|
Albanyból New Lebanonba szándékoztunk
menni, a shakerek és methodisták különös isteni tiszteletjeket megnézni. A
Hudsonon úgynevezett ló-hajón (horse boat) haladtunk által, mely megint
amerikai találmány. A túlsó parton Greenbushnál szekérre ültünk, s Union,
Stephenstown és Canahanon által közelgettünk a lebanoni fürdőkhez és a
shakerek falujához. A shakerek vallásos ceremóniáikról s életök módjáról annyi
különest beszélnek és írnak Amerikában, hogy itt lakók és utazók figyelmét igen
magokra vonják. A shakerek eredetileg Angliából terjedtek ide. Egy manchesteri
kovács leánya, Lee Anna, ugyanoda való kovács Stanleynek hitvese, volt
első alapítójok. A Bibliának hosszas olvasása után bizonyos vallásos
ábrándozás foglalta le Lee Annának minden gondolatit. Azt állította, hogy néha
a Szentlélek megszállja, s olyankor közhelyeken prédikációkat tartott, zajos
imádságokat mondott, csudákot csinált, s a Krisztusnak a földen újra
megjelenéséről, millenniumról s több ily rejtvényes tárgyakról beszélt.
Anna a köznép közt követőkre talált, azokat ámította, s tánccal elegyített
isteni tiszteletére egybecsődítette. Végre a közcsendesség fenntartásáért
Manchesterben megtiltották minden ábrándozásait, s kéntelen volt 1774-ben
famíliájával s néhány zajos követőivel Amerikába általköltözni.
Anna New Yorkban megvált férjétől, s
mindig ragadtatva ábrándozásaitól, Albany felé felvándorlott, s Watervlietben
megtelepedett, hol újra gyülekezeteket kezdett tartani. A szabadságháború alatt
itt is sok kedvetlenségnek volt kitéve. A béke megkötése után minden
vallásoknak szabad gyakorlása engedtetvén, az Anna vallása is gyarapodott;
nehány hasonló ábrándozókkal társaságba állott, s Nikayuna mellett egy darab
helyet megvettek, hová a felekezet letelepedett. Anna itt holt meg 1784-ben.
Halála után a felekezet nehány százra nevekedvén, egy része New Lebanon mellett
telepedett meg, s oda falut épített.
A shakerek fő elve: a vagyon
közössége. Senkinek nincs elkülönözött vagyona, az mind a közönségé. Munkájok
gyümölcse a köztárba tétetik, honnan van élelmük és ruházatjok. A
nőtelenség megkívántató feltétel. A felekezet minden tagjai, férfiak és
asszonyok, egyenlők minden jussokban. A világi mulatságokat,
fényűzést és dicsőséget megvetik. A férfiak különválva laknak az
asszonyoktól. Isteni tiszteleteknek egy része táncolásból áll. A Bibliában több
helyen fordul elé, hogy a zsidóknál tánccal is imádták az Istent, példának
okáért, hogy Dávid király is táncolt a frigyláda körül. Salamon prófétánál is
ez mondatik: „Mindennek ideje van”, s ott a több foglalatosságok közt a tánc is
említtetik. E szent helyek után Anna próféta, a felekezet alkotója, azt
tanította, hogy az Istent nemcsak nyelvvel, hanem egész testtel kell tisztelni,
s erre nézt tánccal elegyített isteni tiszteletet rendelt, mely közt kezeik
szüntelen libegnek; angolul shaking annyit teszen, mint libegő, s innen a
shaker nevezet. (A Revision and Confirmation of the Social Compact of the
United Society Called Shakers [A shakereknek nevezett egyesült társaság
társadalmi szerződésének felülvizsgálása és megerősítése].
Harrodsburg. Ky. 1830.)
Mint a faluba értünk, bámulással
szemléltük a különös rendet, csinosságot, az épületek egyformaságát, gyönyörű
gyümölcsösöket, nagy veteménytáblákot, gazdasági rakott tárokot s az igen
tiszta utcákat két sor fával béültetve. Előítéletekkel telve jöttünk e
falu felé, s a külsők után ítélve tisztelettel kezdettem gondolkodni e
felekezet felől.
Szekerünköt felküldöttük a
förödőkhez, mert a shakerek nem tartanak fogadót. A templom előtt
megállottunk, míg a falu különböző részeiből kettős sorokban
gyűltek a felekezet tagjai, a férfiak külön és az asszonyok megint külön.
Templomjok belsője egyszerű, nagy ablakokkal hasonlít egy szép
teremhez. Semmi cifraság benne, az isteni tiszteletnek semmi attribútuma, mely
vallásos gyülekezet helyét gyaníttatná. Mivel mindig számos idegenek is
jőnek e különös ceremóniát szemlélni, egyik oldalon azok számára külön
székek vannak, hol mi is helyet foglaltunk. A templom más részében nehány fehér
padok állanak a felekezet számára. A tagok páronként jöttek bé, mindenik nem
különböző ajtókon, s szembe vettek ülést. A férfiak öltözete egyformán
papucs és fejér strimfli, pantallon, szederjes, hosszú szabatú mellény,
keskeny, fejér nyakravaló, sötétszín, régi szabatú kabát, nagy csontgombokkal s
fejér kalap.
Az asszonyoké hónyalj alatt
szorított, kávészín vagy fekete felső köntös, fejér keszkenővel
borított mell, majd az egész ábrázatot elfedő sima, mély kalap (capuchin),
kezökben fejér keszkenő. De mindenik fél öltözete egyszerűségök
mellett is különös tisztaságot és csinosságot mutat.
Midőn mind egybegyűltek,
egyszerre felállottak a padokról, s mintegy fertály óráig mély csendességben
maradtak. Akkor bizonyos, nálok egészen eredeti ének neméhez kezdettek, oly
csudálatos rezgéssel, mintha mély fájdalom érzelme facsarta volna ki a
hangokat. Az ének közben szüntelen libegett két kezök, mintha repülni
készülnének. Végezvén az éneket, megint mély csendesség lett, s nehány perc
múlva egyik öreg shaker valamely imádságformát mondott, oly rezgő hangon,
mintha belső gyötrelmét fejezte volna ki. Az imádság végződvén, egy
másik felszólalt: „munkálkodjunk, atyámfiai”, mely oly forma hangon ment
véghez, mint más vallásúaknál a „könyörögjünk, atyámfiai”. Ekkor nagy
serénységgel a fal mellé hordattak minden padok, a férfiak egész komolysággal
leöltötték kabátjokot, fogasokra aggatták, s az üresen maradt templom közepébe
lobogó inggel sorba szembeállottak az asszonyokkal. Az öregek és ifjak a fal
mellé vonultak sorokban, s azok megint új nótájú, még csudálatosabb énekre
kezdettek. Az énekre újra libegtek a kezek, s férfi és asszony táncfigurákat
kezdettek csinálni. Lassanként sebesedett az ének, s a tagokat is mind hevesebb
inspiráció lepte meg, a tánc is sebesedett, a figurák minden fordulattal
változtak; nehány mintha a gavotte táncból lett volna általvéve. A legnagyobb
bébonyolódások közt is oly pontosan s bétanulva csinálták a figurákot, hogy
annyi sokaság közt is egyszer sem lett zavarodás. De e csudálatosnál
csudálatosabb táncra, s hozzá a libegő kezek e szent komolysággal, s a még
csudálatosabban vinnyogó és rezgő énekre minden erőlködés mellett is
lehetetlen volt nem nevetni. De láttam mások arcán, s éreztem magam is, hogy e
nevetés félig a szánakozás nevetése volt.
Többféle isteni tiszteleteket láttam
volt Angliában, s miólta Amerikában vagyok, de ilyesvalamit nem is
képzelhettem. A tánc megszűntével megint sorba álltak; egy öreg kilépett a
templom közepére, s az idegenek felé fordulva elbeszélte e vallás históriáját s
dogmájoknak főbb elveit. Azután megint új énekre kezdettek s megint más
táncra, még cikornyásabb figurákkal. Néha tapsjelre változtak a fordulatok.
Midőn már egészen kimerülve látszottak lenni, egy hármas tapsjelre újra az
elébbi sorba álltak. Mély hallgatás lett mintegy fertály óráig; könyörgésben
látszottak elandalodva lenni. Végre felöltözködtek, s oly léleknyugalommal
oszlottak el, mint aki hosszas buzgó könyörgés után bocsánat hiedelmével hagyja
el a templomot.
Ekként folyt és végződött e
csudálatos isteni tisztelet. Amint kijöttem a templomból, s soronként hazamenni
néztem a tagokat, bánatos szánakodással tekintettem utánok, s feltűntek
elmémben azon számtalan vitatások, melyek a kereszténység kezdete ólta
szaggatták kebeleinket! De meglehet, éppen én estem tévelyedésbe, hogy szántam
és nevettem őket, mert ők egész meggyőződéssel hiszik, hogy
ez a táncolás az idvesség megnyerésére szükséges s igen hathatós eszköz, s
egész nyugalommal s tiszta lélekkel hagyják el a templomot, hogy az Istennek
valamely kedves dolgot cselekedtek. De a közéletben is ők a
legnyugodalmasabb népek, soha semmi erkölcstelenség nem hallatik rólok, semmi
panasz nincs ellenök, sem perük nincs senkivel. Munkás, szorgalmas, józan
életű emberek, s lakhelyök s gazdaságok példányai az igyekezet s
egyetértésnek. S ki merhet az Isten és az ők lelkiesméretek közé felállni
ítéletével! Ha talán csalatás e hiedelmök? De e csalatás őket boldoggá
teszi. S ki felelhet, hogy önnön hiedelme nem csalatás?
*
A shakerektől felmentünk New
Lebanonba. A hely fekvése gyönyörű, s nyáron által nagy a gyülekezet az
itteni fürdőre. A déli státusokbeli tehetősebb amerikaiak nyáron
odahagyják a meleg miatt alkalmatlan lakjokot, s az északon mulatnak és
utaznak. Az egyik nyári utazási fordulathoz tartoznak a Saratoga, Balston és a
lebanoni fürdők. De egyik sem bír nevezetes minerális erőkkel, s
amint felboncolásokból kitetszik, nem is hasonlítnak a magyar föld számtalan
minerális vizeihez. A lebanoni forrás igen bőv és tiszta, s förödni
használják. Mérséklete 72° Fahrenheit. A balstoni és saratogaiak is azon
állatórészűek, mint ez.
*
Délután megint szekérre ültünk
megnézni, amint mondták, a shakereknél még csudálatosabb más vallás isteni
tiszteletét. A methodisták felekezete minden esztendőn ősszel és
tavasszal nyolc napig mezei gyűléseket (camp-meetings) szokott tartani.
Innen két órányira éppen most voltak egybegyűlve az ezen környéki
methodisták. Sűrű erdők közt, rossz utakon elérkeztünk végre a helyre,
hol a gyűlést mondották lenni. Amint közelgettünk, egész szekérvár
látszott az erdő szélén, számtalan ló legelődett körül, az
erdőből nagy füst emelkedett fel. Közelebb érve temérdek sátort
láttunk fejérleni a fák közt, s csudálatos lárma zengett a levegőben,
zokogás és sírással elegyítve, mint midőn valakit kínoznak. A sátorok
messze terjedő félkörben voltak felvonva, s köztük sikátorok; mindenik
tele férfi, gyermek, de nagyobb részén asszonyokkal. A félkör közepén egy nagy,
magas deszkaállás nyúlt fel karozattal, mely a prédikálószék. A sátorok
belsője kétosztályú; hátulsó osztályban ágyak állanak, felvert cövekeken,
s egy deszkaasztal és mindennemű konyhai eszközük s öltözetek; az
első rész béhintve szalmával; egy deszkapad a közepén felverve s nehány
szék.
A dolog előtudása nélkül
bukkanni ily sátorok közé nagy eszmélet kellene, hogy meg ne hökkenjen az
ember. Megállottunk egyik előtt, honnan legborzasztóbb lárma hallott. Elöl
egy fiatal ember, keszkenővel békötött fővel a szalmában térdelt, egy
széket ölelgetett keserves zokogás közt; hol égre fordította arcát, hol a
szalmába bukdosott, s mintha az egeket akarná levonni, tapsok közt nyújtogatta
fel egybefogott kezeit, s a bérekedésig ordította e szavakot: O, my Jesus,
bless me, O, Holy Ghost, come upon me! (Ó, én Jézusom, áldj meg! Ó, Szentlélek,
szállj rám!), s ugyane szavakat szakadatlanul ismételte különböző
convulsiók közt. Beljebb a sátorban asszonyok és leányok térdeltek a szalmában,
s ezek is különböző rángatódzások közt ismételték e szavakot. Az egyik
keservesen zokogott; a más eltakarta arcáját, megint a más ájuldozott, s
szomszédja ölébe döledezve merengette szemeit az ég felé; meg a többi melljét
verte, s szívszaggatva sikoltoztak; megint elájultak, s újra felocsúdva,
inspirált arccal sóhajtoztak az ég felé. Végigjártunk a sátorok különböző
sikátorain, s mindenütt ezen vad ábrándozás komédiáit láttuk ismételve, más meg
más gesztikulációk s convulsiók közt. Legkihallhatóbbak voltak e szavak: „O my
Lord! O my Jesus! Bless me! O Holy Ghost, come upon me! Bless me!” Mintha fájt
volna az érzésnek e csudálatos ábrándozó kínlódás, s mintha sajnálta volna az
ember e sok bérekedt torkot, eltikkadt hangot s a sírástól elepedt ábrázatokat.
Legfőbb szerepet az asszonyok s leányok játszódtak.
A
methodisták dogmájok ezen különös ágát s szentírás azon helyeiből veszik,
hol ezek mondatnak: „Emeljétek fel kezeiteket az Úrhoz, zörgessetek, s
megadatik. - Kiáltsatok az Úristenhez. - Ordítsatok az Úrnak hegyén” s tovább
folytatva. Papjaik is velök szoktak lenni, s amint mondják, ezeknek
prédikációjok még különösebb a deszkaállásról. A methodisták felekezete számos,
de csak a nép míveletlenebb osztályából állanak követői. Megrázkódás s
újra szánakodó fájdalmas érzéssel hagytam el e helyet, s megint a vallás tárgyaival
andalogtam gondolatomban. A methodista földhöz veri magát, s bérekedésig kiabál
az Úristenhez. A shaker táncol, hogy kedves legyen az Úr előtt. A quaker
mélyen hallgat templomában, s néma andalgás közt elmélkedik isteni és emberi
kötelességeiről - s Mindenható! ezek közül melyiknek imádsága foganatosabb
előtted?
Az idő már sötétedett, s a sok
velünk együtt csudára jöttek szekerei közt kínnal haladva, későn érkeztünk
vissza Lebanonba.
|