|
New Lebanonból Bostonba, a massachusettsi
státus fővárosába indultunk. Pittsfieldnél már a massachusettsi státusba
és az úgynevezett Új-Angliába értünk. E része Amerikának most is megtartja a
kolónia nevet. Az egész Egyesület négy szakaszra osztatik, úgymint:
A. Új-Anglia vagy Keleti Státusok.
1.
Maine. - 2. New Hampshire. - 3. Vermont. - 4. Massachusetts. - 5. Rhode Island.
- 6. Connecticut.
B. Közép-Státusok.
7. New
York. - 8. New Jersey. - 9. Delaware. - 10. Pennsylvania. - 11. Ohio. - 12.
Indiana. - 13. Illinois és a michigani territórium.
C. Déli Státusok.
14.
Maryland. - 15. Virginia. - 16. Kentucky. - 17. Tennessee. - 18. és 19. északi
és déli Carolina. - 20. Georgia. A floridai territórium és a columbiai
disztriktus.
D. Nyugati
Státusok.
21.
Louisiana. - 22. Mississippi. - 23. Alabama. - 24. Missouri és az arkansasi
territórium.
Elébb csak tizenhárom státus tette az
Amerikai Egyesületet, a többit részint vásárolták az indusoktól, részint
Spanyolországtól (Florida) és Franciaországtól (Louisiana). A 13 eredeti
státusok közé csak azután vétetett fel a más 11, miután népességök
negyvenezerre szaporodott. Columbia, Michigan, Florida és Arkansas még
nincsenek felvéve, mivel még nincs meg a negyvenezer szám népességök.
*
Észak-Amerika feltalálása után (1498)[!],
előszer Virginia és Massachusettsbe telepedtek angol lakosok. De több
tekintetben Massachusetts lett vezetője az északiaknak, mívelődésben
s népesedése haladtában is, s legkivált abban, hogy Massachusetts volt a
revolúció bölcsője, s e vívta ki az első győzedelmet az
angolokon. Már 1600 elején kezdettek Massachusettsben, Boston környékén némely
telepedések tétetni. 1620-ban New Plymouthban is telepedtek meg nehányan. Azon
időben kezdődtek el Európában a vallásbeli viszongások; a reformált
Anglia üldözte a vele nem egyformán gondolkodókat. Erzsébet, első Jakab és
első Károly uralkodásaik Angliában a vallásbeli üldözés, türelmetlenség s
fanatizmus históriája is egyszersmind. A vallásos nyomatásnak kesergetései közt
számtalan famíliák odahagyták Angliát, hol az Istenhez folyamodniok
megtiltatott, s merész elszánással, a nyomatások közt megérlelt karakterrel,
menedéket kerestek magoknak az újvilágban, hol lelkiesméretök szabad lehessen.
Amely számban üldözte az óvilág jelesebb
embereit, oly számban szaporodott szemlátomást az újvilág általok, kik
Massachusetts, New Hampshire, Rhode Island, Connecticut és Pennsylvaniát
alapították. Szorgalmok által tenyészett minden körültök, az élet módjának
újabb forrásait fedezték fel, s jóllét terjedt el köröttük. Egészen új, szabad
és a nép jussán s egyformaságon alapult törvényeket alkottak magoknak. De
nemsokára felébresztették a figyelmet az új lakosok; Anglia irigyelte e haladást,
s legalább hasznot kívánt hajtani magának az új dologból. Wilhelm és Mária
uralkodásaik alatt (1692), hogy felsőségi jussát fenntarthassa az angliai
udvar az új lakosokon, maga kezdett oda gubernátorokat kinevezni, de azon hibát
ejtette, hogy az újvilág törvényhatóságaira bízta a gubernátorok fizetését
meghatározni s elrendelni, kik emiatt erő és béfolyás nélkül voltak.
Általlátta az angol kormány e hibáját, s helyre akarta hozni, de éppen ezáltal
jöttek félreértések az anyaország és gyarmatok közt, s azólta kezdődött az
egymás elleni gyanakodás.
Mindemellett is lassanként mind több
hatalmat kezdett gyakorolni rajtok Anglia; gubernátorainak azon jusst adta,
hogy az ítélőszékeket elrendelhesse, s bírákat nevezhessen ki. Adók és
vámok nemeit csúsztatta bé, törvényeiket változtatta, s több visszaéléseket
kezdett tisztviselői által gyakoroltatni. A gyarmatok több ízben nyilván
ellentmondottak ezeknek, hivatkoztak eredeti jussaikra, s New York 1767-ben
kinyilatkoztatta, hogy a nép jussai megbántásával esik reájok adót vetni
anélkül, hogy képviselőjök legyen az angol parlamentben.
Sérelmöknek ily szaporodásai közt is hívek
maradtak az anyaországhoz, s midőn 1754-ben kiütött a franciák és Anglia
közt a Kanada feletti háború, tizenhat esztendeig, minden erejökből,
katonával és pénzzel segítették az angol igazgatást, s csupán nekik köszönheti
Anglia a Kanada megnyerését. Azt hitték az amerikai gyarmatok e háború
bévégződésében (1770), hogy annyi áldozatjaik után visszaadja Anglia régi
jussaikat, vagy hogy legalább a mostaniakat nem bántandja. De alig múlt két
esztendő, s súlyosabb terhek fenyegették őket. Anglia akkor szárazon
és vízen győzedelmes lett, s a föld golyóbisa kereskedése kulcsát
elnyerte, de e győzedelmek temérdek adósságba is keverték a nemzetet, s
annak lefizetésére a minisztérium az amerikai gyarmatokra fordította figyelmét.
Nyugoti India megnyerésével a kereskedés
nevezetes kútfeje nyílt meg Angliának. De hogy azt csak maga használhassa, az
amerikai gyarmatoknak elzárt minden odai kereskedést, s csupán Angliából vagy
angol hajók által hozatva, kéntelenek voltak mindent vásárolni, ami
szomszédjokban volt. Különösen azon igyekezett az angol kormány, hogy a
gyarmatok minden fábrikáit semmivé tegye, s evégre a partokon harmincadokat
állíttatott, hogy csupáncsak angol hajók vihessenek oda mindent, a magokét
pedig még a szomszéd gyarmatokba se vihessék ki. Ezeken kívül számtalan adók,
vámok s sacolás nemei hozattak bé, az idegen tisztviselők kényökre húzták
a lakosokat, s büntetlenül tapodták jussaikat.
Az amerikai népnek e hosszú türelme által
felbátorítva, 1765-ben a miniszter Grenville jovallatára még egy új sacolás
nemét tolta reájok az angol kormány, az úgynevezett bélyegtaxa törvényét
(timbre stamp). E törvény azt határozta, hogy minden egyezmények,
szerződések, perfolyta írások, végrendeletek s szóval a polgári életben
eléforduló minden irományokra csak bélyeges papiros használtassék, a semmisítés
büntetése alatt, s ezen papirosakra temérdek taxa vettetett. E törvény nagyon
meglepte az amerikaiakat; elébb csak zúgolódás tárgya lett, azután a
társaságokban kezdettek felette értekezni, s lassanként annyira nevekedett az
ez elleni bosszankodás s elkeseredés, hogy a bostoni s a Rhode Island-iak a
közönséges piacon, a connecticutiak pedig a hóhér által égettették meg e
törvényt.
A massachusettsi nép kiválva kifejezte
bosszankodását az igazságtalanságon. Minden gyarmat egyaránt megbántva találván
jussait, a New Yorkban hirdetett kongresszusra mindnyájan biztosokat küldöttek
a haza állapotja iránt tanácskozni. A kongresszus egy lelkes eléadásban
közönségessé tette a gyarmatok jussait, felfedezte az Anglia által okozott
sérelmeit, s kérelmet készített a királyhoz és parlamentumhoz. A kérelemmel
Franklin Benjámint más két követtel küldötték által Angliába. E lépés még
inkább ingerelte a királyt és minisztereit. Úgy festették ezt, mint nyilvános
rebellió előjeleit. Franklin és társai a parlament eleibe idéztettek, hogy
annál nagyobb legyen megaláztatások. De Franklin egyszerűen s
kimerítőleg felelt minden ellenvetésre, s mélyen éreztette a minisztérium
s parlament elhirtelenkedéseit.
Általlátta az angol kormány, hogy a
sacolás lépcsőin igen sietett, s a miniszter Grafton jovallatára
visszahúzatott a bélyegtörvény, de ahelyett a tea, papiros, festékek s
fűszerekre tétetett újabb adó, s két regiment küldetett Bostonba a
zsarolás ezen törvényei fenntartására. A katonák kegyetlensége s pusztításaik,
a tisztviselők dölfössége s a lakosok jussaik bitangolása
esztendőnként megint nevekedett. Mindenkor új ellenmondásokat küldöttek
által a lakosok, de minden sikeres következés nélkül.
Végre a lakosok ily nyomatott helyzetének
egészen más fordulatot adott a következő történet: a Kelet-Indiai
Társaság, kirekesztő jussal bírván a teakereskedést Angliában, ezért az
igazgatásnak nevezetes adót fizetett. 1770-ben tizenhét millió font teája volt
a társaságnak Londonba, melyet nem tudott eladni. Miniszter North kieszközölte,
hogy a társaság vám nélkül kivihesse Londonból teáját, Amerikában raktárokot
állíthasson, s egészen elrekeszthesse az amerikaiakat, hogy másunnan teát ne
vihessenek bé. E lépés nagy csapás volt az amerikai kereskedőknek s
lakosoknak, hogy ők egy privilegizált társaságnak adózzanak.
Az eddig nyögött fájdalmak sebe újra
megsajdult, s legelébb a bostoniak határozták meg s fogadták egymás közt
becsületjekre, hogy ezután teát nem isznak, többet nem is engednek béhozatni, s
azt kívánták, hogy az oda megérkezett teás hajók ki ne rakodjanak, hanem
terhökkel együtt Angliába térjenek vissza. Hozzátették a bostoniak ezen
határozatjokhoz, hogy vagyonjok s életök kockáztatásával is emellett fognak
maradni. Valahányszor a nép gyűlést tartott, a katonaság mindenkor
fegyverrel ment ellene, s azalatt sok apró egybecsapások történtek.
Míg eszerint mentek a viszálkodások a tea
felett a több gyarmatokban is, a bostoniak 1773-ban rámentek a teás hajókra, s
minden tealádákot a tengerbe hánytak. E lépés fájdalmason bántotta Anglia
büszkeségét, s a parlament új meg új törvényeket hozott a gyarmatok
megaláztatására. A bostoni kikötő elzáratott, minden kereskedése
megtiltatott, törvényei felfüggesztettek, s katonaigazgatás állíttatott fel. A több gyarmatokban is megtiltatott
minden kereskedés, s Massachusetts és New Hampshire-nek még a halászat is.
Mindezeknek teljesedésbe vételére számos katonaság küldetett által.
A nemzetet megsemmisítő ezen
rendelések lángot lobbantottak minden gyarmatokban, s önerejökről
kezdettek gondolkodni. Azonban mindenünnen sietett a segedelem a bostoniak
oltalmára, de az angol katonák is minden kegyetlen módot elkövettek az ők
bosszantásokra. Ily helyzetében Massachusetts közgyűlést hirdettetett
Concordba, melyet angol general Gage megakadályozni kívánván, 1800 embert
küldött a gyűlés széjjeloszlatására. Amint Concord felé mentek az angol
katonák, Lexingtonnál néhány fegyveres amerikaiakra találtak, azokat
megtámadták, s nyolc közülük elesett. E volt az első polgári vér kiömlése
a nevezetes háborúban! De e vérnek kiáltására egészben felkölt Massachusetts,
az angolokat megtámadta Concordban, s 250 katonát ejtett el, az amerikaiakból
pedig csak 50 maradt a csatahelyen.
Ezen ütközet jeladás volt a
közfelkelésre, minden gyarmat fegyvert fogott, tódult a nép egybe, s az
angolokat Bostonba beszorították. Az angol igazgatás látván a megvetett
ellenség erejét, újra 12.000 embert küldött által a több gyarmatok
megzabolázására is. Ekként kezdődött a nagy háború, melyet 1776-ban a függetlenség
kinyilatkoztatása az amerikaiak részéről s tízesztendei véres ütközetek és
végre 1782-ben az amerikaiak győzedelme s teljes függetlenné lételök
követett. Ezen háború Angliának 129.123.091 font sterlingbe, vagyis
1.291.230.910 ezüst forintba került, s ebből a máig is fizetetlen adósság
a nemzet nyakán 93.869.992 font sterling. (The History of the American
Revolution, by David Ramsay [Az amerikai forradalom története, írta David
Ramsay] New York, 1830. és Statistik von Amerika, von Alexander Lips [Amerika
statisztikája, írta Alexander Lips]. Frankfurt, 1828.)
|