|
Azon számtalan intézetek közt, melyek
Boston és a massachusettsi státusban az értelmi és erkölcsi mívelődés
terjesztésére alapíttattak, igen nagy figyelmet érdemel az iskolák állapotja.
Boston polgárai voltak elsők, kik mindjárt a szabadságháború után az egész
népnek taníttatását s míveltetését sürgették, annak elkezdésére sikeres
lépéseket tettek, s a mostani tökéletre vitték. Követék a példát a többi státusok
is, s az iskolák állapotja mindenütt a nemzet főbb figyelme tárgyául
vétetett fel, mint amelyek a szabadság elvei s a respublikai igazgatás
fenntartására legelső eszközök. Büszkék is a bostoniak ezen intézeteikkel,
s ámbár az amerikaiak nem könnyen adóznak, mégis e célra minden ember, ha
gyermeke nincs is, tiszta jövedelmeiről évenként bizonyos adót fizet. Mely
mód által az iskolák jövedelme csaknem egészen a tehetősebbektől
telvén ki, a szegény szinte ingyen tanulhat. De nagy gondot is fordítanak arra,
hogy a státusban minden ember gyermeke tanuljon, s amely szülők elmulatnák
gyermekeiket taníttatni, mindannyiszor büntetést fizetnek az iskolák jövedelme
tárába. A státus törvénye azt tartja, hogy minden ötven famíliából álló
helységnek vagy kerületnek iskolája legyen. A kerületek meghatalmaztattak, hogy
az iskolák fenntartására rovatalt tehessenek. 1830-ban Bostonban volt 80 köz-
és 155 privát iskola, öszvesen 235, tanulók 11.448-an. Esztendei költség 196
dollár. (The American
Almanac for the Year 1831 [Az 1831. év amerikai almanachja]. l. 186.)
Legrégibb az egész Egyesületben a
cambridge-i vagy a Harvard Kollégyom, melyet még 1633-ban, a telepedés idején
alapított Harvard nevű pap. Cambridge Bostontól két mértföldre esik.
Kimentünk oda a kollégyom megnézésére, s ajánlólevelünket Ware úrnak megadtuk,
ki európai utazásából nemrég tért haza, s most az unitáriusok teológiai
szemináriumának egyik professzora. Ware úr a kollégyom épületeiben 20.000
darabból álló könyvtárban, asztronómiai, matematikai, seborvosi, kémiai s
anatómiai kabinetek gyűjteményeiben meghordozott, az intézet eredetét,
mostani állását s rendszerét elbeszélte. Nyolc külön fekvő hosszú
szárnyépületből áll a kollégyom. Egyik szárnyából a másba a legszebb
fasorokkal béültetett ösvények vezetnek, s az egész egy szép angol kerthez
hasonló. Most mintegy négyszáz ifjú tanulja a felsőbb tudományokat. A
harmincöt professzori katedrákat többnyire kegyes adakozók alapították. Ami
ezekből ki nem telne, a státus pénztára pótolja. Különösnek találtam, hogy
sem itt, sem más státusokban a kollégyomok nincsenek magas falakkal kerítve,
mint nálunk. Minden kerítés csak lécezetekből áll, s mégis, amint mondják,
a legszorosabb fenyíték alatt vannak az ifjak. Az épületek végében áll az
unitáriusok teológiai szemináriumjok és templomjok, hol minden vasárnap kétszer
tanítást hallgatnak az ifjak.
Ámbár a professzorok nagyobb része
unitáriusokból áll, azért mégsem unitarium kollégyom a cambridge-i, hanem a
státus és nép kollégyoma, hol senkinek vallása számba nem vétetvén, a státus
ifjai minden különbség nélkül tanulhatnak. Az amerikai oly számtalan iskolák és
kollégyomok s annyi vallások közt egy sincs, mely ez vagy amaz vallásbeli
felekezeté lenne különösen, azok mind a közönségéi. S hogy ennyi vallásbeli
ifjú akadály, botránkozás, zavar vagy akárminémű vallásos súrlódás nélkül
együtt tanulhasson, az megint egy igen egyszerű mód által történik
Amerikában.
A konstitúció szerint, a vallás
dolga minden polgárnak a maga kerületéhez s házi dolgaihoz tartozván, azon
vallásra, melyet hiszen, gyermekét megtanítani a szülők s illető
papjaik dolga és baja. Az iskolák s kollégyomokban csak azon tudományok
taníttatnak, melyek minden embert egyaránt illetnek; a vallásos felekezetek elvei
pedig, mint tudomány seholt nem. A vallásról a biblia-história olvasása alatt
csak azon általános elvek adatnak elé, melyek minden keresztyénnel egyaránt
közösök. Valamely vallás elveire különösen a szülők vagy az evégre
fennálló úgynevezett vasárnapi iskolákban az illető vallások papjai
tanítják a gyermekeket. S ezen mód által történik Amerikában, hogy ugyanazon
egy iskolának tanítói s tanítványai mind különbféle vallásúak lehetnek anélkül,
hogy soha ez kérdésbe is jönne.
Hogy valamely vallásbéli felekezet
elvei mint dogmák tudományosan taníttathassanak, arra minden felekezet
teológiai szemináriumot alapít a tagok önkéntes adakozásából. Ezekben az azon
vallás papjaivá lenni szándékozó ifjak tanulják különösen a teológiát.
Ilynemű szemináriumok: a kálvinistáké Connecticutban; presbiteriánusoké
Auburn; unitáriusoké Cambridge; episzkopálisoké New York; baptistáké Hamilton;
katolikusoké Baltimore; lutheránusoké Hartwich; methodistáké Madisonban, s
tovább folytatva.
*
Cambridge-ből visszatérve, a
massachusettsi státus vicegubernátora, Winthrop úrhoz mentünk ebédre. A
vendégek a státus és város némely tisztviselőjiből s az itt utazó
nehány idegenekből állottak. Az öreg Winthrop úr nagy örömmel fogadott, s
lelkesedéssel említette, hogy hazánkfiát, gróf Benyovszky Móricot jól ismerte,
s vele barátságban élt, míg ő Amerikában mulatott. Kedves volt ugyan
nekünk hazánkfiát ily magasztalva hallani említtetni, de egyszersmind pirulnunk
kellett magunkban, hogy Benyovszky életéből ezen epizódát idegen országban
kelle megtanulnunk, s azután könyvekből keresni utána, hogy Benyovszky
1783-ban Franciaországból Amerikába jött által, s Baltimore-ban telepedett meg,
hol az odavaló kereskedőkkel egyezésre lépett, hogyha Madagaszkár
visszafoglalásában segítendik, bizonyos kereskedői elsőséggel fognak
bírni a szigeten. Ezen egyezésök következéséül a baltimore-i kereskedők az
Intrepid nevű fregattot felkészítették, mellyel Benyovszky 1785-ben
általment Madagaszkárba, hol 1786-ban a franciák ellen oltalmazva magát sáncai
közt agyonlövetett.
*
Winthrop úr egészen angol mód s
fogások szerint, oly válogatott nemű, oly pompás fényűzéssel rendelt
asztalt tart, mint akármely európai arisztokrata. A bostoni gazdag polgárok
házokban és asztaloknál oly lábon élnek, mint az angol és francia előkelőbbek.
S azok, kik azt hiszik, hogy a vagyonosodás által szerzett és szerezhető
élet kényelmei a republikánus elveknek alá ásnak, s elébb-később az
arisztokrácia fénye vált ott szerepet, azok igenis attól félhetnek, hogy az
élet minden kényelmei közt élő ily nép, mely angol és kínai
szőnyegeket tapod, szobáit a művészség remekei ékesítik, s asztalán
Francia- és Spanyolország, Porto és a szigetek válogatott borai pezsegnek, nem
soká fogja függetlenségét fenntartani. Igenis akkor lehetne félteni e népet, ha
ezen gazdagság a feudalizmus s az elnyomott jobbágy verejtéke, vagy
monopóliumok s a törvény megkülönböztetésénél fogva örökség szerint járó, mást
kirekesztő jussok gyümölcsei lennének. De Amerikában e gazdagság s
vagyonosodás a szabadság leányának, a szorgalom és igyekezetnek igaz
keresménye, s csak a személyes szorgalom s igyekezet arisztokráciája fogja
megint fenntartani a kereső maradéknak. Az amerikai ennyi kényelmek közt
is költségeiben igen előrevigyázó, mert jól tudja, hogy a keresménye
forrása csupán személyes igyekezetétől függ; tudja, hogy a szerencse
javaira s a törvény kirekesztő kedvezéseire nem számlálhat. S azon büszke
öntudat, hogy minden vagyonát s ily kényelmesen élhetését csak önerejének
köszönheti, kettőzteti éldelmeit.
Az európaiak s nevezetesen az
angolok igen szeretik azt jövendölgetni, hogy akármely tisztáknak is
láttassanak még most Amerikában a demokráciai elvek, s minden kigondolható
óvások meglegyenek is törvényeikben, hogy a polgári egyformaság fenntartassék,
s a módok elrekesztessenek egyes személyek meghatalmasodására, mégis
idővel a vagyonosodottak szaporodásával az arisztokrácia fog ott is
felkerülni, s Görögország és Róma sorsa kerül reájok. Bármely
előreláthatatlanok is legyenek a jövendő szövevényei s a történetek
változó folyama, de most legalább úgy állnak még az amerikai viszonyok, hogy
akármelyik nagynevű, gazdagságú s érdemű ember állana is fel több
polgártársai közt magának személyes elsőséget kívánni akarni vagy
hatalmaskodásának akármely jelét is adni: az bizonyosan nagy megvettetés s
gyaláztatásnak tenné ki magát. (Levasseur v. I. és Cooper: Notions of the
Americans. Philadelphia, 1830.)
|