémán [Brédán] túl kiértünk
a táborok közül. Dodrecht [Dordrecht], Hága, Leyda, Haarlem, Amsterdam és
Rotterdamban ajánlóleveleink sok ismeretséget s módot szereztek e szorgalom
országát megismerni.
*
Rotterdamban ápril[is] 17-én Attwood
nevű gőzhajóra ültünk: 18-án már előnkbe kékellettek Anglia
partjai, s huszonöt óra alatt Londonba érkeztünk. Ismét új zsibongó nagy
világban találtuk magunkat, s szinte minden pontig ellenkezőben, mint
Franciaországban. Ott áll e két ország a föld abroszán egymás mellett, csak
huszonnégy mérföldnyi tengercsatorna választja el, s mégis ellenkezőbb
érzésű, gondolkodású, cselekedetű és intézetű két szomszéd
nemzetet alig találhatni. Párizsi lakás után érkezve az utazó Londonba, ha
különködő nem akar lenni, egészen új tanulásával kell tennie itt az
életet, szokásokat s társalkodást.
Angliában mulatásunk alatt több
ismeretségeket s némely helyekre eljuthatásunkat ott mulató követünknek
köszönhetjük. Mert Angliának még az is a különössége, hogy a pénz s személyes
igyekezet nem mindig szerezhetnek mindenüvé bémenetelt, azt többnyire ajánlások
által lehet megnyerni. A tárgyak óriási nagysága, az emberi szorgalom bámulatos
szüleményei, a nemzet különes szelleme, törvényeinek alkotása s minden
intézeteket bélyegző eredeti vonások Angliában minden napra és órára elég
tanulandót s elfoglalást adtak nekünk.
*
Május végén Anglián felfelé tett
különböző utaink után Skóciába érkeztünk, Edinburghba. Nincs Európában egy
város is, melynek eredetibb fekvése lenne, mint Edinburghnak. Skócia
történeteinek nevezetesebb vonásai itt folytak, s ezen ország híresebb tudósai,
s közelebbről Walter Scott klasszikus földdé tették Edinburghot. Minden
épület, minden hely s az egész vidék az ország történeteinek mindmegannyi
hagyományos emlékei. A nemzeti hagyományokot nagy tiszteletben is tartják a
scotusok. Mária Stuart szobái Holyroodban azon módon vannak most is minden
bútoraival, mint Riccio megölésekor voltak; varrása, Riccio hegedűje,
képe, imádságos könyve most is a régi szófán állanak.
Skóciának alsó része már egészen angolos
lett, s csak törvényei különböztetik meg szomszédjától. A scotus nemzetet
eredetében ismerni a Felföldre (Highland) kell menni. Június elején elhagytuk
Edinburghot, s Perthnél már a fellegekkel játszó sziklás Felfölden voltunk,
mely a Walter Scott szép poémája, [The]
Fair Maid of Perth [Perth szép leánya] által megint nevezetessé lett. Ki
Helvéciát nem látta, az oly szcénákot lát Skóciában, milyeket seholt nem
Európában. Perthtől nem messze, a Kinnoul Crags nevű szép sor
hegyeket jártuk meg; ezeknek végső csúpján áll a Macbeth kastélya (Macbeth
Castle). Ki Shakespeare Macbeth-jét
figyelemmel olvasta, egészen ráismer a leírt vidékre. Alatt a völgy a
boszorkányok idézőhelye; a dunsinane-i erdő a kastély megett, s
szembe a távolból felnyúló Birnami hegy, melynek erdőstől
Dunsinane-ig kelle jőni. A hely és romladozott kastély most a Mellis Nairn
[William Nairne] úr birtoka, a Dunsinane hegyén álló szép lakással (Dunsinane
House).
Perthtól Monzie, Madderty felé, Dunkeldnek
menve, minden lépten klasszikai emlékű helyeken halad az utazó. Ossiannak
több csatái ezen vidékeken folytak, s sírját Monzie mellett találták;
Shakespeare és Walter Scott szcénáit mindenütt mutogatják. Dunkeldet egy
highlandi utazó sem hagyja el; minden utazási könyv elragadtatva szól ennek
szépségeiről. A Tay vize folyama, Braan vízesése, Ossian barlangja s
tereme helye, a craig-vineani szép kinézés, a hegyek és erdők romános
szépségei hihetővé teszik, hogy az Ossian magos énekei itt születhettek. A
természet ily óriási szépségei közt emelkedettebb a lélek, közelebb érzi magát
a természethez, s oly gondolatok emelkednek benne, melyek a város falai közt s
mezőség helyen talán soha nem születtek volna.
Dunkeldből Dewally [Dowally],
Aberfoyle, Kenmare [Kenmore], Killin és Callander felé felértünk a híres
tavakot (Lochs) nézni meg, melyek Skócia nevezetesebb szépségeit teszik. Ezeket
közelebbről a Walter Scott románjai oly elhíreltté tették, hogy a scotus
hazafiságtalanságnak hiszi, ha e helyeket meg nem járta. Nyáron által temérdek
az ide utazó angol és idegen. Ezek közt nevezetesebb a Loch Cattherine, a [The] Lady of the Lake [A tó asszonya]
és a Loch Lomond, a Rob Roy Walter
Scott-i románokról. - A képzelődés alig határozhatja meg, ha Skóciában
ezen tavaknak s környékeiknek vagy a szép hegyeknek adja-e az elsőséget.
*
A Ben Lomond-i hegy alól Euphrosyne
gőzhajóval Dumbartonba jöttünk le, s onnan Glasgow-ba. Greenocknál megint
tengerre ültünk, s Irlandiában Belfastban szálltunk ki. Irlandia akkor szegény
esztendőjével s jussai visszaszerzésével küzdött. Dublint hánykódások s
egyenetlenségének vitatásai közt találtuk. Welt [Weld] Izsák úr, kinek amerikai
utazását magyar fordításban bírjuk (Nevezetesebb
utazások tárháza. Kiadta Kis János. Pest, 1816, a 6. kötetben), sok
szívességgel volt hozzánk Dublin nevezetességei megismertetésében. Az angol
nemzet míveltsége s felemelkedése közepette sokat talál az utazó Irlandiában,
ami elszomorító. Dublinból Thetis gőzhajóval megint Angliába jöttünk
által, s Liverpoolban szálltunk ki.
Az angol bámulatos műveit Liverpool,
Manchester, Leeds és Birmingham teremti, kinek nagyobb hajlandósága és több
ismeretei vannak az erőmívek s azok hatósságai iránt, ezen városokban
esztendőkre talál élelmet elméjének. Liverpoolból Manchesterig a
gőzszekérrel jöttünk. Az emberi elmének egyik legnagyobb diadalma a
gőzszekér. A város végén felültünk a szekérre mintegy 130-an, s ezen utat
Manchesterig - amely 30 1/2 angol, vagyis mintegy hét
magyar mérföld - egy óra és fél minuta alatt tettük meg. De néha 58 s még 57 minuta alatt is
megfutja ezen utat a gőzszekér. Sem madár, sem a legsebesebben vágtató ló
ily gyorsasággal nem haladhat. Különes gyönyör nemét érzi az ember, midőn
egyik városból csaknem egyszerre a más messze városban teremhet.
Manchesterből annyi ágazatokra van megindítva a gőzszekér útja, hogy
a felszámlálás szerint tíz esztendő múlva tizenöt óra alatt egész Angliát
hosszába és végig futhatja az utazó.
*
Június végére a parlament új megnyitására
megint Londonba tértünk vissza. Miután Magyar- és Franciaországban 1830 és
Belgiumban 1831-ben diétákot, vagyis parlamenteket szinte mind egyfolytában
láttunk, figyelmesek voltunk az angol iránt, melynek régi szokásokkal történni
szokott megnyitása s folyamatja sok tárgyat adnak az elmélkedésre.
|