|
Concordban semmi közintézetet nem
nézhettünk meg. Vasárnap lévén, minden zárva volt, s tovább sem haladhattunk. A
város nem oly népes, mint a tengermellékiek, ámbár a státus fővárosa.
Szinte csak egy hosszú széles utcából áll az egész Concord, mintegy 8000
lakossal. Az épületek, státus háza, az akadémia, különböző vallások
templomai, mind igen csinosok. Három újság és egy folyóírás adatik ki.
A nap hátralevő részét New Hampshire
lelkes konstitúciója olvasásával töltöttük, mely Concordban hozatott. New
Hampshire első volt Boston után, mely az angol király bélyeg- és
teatörvényjét megsemmisítette, és első sietett fegyveres népével a
bostoniak segedelmére a revolúció kiütésekor. Pennsylvania és Massachusetts
után merészen kihirdette az emberiség jussait, s megállította konstitúcióját.
Az amerikai konstitúciók históriájára
megjegyzendő, hogy az kétféle: elsőben, az egyes státusoké, mind a
huszonnégynek külön; másodszor az egész Egyesületé, mely mind a huszonnégy
státust egyaránt kötelezi. Miután 1776-ban a függetlenség kihirdettetett, az
akkori tizenhárom státus mindenik külön belső igazgatást alkotott magának.
Mindenik a mástól függetlenül rendelte el belső igazgatásait; de a
jussoknak fő elveit mindenik egyformán vette fel, s valamint az akkori
tizenhárom, úgy azután most huszonnégy státus s négy territóriumok konstitúciói
is mind egyformák a fő elvekben s csak az igazgatás formáiban vannak
néhány változtatások némely státusokban. Meg lévén az egyes státusok belső
konstitúciójok alapítva léptek osztán az egyesült igazgatás (Articles of Union)
s a mindenikkel közös kongresszus alapjai alkotására. A Kongresszusra bízták
által mindazt, mi a különböző státusoknak egymás iránti viszonyait, a
külső nemzetekkeli egybeköttetést és ami az egész Egyesület érdekeit
átaljában illeti.
Felhozom például a New Hampshire
konstitúcióját, a több státusok apróbb változtatásaikkal, mely egyik a
legrégibbek közül (1784), és amelyhez egészen hasonlók a több státusokéi is a
fő elvekben.
NEW HAMPSHIRE KONSTITÚCIÓJA
(The Americans Guide, Comprising the
Declaration of Independence, the Articles of Confederation, and the
Constitution of Several States. Philadelphia, 1830.)
ELSŐ RÉSZ
A nép jussai
1. Minden ember egyformán szabadnak
és függetlennek születik, következőleg minden igazgatóság (government) a
néptől ered, a nép közmegegyezése által alapíttatik, és a közjóért
intéztetik.
2. Minden embernek bizonyos
természeti, saját és vele született jussai vannak: ezek közé tartozik az élet
és szabadságnak megszorítatlan használhatása és védelmezhetése, a vagyonnak
szerezhetése, bírhatása és oltalmazhatása és átaljában a boldogság után
törekedhetés s annak megszerezhetése jussai.
3.
Midőn az emberek társasági állapotba lépnek, a természettől nyert
némely jussaikról lemondanak, s a társaságnak átalbízzák, azon okból, hogy
megtartott jussaiknak oltalmát bátorságosíthassák; de ezen lemondás nem
kötelező a fennebbi társaságos kölcsönösség vagy hasonértékű jussok
visszaadása nélkül.
4. De a természeti jussok közül
némelyek eredeti természetöknél fogva elidegeníthetetlenek, s minden ember
azokat magának megtartja, mivel azok hasonértékű jussokkal a társaság
által nem cseréltethetnek ki. Ily neműek a lelkiesméret jussai.
5. Minden embernek természeti és
elidegeníthetlen jussa van az Istent lelkiesmérete sugallása s elméje
meggyőződése szerint tisztelni. Mire nézve senki se személyében, se
szabadságában, se vagyonában ne kénszeríttessék, ne háborgattassék, s ne
akadályoztassák vallásos hitéért, érzelméért és gondolkozásáért; vagyis isteni
tiszteletének belső meggyőződése s neki legalkalmasabb mód
szerint tetsző véghezviteléért. Úgy mindazonáltal, hogy a közcsendességet
s mások isteni tiszteletét meg ne háborítsa.
6. Minden vallásos felekezetnek
kirekesztő jussa van magának papot választani, s vele élelme s tartása
iránt egyezni. Azért tehát senki, akármely megkülönbözött vagy nevezett alatt
lévő vallásos felekezetből legyen is, soha nem kénszeríttethetik
arra, hogy a más felekezeten, gondolkodáson vagy nevezeten lévő vallásos
papjának akármit is fizessen.
Továbbá, bármely nevezetű
keresztyének, nyugalmason és mint a státus jó polgárai viselvén magokat,
egyenlőleg a törvény oltalma alatt lésznek; arról, hogy akármely
nevezetű vallásos felekezet a másnak alája vettessék, vagy a más felett
elsősége legyen, soha törvény nem hozattathatik. Mivel pedig a
különböző vallások papjai az isteni tisztelet kiszolgáltatására s csak a
lelki dolgok körüli ügyeletre vannak választva - erre nézve, akármely vallás
papja semmi időben és semmi szín és ok alatt sem polgári, sem katonai
hivatalra nem választathatik, s azt nem viselhet, míg papi hivatalát folytatja.
És végtére, akármely papnak vagy
vallásos felekezetnek ajándékozott földbirtok vagy földvásár, azon feltétellel,
hogy az örökösön papról papra szálljon vagy vallás földje legyen, erőtelen
a törvényhozóság engedelme nélkül; és csak templom és temetkezőnek való
föld örökítésire lehet jussa, de ez is két holdnál több ne legyen.
7. Ezen státus népességének egyedüli
s kirekesztő jussa van önmagát mint szabad, független s önhatalmú státus
igazgatni. Mire nézve most és minden időben minden hatalommal, törvényhatósággal
és jussokkal él, s azokat gyakorolja, mint tulajdonait. Kivévén azokat,
melyeket általadott vagy ezután nyilvánosan általád az Amerikai Egyesült
Státusok Kongresszusának.
8. Mivel minden hatalom eredetileg a
népé és a néptől ered, az igazgatóság minden hivatalai és
tisztviselői a népnek csak helyettesei és ügyvivői, s minden
időben a nép számoltatása alatt vannak.
9. Semmi néven nevezendő
hivatal vagy elsőség az igazgatásban soha nem lehet örökség szerint járó;
a minden hivatalra megkívántató elme és lélek tehetségei a maradéknak vagy
atyafiaknak nem lévén általtestálhatók. Továbbá a státusban sohase titulus,
nemesség vagy örökség szerint járó megkülönböztetés, se semmi privilégium, rang
vagy kizáró haszon senkinek ne engedtessék, s oly hivatal se állíttassék soha,
melynek folytatása ideje a nép tetszésétől ne függjön. Senki is egy
közhivatalnál többet egyszerre nem viselhet. A főbb hivatalnoknak egyes
személyek általi igen hosszas viselése veszedelmes lévén a szabadságnak, erre
nézve ezen hivataloknak forgását (rotation), mint a szabadság egyik nevezetesebb
bátorságát a nép fenntartja magának.
10.
Az igazgatás az egész közönség közös javáért, oltalmazásáért s bátorságára, nem
pedig semmi névvel nevezendő egyes ember, nemzetség, osztály vagy
karbeliek különös önhasznáért, javáért vagy jövedelméért lévén alapítva,
arranézt akármikor is az igazgatás a kiszabott céltól eltérne, hatalmával
visszaélne, vagy a közszabadságot nyilvánosan veszedelmeztetné, és ha minden
más módok ezeknek megorvoslására sikertelenek lennének - akkor a nép önnön
jussánál fogva változtathatja az igazgatást, vagy egészen újat is alkothat.
Mert azon állítás és tudomány, hogy az önkényes hatalom és nyomatásnak ellent
ne lehessen állani, képtelen, rabszolgai és az emberi nem javát és boldogságát
veszedelmező állítás (Doctrine of non resistence).
11. Minden választásnak szabadnak
kell lenni, és ezen státus minden polgárainak - bírván a szükséges
tulajdonokkal - egyenlő jussok van a közönséges hivatalokra választani és
választatni. Akármely névvel nevezendő vallásbeli felekezethez tartozás
senkit el nem zárhatván ezen jussoktól. De akárkiről bírói ítélet által
megbizonyosodik, hogy valamely hivatal megnyeréséért a választókat
megvesztegette, tíz esztendeig semmi hivatalra nem választathatik, s választói
jussát is elveszti.
12. A közönség minden tagjának jussa
van, hogy élete, szabadsága és vagyona oltalmaztassék a közönség által; de
köteles minden tag is ezen oltalom fenntartására a reáeső részt hordozni,
s ha szükség kívánja, személyes szolgálatjával vagy ezen szolgálatnak hasonbecsűjével
azt előmozdítani. Mindazonáltal senki vagyonának semmi része a közhaszonra
fordítás végett el ne vétessék a tulajdonos vagy a nép képviselői
megegyezésök nélkül.
13. Minden embernek szabad a maga és
közönség oltalmazására fegyvert tartani és hordozni.
14. Ezen státus minden polgárainak,
ha személyök, vagyonjok vagy becsületjökben akármely méltatlanságot szenvedtek,
folyamodván a törvényekhez, jussok van a bizonyos elégtétel s megorvosoltatás
kívánására. Jussok van, hogy nékiek a törvény és igazság szabadon, halogatás és
fizetés nélkül, teljesen és pontosan szolgáltassék ki.
15. Senki semmi maga elleni vád vagy
panaszra nem tartozik addig felelni, míg az nekie tökéletesen minden részeiben
és körülményeivel le nem íratott, s vele nem közöltetett. Arra sem kényszeríttethetik
senki, hogy az ellene feladott vádban megesküdjék. De akárkinek jussa van a
maga mentségére tartozó minden kedvező bizonyításokat és próbákat
felhozhatni, s kívánni, hogy az ellene való bizonyságok vele szembesíttessenek,
az ő mentségei tökéletesen kihallgattassanak, akár maga, akár választott
ügyvédje által adja elé azokat.
16. Senki nem idéztethetik újra
törvény eleibe azon vád vagy panaszért, mely alól már egyszer felmentetett. És
a törvényhozó test ne is hozhasson oly törvényt, mely esküdtek (jury) ítélete
nélkül valakit halálos büntetés alá vessen (kivévén a szárazi és tengeri tábor
igazgatását).
17. Kriminális esetekben a tettnek a
bűnhelyen való kinyomozása s a pernek ottani folytatása szükségesen
megkívántató a polgári szabadságra nézve; és ezért semmi bűn vagy
vétségérti per másutt nem folytattathatik, csak azon kerület ítélőszéke
előtt, hol az történt.
18. Minden büntetésnek a vétség
természetéhez mérsékeltnek kell lenni. A törvényhozó test a józan okosság
sugallatánál fogva is nem fogja ugyanazon büntetéseket szabni a lopás,
hamisítás és ehhez hasonlók vétkére, amelyeket szabni kell a gyilkosság és
hazaárulásra. Hol egyforma keménységgel büntettetnek minden hibák, ott a nép
felejti a vétkek közti különbséget, s a legundokabb bűnt oly kevés
lelkiesmérettel követi el, mint a legcsekélyebb hibát. Mire nézve a halálos
kegyetlen törvények sokasága igazságtalan is, s politikaiképpen nem célos is.
Minden büntetésnek a megjobbítás s nem az emberi nem kiirtása levén célja.
19.
Jussa van mindenkinek személye, háza, vagyona, írásai s minden birtokai ok
nélküli megmotoztatása s letartóztatásától bátorságba helyeztetődni. Azért
tehát minden olyan rendelések, melyek valamely gyanús hely megmotozása iránt,
valamely személy letartóztatására kivallatás végett vagy kriminális tárgyakbani
üldözésre nézve kelnek, ellenkezők ezen törvényekkel, hogyha a tárgynak
mivolta s alapja előre esküvéssel vagy hitelesnek található bébizonyításokkal
nem támogattatik, és továbbá, ha az evégre kiadott rendelésben tisztán és
nyilvánosan ki nincsenek írva a megmotozandó helyek vagy tartandó személyek.
Ilynemű rendelések pedig csak a törvényben meghatározott esetekben és
formalitásokkal kelhetnek.
20. A vagyon felett és minden más
perlekedésekben jussok van a feleknek esküdtek széke előtt léendő
kihallgatásokra, és ezen juss szentnek és sérthetetlennek tartassék.
21. A nyomtatás szabadsága egy
státusban a polgári szabadságnak legfontosabb fenntartója lévén: ez
megsérthetlenül fennmaradjon és oltalmaztassék. Ezen szabadsággal minden ember
egyformán élhet, és soha semmi törvény nem hozattathatik, mely e jusst
megszoríthatná. A gondolatok és vélekedések szabados közlése az ember
megbecsülhetetlen jussainak egyike lévén, azért minden polgár szabadosan
szólhat, írhat és nyomtathat akármely tárgyról. Felelettel tartozván az
esküdtek széke előtt ezen szabadsággali visszaélésért.
22. A visszaható törvények
kiváltképpen megsértők, elnyomók és igazságtalanok, mire nézve
semminémű ily törvények se a polgári perek eldöntésére, se a hibák
megbüntetésére ne hozattassanak.
23. A nemzeti katonaság
tulajdonképpen való, természetes és bátorságos oltalma egy státusnak.
24. Az állandó ármádák veszedelmesek
a szabadságnak, mire nézve semmi állandó katonaság a törvényhozó test
megegyezésén kívül ne állíttassék s ne tartassék.
25. Minden esetben és időben a
katonaságnak a polgári hatalom igazgatása s szoros függése alatt kell lenni.
26. Béke idején senki házához ne
szállíttassék katona a tulajdonos megegyezése nélkül; háború idején pedig az
ily szállások csak a polgári hivatal által rendeltetnek ki a törvényhozóság
által megállított mód szerint.
27. Semmi adó, vám, rovatal,
segedelem vagy akármely tereh a nép megegyezése vagy annak a törvényhozásra
egybegyűlt képviselői akaratja nélkül semmi szín alatt nem
határoztathatik, s fel sem vétethetik.
28. A törvények felfüggeszthetésének
hatalma csak a törvényhozó test által a nyilvánosan meghatározott esetekben
gyakoroltathatik.
29. A két törvényhozó házakbani
szabados tanácskozás, beszélés és vitatás a nép jussainak oly különösképpen
való tulajdona, hogy a tagok ottan kimondott vélekedéseikért semmi per alá nem
jöhetnek egy ítélőszék előtt is.
30. A törvényhozó test a közsérelmek
orvoslása és a közjó elémozdítására megkívántató törvények hozatala végett
gyűl egybe.
31. Jussa van a népnek rendes és
békés módon akármikor egybegyülekezni, a közjó felett tanácskozni,
képviselőinek utasítást adni, sérelmeit, terheltetéseit a törvényhozóság
eleibe terjeszteni.
32. Minden fogoly kezességen
elbocsátható, végső megítéltetése előtt; kivévén a főbenjáró
vétkeket, hol a tett bizonyos. Sem tisztviselőség, sem ítélőszék nem
kívánhat rendkívüli vagy szerfeletti kezességet és bátorságot, s nem szabhat
kegyetlen vagy szokatlan büntetéseket.
33. Senki márciális törvény alá nem
vettethetik. Kivévén a szolgálatra felhívott szárazi és tengeri katonaságot; de
ezek is csak a törvényhozóság hatalmánál fogva.
34. Minden ember élete, vagyona és
szabadsága fenntartására szükséges, hogy a törvények részrehajlás nélkül
magyaráztassanak, s az igazság egyenes mértékben szolgáltassék ki. Annál fogva
az előrevigyázat és jussok bátorságosítása azt kívánja, hogy a
felsőbb ítélőszék bírái csak addig viselhessék hivataljokat, míg
törvényes és igazságos magokviseletök által a nép bizodalmát megérdemlik.
35. Ezen státus igazgatásában a
három fő hatalmak, úgymint: törvényhozó, végrehajtó és ítélőbíró
hatalmak olyannyira megkülönböztessenek egymástól, hogy azok, kik a törvényhozóságnál
ülnek, a végrehajtói és bírói hatalmaknál semmi hivatalt nem viselhetnek; és
megfordítva: a végrehajtó hatalomnál lévők a törvényhozó s bírói
hatalomnál, valamint a bírói is a más kettőnél semmi hivatalt nem
vállalhat, hogy ezen mód szerint a törvények s ne az emberek igazgatása legyen.
36. A tudomány és mívelődésnek
az egész státus minden tagja közti elterjesztése legnevezetesebb fenntartója és
védje a nép jussainak, a szabadságnak és szabad igazgatásnak. És mivel az
ezeket megszerző s ezekhez eljuttatható minden alkalmak és módoknak: a
nevelés s tanításnak az egész hazábani elterjesztése legsikeresebb módok erre a
célra - erre nézve a törvényhozóságnak s tisztviselőségnek a jövendő
minden időszakaiban kötelességök leszen: a tudomány, literatúra s
köziskolák érdekeit minden módon pártfogolni, egyes személyes s közönségek
által alapított intézeteket ápolgatni, a földmívelés, mesterségek, kereskedés,
tudományok, kézmív és az ezen haza természethistóriájának elémozdítóit
megjutalmazni s kijelelni: az emberiség s közjóltevőség elveit, a
szorgalmat, gazdálkodást, pontosságot, becsületességet, szerénységet s
józanságot és minden társasági szeretet s nemes érzelmeket a nép közt ápolgatni
s serkenteni.
37. Ezen Konstitúció alapos elveinek
és az igazságnak szüntelen szem előtt tartása, a szorgalom, mértékletes
élet, takarékosság és a társasági virtusok lévén elmúlhatatlanul szükségesek a
szabadság áldásai s a szabad igazgatás fenntartására, midőn a nép
képviselőit s hivatalbelieit választja, mind ezen elveket különös
szemügyben tartja; és meg is kívánja törvényhozóitól és
tisztviselőitől, hogy a törvények hozatala s végrehajtása alkalmával
ezen elveket ők is állandóul és pontosan szemök előtt tartsák.
38. Nehogy a nép által megbízott
három hatalmak azon magyarázatot tulajdoníthassák magoknak, hogy a
fenntebbiekben elé nem számlált jussokat ők gyakorolhassák s magokhoz
ragadozhassák, ezennel kinyilatkoztatjuk: hogy az itten elé nem számlált
jussokat a nép fenntartotta magának, mint tulajdonait.
MÁSODIK RÉSZ
Az igazgatás formája
A New Hampshire nevezet alatt
levő tartomány egész kerületében lakozó népség közmegegyezésből és
akarattal ezennel szabad, önhatalmú és független politikai testté alkotja
magát, New Hampshire-i Státus nevezet alatt.
I. TÖRVÉNYHOZÓ HATALOM
1. A törvényhozó hatalom ezen
státusban a nép által választott szenátus és követek házára bízatik, mindenik
ház egymástól független lévén.
2. Évenként június első
szeredáján vagy máskor is, ha szükség kívánja, mindenik ház egybegyűl.
Megszűnik foglalatosságok más évi június első szeredáját
megelőző hét nappal.
3. A törvényhozó házaknak a nép
által hatalom adatik: az egész státusban akárhol szükségesnek található
törvényszékeket állítani, elrendelni vagy változtatni is, s úgy intézni, hogy
azok előtt a státus nevében mindennémű perek, egyenetlenségek a
törvény értelme szerint felvétessenek, folyjanak s elláttassanak.
4. Hatalom engedtetik továbbá, hogy
időről időre a státus boldogságára megkívántató törvényeket
hozzon. Adók, közterhek dolga iránt törvényesen határozzon; katonaság, státus
oltalma, tisztviselők állapotja s minden más, a státus jovát, sérelmeit,
terheltetéseit illető tárgyak iránt is állandó törvényeket alkosson.
Úgymint azáltal, hogy a hozandó törvények ne ellenkezzenek a státus már
megállított konstitúciójával.
5. A törvényhozó testhez tartozó
személyek semmi más hivatalt nem viselhetnek.
6. Mindenik ház ajtói nyitva állnak
minden emberre nézve, s a köztanácskozásokat mindenki, csendesen viselvén
magát, hallgathatja.
Szenátus
1. A szenátus a törvényhozó test
egyik osztályát teszi: tagjai csak esztendeig maradnak meg hivataljokban, s
következőleg választatnak: A státusbeli minden birtokosok s megtelepedett
lakosok, kik a 21 esztendőt már elérték - kivévén a meg nem
telepedetteket, s kik mint szegények önnön kérelmökre a közterhek alól
kivétettek -, az esztendőnként márciusban vagy máskor is tartani szokott
gyűlésekben a magok kerületeikben megjelennek, s az azon kerületre
eső szenátort szabad tetszésök szerint, de ballotírozás által
megválasztják. Ezen módon választatnak a követek, gubernátor, főtanács
tagjai s tisztviselők is.
2. A szózatok az e végre rendelt
választottság által begyűjtetvén, jegyzőkönyvre vétetnek, számok
felolvastatik, és a státus titoknokának felküldetik, mely is a szenátus házában
felolvastatván, a szózatok többségét nyertek szenátus tagjai lesznek.
3. Az újonnan egybegyűlt
szenátus maga választja elölülőjét s más tisztviselőit, meghatározza
ülései s tanácskozása rendjét s eloszlásának idejét a követek házával
egyetértve.
4. A szenátus a követek háza által
hivataljokkali visszaélésért bévádolt tisztviselőknek fő
ítélőszéke. De ítéletje csak a hivatalbóli elmozdításig terjed, s az ily
elmozdított tisztviselők hibái s magokviseletök felett a rendes
törvényszék tesznek további ítéletet a státus törvényi értelme szerint.
5. Ha a gubernátor vádoltatik bé,
akkor a fő törvényes ítélőszék elölülője folytatja az elölülést
a szenátusban, de szózat nélkül.
Követek háza
1. Ezen státusban a nép minden
esztendőben újra választja követeit, azon módon és időben, mint a
szenátorokat. A követek háza a törvényhozó test másik osztályát teszi.
2. A követek háza a státus dolga s
minden tisztviselő magaviselete megvizsgálója. A hibás tisztviselők
vádjait a szenátus eleibe terjeszti ellátás végett.
3. A státus jövedelmeit és kiadásait
illető minden javallatok a követek házában kezdődnek; de szenátus is
befolyhat erre jobbítások vagy változtatások ajánlása által.
4. A követek háza is maga választja
elölülőjét s tisztviselőit, meghatározza tárgyai s tanácskozása
rendjét s eloszlásának idejét a szenátussal egyetértve.
5. Mindenik házban folyt tárgyak s
az azok felett tartott tanácskozások mindig kinyomtattatnak s kihirdettetnek.
II. VÉGREHAJTÓ HATALOM
Gubernátor
1. Évenként márciusban, oly módon,
mint a törvényhozóság tagjai, a nép gubernátort választ, ki feje minden polgári
s katonai hivataloknak. A törvényekben meghatározott mód szerint a státus
általa kormányoztatik, de mindig a melléje rendelt tanácsosok megegyezésével.
2. Minden törvényjovallat, miután a
két házban keresztülment és megállíttatott, mielőtt kötelező
törvénnyé válnék, a gubernátorhoz küldetik. Ha ő is helybenhagyja a
jovallatot, aláírja, s mint megállított törvényt azonnal kihirdetteti. Ha pedig
a jovallat iránt valamely észrevételei lennének, azokat ellenkezése okaival s
állításaival együtt visszaküldi azon háznak, hol a jovallat kezdődött. A
két háznál rendre a gubernátor ellenvetései és okai felvétetnek,
megfontoltatnak, s ha a házaknak kétharmad része most is helyesnek találja az
elébbi jovallatot, akkor a gubernátor további ellenvetései elmellőztetvén,
a jovallat kötelező törvénnyé válik, s kihirdettetik. Akkor is, ha a
gubernátor tíz nap alatt vissza nem küldi az eleibe terjesztett jovallatot, az
azonnal törvénnyé válik, s kihirdettetik.
3. A két ház között üléseik
folytatása vagy elhalasztása felett eredett nem egyezhetés esetében a
gubernátor egyetértvén a tanáccsal határoz; de az elhalasztás kilencven napnál
továbbra nem terjedhet.
4. Az ítélőbírákat s az
ítélőszékek melletti más tisztviselőket, a nemzeti őrség
generálisait s a katonaság tisztjeit - kiknek választása jussát a nép magának
fenn nem tartotta - a gubernátor tanácsosai megegyezésével nevezi ki.
5. A gubernátor feje lévén a katonai
erőnek, hivatala esztendeje alatt azoknak rendbentartások,
egybegyűlésök s gyakorlások iránt a meghatározott szabályok szerint
rendeléseket teszen, és ha ellenség támadná meg a státust, erőt viszen az
ellen, s a státus oltalmára mindent elkövet.
6. Hatalom adatik a gubernátornak,
hogy a tanáccsal egyetértve az ítélőszék által szabott büntetésből a
körülmények szerint elengedjen. De a hivataljokat rosszul folytatott
tisztviselők büntetését nem engedheti el.
7. A közpénztárból semmi más
költségeket nem rendelhet, csak amik a törvényekben s a törvényhozóság által
megállíttattak. Kivévén azon esetet, ha a státust ellenség támadja meg, annak
oltalmára kívántatik a költség.
A tanács
A gubernátornak a végrehajtó
hatalomban való segítségére s utasítására minden esztendőn öt tanácsos
választatik a nép által, oly módon, mint a több tisztviselők választatnak.
Státus titoknokát, pénztárnokot, főbiztost s tovább folytatva a
törvényhozó test tagjai elegyes ülésben titkos sorsolás által választják s
tovább folytatva.
III. ÍTÉLŐ HATALOM
Az alsóbb székek ítéletei
megvizsgálására egy főítélőszék állíttatik, melynek bíráit a
gubernátor nevezi ki a tanács megegyezésével. Ezeknek hivatali esztendejük nem
határoztatik meg ugyan, hanem mihelyt ellenük méltó vád adatik fel, a gubernátor
és a két ház megegyezésével hivataljokból elmozdíttathatnak, valamint a több
bírák is.
Hogy a státus kerületeiben az alsó
székeknél lévő békéltető s más bírák hivataljok hosszas folytatása
vagy kötelességeik nem pontos s nem hív véghezvitele miatt a nép ne szenvedjen,
minden ily alsó széki bírák hivataljok ideje csak öt esztendeig tarthat, s
akkor vagy újra meghagyatnak, vagy ha a közjó úgy kívánja, helyettök mások
választatnak.
Kik a hetven esztendőt már
elérték, ítélőbírói hivatalra nem választathatnak.
*
Végtére pedig: ha a tapasztalás
szükségessé tenné ezen Konstitúció valamely cikkelyét megváltoztatni,
módosítani vagy eltörölni, aziránt jovallat tétethetik akármelyik házban, s ha
a törvényhozóság többsége jónak találja az ily változtatást, ennek jovallatja mindenek
tudtára kihirdettetik, hogy azt a polgárok megfontolhassák; s ha a más
esztendőn egybegyűlt törvényhozóság kétharmad része hasonlólag jónak
találja a változtatást, a tárgy a nép eleibe terjesztetik, s ha a választók
többsége is elfogadja a jovallatot, az törvénnyé leszen.
|