|
Még sok látni- és tanulnivalónk lett volna
Bostonban, de Kanadába siettünk fel. Boston környéke oly népes, s a
tehetősebb polgárok nyári lakjaik oly kellemessé teszik néhány mértföldre
az utazást, mint London és Párizs vidékein.
Lowel tizenkét mértföldre Bostontól a
Merrimack partján egyik a nevezetesebb gyárhelyek közt az Egyesületben; s
bámulatos hirtelenséggel épült. 1812-ben még egy indus família lakta s bírta a
Merrimack vize környékét; sűrű erdők borították körül;
sivatagsága miatt alkalmatlannak látszott a mívelésre, s csak legelőnek s
vadászatra használtatott. 1813-ban egy kartonszövő társaság figyelmét
magára vonta e hely. A felmérésből úgy találtatott, hogy a Merrimacknak
néhány száz ölnyi helyen 30 láb esése van, s a főároktól könnyen lehet
apróbb árkokon oly pontokra vezetni a vizet, hol az esés mindenütt nevekedik, s
az erőt sokszorosan lehet használni. A helyet még azon évben csekély áron
megvették az indusoktól, s az első kartongyárt 3000 dollárral egészen
fából felállították. A kezdetnek szerencsés sikere lett, s 1818-ban a második
gyár építtetett; hamar utána a harmadik, s végre a hatodik is, mindenik 3500
orsóval: még egy szőnyeg- s erőmívgyár s minden ezekhez megkívánható
épületek.
A sivatag vadonból egyszerre temérdek
épületek keltek ki. Templomok, boltok, fogadók s csinos lakházak emelkedtek, s
6474 lakos nyüzsög most szorgalom közt az egészen új, sorfákkal ültetett
utcákon. Rakott utak tették könnyűvé a közösülést, s a készítmények
elszállítására egy más társaság 120.000 dollárral kanálist vont Bostonig. A
kiszámlálás szerint 50 gyárra 3500 orsóval még elég ereje van a víznek.
1827-ben már 450.000 font gyapot fonatott fel, melyből mintegy 2.000.000
sing karton készült. Valamely hely ily hirtelen haladásának számtalan példái
vannak az Egyesületben, kivált az újabb státusokban.
A gyárok egyik igazgatójához Bostonból ajánlólevelünk
lévén, az igazgató úr mindenütt elhordozott, s a gyárokat minden részleteiben
megmagyarázta. Az alsó emeletben még eredeti természetében álló gyapotat a víz
kerekei által hajtott erőmív tépi és fésüli; erőmív hozza fel a
második emeletbe, s ott egyes szálakba fonja, s orsóra tekeri; a harmadik
emelet seríti s csőkre tekeri; a negyedikben állanak az osztováták, s ezek
is az alsó erőmív által szövik a harmadikból felfont fonalat. Az a gyapot,
mely az alsó emeletben reggel még eredeti durvaságában áll, estvére már
vászonná vált. Az emeletekben majdnem átaljában asszonyok, leányok és gyermekek
igazgatják a kerekeket, orsókat s gyapotszálokat. Innen a fejérítőbe s
festőbe s végre a nyomtatóba kerül a vászon, és tíz nap alatt a legszebb s
számtalan színváltozatú karton került ki s rakatik kazalokba a raktárban.
Megnéztük azután a szőnyeg- és erőmívkészítő gyárokot is.
Mintegy kétezer napszámosnak adnak munkát
és élelmet ezen gyárok. A napszámosok többnyire újonnan általköltözöttek,
kivált az irlandus költözők nagyobb része szegényül hagyja oda hazáját, s
itt, hol a napszám oly drága, két-három esztendő alatt, ha takarékos,
annyit teszen félre, hogy a szerfelett olcsó s még pusztán heverő
földekből nehány holdat megvásárol, letelepedik, s mint már telepedett
polgárnak a kereset minden ágai nyitva állván, gazdasághoz kezd. Az újabb
státustudomány szerint a drága napszám mindig a nemzet jólétének bizonyos jele,
mert hol kevés a napszámos, ott kevés a szegény ember is. Amerikában
közönségesen egy dollár, s a nagyobb szorgalmú helyeken kettő is egy
napszám, melynek felét takarékosan élve, mindig félreteheti az igyekező.
*
Még egy nap maradtunk Lowelben, s azalatt
utazási könyveinket nézegettük végig, és az azokban talált közbejött
változásokról általláttuk, hogy Amerikában akármely hitelesen s pontossággal
dolgozott statisztikai munka is nem élhet felül öt esztendőt. Mert a
népesség, a mívelődés s erők nevekedésével minden esztendőn oly
kitetszőleg változnak az adatok, hogy ami tavaly igaz volt azon egy helyen
vagy dologról, már más esztendőn egészen megváltozhatott. Csak a
konstitúció örökös igazságai s az abból fejlődött polgári élet állandó.
Szinte így áll a dolog az utazásírókkal is, s ki kivált az angol utazók
adataira bízza magát, az a dolog nagyobb részében igen megcsalódott. Az angol
előítélettel, gyűlölséggel van Amerika iránt s lépik bé oda; mert nem
felejthette még, hogy e maroknyi nép óriási vaskarjai közül kivívta magát, s
most mint hatalmas vetélkedő társát irigyelve nézi, miként került felül
már sok tárgyakban. Ki egy utazót munkája után mindenütt követett útjában,
annak nemcsak elméje s érzelme fordulatait, hanem még házi körülményeit is
szinte kitalálni. Az általunk használt következendő négy utazókat
egymástól szerfelett különböző elméjű és elnézetűeknek találtuk,
s megint különbözőleg a mi állásunkat hozzájuk:
1. Lafayette en Amérique en 1824 et 1825.
Journal d’un Voyage aux États-Unis par A. Levasseur. [Lafayette Amerikában 1824
és 1825-ben. Az Egyesült Államokban tett utazás naplója.] Paris, 1829., két
kötet.
Lafayette innepek és pompák s
dicsőségének legmagosabb pontján utazta meg még egyszer Amerikát, s mind,
amit erről írt Levasseur az amerikaiak állításaként is, éppen nincs
nagyítva, hanem aki nem innepek közt utazza meg e hazát, az sokban másként
találja a dolgokat s embereket.
2. Travels through North America,
during the Years 1825 and 1826. By His Highness Bernhard, Duke of
Sax-Weimar-Eisenach. [Utazások Észak-Amerikában az 1825. és 1826. évek
folyamán. Írta őfensége Bernard, Szász-Weimar-Eisenach hercege.]
Philadelphia, 1828.
A weimari herceg elhozta volt
magával titulusát s fényes rangját is Amerikába, s magas születésének egész
érzetét is, és talán emiatt nem tetszettek sok dolgok a hercegnek. Leírásai két
nagy kötetben a tárgyaknak száraz elbeszélései, úgy, amint szemébe ötlöttek,
apróságos és az asszonyos sokbeszédűségnek kicsinykés részleteivel. A
hercegnek sok tárgy nem tetszett, a cselédségre s nem pontos szolgálatra
gyakran panaszol. Úgy látszik, az Amerika konstitúciója s polgári élete nem
érdekelte a herceget, vagy arról nem akart tudni, mert az egészen el van
hallgatva.
3. The Northern Traveller. [Az
északi utazó.] New York, 1831.
Az északi státusoknak pontos
geográfiai statisztikai leírása, mely legtöbb hasznunkra volt.
4. Mein Besuch Amerika’s im Sommer 1824
von S. v. N. Aarrau [Látogatásom Amerikában 1824 nyarán. Írta S. v. N. Aarrau]
1827.
Egy enthuziasta, meleg
képzelődésű s az emberiséget még csak szebb oldalairól ismerő
ifjú utazása. Nyelve virágos, eléadásai töredékesek, bosszankodva mindarra, mi
Európában az amerikai rendszer behozatalát gátolja. Merész hasonlítgatásai szép
lélek kitűnései, de Amerikában is nem oly fényesen áll minden dolog, mint
ő leírta. - És...
5. Travels in North America, in the
Years 1827-1828. By Captain Basil Hall. [Utazások Észak-Amerikában az 1827. és
1828. években. Írta Basil Hall kapitány.] Edinburgh, 1829., 3 kötet.
Kapitány Hall sokoldalú
tudományossággal bír, a föld különböző részeiben több utakat tett, a
tárgyakat mély elmélkedéssel fogja fel, s nagy jártasságot mutatva fejtegeti.
De kapitány Hall egyszersmind az angol büszkeségnek, az amerikaiak iránti gyűlölségnek,
az irigység igazságtalan ítéleteinek s ezen nemzetet megvető gőgnek
is hív példánya. Egy alkalmat sem mulat el, hol az amerikaiak gyenge oldalait
felfedezheti. Csábító szillogizmusokkal hozza ki mindenütt a rossz
következéseket. Az amerikai demokráciát s polgári élet egyszerűségeit az
angol arisztokrácia fénye eleibe tartja, hogy annál nevetségesebbé tehesse.
„Az angol utazók” úgymond Washington
Irving, a „világon a legjobbak és a legrosszabbak is. Hol nemzeti büszkeségök s
hasznoknak tekintete nem forog fenn, ott polgári társaságnak mélyebb s
filozófiaibb szempontjait senki az angoloknál jobban nem festi, s a kültárgyak
hív és szemlélhetőbb leírásában senki őket utol nem éri. De mihelyt
hazájok haszna vagy dicsősége a másokéval egybeérésbe jön, egészen
ellenkezőségekre mennek által; igazságtalanok, részrehajlók, s a tárgyat
homályosító és nevetségessé tevő megjegyzéseket tesznek.”
*
Lowelből másnap nagy áron
fogadott külön szekéren kellett továbbhaladnunk, mert az amerikai közönséges
szekerek, mint az angoloké is, vasárnap nemigen utaznak. Csakhamar a New
Hampshire-i státusba értünk, melyet észre sem vettünk volna, ha kocsisunk
figyelmessé ne tegyen. A mívelt világban talán csak egyedül Amerika azon hely,
hol passzusmutogatás, políciák, vámosok és harmincadosok megvizsgálása s
vallatása nélkül, szabadon léphetni egyik státusból a másba. Londonderry felé
már keresztülhaladtuk a Connecticut folyamát is. Utunk nem falukon ugyan, de
mégis szinte mindenütt lakházak közt ment el. Csak Angliában és Belgium egy
részében van az utazónak azon gyönyöre, hogy szinte mindig házak közt s mintegy
kertben utaz. A New Hampshire-i státusnak ezen része nemsokára ily kert fog
lenni. Az egész státus apró birtokokra van felosztva, melyet többnyire a
tulajdonosuk magok mívelnek, s ott laknak, házaikat, amennyire lehet, az
országúthoz közel építik, s körülötte a gazdasági épületeket. Ekként az utazó
majd minden száz hold föld meghaladtával új telepedésekre talál, s közöttük
igen jól elrendelt fogadókra.
Európában, ha a város vagy faluból
kihaladt az utazó, egészen magára marad, s a magány érzelmei közt ér megint a
más faluig. (Cooper, vol. I.)
*
Míg New Hampshire fővárosa,
Concord felé közelgettünk, szinte rakva találtuk az utat szekerekkel. A
környéki telepedők mind Concordba siettek templomba. Az amerikaiak nagyon
buzgón s szinte bigottsággal tartják meg a vasárnapot, hétköznap egyik
felekezet sem igen szokott templomba járni, de vasárnap nagy pontosan háromszor
mennek. Az északi hat státusokban harminc esztendő ólta nevezetes vallásos
változások történtek. Első általköltöztök után soká szoros puritánusok
maradtak; az episzkopális vallásnak csak kevés követői voltak. A revulúció
alatt és utána a vallás tárgyai is új megfontolás alá jöttek. A puritanizmust
egyrészt nem találta eléggé szabad demokráciai elveken alapultnak lenni, az
elme szabadabb mezőt óhajtott a vallásban is, s a lakosok nagyobb része
kongregácionális és independens nevezet alatt új istentiszteletet állított.
Azonban 1794-ben a tudós Priestley
több unitárius papokkal az episzkopálisok üldözése miatt kényteleníttetvén
Angliát otthagyni, Bostonba jött által, s elhozta magával az unitárius vallás
elveit is, és prédikációi s tudományos írásai által sokakat e vallásra
hajlított. Közbejövén azalatt a kongregácionalisták meghasonlása is, a bostoni
nevezetesebb tudósok részt vettek a tárgy feletti vitatásban. A győző
fél, akkori praesident Adamsszal együtt az unitária vallásra térvén által,
kevés idő alatt Boston nagyobb része e vallást vette bé, s hirtelen a más
hat északi státusokban is elterjedt. A kongregácionalistákból általléptek
némelyek a reformátusok, baptisták és universalisták részére.
A
vallás változtatása Európában más szempontból vétetik, mint Angliában és
Amerikában. Európában könnyen megmagyarázható okokból a vallásváltoztatás
karakteri ingadozás jele; az angol és amerikai pedig azt hiszi, hogy valamint
politikai intézeteit míveltsége haladtával mindig változtatja s tökéletesíti az
ember, éppen úgy szükség a lelkiesméretet illető tárgyakban is, ész
míveltsége haladtával mindig józanabb megfogatok által azon tökéletre vinni a
vallás elveit is: hogy az ész és lelkiesméret azok által harmóniában
lehessenek, s azokban mindenik egyformán nyugtát és enyhületét találja.
|