|
Hogy a Niagarához felérjünk, Montreálból
vagy a Champlain tavára kellett megtérnünk, vagy pedig egyenesebben 392
mérföldet a Szent Lőrincen, s a még nem oly érdekes Fel-Kanada felé
utaznunk; rövidebbségért a Szent Lőrincet választottuk, ámbár eléggé
ismertük már a hajózás unalmait s a Szent Lőrinc veszedelmeit. Montreal és
La Chine közt mintegy kilenc mérföldre oly sebes a Szent Lőrinc, vagy a
zúgók (rapids) oly veszedelmesek és sziklások, hogy a három lábnál mélyebben
ható gőz- és más nagyobb hajók ezeken bizonyos veszedelemnek tennék ki
magokat. A zúgók a nagyobb sziklák közt folyó vizeken különös borzasztó játékai
a természetnek.
A Szent Lőrincnek az Ontario tavától
kezdve Trois Riviersig le 218 láb esése van, s midőn néhol néma
lassúsággal hömpölyög, egyszerre mint a zsilip vize, zúgó sebességgel indul
meg, s magos hullámokban csapkodik fel az útjában álló sziklák közt. Másutt
pedig oly kerengőket formál, hogy amit színén talál, sebesen csavargó
karikáiba facsarja, s végre zúgó örvényébe sodorja le. A hajósok a víznek oly
veszedelmes játékait rapidnak nevezik. Hosszas, de sokszor keserves
tapasztalások után már meglehetősen kitanulták a hajósok a Szent
Lőrinc rapidjait, s evégre készült hosszúkó, kisebbrendű hajókkal
(Durham boats) ügyesen kikerülik a veszedelmet. De vége azon hajónak, melyet az
örvény valamiként karikájába sodorhat!
A nagyobb hajók nem mernek a rapidokkal
mérkőzni, mert ha kikerülhetnék is az örvényeket, a fenekén rejtező
sziklák még nincsenek kitanulva. A Montreal közti rapidot kikerülni a La
Chine-ig szekeren mentünk. Azon gőzhajón, melynek megérkezésünkkor
mindjárt indulni kellett, holmi igazítandók voltak; még nehány órát vártunk, s
azalatt La Chine-t megjártuk. A falu csak nehány új házból áll, s küzdik még az
erdőkkel, hogy tért szerezhessen magának; főbb kereskedése halászat.
A Szent Lőrinc túlsó partján Caughnawaga nevű indus falu fekszik.
Azalatt míg mulattunk, nehány indus jött által csónakon, s jókedvvel iddogálták
pálinkájokat.
Midőn
hajónk elkészült, alig haladtunk nehány ölet a parttól, újra valamely része
meghibázott, s kéntelenek voltunk a King Williamsra általköltözni. Haladtunkban
mutatták néhol a hajósok s utazók a kikerült rapidokat, beszélték az ott
történt veszedelmeket, s minél tovább, annál több figyelemmel viseltettünk e
borzasztó játékok iránt. Estvére Cascades-ba értünk, s az új rapidok miatt
sötétben és sárban Cotteau de Lacig megint szekéren kellett mennünk, hol újra
még azon éjen a Saint Lawrence gőzhajóra szállva Cornwallban virradtunk
meg.
Beértünk már
Cornwallnál Fel-Kanadába, de újra kezdődtek az eddigieknél veszedelmesebb
rapidok, s megint szekérre ültünk. Egész nap hideg szél, eső s rettenetes
rossz utakon, örökös erdők közt haladtunk fel a Szent Lőrinc
partjain. Az éjszakát egy szállókkal nyüzsgő magános erdei fogadóban töltöttük,
s másnap érkeztünk Prescotba, hol megint a James Kempt gőzhajóra
szálltunk. Útitársaink nagyobb része kivándorlókból állott. Már a
veszedelmesebb rapidok megszűntek, s a hajózást igen kedvessé tették az
úgynevezett „Ezer szigetek”. Prescottól fel Kingstonig a Szent Lőrinc
borítva van apró szigetekkel. Némelyekben indusok laknak, a többeket vadászat
és halászatra használják. Estvefelé hajónk nagyobb mozgásáról éreztük, hogy a
víz mélyül, s a hullámok nevekednek, mely jele volt, hogy az Ontarióhoz közel
vagyunk. Sötét volt már, midőn Kingstonban, az Ontario öblénél
kiszálltunk.
Kingstonban
egész nap várakoztunk a Lady Dalhouse gőzhajóra, melynek Niagarához
kellett felindulni, de az ellenkező szél miatt nem érkezett meg.
Időnk maradt a várost megnézni, mely nem régi telepedés. Azt mondják, hogy
azon helyet, hol most Kingston fekszik, az első idetelepedő egy
palack pálinkával vásárolta meg egy industól, s most 6.000 lakosa van a
helynek, s az Ontarión nagy kereskedése. Az angol igazgatás fel-kanadai hajói
az itteni kikötőben hevernek, s egy regiment katona szállásol.
A víz partján
várva hajónkat, egy csoport csónakot vettünk észre a város felé közelgetni s a
parthoz érkezni. Ezek Mississagua tribusbeli indusok voltak, vadászni mentek a
szigetekre, s Kingstonban kiszálltak eleséget vásárolni. Csónakjaik (canot)
vékony deszkából, egészen bevonva fakéreggel igen különbözik a
fejérekéitől. Mindenikben egy família ült, gyermekeikkel,
vadászkutyáikkal, fegyver, sátor, vadbőrök s eleséggel megterhelve. Az
indus bőre veresréz szín, hosszú fekete hajuk különösen sima, termetök
csontos. A férfiak csinos vadbőr- s posztóköntösben, mocassin-papucsban
kiléptek a partra, s vásároltak. Az asszonyok a csónakban maradtak; színök
ezeknek is rézszín, sima fekete hajok vállokra bocsátva, cifra apró csiga- s
gyöngyfűzetekkel egybefonva; némelyiknek soknemű apró csigából s
gyöngyből hosszan lenyúló fülbevalója; melleken s derekokon különféle
cifraságok, sokszínű gyönggyel kirakott mocassin-papucsban. Mindőn
mind visszaültek a csónakba, vezetőjük után egy csoportban ellibegtek a
víz mentében. Szegény indusok! Hazátokban már idegenek vagytok, s eleiteket
legyilkolt ellenségeitek már idegen vándoroknak tekint!
A parton
végig nehány száz kivándorolt várakozott a hajóra tovább haladhatni. Ott ültek
portékáik közt a szabad ég alatt, idegen földön, ismeretség nélkül, elhagyva
régi hazájokat, s még nem tudva azon helyet, hol új honjok léend. Ezeknek egy
része az angol igazgatás költségén, nevezetesen Irlandból jött által
megtelepedni Fel-Kanadában a kormánytól kiosztott földeken. A más része
Angliából, Skóciából s Európa különböző részeiből önnön erején
költözött ki; Oswegóban szándékoztak kiszállni, a szabad státusokban keresni új
hazát magoknak; meglepő nézlet ennyi kivándorlót a hajókon s partokon
látni! Az óceánon által nagyobb részének nincs módja külön kabinétot fizetni.
Ott, a hajó közepén lévő nagy teremben, portékáik között, egymás hátán
tolongva szigorognak; magoknak kell élelmekről gondoskodni, mely az utolsó
hetekben kevesedik, vagy el is fogy. Midőn partra értek, még messze vannak
céljoktól, s messze bé kell vándorolni, hol olcsóbb a megtelepedhetés.
Az óceánon
által s azután is többször kellett ily kivándorlókkal utaznunk, s mindig
elfogódott szívem, midőn reájok tekintettem, s magamat sorsokba gondoltam.
Rettentő érzés örökre, éspedig kéntelenségből hagyni el a hazát! Jaj
annak, ki meleg szívvel, ki képzelődésének egész erejével csak hazáját
hordozta kebelében! Ki éjjeleinek álmát, vágyásainak mindenikét s gondolatinak
legboldogítóbb fellángolásait csak neki szentelte, s sírján túli
dicsőségét is hazája emlékében osztotta meg! Nem képzelek kínzóbb
helyzetet, mint aki szívének ily érzelmeivel szakad el hazájától, idegen
éghajlat, idegen nyelvűek s érzetűek közé száműzve önmagát, hogy
a visszaemlékezetnek gyötrő, örök harcában éljen.
De ezen
kivándorlókat talán az örökösen nyomott szegénység kénszerítette e lépésre,
melynek súlya alatt nem is voltak képesek kifejteni hazafi-érzelmeiket, vagy
talán nem is csatolta semmi érzelem azon földhöz, hol jussaik már születésekkor
meg voltak tagadva; hol meglehet, csak a levegőt s étel-italjokat
tarthatták tulajdonoknak. Vagy talán hatalmasok üldözése, a privilégiáltak
nyomása, lelkiesméreteik szabadságának megtagadása kénszerítik egy szabadabb
hont keresni természeti jussaik gyakorolhatására. Meglehet az is, hogy lelki
erejöknek félreértése vagy észre nem vett vigyázatlanság eltántorították a jobb
útról, s sietnek ki onnan, hol bélyegezve van nevök, hogy félrevonultságokban
újra a virtus útjára megtérjenek. Vagy pedig, igen hihetőleg, némelyiknek
elméje, talentumi, lelki tehetségei s társai közti felsőbbségének támadtak
irigyei s rágalmazói, s nem elég erős lelke, vagy unja már a megutáltakkal
harcolni, s siet szabadabb mezőn lélegzeni. Vagy végre azok számából lehetnek,
kiknek pártja a politikai pályán elvesztette ügyét, s most a győző
fél által tolatva s üldöztetve sietnek ezen új hazába, a minden politikai
pártokat egyesítő s az egész emberiség menedék-hazájába.
A
kivándorlottak közt találtuk Grassy urat egész háza népével. Grassy úr egy
nevezetes olasz famíliának egyik tagja, Napoleonnak politechnikai nevendéke
volt. A dolgok fordultával el kellett hagynia hazáját, s jött Fel-Kanadába az
angol igazgatástól ajánlott földön megtelepedni. Kingstoni fogadósunk is Olaszországból
vándorlott hajdan ide, de már egészen angol lett.
A nap unalmai
közt még egy különös ismeretséghez jutottunk fogadónkban. A hányó-vető
sors játékai által Ausztriából származott ide egy mészáros is, ki itt
kolbászkák (wirschli) csinálásával s más hús körüli manipulációkkal folytatja
életét. A szegény, jó szomszéd egész nap kínzott minket kompatriótasága
érzelmeivel; ajánlotta nekünk is a megtelepedést, mert itt, úgymond: sem
császárnak, sem királynak nem kell adót fizetni.
Éjszaka
megérkezett a Lady Dalhouse s a több alolról jövő hajók is, korán reggel
beszálltunk a vízre, de az Ontario felől megint oly kemény szél kezdett
fújni, hogy többszeri próbáink után is gyenge erőmívű hajónkkal ki
nem vergődhettünk a kikötőből. Ott állottak a többiek is, jobb
szélre várakozva. Végre megérkezett alolról a nagy erejű Great Britain,
hatalmas erejében truccolva a hullámokkal. A Great Britain nemrég készült, új
és régieket felülmúló erőmívekkel. Hossza 140, széle 60, s 11 lábra a
vízben. Megegyeztünk a kapitánnyal, hogy a Dalhouse-ról általköltözhessünk a
Great Britainre, s a szél erős dühe közt is csakhamar kihasítottunk az
öböl közepére, otthagytuk kiserejű társainkat. Egy óra alatt már az
Ontarión voltunk; szelünk egész délig dühöngött.
*
Az Ontario és
az azzal egybekötött más négy tavak igen különös játékai a természetnek. Ha
Amerika földabroszára tekintünk, úgy találjuk, hogy a természet a föld
golyóbisának ezen részét nemcsak a legnagyobb folyóvizekkel, hanem oly tavakkal
is áldotta meg, melyek az egyik pólustól a másikig egybeköttetést és
kereskedést szerfelett könnyítik. Ezek közé tartoznak az úgynevezett „öt
nyugoti tavak” (Western Lakes); a Felső-tó, Michigan, Huron, Erie és az
Ontario. Ezen ötnek fő forrása s a hatalmas tömeg fő tartalékja a
Felső-tó (Lake Superior), mely - miután az éghajlat öt grádusai alatt dél felé
egy félkört formált, 900 lábnyi mélységével, 450 hosszú és 109 szélességű
mérföldet elfoglalt - ömlik a. Michiganbe, mely megint 400 hosszú s 40
szélességű mérföld területe után formálja a Huront, 250 mérföldnyi hosszú
és 115 szélességgel, s elterül az Erie-ben, és 200 lábnyi mélységével, 270
hosszúságú s 60 szélességű mérföldet foglal el. Mindezen temérdek tömeg a
Niagaránál 174 láb magos perpendicularis egyenességű szikláról rohan le, s
formálja a világszerte ismeretes nagy vízesést vagy zuhatagot (Cataracta. Falls
of Niagara), és kiömlésével formálja az Ontariót 500 láb mélységű vizével,
180 hosszúságú s 40 szélességű mérföldet terítve el. Az Ontarióból osztán
Kingstonnál kezdődik az 590 mérföldet megfutó Szent Lőrinc óriási folyama,
mely a Felső-tó forrásától kezdve mintegy 5.000 angol mérföldet megfutva
Quebecen alól beömlik az Atlanticum óceánba. (The Northern Traveller, I. 101,
102.)
*
Délután
megérkeztünk Oswegóba, hol az Albanynál kezdődő Erie kanálisnak azon
ága ömlik ki, mely az Ontariót a Hudsonnal köti egybe. Oswegóban kiszálltak az
Egyesült Státusokban megtelepedni szándékozó kivándorlók. Itt megint új
utazókat vettünk fel, s egész éjszakai nem kedves hánykolódásunk után másnap
délre megérkeztünk Yorkba, Fel-Kanada fővárosába.
York
kikötője igen kedvező; a város egészen új épületekből áll. A
gubernátori lak, a colonia törvényhozó gyűlése háza, Kings’s College
nevű főiskola, a katonai szállások s nehány templom teszik a
középületeket. Utcáin ott állnak még a vastag törzsök, s alig fél mérföldre még
a százados erdők, s várnak új telepedőkre. A fel-kanadai telepedést s
odai kivándorlást nagyon serkenti s pártfogolja az angol igazgatás. A földek s
városok helyei előre kinézetnek s felméretnek, mint az Egyesült
Státusokban. Egy telepedés közönségesen 100 holdat teszen, s holdjának 2-3
shilling az ára, az általkívánkozó kiszolgált katonák ingyen kapják a földet;
egy közember 100, alhadnagy 200 s feljebb: az ezredes 1.200 holdat kap.
Azonkívül általjövetelre útiköltség adatik s bizonyos summa a gazdaság
elkezdésére (5 font sterling). Ezen ingerlő módok évenként több ezer
irlandi, angliai és skóciai kiköltözőket hoznak által. E móddal Anglia
szerfeletti szaporodását ide rakja le, s egyszersmind ellenerőt is akar
nevelni magának a mindig hatalmasodó szomszéd Egyesült Státusokkal szembe.
De bármely
ingerlők is az angol igazgatás ezen kedvezései, éppen oly ingerrel s el
nem rejthetett vágyódással tekingetnek által a kanadai telepedők a
szomszéd szabad státusok konstitucionális életökre, s ennyi háládatosságok
mellett is az anyahaza iránt nem titkolhatják politikai semmiségök érzetét.
Közelebbi gyűléseikben elég nyilvánosan értésére is adták az angol
igazgatásnak, hogy az ajándék elfogadásával eleik hívségre kötelezettek ugyan,
de arra nem volt jussok, hogy a maradék szabadságát is lekötelezzék, s arról
rendeljenek. Az 1831-i gyűlésökben egy biztosságot rendeltek ki, mely a
nemzet teljes képviseleti jussait akadályozó hibákat nyomozza ki, s ajánljon
módokat egy tiszta konstitucionális képviseleti igazgatás megalapítására. (First Report of the State of the
Representation of the People of Upper Canada [Első jelentés
Felső-Kanada népképviseletének helyzetéről]. York, 1831.)
Yorkból estve indultunk meg;
kedvetlen szél fújt, s hajónk tengeri rezgéssel hánykolódott; de két nevezetes
útitársaink - egy szabad státusokbeli republikánus és Mackenzie úr, a kanadai
törvényhozó ház egyik tagja és újságíró - tudományos vetélkedéseik a két
szomszéd haza politikai állásáról felejtették az ingadozás kedvetlenségeit.
A vitatás késő éjig tartott, s
annyi tudomány és a dolgok oly mély ismeretével, hogy álmunkat örömmel áldoztuk
fel. Queenstownba megérkezésünkkor a nagy eső miatt hajón maradtunk, a
Niagara nagy esése másnapi meglátása képeivel várván a virradtat.
|