|
Míg Hindale, Peru, Worthington és
Chesterfielden általhaladtunk, annyi új, annyi meglepő tárgy vonta magára
figyelmünket, hogy azokról kifejtőleg elmélkedni nem maradt időnk.
Sok elfoglalást ád a képzelődésnek csak az is, hogy e helyeken
ezelőtt nem sokkal még által nem hatható erdők állottak, s talán a
világteremtés ólta senki, vagy csak valamely indus tribusbeli ha itt megfordult
a vizek környékén vadászni. És most népes faluk és városok, mívelt mezők,
legelők s gyümölcsösök teszik kedvessé az általhaladást. Szorgalom és
jólétre s a szabadság érzetei közt mívelődött emberekre találni mindenütt.
Massachusettsnek azon vidékei, hol
háromnapi utunk alatt általhaladtunk, nem látszanak mindenütt nagyon
termékenyeknek lenni. A hegyes és sziklás helyek csak legelőnek valók, s
még az erdő sok; a lapályosabb helyeken pedig a törökbúza és haricska sokkal
bujábban terem, mint nálunk. Az északi rész nagyon termeszti a törökbúzát mint
eredeti indus gabonát (Indian corn). De éppen hol a hely nem bővön
termő, ott találtunk a virágzóbb telepedésekre; mert ott a lakosok nem
támaszkodva csak a földművelésre, mesterséget folytatnak, s jövedelmes
gyárokot állítottak.
Northampton, Hadley és Hatfield még
1653-beli telepedések, s akkor Massachusettsnek végső határát tették; azon
belől az indusok birtoka volt egészen 1700 elejéig. Hadley sokat szenvedett
az indusoktól, s kétszer pusztították el. - Amherstben egy kollégyomot és akadémiát
találtunk, hol a felsőbb tudományok s idegen nyelvek is taníttatnak.
Belchertown, Brookfield, Spencer, Leicester és Worchesteren általhaladtunkban
mindenütt keveset mulattunk.
*
Mivel Amerikában, mint Angliában is, a
posta s más utazó szekerek (stage) lovaikat mindig valamely nagy fogadó
előtt változtatják, hogy az utazók kényelmükre pihenhessenek vagy
ebédeljenek, az itteni fogadók nagy fényűzéssel s minden kényelemmel szerkesztett
elrendelése sokszor magára vonta figyelmemet, melyek az angolokét sokban
felülmúlják. De egy különösség egészen feltetsző az amerikaiakban. Az
utazók megtelepedésökre mindjárt a béjárásnál nagy teremek (the parlour)
vannak, ízléssel kibútorozva különböző szófák, székek s ringató ülésekkel
(rocking-chairs). A padolat szőnyeggel bévonva; néhol fortepiano is,
nehány könyvek, nevezetesen utazók kézikönyvei, azon vidék geografiája s
statisztikája, újságok s a város vagy helység repertóriuma. A falon különböző
vidékek rajzai vagy mellképek. S ami még kívánatosabb az utazóknak, nagy
földabroszok függenek feltekerő rámákon, a legjobb kiadásokban; különösen
pedig az egész Egyesületé, megint külön azon státusnak s végre azon megyének,
melyben esik a fogadó, a legpontosabb topográfiai földabrosza. De ezen képek és
földabroszok közt függ még egy különös írás is a falon, szinte mindenütt pompás
aranyozott rámában üveg alatt - a terem kitetsző helyén -, perennáns
virágokkal megkoszorúzva és ez - az Amerika függetlensége kinyilatkoztatásának
aktája (Declaration of Independence).
A konstitúció és a függetlenség aktája az
amerikaiak politikai bibliája, ezek minden háznak szükséges bútorai s minden
polgár kézikönyvei. A függetlenség aktájának számtalan formátumú kiadásai vannak.
Az újabbak pompás nagy ívekre nyomtattattak vagy litografíroztattak. Némelyiken
alatt az 55 képviselő és elülülő facsimile aláírása; másokon
ugyanazoknak kőre metszett mellképeik, s alatt számmal kijelelve mindenik
neve. A pompásabb kiadásokban a kezdő szók s fontosabb kitételek aranyos
betűkkel nyomtatva, s ezek pompás rámákban polgári házaknál, középületek s
iskolákban mindenütt függenek.
A szabadságháborúnak ezen merész s nagy
megfontolással írt emléke mentette meg Amerikát az Anglia elnyelésétől, s
vívta ki az emberiség jussait. 1775-ben nyilvánosan kiütvén már a háború,
általlátta Anglia, hogy a dolgok komoly fordulatot vettek, s minden
erejéből kívánta elnyomni a felkölteket. 1776 elején kilencvenezerből
álló sereget küldött által, s az első rohanással el is foglalta déli és
Közép-Amerika némely partjait. De az amerikaiak is egész erejökben felkeltek
még egyszer próbálni az elnyeléssel fenyegető veszély ellen. Ily bajos
helyhezetjekben, pénz és fegyver nélkül, csak önerejökre támaszkodva újra kongresszust
hirdettek Philadelphiába. Elkesergetve már az üldözések s nyomatások alatt,
ezen gyűlésben jött legelőször vitatás alá a függetlenség gondolatja.
Paine Tamás egy munkájában (The Common Sense) meleg képzelődéssel s az
igazságot egész mélységében festő virágos nyelvvel már előre
festegette volt ezen tárgyat. Jovallta a függetlenség s az emberiség jussai
kinyilatkoztatását, s polgártársai kívánatjaik s érzelmeiket lefestve találván
e munkában, sürgették ennek valósítását. A kongresszus Franklint, Jeffersont és
Adamsot nevezte ki a jovallat kidolgozására. A többség a Jefferson által
dolgozottat választotta, s az - július 4-én 1776-ban Philadelphiában - elébb
hét, s később mind a tizenhárom státus követei által elfogadtatott,
aláíratott s kihirdettetett eszerint:
Függetlenség
Kinyilatkoztatása.
1776-ban
július 4-én tartott kongresszusban az Amerikai tizenhárom
Egyesült Státusok egyakaratú kinyilatkoztatások:
Midőn az emberi történetek
folyamatjában egy népre nézve a szükség azt kívánja, hogy elszaggassa azon
politikai köteleket, melyek őtet egy más néphez csatolták, és hogy a földi
hatalmasságok közt azon megkülönbözött s egyenlőség helyzetébe lépék,
melyre őtet az Isten és a természet törvényei meghatalmazták; akkor az
emberi nem vélekedése iránti tisztelet azt kívánja ezen néptől, hogy
kinyilatkoztassa azon okait, melyek a megválásra kényszerítették.
Mi a következendő igazságokat
nyilvánosok és csalhatlanoknak hisszük, úgymint: hogy minden ember
egyenlőnek teremtetett, s a Teremtőtől mindnyájan bizonyos velök
született s elidegeníthetlen jussokkal ruháztattak fel; és hogy ezen jussuk
közé tartozik az élet és szabadság jussa s a boldogság utáni szabados
törekedhetés. Azt is hisszük: hogy az emberek közötti igazgatóságok ezen jussok
bátorságosítására állíttattak fel, melyeknek a néptől eredő bizonyos
hatalmak az igazgatottak megegyezésöknél fogva adattak által. Azt mondja ugyan
az okosság, hogy a régi idők ólta alkotott igazgatóságok csekély és elmúló
okokért ne változtassanak meg; és valóban a tapasztalás is azt mutatta, hogy az
emberi nem képes inkább tűrni és szenvedni, míg a terhek hordozhatók,
mintsem hogy a régen megszokott formák eltörlése kedvetlenségeinek kitegye
magát. De midőn az elnyomások s visszaélések hosszú sora örökösen azon egy
tárgyra törekedik, s nyilvános lészen azon célja, hogy a népet határtalan
igazgatása alá kényszerítse: akkor igenis jussa van a népnek jövendő
bátorságára nézve új oltalmakról gondoskodni. Íme! ilyen ezen gyarmatok hosszú
türedelmes szenvedésök, s ily szükség kénszeríti őket elébbi igazgatóságok
rendszerét megváltoztatni. A mostani angol király históriája a rajtunk
elkövetett méltatlanságok s törvénytelen bitangolásoknak is históriája, minden
tetteivel átaljában oda célozván, hogy ezen gyarmatok felett határtalan tyrannizmussal
uralkodjék. Ezeknek bébizonyítására csak a következő eseteket számláljuk
elé a részrehajlatlan világ előtt:
Ezen király megtagadta mindazon
törvényeinktől a helybenhagyást, melyek a közjó elémozdítására
legszükségesebbek voltak.
Megtiltotta gubernátorai által a legfontosabb
tárgyakróli törvényhozatalt, s a hozottak erejét felfüggesztette,
helybenhagyása végképpeni halogatásával. Nevezetes népes vidékek belső
elrendelésökre intézett törvények hozatalát nem engedte meg, s arra
kénszergette az új lakosokat, hogy a képviseleti s törvényhozósági jussról
mondjanak le - a népek legszentebb jussáról, mely csak a tyrannusnak
rettenetes.
A törvényhozó testeket szokatlan,
alkalmatlan s közlevéltáraiktól távol eső helyekre gyűjtette egybe,
hogy ekként elfárasztván őket, a maga intézeteinek elfogadására
kénszerítse.
Több ízben széjjeloszlatta a törvényhozó
testeket csak azért, mivel ezek férfias bátorsággal kikeltek a népek jussai
megsértéséért. Az ily eloszlatások után sok ideig nem engedte egybegyűlni
a nép képviselőit, mely idők alatt az ország minden rendeletlenségek
s veszedelemnek ki volt téve.
Megakadályozta az igazság
kiszolgáltatását, helybe nem hagyván a törvényes ítélőszékek felállítására
hozott törvényeket.
Oly bírákat nevezett ki, kik egészen
önkényétől, hivataljok jövedelméből s fizetésöktől függöttek, s
csak azért éltek.
Számtalan új hivatalokat állított fel, s
sereggel küldötte reánk a tisztviselőket, hogy azok a népet sacolják s
vagyonát felemésszék.
Béke idején állandó ármádákot tartott
rajtunk törvényhozóságaink meg nem egyezése ellenére, s arra törekedett, hogy a
katonaságot a polgári hatalomtól függetlenné s felette valóvá tegye.
Konstitúciónkkal egészen ellenkező,
idegen s törvényeink által meg nem ismert törvényhatóságok alá vetett, s az
azok által hozott törvényekre megegyezését adta avégre, hogy számos fegyveres
katonaságot szállítson reánk, hogy azok lakosainkat sacolják, és a világ minden
részeiveli kereskedésünket elzárják.
Adókat vetett reánk megegyezésünken kívül.
Megfosztott önnön ítélőszékeinkbeli élhetéstől, s a tengereken túl
hurcoltatta lakosainkat ráfogott hibák megperléséért. Eltörölte törvényeinket,
privilégiuminkat, s egészen megváltoztatta igazgatásunk formáját.
Minket oltalmán kívülieknek
nyilatkoztatott ki; háborút indított ellenünk; prédálta tengereinket;
pusztította kikötőnket; felégette városainkat, s elvette népeink életét.
Éppen most is idegen béresekből álló
katonaságot szállít által hozzánk, hogy azokkal bevégezze öldöklése, pusztítása
s tyrannizmusa munkáit; s azt már el is kezdette, oly kegyetlen s hitszegő
körülményekkel, melyeknek példáját alig találhatni a legbarbarusabb
időszakokban is - és amelyek egy mívelt nemzet főjének gyalázatjára
vannak.
A tengereken elfogott hazánkfiait arra
kénszergette, hogy önnön hazájok ellen fogjanak fegyvert, hogy ekként barátjaik
s atyjokfiainak gyilkolói legyenek, vagy azoknak kezeik által essenek el.
Belső háborút s felkelést támasztott
közöttünk, s hazánk határain lakó társainkra a kegyetlen indusokat hozta, kik
vadságokban kíméletlenül kiirtják az emberi nemet.
Nyomatásainknak ezen hosszú sora alatt
minden lépten kértük sérelmeink megorvoslását, a legalázatosabb kifejezésekkel
kértük; de minden újított kérelmünkre újított méltatlanság és bántás volt az
egyetlen felelet.
Nem mulattuk el britus atyánkfiait is
mindezekre figyelmessé tenni; felfedeztük nekik mindenkor, valahányszor
parlamentjök igazságtalanságot követett el rajtunk. Emlékeztettük velök
született igazságosságokra s nagylelkűségökre. Emlékeztettük kiköltözésünk
s ide lett telepedésink körülményeire; atyafiságunk nevében kértük őket,
hogy ezen bitangolásoknak szegeznék ellene magokat. De ők is siketek
valának az igazság s rokonság kérelmei hangjára, kéntelenek vagyunk tehát
őket is a háborúban ellenségeinknek tekinteni.
Mindezeknél fogva, mi, az Amerikai
Egyesült Státusoknak e közönséges kongresszusra egybegyűlt képviselői
- szándékunknak igazságát a világ legfőbb bírája eleibe terjesztvén, az
ezen státusokban lakozó, békét óhajtó népnek nevében és meghatalmazásánál
fogva, mindeneknek tudtára adjuk és kinyilatkoztatjuk, hogy ezen egyesült
gyarmatok a természettől nyert jussaiknál fogva ezennel szabad és
független státusokká lesznek; hogy a britus korona iránti minden kötelesség s
hívségtartás alól fel vannak mentve, s ezen státusok és Nagy-Britannia között
minden politikai egybeköttetés átaljában megszűnt és elszakadt. És hogy
mostantól fogva mint szabad és független státusoknak teljes hatalmok van
háborút indítani, békét, szövetséget kötni, kereskedést intézni s minden
egyebeket cselekedni, melyekre mint független státusoknak jussok van. Végtére
pedig ezen kinyilatkoztatásunk teljes fenntartására - erős bizodalommal
lévén a Gondviselés oltalmában - mi egymásnak lekötjük életünket, vagyonunkat s
becsületünknek szentségét. (The Americans’ Guide, Comprising the Declaration of Independence, the
Articles of Confederation, and the Constitution of Several States [Az
amerikaiak irányelvei, melyek magukban foglalják a Függetlenségi Nyilatkozatot,
a Szövetségi cikkelyeket és több állam alkotmányát]. Philadelphia, 1830.)
55 képviselő aláírása.
Hancock János elölülő
És ez azon egyszerű iromány,
melyen alapul Amerikának minden létele, de minden egyszerűsége mellett is
szembetűnők benne a különösségek. Az európai szabadságcharták és
diplomák s ez iromány közt temérdek az ellenkezőség. A charták és
diplomáknak a nemzetek helybeli históriájokban van eredetök. Azon
engedménylevelek a királyoktól; visszaadásai azon jussoknak, melyeket eddig
magok gyakoroltak. Azoknak tartalmuk azt mondja a népnek: ennyi ezután legyen a
tiétek, a többit megtartom magamnak, vagy pedig egyezmények a két
vetélkedő fél közt, simogatott s mesterkélt kitételekkel. De ezen iromány
az amerikaikat egyszerre a világ kezdetére azon pontra viszi vissza, hol az
igazgatóság kezdődik. Ez minden jussokat a nép tulajdonának tart, s a nép
által engedtet némelyeket az igazgatóknak. Nyelvében nincs egy diplomatikai
kitétel is, az egészen a természet törvénye nyelve.
Ezen iromány most is oly
varázserővel bír az amerikaiaknál, mint első kihirdetésekor. Minden
esztendőn júl. 4-én az egész nemzet megüli a függetlenség innepét. Akkor
ez templomokban, közhelyeken, iskolákban, társaságokban s magános házaknál is
újra felolvastatik: az iskolákban minden gyermeknek könyv nélkül kell
megtanulni, s idegen nyelvekre fordításokban ezen gyakorolják magokat.
(Levasseur, V. 11.)
Bostonba este érkeztünk meg. Mint a
külső városba értünk, egy likőráruló kivilágosított boltjából,
játékszíni hosszú cédulán, különösen feltűnt nekem, nagy betűkkel
ezen játék hirdetése: Tekeli, the Hungarian Prince (Thököli [Thököly], a magyar
herceg). Meglepett hazám emléke, s kedves volt gondolatomban, hogy itt is látom
nevét említtetni. De végére járván azután a játék kimenetelének, elszomorított
megtudása: hogy valamely vándorló francia lovaskomédiások Thökölinek a német
katonák elől egy malomba bészorulását s onnan liszteszsák helyett lett
kivitelét s megmenekedését igen silány eléadással mutogatják.
|