V

Amerikai nevelési rendszer - West Point-i katonaakadémia - Kosciuszko emléke -
Hudson-parti városok - Gőzhajói utazók - General Van Rensselaer - Amerikai
arisztokrácia - Albany - ítélőszékek - Népességszaporodás okai - Erie Canalis

West Pointban van az Egyesült Státusok katonaakadémiája. A népesség mennyiséghez képest bizonyosan egy ország sincs Európában, hogy a nevelésre és tanításra annyi intézet volna, mint Amerikában. Európában az intézeteknek nagyobb része, kivévén Angliát, az igazgatóság vagy annak közbejövetele által alapíttatik, vagy az által tartatnak fenn. Mert Európában az igazgatóság érdekei közé tartozik, hogy a népnek mely és csak mennyi része míveltessék, és hogy azok ne a fennálló rendszer elleni módon s azokkal ellenkező elvekre taníttassanak. De Amerikában ellenkezőleg áll a dolog: itt a nép a törvény értelménél fogva felügyelője lévén az igazgatóságnak, azon jusst, hogy az ifjúságot miként és mely elvekben neveltesse, fenntartotta magának.

Azon sok ellenkezőségek, melyek az Európa s amerikai törvények s rendelkezések közt több pontokban éppen szembeütközőleg találtatnak, nagyon feltűnők előszer az idegennek, s úgy tetszik: mintha ezek csak különeskedésből tétettek volna így. De ha szabadságháborújok korát s törvényeik hozatala históriáját megvizsgálta az idegen, úgy találja, hogy mindazok nem különöskedésből, hanem több esztendei értekezés és fontolás után tétettek így, és éppen ellenkezőleg, mint Európában. Így áll p[éldának] o[káért] a nevelésre nézve is a dolog. Több elnézetek kívánták azt, hogy a nép a nevelést magának tartsa. Nincs is Amerikában több intézet, mely egészen az igazgatóságtól függene, s a közpénztárból tartatnék fenn - csak a West Point-i katonaakadémia.

1802-ben Jefferson praesidens ajánlására fogadta el a kongresszus a West Point-i akadémia alapítását. Ennek alapelrendeléseiben nem azt tette fő célul a kongresszus, hogy ez csak a fennálló katonaságnak nevelje az ifjakat, hanem hogy az ott neveltek által a katonai tudományok s fenyíték tiszta megfogatai s a literatúra és tudományosság józan ízlése terjesztessék. A tanulók vagy kadétok száma 250-re van határozva. Az egyesület különböző státusai a megürült helyekre újakat ajánlanak a praesidensnek választás végett. A felvéendőnek írni, olvasni és számot vetni tudni kell, s 14 és 17 esztendő között kell lenni, fél esztendeig szoros próba alatt van az ifjú elmetehetsége s magaviseletére nézve, s csak azután vétethetik fel.

A tudományok folyamata négy évet tart. Bővebb tanulandók: mathézis, rajzolás, francia nyelv, természetfilozófia, kémia, artilleria, földmérés, polgári és katonai etika, taktika, fortifikáció, fegyvergyakorlás, esztétika és hazai törvények. Harminckét professzor tanítja a különböző tudományok osztályait. De azonkívül mindennap katonai gyakorlást kell tartaniok, s minden évben három hónapig sátor alatt lakniok. A fenyíték szoros és pontos. Minden két kadétnak külön tanuló- és külön hálószobája van, hol fegyvereiket is tartják, s azt és köntöseiket magoknak kell takarítaniok; kiléptekkor a kadétok a katonasághoz tétetnek, vagy ha tetszik, a polgári életbe visszatérhetnek. (Travels in North America, by Captain Basil Hall [Utazások Észak-Amerikában, írta Basil Hall kapitány]. Edinburgh, 1829.)

Az intézet igazgatója, ezredes Thayer úrhoz ajánló levelünk lévén, igen szívesen fogadott, s az intézet minden épületeiben elhordozott. Több szobákban akkor folytak a tanítások, s azt egy ideig hallgattuk. Az intézet gyönyörű könyvtárt bír, s abban minden régibb és újabb földabroszok válogatott gyűjteményét, katonai tudományokhoz tartozó temérdek rajzolatokat s a nevezetesebb újságokat, melyeket minden kadét használhat. Az ezredes úr több esztendeig utazott Európában az ilynemű intézetekből a hasznosabbakat általplántálni.

West Point nagyon szerencsésen van választva tanulóintézetnek. A pompás Hudson partjain felvonuló magas hegysor közt West Point hegye, mint egy félsziget, benyúlik a Hudsonra, melynek a vízre nyúló oldala szinte egészen meredek, s 188 lábnyi emelkedettségre van a víz színétől azon tér, hol az akadémia épületei állanak. A kinézés, erdőkkel bénőtt magas hegyek sorai, s alatt a szép Hudson lebegő hajóival. Távol nagy városoktól, a vad természet és erdők közepette, ily gyönyörű kinézéssel, a históriának nagy emlékeivel, Putman erőssége romjai szomszédjában - e helyen önkéntesen elmélkedésre hajlást érez az elme.

Míg a hegy ormóin körül a szép kinézésekben gyönyörködtünk, majdnem elrejtve a fák közt egy szép emlékre bukkantunk. Fejér márványból, piedesztálon áll egy piramis, egyszerűen, minden cifraság nélkül, s a víz felőli oldalán ezen név vésve: „Kosciuszko”. Ezen emléket a tanulók építették aláírással a derék Kosciuszkónak. A piramis megett körüllécezve áll egy darabocska hely. Ez volt a Kosciuszko kertje, melyet maga mívelt, míg West Pointban lakott. Egy elromladozott gereblye, kapa, holmi cserepek s más kertészeszközök most is a kertecske közepén hevernek, melyeket Kosciuszko használt. A tanulók szent hagyományoknak tekintik ezeket. Nyugodjanak békében poraid, emberiség és szabadság védje! Egyszerű ugyan a te emléked, de dobog a szív, midőn arra tekint az utas, s a szabadság s az ember jussai gondolatja lobban fel lelkében.

*

West Pointból Albany nevű gőzhajóra ültünk. A hegyek még mindig tartanak a víz két partjain fel egész Newburghig, itt már végződik az amerikai úgynevezett Felföld (Highland). Newburgh a Hudson partján soká volt a Washington hadiszállása a szabadságháború alatt, s e varos lakosai nevezetessé tették magokat 1824-ben a Lafayette érzékeny elfogadásával. (Lafayette en Amerique en 1824 et 1825, par. A. Levasseur [Lafayette Amerikában 1824 és 1825-ben, A. Levasseurtől]. Paris, 1829.) Haladtunkban szinte minden félórában más meg más csinos falu vagy város előtt állottunk meg utazókat rakni le s szedni fel hajónkra. Fishkill, Poughkeepsie, Kingston, Redhook, Hudson, Catskill, mindenik csinos város hét és nyolcezer lakossal, melyek a kézügybeni kereskedés által naponként népesednek s vagyonosodnak.

A hudsoni hajóutazást igen érdekessé teszi az utazók szüntelen változása is. A nagyobbrendű gőzhajók mindig pontosan indulnak naponként egyik kikötőből a másikba, s azokon közönségesen száz-kétszáz s néha több utazó is ül egyszerre. Mivel az utazók egy része az útközi falukba vagy városokba száll ki, s onnan megint a továbbira mások ülnek fel, egy ily hajón naponként a különböző arculatoknak egész panorámáját lehet látni; s ha társalkodni nincs kedve az utazónak, éppen úgy mulathatja magát, mint egy nagy város nyüzsgései közt. A kiszállítás s újak felszedése igen hamar megesik, s szép nézlet az idegennek.

*

Albanyba, a New York-i státus fővárosába estve érkeztünk meg. Másnap legelébb is general Van Rensselaer úrhoz mentünk, ajánlólevelünket megadni. Az öreg generál nem volt hon, s fia fogadott el. - Midőn a Rensselaer úr lakását s szobáit megláttam, megütköztem, mely európai arisztokráciai pompával s fényűzéssel találtam itt mindent! Háza majd a város szélén, a bémenetel egészen angolos stílusból, az épület angol ízlésű kert közepében, s minden elrendezés kívül és benn, mint egy angol lord lakása. A republikánusi egyszerűséggel alig egyeztethettem e pompát. De később ennek több példáit is látván, azon tapasztalásra jöttem: hogy a vagyon és észnek mindenütt arisztokráciája van, ha arisztokráciának nevezhetni azt, hogy vagyonos és eszes ember mindenütt e világon kényelmesen kíván élni, s körületének mentől több kedvességet szerezni.

Van Rensselaer úr egyik a legrégibb hollandus telepedők közül, s elei még a Hollandia birtoka alatt, 1630 körül telepedtek ide. Hajdan majorátus volt a Rensselaer-jószág, s szélesen terjedt birtokai voltak Albany környékén. Míg a feudalizmus itt is fennállott, az idősebb Rensselaernek mindig „Albany pártfogója” titulusa volt (Patron of Albany). Az új konstitúcióval megszűnvén a majorátusi törvény, azólta is mind egy ágon szállott a birtok, s még most is tizenkét négyszögmérföldből áll, mely megint az egyetlen fiára marad. Rensselaer úr és elei, mindig temérdek vagyon birtokában, temérdeket is áldoztak a közjóra, s nevök igen nagy tiszteletben áll polgártársaik előtt.

Miután kertje ritkaságait s éppen annak végénél kezdődő Erie Canalist megnéztük, ifjabb Rensselaer úr szekéren elvitt a város nevezetességeit megmutatni. Elébb is a Capitoliumba, vagyis a státus házába mentünk. A Capitolium a város közepén egy emelkedett halmon áll, fejér márványból, jóniai stílusú oszlopzatokkal. Az épületben vannak a törvényhozó testek, státus és kerületi ítélőszék s más gyülekezetek pompás teremei. A státus főítélőszéke éppen ülést tartott, s mivel Amerikában minden ítélőszékek nyitva állanak, s akárki szabadon bémehet, hallgattuk egy ideig a perek folyamatját. A bírák félkörben ülnek az elölülői szék körül, mindenik előtt külön asztal s írószerek. A tárgyak eléterjesztésén mind a két perlekedő fél jelen van, s az elölülői asztal előtt a terem közepében ülnek ügyvédjeikkel. A per tárgyát magok a felek vagy ügyvédjeik adják elé. A még homályos pontokra kérdést teszen az elölülő, vagy a bírák is, ha tetszik. Midőn mindenik fél kinyilatkoztatta, hogy bévégezte mondanivalóját, s a béadott írások felolvastattak, akkor az elölülő még egyszer rövideden elmondja a per tárgyát s azon kérdéseket - melyeken a per tárgya feneklik - felosztva a bírák eleibe terjeszti, s azon törvényeket is felolvassa, melyek e kérdés eldöntéséről szólanak. Ekkor a bírák értekezés alá veszik a kérdéseket, s azt elhatározván, az ítéletet kimondják.

Azután több közönséges épületeket néztünk meg s a városnak különböző utcáit. Albany egyik a legrégibb városok közül Amerikában. 1612-ben a hollandusuk építették az első kalibákat a Hudson partján; 1623-ban egy erősséget is építettek, s Fort Orange-nek nevezték. 1664-ben az angolok birtokába jutván ezen környék is, a York és Albany herceg tiszteletére e várost Albanynak nevezték. A régibb részt hollandus telepedők építvén, egészen különbözik az amerikai több városoktól, s hasonlít a németországi vagy az erdélyi régibb szász városokhoz. Újabb része egészen a mostani ízlés szerint épült. Albany most a New York-i státus fővárosa, ámbár maga New York, a város, ennél sokkal népesebb, de Albany közepében esvén a státusnak, ez választatott fővárosnak.

Albanyban tizenegy politikai és literáriai újság jön ki. Egy akadémia s számos Lancaster-iskolák állanak. Hajdan igen csekély volt népessége, de miután a státus igazgatósága ide tétetett által, s kivált az Erie Canalis megnyílása ólta bámulatos haladást teszen népessége, mely csak tízesztendei felszámításból is megtetszik:

Ily gyors haladást tett a státus népessége is negyven esztendő alatt. A revolúció kiütésekor alig állott 200.000 lélekből az egész státus, azólta pedig ekként szaporodott (The New York Annual Register for 1831. I. 59.):

Ha valaki az európai politika s státustudomány szempontjából tekinti Amerikát s ily hirtelen szaporodó népességét, hová oly különféle nemzetek, oly különböző igazgatás formái alól s régi szokásokkal, mindenféle nyelvvel s még több vallásos felekezetekből telepednek által - minden logikai s metafizikai kombinácói szerint azon következményt hozza ki: hogy ezeknek egyezségben élni s együtt maradniok lehetetlen. S pedig a következmény ellenkezőt mutatott, s Amerika virágzásban áll, és halad minden ilyen kombinációk ellenére is, és ez megint egy igen egyszerű eszköz által történik: hol a törvények mindennek egyforma jusst adnak, a természet eredeti szent törvényeinek jussát adják; hol az igazgatás a társasági élet elvein alapul, s semmi misztériumra nincs szüksége; hol minden ember szabadon gondolhat és szólhat, s Istenét elméje meggyőződése s lelkiesmérete sugallati szerint szabadon tisztelheti; és hol a születés, a gazdagságnak semmi juss nem adatik a törvények előtt a szegény felett, oda igenis sietve siet az ember, s akármely előítéleteik s eltaszító érdekeik voltak azelőtt, ott az egyformaság jussai szíves egyezségbe csatolják őket. Ahonnan kéntelen volt elköltözni, ott bizonyosan hibás volt valami a társaság rendszerében, ott talán meg voltak bántva természeti jussai, vagy talán nem is bírhatta azokat. Fájt valami lelkének, mit ott nem tudott s talán nem is mert kimagyarázni, s minek birtokától meg volt fosztva. És csupán ez azon egyszerű eszköz, mely Amerika képességét oly szemlátomást szaporítja.

*

Albany, az Erie és Champlain kanálisok megnyitásával a kereskedésnek oly kulcsát nyerte tíz esztendők ólta, hogy nemsokára New Yorkkal fog egy állásban lenni. Az óceántól egész Albanyig fel 160 mérföldre felmehetnek ugyan a hajók a tengerdagadással, de már azon felül nem hat a dagadás, s a Hudson tovább nem hajókázható. Azon környék, mely innen az Ontario és Erie taváig s a Szent Lőrinc vizéig nyúlik, mintegy 360 mérföldet teszen, és az eddig a kereskedés minden nemétől el volt zárva. Bőv termékeivel nem tudta, mitévős legyen, s száz mérföldekre kellett szekeren vinni, míg vizet talált, hogy messzebb szomszédjainak eladja, s éppen ily kínnal szerezte meg megint azokat, mik nála nem termettek. E vidék, szinte mint hazánk, önnön zsírjában fulladozott hajdon, minden kinézés nélkül a tovább haladhatásra. Népessége kevés volt, földjét mívelni nem bírta, s arra nem is volt szüksége. De egy nagy, egy óriási gondolatja az emberi észnek e környéket 1817 ólta az Egyesült Státusok legnépesebb vidékévé varázsolta egyszerre; az általgázolhatlan erdők helyébe hirtelen népes és virágzó faluk és városok tűntek fel, s vagyonosság és jólét közepébe tette a lakosokat.

A New York-i státus soká álmodozott azon plánumról, hogy az Ontario, Erie, Champlain és Cayuga tavakat és a Szent Lőrinc vizét kanálisok által kellene egybekötni a Hudsonnal, és azáltal az óceánnal. A gondolat óriási s boldogító következéseket ígérő volt, de kivitele soká lehetetlennek tartatott s példátlannak a föld golyóbisán, mert az Erie 565 lábbal áll magasabban, mint a Hudson, temérdek hegyek és folyók közben, mintegy 600 mérföldnyi általásandó köz a három tó közt, s a költség felszámíthatlan.

De amit soká álomnak s kegyes óhajtásnak tartottak, 1817-ben létrehozatott. Az írt esztendőben De Witt Clinton választatván státus gubernátorának, ő merészen felfogta a plánumot, s a dologhoz értők kidolgozása után megmutatta polgártársainak, hogy a kivitel nem lehetetlen! Tűzzel fogadtatott a jovallat, s egyszerre nagy áldozatok tétettek. A kanálisok menetele helyeit részint ingyen engedték által a polgárok, részint közföldekkel cseréltettek vagy pénzzel fizettettek ki. A költségre különböző adakozások tétettek, s más források is fordíttattak arra, kivált a Salina sóstó vámja; részint pedig úgynevezett kanális-bankócédulák bocsáttattak ki, melyeket a státus garántírozott. A nagy munkához 1817-ben hozzáfogtak, mégpedig az Erie és Champlain felé vezetőkhöz egyszerre. 1819-ben Uticától Rómáig már 15 mérföld készen lett, megindultak a hajók rajta, s ez még nagyobb tüzet gerjesztett a munkára. 1823-ban már 280 mérföld volt készen, s ennek vámja szinte fedezte a további költségeket. Végre az Erie és Champlain 1825-ben egészen készen lett, s nov. 4-én megülvén a státus a kanális-innepet (Grand Canal Celebration), már nov. 24-én az első hajó szerencsésen megérkezett az Erie tavára, s az addig elzárva volt környékiek a legfelsőbb északtól szabadon hajókáztak le a Hudsonra és óceánra. 1828-ban az Oswego és Cayuga kanálisok is elkészültek, melyek az Ontariót és Szent Lőrincet kötik egybe az Erie Canalissal.

Ekként ment tökéletre a nagy munka a mesterség és emberi észnek diadalma, egyetértés, tiszta szándék s a közjó óhajtását fő céljoknak tartó polgárok szorgalma által, anélkül hogy egy lakos is legkisebbig terheltetett vagy adóztatott volna; oly munka 11 esztendő alatt, melynek mása nincs még a föld golyóbisán:

A négy kanális készítési költségei:

vagyis a mi pénzünkben 21.892.889 ezüst forint és 24 krajcár.

Ezen kanálisok észak és nyugot messze részeit egybekötik kétfelől az óceánnal, temérdek, csak ezen vizekre készített kanálishajók (Canal boat) járnak rajtok. Az utazók és terhek hordozása esztendőnként szaporodik; a vitelbér csekélység a hajdanihoz képest. Csupán az Erie Canalison 1829-ben 178 hajó járt fel és le. 1830-ban már 215-re szaporodtak, s ekként nő a vám is, melyből az építési költségek fizettetnek le. A kanális vámjövedelme volt 1829-ben 813.137 és 1830-ban 1.056.799 dollár.

Ezen jövedelmekből láthatni, hogy az építési költségek amortizációjára évenként feles summa fordíttathatik, s most csak 7.825.035 dollár van amortizálni való, melyet tíz esztendő alatt remélnek leróvni, s akkor a nagy kanálisok ingyen és minden tereh nélkül maradnak a státusoknak. (Canal Commissioner’s Report to the Legislature 1831 [A csatorna kormánybiztosának jelentése az 1831. évi törvényhozó testülethez] - és New York Register l. 124 és 222.)

A nagy munkának ily szerencsés kimenetele elektrikai szikrát lobbantott minden státusokban, s azólta nehány nevezetes kanálisok készültek ennek mintája után, s sok van még készülendőben. Csupán a New York-i státusban tíz társaságnak engedtetett meg különböző helyeken a magok költségén kanálist ásattatni; tizenhárom társaság pedig vasutak készítésére egyesült.