III

New York - Amerikai polícia - Intézetek - Iskolák - Báró Wesselényi és Balog

Midőn Amerika kikötőiben először partra száll az európai utazó, az első pillanat mutatja már, hogy új világba lépett. Szerecsenek és fejérek, mulattok és meszticsek sereglenek a parton, ajánlják szolgálatjokat az idegennek, portékáját elvinni, valamely keresett helyet megmutatni vagy a hotelekbe elvezetni. Az új arculatok s azoknak feltetsző színezetei egészen meglepő panoráma a szem előtt, s az első pillanatokban kitetszőleg veszi észre az idegen, hogy a föld golyóbisa más oldalára lépett. Míg New Yorkban a Broadway utcán haladtunk, a szép épületek, gazdag boltok, a mellettünk elhaladók különböző színei, a gyümölcsöknek temérdek bővsége, a nagy mozgás s a szinte általjában mind csinos jövő-járók tisztelettel és bámulással töltöttek el. Miután az American Hotel nevű roppant vendégfogadóban megszálltunk, portékáink kézhezvételök végett a vámházhoz mentünk. Itt csak azt kellett kinyilatkoztatnunk, hogy amit hozunk, semmi nem eladó, s azok csak önszükségeinkre tartozók. Az engedelem azonnal megadatott, s Columbiáról elhoztam mindenünket, búcsút vettem kapitányunktól, a matrózoktól s az utolsó vitorláig már ismert szép hajótól is.

*

Amerikai első napomnak szinte tündérálomként lefolyt órái után, midőn estve számot vetettem magammal azon napi történeteimről, két nevezetes tárgy lett előttem igen figyelmessé, s az nekem hosszas elmélkedésre adott okot. Az első az: hogy midőn Amerikába beléptünk, senki tőlünk, sem egyik útitársunktól is passzust nemcsak hogy nem kért, hanem még csak nevünket sem kérdezte, s odamenetelünk senki figyelmét magára nem vonta. A második az, hogy a vámháznál az utazók becsületszavát elégségesnek tartják portékáikra nézve, s azt senki fel nem bontja, s nem hányja ki darabonként, ha vajon igazat mondott-e az utazó; s a kereskedők portékáit is csupán a hitök szerint feladottakról vámolják. Ki legalább hallomásból ismeri az európai országok nagyobb részének harmincadi, políciai és passzusbeli rendszerét, gondolni fogja, miért lettek oly figyelmesek reám nézve ezen tárgyak. Ki pedig utazott is, az velem együtt bámulni fog az amerikaiak ezen módján.

Az utazás kedvetlenségei közt nincs semmi bosszantóbb és megalázóbb, mint a passzus és harmincad dolgai. Midőn az utazó ismeretlenül, elfáradva, pártfogás nélkül Európa némely országainak határához ért, a várt vendégszeretet helyett emberek állják el útját hegyes vasakkal; leszállítják szekeréből mint gyanús személyt, elékérik írásait, vizsgálják, vallatják s bántólag kémlelik; azután a szegény utazó portékáinak esnek, azt kíméletlenül feltúrják s egybegázolják. Hiába állítja az utazó, hogy ő igaz úton jár. A tiszta lelkiismeret nem elégséges itt bizonyossá tenni az embert, hogy méltatlansággal nem illetik, megalázó kérdéseket nem lobbantanak a szemébe, hogy törvényesen nem gorombáskodnak vele. Ennyi bosszontásokat hogy megelőzhessen a szegény utazó, folyamodnia kell egy jól ismert gyalázatos módhoz, mely által megint azon kínos helyzetbe tétetik, hogy erszénye s becsülete közt kell tusakodnia, s azon is aggódnia, nehogy búcsúzáskor több mértékben várt nagylelkűségére emlékeztessék. Ki Európát általutazta, lehetetlen, hogy bosszúsággal ne emlékezzék az ily helyzetekre.

Íme ez, mi engem Amerikában legelébb is elbámított, de amelyet az amerikaiak kérdésemre igen természetes dolognak mondottak lenni. Végigmentem emlékezetemben az Európa políciai rendszerein, s azoknak nagy részét vagy azon állításon alapultaknak találom, hogy: az ember természeténél fogva csalónak születik, vagy hogy a mívelődés és a társaság viszonyai őket csalókká teszik. S mely ellenkezőség Amerikában! Az Amerika törvénye azt állítja, hogy minden ember egyforma jussokkal s egyformán becsületesnek születik. Az amerikai polícia azt teszi fel, hogy az utazóknak nagyobb része becsületes emberekből áll, s személyes szabadságok megbántása lenne őket mindnyájon azon sértő szabályok alá vetni, melyek csak egynéhány rossz emberért találtattak fel. Amerikában minden ember szabadon bémehet s kijöhet, mikor tetszik. Ott járhat és mulathat, s ott lakhatik, ahol tetszik, anélkül, hogy valaha nevét is kérdezné valaki hivatalosan. Íme, mely nagy különbség az ó- és újvilág e tárgybeli gondolkodása közt! Az európai polícia már századok ólta töri fejét, s sok titkos és nyilvános mandátumokat bocsátott, miként lehessen az emberi ravaszságokat meglesni. Tudományosan felboncolta a csalárdságok nemeit s a rajta érhetés módjait. És megfordítva, az alattvalók éppen oly szorgalommal törik fejöket, miként lehessen ezen mandátumokat kijátszani s megcsalni. Mert az erkölcsi érzést nemcsak kegyetlen törvényekkel lehet elfojtani s az embert elmecsevésztetni, hanem, olyanokkal is, melyek az emberi virtusban s igazságosságbani hiedelmet megtagadják, és amelyek a becsületérzést nem kímélik. „Multi fallere docuerunt - azt mondja valamelyik deák író - dum timent falli et aliis ius peccandi suspicando fecerunt.” [Sokan estek bűnbe félve a bűntől, és másokat is bűnbe taszítottak gyanakvásukkal.]

*

Másnap ajánlóleveleinket adtuk meg, s mindazok, kikhez ajánlva voltunk, megint a magok ismerőseihez vezettek bé; s alig mulattunk harmadnapot, hogy New Yorkban már széles ismeretségeink lettek. Ily kedvező fogadtatásunkat elébb ajánlóink becsének vagy messzeföldiségünknek tulajdonítottuk, de később meggyőződtünk, hogy ezen különös vendégszeretet s az idegenek iránti határtalan bizodalom, annyi megcsalatásaik után is, egészen eredeti vonás az észak-amerikaiaknál. (Levasseur: Lafayette en Amerique [Lafayette Amerikában]. Vol. I.) Egy-két ajánlólevél valamely nevezetesebb házakhoz elégséges arra, hogy az idegen minden társaságokba eljuthasson; s ugyanaz, kihez ajánlva volt, további új ajánlásokat ád és szerez az utazásában eső városokba, s azok megint mást szereznek, s ekként egyik város a másiknak adja által az utazót, ha személyes magaviselete által megfelel a bizodalomnak.

Ismerőseink közt báró Lederer, ausztriai konzul úr fáradhatatlan szívességgel kívánta New York-i mulatásunkat hasznossá és kellemessé tenni. Mindenekelőtt az odavaló nevezetesebb emberekhez vezetett bé, azután a város különböző részei, épületei s intézeteiben hordozott el. A majd három angol mérföldnyi egyenes Broadway utca pompás és gazdag boltjaival, csinos épületeivel vetélkedik a londoni és párizsi elsőbb utcákkal. Ennek közepén áll az idevaló legszebb épület, a városháza (City Hotel), egészen fejér márványból építve. Körülte zöld gyep, sétáló ösvényekkel keresztülvágva, vaskarzattal bekerítve. A több épületek majd mind magános polgárok vagy társaságok tulajdonai, melyek régiség és művészség tekintetében nem oly érdeklők ugyan, mint az európai elaggott városok százados munkái, de csinosságok, kényelmes elrendelésök s az egészen eredeti építési szellem kárpótolják a régiség szemléléséhez szokott szem kívánatit.

*

New York vidéket 1609-ben találta fel a hollandus kapitány, Hudson, s innen veszi nevezetét a Hudson folyama. Akkor még az irokéz tribusbeli vad indusok lakták az egész vidéket, s általgázolhatlan erdők zártak el minden utat. 1610-ben építettek legelébb a hollandusok néhány kalibát a Hudson partjain, örökös harcban élvén az indusokkal. Az angolok nemsokára kiszorították innen is a hollandusokat, s 1673-ban angol tulajdon lett a vidék. A szabadságháború kiütésekor az angolok foglalták el a várost, s bírták a béke megkötéséig. Egészen 1783-ig fekvése minden kedvezősége mellett is nem haladhatott a város. A szabadság megnyerése után mely temérdek haladást tett gazdagulása s népességére nézve is, mutatja a következő kimutatás. (The New York Annual Register for the Year of Our Lord 1831 [New York évi kimutatása a mi Urunk 1831. Esztendejére]. New York, 1831. lap 60.)

New York népessége, különböző időkben:

*

Naponként a temérdek intézetek közül nehányat néztünk meg, melyeknek leírása egész könyvet teszen. Ezek mind magános társaságok alapítványai; az Igazgatóság azokra semmit nem költ, és elintézéseikbe belé sem elegyedik. Csupán New Yorkban több van ötven különböző társaságnál, melyek vagy a tudományok és mesterségek, vagy a termesztmények elémozdítására, vagy a szenvedő emberiség felsegillésére állottak egybe, s intézeteik fenntartására évenként temérdek summákat fordítanak. Éppen ottlétünk alatt ülte ünnepét a Kertész Társaság (Horticultural Society). A vidékben termett mindenféle gyümölcsök, vetemények s virágokból példányok voltak kirakva egy szép kertben (Niblo’s Garden). Minden tál gyümölcsön a termesztő neve és a termés helye felírva. A barackoknak számtalan nemei, dinnyék, körtvék, almák s a szelídített és vad szőlőnek különböző fajai. Temérdek volt a néző, s az ítéletek különbözők. A társaság által választott bírák meghatározták minden nemben a három legszebb termést, s azoknak termesztői az idénre elnyerték a jutalmat. Az innepet pompás bál rekesztette bé.

Az igyekezet minden nemei ébresztésére számtalan ily társaságok vannak New Yorkban. Európa azon részeiből ide utazó ember, hol az igazgatás gondolkodik és teszen mindent a népért, alig foghatja meg, hogy a közpénztár s a kormány esze, felügyelete s segedelme nélkül miként alapíthatják meg magokat ezen társaságok. De Amerikában a nép tévén az igazgatást, a nép gondolkodik magáról, a magáéból tészi az áldozatot - nem kölcsönzött erővel, nem a felsőbbség megjutalmazásáért, hanem szabadon, maga megfontolása s igyekezete által - és ez a polgári legtisztább öröm!

*

A New York-i intézetek közt legfőbb sikerrel dolgozik s legszámosabb tagokbúl áll a közönséges iskolák társasága (Public Schools Society). A respublicának legnagyobb ereje abban áll, hogy az egész nép a lehetőségig egyaránt mívelve legyen, s mindenik ismerje és tudja a törvényeket. Az amerikaiak igen jól tudják, hogy valamint az egyes emberből a nevelés által lehet minden, éppen úgy a népnél is a neveléstől függ minden, s valamint az egyes ember nevelés és tudomány által nyerhet mások közt felsőséget, úgy a nép is lelki mívelődés s tudományosság által emelkedhetik a más felébe, s állhat fenn állandóul. Tudják, hogy ahol a tudomány s törvények ismerete csak bizonyos osztálynál vagy keveseknél van, ott könnyen uralkodhatik a tudományosabb a tudatlan sokaságon, s éppen azért mindent elkövetnek, hogy legszegényebb tagjaiknak is bizonyos tudományos ismereteik legyenek. (A. Lips: Statistik. l. 163.)

Az amerikai ember nem könnyen róvja meg magát, mert a személyes adónak minden neme gyűlöletes előtte. Csupán az iskola azon tárgy, melyre a státusok nagyobb részében mindenki egyformán személyétől is esztendőnként bizonyos adót fizet, míg a tőke annyira nevekedik, hogy annak kamatjából azután fenntartani lehessen az iskolákat. New Yorkban önkéntes adományok által már akkorára nőtt a tőke, hogy annak kamatjából, hozzáadván a sorsjáték évenkénti jövedelmét is, esztendőn által 58.625 dollár (egy dollár teszen két forintot ezüstben a mi pénzünk szerint), vagyis 117.250 forint ezüstben fordíttatik a városi iskolákra. Az 1830-i hivatalos tudósítás szerint (The New York Annual Register és Report of the Committee of the Public Schools Society in the City of New York [... és a New York városbeli nyilvános iskolák társasága bizottságának jelentése], 1831) ekként állottak a városi iskolák:

A fennebbi kimutatás szerint 1830-ban New York városában 463 iskolában öszvesen 24.952 gyermek tanult, azok közt 805 szerecsen. Ezeken kívül vasárnapi iskolába jártak 16.441.

Minél kevesebbé elegyedik az igazgatóság a magánosok dolgaiba, intézetjeikbe s vallások állapotjába, annál nagyobb fontosságú előtte a nevelés dolga. Az iskoláknak az egész státusban elterjesztésére bámulatos szorgalommal ügyel az igazgatóság, s a státusok azon törekednek, hogy a legszegényebb ember is legalább az alsó iskolákot kitanulja. A különböző státusok gubernátorai minden év elején különes tudósító számadást adnak a nép eleibe az iskolák állapotjáról, s azt igen fontosnak is tartja a nép. A New York-i státus gubernátora 1831-i tudósítása szerint (Extract from the Governor’s Message [Kivonat a kormányzó tudósításából]. January 1831.) ekként állottak a státus iskolái:

A státus népessége teszen 1.923.522, és eszerint a tanulók száma a népességhez úgy áll, mint 1 = 3 ¹/₂.

1830-ban költség az alsóbb iskolákra 1.061.699 dollár, a következő jövedelmekből:

vagyis 2.628.030 forint ezüst pénzben.

A New York-i számtalan intézetek közül csak ezen egy tárgy is képzeletet adhat, mely buzgósággal vannak az Amerika polgárai minden közjó iránt, s mindnyájon mely fontosnak tartják a közintézetek elémozdítását. Midőn a New York-i iskolák és intézetek ily virágzó állapotját naponként mindig bámulás közt fedezgettem fel, igenis mindenkor eszembe jutottak hazánk iskolái, s akkor lehetetlen volt nem sóhajtanom. Mert egy magyar utazónak sokszor kell sóhajtani, ha hazája emlékét is mindenütt viszi magával!

*

New York-i mulatásunk örömei közé tartozott az is, hogy báró Wesselényi Farkas úrral és Balog Pál barátommal itt újra egybetalálkoztunk. Londonban váltunk volt el egymástól; ők a liverpooli lineából, Sylvanus Jenkins hajón jöttek által. Utazások még hosszabb volt, mint a miénk, ők 45 nap értek által. Mivel New Yorkban a rekkenő meleg még ezen időszakban is nagy tereh, s a napnak nagy részét nem lehet használni, meghatároztuk, hogy szeptemberben az északi státusokat utazzuk meg, s majd októberben térjünk le a déliekbe.

*

Nehány nap múlt el már Amerikába kiszállásom ólta, s azok vagy ismerőseink társaságában, vagy a különböző tárgyak szemlélésével telve el - anélkül, hogy magános elmélkedéseinkre időnk maradt volna -, oly halmozott képeket hagytak hátra mindennap emlékezetemben, hogy azokat nem volnék képes rendszerbe venni. Egy tündéres regének az ifjúság képzelődéséveli olvasásához hasonlít mindaz, mi az első napokban meglepi az utazót Amerikában. Az arculatok, az öltözet, a szokások és nyelv, mindezek kitűnőleg éreztetik az új világot. De még meglepőbb az, hogy azon sok külszín és forma, melyeket lételünkhöz kapcsolva hiszünk Európában, itt seholt nem mutatja magát. Hiába keresi az idegen a nagyrangú embereket; a hatalmas elöljárókot, a fénylő tisztviselőket, azok mind csak közönséges polgárok! Hiába kérdezi a jobb famíliákat, a fő és alsóbb nemességet, azok is mind csak polgárok! A papság és katonaság, a policáj és bírák, a tudósok és banquierok, ezek is csak közönséges, egyforma polgárok! S mely megfoghatatlan az idegennek mindezekhez még az, hogy negyvennyolc vallás között egyik sem uralkodó, hanem egyforma jussal bíró vallás! Hogy a papság nem formál státust, nincs állandó katonaság! Nincs privilégium, nemesség! Nincsenek titulusok, ordók, céhok, nincs titkos polícia! Mely fontos tárgyak ezek egyenként az idegennek!