Concordból Enfield és Hanover felé
indultunk Kanadának. Már csak az út mellett vannak telepedések, s beljebb még
sivatagerdők. E helyek a geológusok előtt igen nevezetesek; egész sor
hegyeket formál a szabadon álló legszebb gránit, két s háromszáz öles
darabokban minden megszakadás s repedés nélkül. Geológiai tekintetben több
utazók járják meg e vidéket. A lakosok egyik fő keresetjök a
gránitfaragás, melyet a Connecticut s Merrimack vizein Bostonba, New Yorkba s
az óceán parti minden városokba széjjelhordoznak.
Havennél a vermonti státusba értünk. Montpelierben,
a státus fővárosában megállapodtunk holmiket megnézni. A város az Onion
vize partján, igen kedvezőleg fekszik. Népessége még kevés, mivel elébb
Dorsetben volt a státus háza. Vermontban az első telepedések 1731-ben
kezdődtek, s száz esztendő alatt 280.665 lakosra szaporodott. De ezen
népesedésszaporodás nem oly kitetsző az északi státusokban, mint a közép
és nyugotiakban. A revolúció kezdetekor az egész Egyesület alig állott
hárommillióból, s ötvenöt esztendő alatt tizenhárommillióra szaporodott. A
státusok magok kerületökben minden öt, a Kongresszus pedig minden tíz
esztendőben az egész Egyesületben új felszámítást tétet, mivel a népesség
mennyiségéhez van szabva a státus és a Kongresszusba küldendő követek
száma. A régibb felszámítások szerint 1790-től fogva
következőleg szaporodtak:
Az 1830-i kongresszusi utolsó felszámítás
szerint a státusoké egyenként s az egész Egyesület népessége együttvéve ekként
állott:
Az Egyesült Státusok népessége egyenként,
1830-i felszámítás szerint
Montpelier-ből az Onion gyönyörű
víz mentében Middlesey, Waterbury, Richmond, Dartmouth és Willistonon által
Burlingtonba értünk, mely a Champlain tava partján végső város a vermonti
státusban. Burlington fekvését igen dicsérik, s onnan a kinézést a Champlain
tava szép környékeire, de mi este érkezvén oda, vacsora után leköltöztünk a
partra, várni a gőzhajó érkezését.
Éjszaka
későn érkezett meg a Phoenix kikötőnkbe, melyen beszálltunk a
Champlain tavára. Reggel a Saint Hero szigeténél virradtunk fel. Nem messze
onnan, a nyugoti parton áll Rouse Point nevű erősség. Az angolok és
amerikaiak közötti ghenti egyezésnél fogva ezen erősség a határvonal az
Egyesült Státusok és Kanada közt. Onnan tizenegy mérföldre megállott hajónk, s
a kanadai első városban, Saint John’s-ban szálltunk ki. Az erősség
fokán és a városban sétáló angol katonaőrök észrevétették már, hogy a
szabad státusokat elhagytuk, s megint monarchiai igazgatás alá értünk. Az
Egyesületben seholt egy tisztviselőnek is, sőt még a praesidensnek
sincs katona őre. A parton már harmincadi vizsgálat van.
Saint
John’s-nak az erősségen kívül semmi nevezetessége nincs. Mihelyt a
városból kiértünk, egészen európai színű mezőkre találtunk. Nincsenek
többé az utazás kellemeit változtató telepedések, kertek, gyümölcsösök s a
tehetős birtokost mutató gazdasági épületek az út mellett. Puszta
felszántott tér nyúlik végig, barázdákra osztott földekkel. A lakosok durva
posztóöltözetben, jobbágyi alázatossággal szemök- s köszöngetéseikben,
csoportokban dolgoznak; henye széjjeltekingetéseik s kéntelen mozdulataikból
úgy látszik, hogy robotot róvnak le.
Az angol
észak-amerikai birtokot teszi: New Foundland, Nova Scotia, New Brunswick, Cape
Breton, két Kanada, Labrador és Saint John szigete. Kanada Fel- és Al-Kanadára
oszlik. Az al-kanadaiak többnyire XIV. Lajos alatt ide költözött francia
eredetűek. Az akkori feudális rendszer divatjaként Al-Kanada francia
bárók, marquis-k, klastromok és püspököknek donációval osztatott ki; s ámbár
1763-ban az angolok birtokába jutott, a feudális rendszer itt az úgynevezett seigneuriákban
máig is fennáll. A lakos vagy zsellér különböző taxákot fizet
esztendőnként, s a birtok adás-vevéséből száztól tizenkettőt a
seigneurnek vagy a klastromnak ád. A föld és lakosok mívelődése nem halad,
s a franciák nyelvök, vallások, tudományok s szokásaikban most is a XVIII.
század elején állanak. Hátramaradásoknak igen szembetűnő jele az is,
hogy a szabad státusok és Kanada határszélein lévő azonegy
természetű, egymás végtében álló szomszéd földek, melyeket csak egy víz
vagy határjel választ el egymástól, a New York-i vermonti részen 10-15
shillinget ér egy hold, a kanadai részen pedig ugyanazon egy természetű
hold föld alig ér 1 vagy 1 1/2 shillinget. (The Northern Traveller. l. 196.)
Ily varázsereje van a konstitúciónak, s ily drágává teszi a földet is a
szabadság.
*
Az egyforma téren haladva, délre
Laprairie-be értünk, s halmairól megpillantottuk a föld golyóbisa második
legnagyobb vizét, a Szent Lőrincet. Elmerül a szem, s elfogódik az érzés e
pompás óriási folyam megtekintésére! Mintegy két angol mérföld szélességén túl
emelkednek a szembe lévő hegyek s Montreálnak büszke tornyai. Lassú
haladta rejti mélységét; bámuló némasággal kíséri a szem e temérdek tömeget, s
az óceánnak nagy képe s a természetnek nagy csudái tünedeznek fel. Ily nagy képekkel
eltelve jártuk végig Laprairie-t. A szürke apácák klastroma teszi a város
minden nevezetességét, kik ennek és környékének nagy részét bírják.
A parton, a Laprairie nevű
gőzhajón, beszálltunk a Szent Lőrincre. Az átmenetel Laprairie és
Montreal között bajos és veszedelmes. A Szent Lőrincnek sok helyen oly
zúgói (rapids) s annyi rejtezett sziklás részei vannak, hogy a veszedelmet csak
tanult révészek kerülhetik ki. Számtalan apróbb hajót elragadott már a zúgó, s
fenekére sodorta. A közepén egészen tiszta a folyam, s nehány öl mélységre
borzasztólag látszanak a szikladarabok. Két óra alatt általértünk Montrealba,
Al-Kanadának legnépesebb városába.
*
Az utazásnak különös kellemei közé
tartoznak ugyan azon első órák, midőn az utazó egy idegen városba
megérkezik, s még ismeretlenül a lakosokkal, a helyről, az új
arculatokról, szokások s épületekről hasonlítgatásokat s megjegyzéseket
teszen. Ezen belső bényomatok sokszor kitörölhetetlenek, habár
későbbre ellenkezőleg találja is a dolgokat. De midőn
egyfolytában hosszasan utaz, s ugyanazon tárgyakot már több változásaiban is
látta, ezen első órák örömei hamar kimerítődnek, kivált, ha egyedül
van az utazó. A mindig tartós s minden változásaiban újabb ingereket
terjesztő örömöket csak az ismeretségekben, a nép intézetei, társasági
élete, belső szokásai s rendezkedései megismerésében találja fel mindig új
kellemekkel. Ki kéntelenségből, hiúságból vagy rossz kedve űzése
végett utaz, s nem óhajtja vagy restelli ismeretségeket szerezni - annak
utazási következménye többnyire olyforma leszen, mint ama híres-neves,
országokat és világot látott prágai legényé, ki sok esztendei vándorlása
tapasztalásait egy summában ekként fejezte ki: hogy sok-sok embereket, sok-sok
városokat és magos tornyokat látott! És ezen eset szinte reánk is alkalmazható
Montrealban, hol minden ismeretség nélkül a városi épületeket és utcákot
visszajövet is megnéztük, s egyebet nem mondhatunk, hanem hogy „Montrealban is
kétszer jártunk”.
*
Estve a John Molosson gőzhajóra
ültünk a Szent Lőrincen Québecbe, Al-Kanada fővárosába lemenni. Trois
Riviers-nél fát és új utazókat vettünk fel. Egész nap esett, hideg szél fútt, s
csak ritkán tekingethettünk a partok felé. A Szent Lőrinc mindig rakva
különböző hajókkal s kivált temérdek hosszúságú tutajokkal, melyeket a
Kanada rengeteg erdeiből vágva Québecig úsztatjak le, s ott hajókra rakják
Angliába szállítani által.
Harmadnapján reggel megérkeztünk a
québeci kikötőbe. A Szent Lőrinc itt már oly széles, hogy a túlsó partok
csak kékellve látszanak által. Számtalan hajó nyüzsög fel s alá haladtában. A
város parti része szűk és sáros utcákból, kereskedői portékák
raktáraiból áll, mint minden nagyobb kereskedői helyeken. Különös
figyelmet érdemlők a Hudson’s Bay és Labradori társaságok
vadbőr-rakhelyeik s különféle indus munkák s öltözetek boltjai. A hegyen
levő rész alsó- és felsőváros nevezetekre oszlik. Az alsóban
hasonlólag szűk és sáros utcák; de a felső rész olyforma csudálatos
eredetiséggel van meredek hegyek oldalain építve, mint Edinburgh Skóciában. A
felsőváros végső szikláján áll a híres erősség, melyet
Gibraltárral a leghozzájárulhatatlanabbnak tartanak, s akármely rohanással
megvenni lehetetlennek hiszik.
Az erősség igazgatója, Corner
Harris úrnak megadván ajánlólevelünket, engedelmet nyertünk a vár megnézésére.
Corner Harris úrnak mindkét keze el van lőve. Különböző kerengő
utakon, ágyútanyák, kazamaták és sáncok közt, felértünk végre az úgynevezett
Cape Diamondra. Miólta a franciák birtokából az angolokéba jött által a vár, az
épületek szinte mind újból készültek új terv szerint, s esztendőnként
5.000 font sterling fordíttatik a további építésre. Cape Diamond a hegyek
sorából a Szent Lőrincre egyedül merészen benyúló szikla. A víz
színétől 348 lábnyi borzasztó meredekséggel nyúlik fel; felső
csúpjának tere mintegy hat négyszegű holdat teszen, melyre a várak
építtettek. A szikla szélső fokára állva elmerül a képzelődés a
nézlet különféleségein. Alatt az óriási Szent Lőrinc rakva lebegő
hajókkal, s túl a kékellő hegyek sivatag erdeikkel, és körül az emberi
elmének ily roppant munkája!
Egy katona az erősség minden
részeiben elhordozott. Minden szegletben ágyútanyákra találtunk s
különböző készületű elfogadásárára annak, ki ellenségesen merészelné
megrohanni a várat. Az erősség megett nyúlik el az úgynevezett Ábrahám
tere, melyen történt 1759-ben angol generál Wolfe és francia generál Marquis
Montcalm közt az ütközet, mely mindenik generál életébe, s a franciák
részéről a vár s egész Kanada elvesztésébe került.
Az erősségen alól a Szent
Lőrincre építve áll az angol igazgatás gubernátora pompás lakja. Mindkét
Kanadát a gubernátor igazgatja, mint britus király személyese. Most Lord
Aylmer. Vannak ugyan a kanadaiaknak törvényhozó házaik, de a felsőházat örökös
tagok teszik, arisztokráciai elveken alkotva, kiknek érdekeik a demokráciára
hajló alsóházétól egészen különbözők lévén, szünteleni egybeütközésben
állanak egymás mellett. Hozott törvényeik csak akkor jönnek foganatba, ha a
gubernátor és britus király helyesnek találják megerősíteni. Politikai
igazgatások az angol kolóniatörvényeken alapul. Katonát a kanadaiak nem
tartanak, azokat Anglia küldi által, s fizeti, Québecben két s a több
erősségekben négy regimentet. A vízi erő is angol hajók és matrózokból
áll, a az igazgatás nem is akarja, hogy a helybeli lakosok katonáskodjanak.
Ámbár ezen kolóniák semmi egyenes
adót nem fizetnek Angliának, sőt a britus koronának nagy költségébe
kerülnek az itteni várak, idegen tisztviselők és katonák tartása s a
kolóniák szinte minden szükségökrőli gondoskodás - mégis ezek tengeri és
kereskedési tekintetben igen fontosak Angliának. Mert a kolóniák minden
termékeit Anglia hordja ki s adja el a világ többi részeiben - és a más
kolóniák termékeit s otthoni minden készítményeit megint Anglia hordja bé ide,
árasztja el őket azokkal, s viszi haza a pénzt belőle.
Québec és az egész Al-Kanada nem
népes minden kedvező helyzete mellett is; melyet különböző okoknak
tulajdonítanak. Az általtelepedők inkább igyekeznek Fel-Kanadába menni,
hol nincs feudális rendszer, és a megvásárolt földet öntulajdonának tarthatja a
telepedő. Al-Kanadában a klastromok és papok nagy kiterjedésű helyek
és gazdaság birtokában a népet is egészen hatalmokban tartják. Az iskolák nem
terjedhetnek, a míveltség nem haladhat. Az angol parlament sok próbákat tett a
francia nyelv elenyésztésére s a papok hatalma neutralizálására, de abban a
papi jószágok donációi miatt soká nem boldogult. Most országos költségen s a
tehetősebb angol lakosok adományaiból kezdődtek iskolák alapíttatni,
s az igazgatás oda vitte a dolgot, hogy ezután a papi jövedelmeknek egy része
iskolákra fordíttatik.
Az 1784-i felszámítás szerint
Al-Kanadának 65.338 népessége volt; Fel-Kanada pedig akkor majd egészen pusztán
hevert. Az 1831-i számítás szerint Al-Kanada 544.000, Fel-Kanada 200.000, a
több északi britus birtokkal együtt most a népesség teszen 1.054.000. Ezen
szaporodás nagyobb részén Irlandiából telik ki, honnan esztendőnként
többnyire az igazgatás költségén temérdeken vándorolnak ide. 1829-ben 15.924,
1830-ban 28.000, 1831-ben 56.169 kivándorló jött által Anglia, Irlandia és
Skóciából; de azoknak egy része lassanként általszivárgott az Egyesült
Státusokba.
A gubernátori lakáson alól áll
generál Wolfe-nak egy szép piramidális emléke. A város nevezetességei közé
tartoznak a nagyszámú templomok és klastromok. Építéseikben semmi különös
nincs; belsőjük egészen el van halmozva minden ízlés nélküli, felcifrázott
szentképekkel s szinte minden lépten álló gyóngatószékkel.
*
Kétnapi québeci mulatságunk után
Hercules gőzhajóra s megint a Szent Lőrincre szálltunk; hajónk tömve
volt európai kivándorlókkal, kik mind Fel-Kanadába siettek. Nagy terhünken
kívül még két vitorláshajó akasztatott Herculeshez felvontatni a vízen. Az
idő gyönyörű volt, de kínzott a lassú haladás s a kivándorlók nagy
tolongása. Trois Riviers-ben megint kiszálltunk, fát és utazókat venni fel. Sorelben
mulattunk nehány órát. Sorel a Richelieu vize beömlésénél fekszik, s nevezetes
kereskedést folytat a vízen fel. Lakosai franciák; itt van a gubernátor nyári
lakja s egy katonaosztály szállása. Délután találkoztunk a John Bull nevű
gőzhajóval, mely az eddigi minden gőzhajók közt a legnagyobb. Hossza
189, széle 70 láb, s 1.800 tonna terhet, vagyis 36.000 mázsát bír el. Irigyelve
néztük a nagyerejű John Bullt elreppenni mellettünk, míg mi gyengén haladó
Herculesünkön vesződtünk, s késő éjszaka érkeztünk megint Montrealba.
|