XXI

Pittsburgh - Találkozás Báró Wesselényi Farkas és Balog Pállal -
Alleghany és Monongahella vizei - Alleghany-hegyek - Marylandi státus -
Szerecsen rabszolgák állapotja

Mihelyt kiérkeztünk az Economy határokból, újra amerikai erdős szcénákra találtunk. Az Ohio partján fel hegyes és bajos utakon haladgattunk. Sötétben érkeztünk Pittsburghba. Kocsisunk hibából más fogadóba hajtott, mint amelyet ajánlottak volt nekünk, s szinte vissza akartuk már hajtatni, ha nagy sötét ne legyen - s mely kedves következése lett kocsisunk ezen hibájának! Mihelyt lerakodtunk, siettem a bárba, beírni nevünket s szobánk számát a vendégek könyvébe - s íme, éppen ez előtt írták bé nevüket ide báró Wesselényi Farkas és Balog Pál is, s szállások száma történetesen éppen a mi szobánk mellett esik. Siettünk szobájokba, de ők vacsorára voltak híva. Majd két órát sétáltunk a tornácban, hogy midőn hazajőnek, idegen hangon, magyarul szólalva meglepjük őket. Végre megérkeztek, örömünk miatt nem tartott soká a tréfa; viszontlátásunk kiömlése oly hangossá vált, hogy a csendességhez szokott amerikaiak csudánkra gyűltek ki a szobákból. Utazásunk alatt Európában és itt most a negyedikszer találkoztunk egybe ily történetesen! Midőn utoljára megváltunk egymástól Singsingben, mi északra, s ők délre indultak, s december elején határoztuk volt New Yorkban egybejőni. Lehetlen volt remélni is mostani egybetalálkozásunkat, s meghatároztuk, hogy többé ne váljunk el.

Másnap báró Wesselényi és Balog Economyba mentek fel, mi pedig Dobbin és Irwin kereskedő uraknak megadván ajánlólevelünket, velük a várost s ennek különféle gyárait jártuk meg.

*

Pittsburgh azon szegletben fekszik, hol az Alleghany és Monongahela hatalmas vizei egybefolynak, s formálják az Ohio folyamát. Az Alleghany és Monongahela Amerikának ellenkező két részeiben erednek. Fenn északon fakad az Alleghany az Erie taván alól, a Monongahela pedig Virginiában a Laurel hegyei közt, s különböző patakokat magokba felfogva folynak szembe Pittsburghnál találkozni; innen az Ohiót formálva 200 mérföldnyi csavargásaik után a Mississippibe és a Mexikói-öbölbe ömlenek. E vizek által észak, dél és nyugotra kulcsa van Pittsburghnak, s a 300 mérföldre nyúló pennsylvaniai új kanális által keletre egészen az óceánig is útja nyílt meg. A város ily szerencsés fekvéséhez pazérolva adta a természet egyéb adományait is. A rengeteg hegyek kebele gazdagon rejti a vasat, kőszenet és sót, s Pittsburgh egészen gyárvárosnak látszik teremtve lenni.

A szabadságháború után hamar felfedték az amerikaiak e hely szerencsés fekvését és gazdagságát. Honi és európai mesteremberek tódultak ide megtelepedni, s a népesség rövid idő alatt ekként nevekedett:

(The American Almanac. l. 206.)

A lakosok az amerikaiakon kívül angol, skótus, irlandus s számos németekből szaporodtak, de e sokféle nemzet már egészen amerikanizálódott. Hol a törvény nem szaggatja különböző osztályokra az embereket, hol mindenik azon egyforma juss birtokába lépik - ott a szabadság nevében mindenki azon haza gyermekének keresztelkedik, s siet mentől elébb a nyelv megtanulásával s neve hazaításával is egészen hazafisítni magát.

Pittsburgh belsője nem hasonlít a több amerikai városok kellemes, vidám s eredeti színéhez. Hasonlít inkább Manchesterhez és Birminghamhoz Angliában. Örökös kőszénfüst lebeg felette; a házak s roppant gyárok elfüstölődtek; utcáin s a partokon különféle portékát hordozó szekerek tolongása, mindenfelé a ki- s bépakolás szcénái, vashámorok s a gyárak kolompolásai teszik a mindennapi jeleneteket.

Minden gyárban gőzerőmívet láttunk használtatni, s amint állítják, Angliának sincs egy városa is, hol a gőz erejét annyiféle munka végbevitelére használják. A többek közt egy sütőházban is megfordultunk, hol a gőzerőmív által egyszerre megszitált lisztnek tésztáját ugyanazon erőmív dagasztja meg, s szaggatja végre azon apró kerek darabokra, melyből készül a tengeri kenyér (cracker). Hét gyárban csupán erőmíveket öntenek s dolgoznak. Kilenc kohónak vasát nyolc vasnyújtó malom (rolling-mill) nyújtja táblákba s különféle gömbölyű s szegletes rudakba. Tíz gyárban gőzerőmív által csupáncsak vasszegeket dolgoznak, melyek mintegy 18 tonna, vagyis 36.000 font vasszeget készítenek napjában. (The Northern Traveller, art. Pittsburgh.) Ezen szegcsinálás módja egészen amerikai, nem régi találmány. Ezeken kívül több fűrészlő-, lisztelőmalom, gyapjúfonó, füstölő, üvegfaragó s más számtalan gyárok vannak mozgásban, általjában mind gőzerőmívvel.

Délután az itteni nevezetes hidakat néztük meg, melyek ily széles két folyam ágain remekei s csudái az architektúrának. De legkülönösebb azon hosszú híd, mely a Monongahela ágán csupán avégre van építve, hogy azon a pennsylvaniai kanálist vigyék keresztül. A híd mintegy két öl magosságnyira emelkedik a víz tükrétől, oly szélességű, mint a Duna Buda-Pest közt, nyolc kőlábon hét ívvel. A hajók ezen hídon járnak keresztül, s mennek és jőnek a kanálison.

*

Estvére visszaérkeztek Balogék Economyból, s elhatároztuk, hogy a közép-státusokba menjünk által Baltimore-t, Washingtont és Philadelphiát megjárni. Korán reggel szekérbe ültünk. Hosszú és bajos út állott előttünk Baltimore-ig a híres Alleghany hegyein keresztülhaladni; de könnyítette annak terheit egymástóli elválásunk után a velünk történteknek elbeszélgetése. Walkenburg, Howardsburg és Adamsburg felé elértük az Alleghany hegyeit. E hegysor déli Carolinától kezdve egészen az Erie taváig nyúlik fel, s Pittsburgh felől Baltimore-ig közönségesen három nap tart az általhaladás. A hely köves és sziklás, és akármely magosságrúl tekintve új hegysor és temérdek erdő terül el a szem előtt. A telepedések ritkák, néha két és három órát kell haladni, míg valamely fogadóra találhatni. Greenburg, Youngstown, Ligonier, Stoystown és Bloody Rum az útban nevezetesség nélküli helyek, s megállapodás nélkül haladtunk két egész nap hegyekre mászva s hegyekről ereszkedve le.

Az Alleghany-sivatag hegyei a revolúció előtt kevéssé voltak ismeretesek, csak az indusok különböző mesés tribusai bírták e helyeket, s életét vetette kockára azon fejér, ki egyedül akart a hegyeken általhaladni. Most a vad helyhez képest járható úton teljes bátorságban halad az utazó, s számtalan más utasokra talál. A magosabb hegyekre gyalog mentünk fel. Harmadnapi utunk után St. Thomas és Chambersburg felé már a marylandi státusba s ismét sűrű telepedésű vidékekbe értünk.

*

Mihelyt Marylandba beléptünk, számosabb szerecseneket kezdettünk látni, mint más státusokban; a mezőket mindenütt feketék munkálták. De mindaddig nem jutott eszünkbe ennek oka, míg egy fogadó ajtajára ragasztott hirdetményen e sorokat nem olvastuk: „Folyó évi október 28-kán Caldwell Jakabnak mint adósnak portékái, s azok közt két férfi és egy asszony szerecsen rabszolgák is a többet ígérőnek árverés útján eladatnak.” Mintha jégkéz vonult volna el szívemen ennek olvasására! s tehát rabszolgák országába érkeztünk! - sóhajtottam bánatomban.

Utazásunk alatt sokat hallottunk a rabszolgákról, s ez a pont szünteleni vitatás tárgya a rabszolgaságot már eltörlött s még el nem törlött státusok közt. Miután láttam e nagy haza konstitúciójából folyó példátlan szabados polgári életet, mindenben a természet törvényein alapított elveit, az emberiség mívelődésére szentelt annyi intézeteit - mindig megfoghatlan volt előttem a felséges teória s e gyalázatos praxis közti nagy ellenkezőség! Felhordtam amerikai szép ideálom mentségére azt is, hogy nálunk is most nemrég csak a József hatalomszava törheté le az örökös jobbágyság láncait, hogy még most is, midőn némely nemeseink errőli régi törvényeinket olvassák, mint hajdoni boldog időre sóhajtanak vissza a József előtti korra, s hogy mai napig is vármegyéink egy részében törvényrontónak kiáltatik, ki az urbáriomot az emberiség elveiből pártfogolja. Mind felhordtam ezeket, de ezek sem hazámat, sem Amerikát nem menthetik meg a gyalázattól e részben.

Nincs talán elszomorítóbb tapasztalás s az erkölcsi filozófiát megszégyenítőbb pont, mint az, hogy az ember mindig hajlandó erejével s eszével visszaélni, s a nem oly erős s nem oly eszes emberen szellemi vagy testi hatalmat gyakorolni. Talán mind az egyes ember s mind a nemzetek akkor állnak a mívelődés legfelsőbb kulminációján, ha e hajlandóságot vagy egészen kiirthatták, vagy annyira megzabolázhatták a recidiválás félelme nélkül, hogy a nem oly erős s nem oly eszesnek jussait is a magokéhoz hasonlólag becsüljék. De hány egyes ember s hány nemzet dicsekedhetik e rossz hajlandóság egészen kiirtásával vagy legalább oly megzabolázásával, hogy kísértetek közt is a visszabukástól jótállani lehessen? Ha ezen tökéletesség ideáljához közelítésnek termometrumi grádicsokat lehet szabni, úgy Amerika bizonyosan a legmagosabb grádicsra emelkedett a melegség pontja felé sokakban, s ha világ históriájából nézünk utána a dolognak - a rabszolgaság eltörlésében is.

Európában a rabszolgaság az emberiség históriájával kezdődik. Amerikába 1620-ban vitte az első hollandus hajó Virginiába az Afrika pusztáin elfogott szerecseneket, s oly hidegvérrel adta el pénzért, mint a barmot; mert az akkori vélekezés szerint őket az Isten már csekélyebb anyagból teremtette, mint a fejért - és mint pogány nem is érdemelt emberi nevet. Áhítozva rohant az angol is ez új kereset nemének, s ezerenként hordta által a szegény szerecsent Amerika vadonjaiba, mint a marhát. Ez a kereskedésmód törvényesnek s igen természetesnek látszott akkor minden európai nemzeteknél. A virginiaiak voltak elsők, kikben felébredt végre az emberiség érzete, s 1680-ban nyomós és szívre ható kérelmekkel folyamodtak az angol udvarhoz, hogy az emberhússal való ezen gyalázatos kereskedésnek vettessen véget. A több gyarmatok is támogatták e kérelmet, de az angol parlamenttől azon emberiségtelen feleletet kapták, hogy a rabszolgákkal kereskedés sokkal jövedelmezőbb Angliának, mintsem hogy az amerikaiakért arról lemondjon. Ismételték ezen kérelmeiket 1699-ben is, de az eltörlés helyett, hogy az igazgatás maga is részesedjék a gyalázatos jövedelemből, bizonyos taxa vettetett a rabszolgákra bevivőkre. (Levasseur, Vol. I.)

Ekként állott a rabszolgák állapotja, míg a gyarmatok lerázhatták az Anglia jármát. Mihelyt a függetlenség kihirdettetett, első gondjok volt a státusoknak a rabszolgákra is fordítani figyelmöket. De már a gyalázatos szokás több emberi nyomokon által oly mély gyökeret vert, s oly megszokottá lett volt, kivált a déli státusokban, hol a népesség harmadrészét tették a rabszolgák, hogy veszedelmesnek látszott egyszerre felszabadítani őket. De első volt Virginia, mely a függetlenség elején törvény által megtiltotta több rabszolga béhozatalát. Pennsylvania még tovább ment, törvénye kihirdetése napjától kezdve születendő minden szerecsent szabadnak nyilatkoztatott. New York húsz esztendőt tett fel, hogy annak bételésével minden rabszolgaság megszűnjön. E szép példaadásra az elsőbbi tizenhárom státusok közül nyolc egészen eltörölt minden rabszolgaságot. Végre 1808-ban a Kongresszus - minden európai hatalmak megszégyenítésére azon törvényt hozta: hogy a rabszolgákkal kereskedés hasonló lévén a tengeri tolvajsághoz, amely polgár ezen vétekben találtatik, halállal lakoljon. (Levasseur, vol. I. l. 146.)

Ily lépéseket tettek az Egyesült Státusok a rabszolgaság eltörlésére, míg az európai nagyhatalmak némelyike kolóniáiban most is szabadon és törvényesítve gyakoroltatik az embertelen mesterség. A mostani huszonnégy státus közül tizenháromban már tökéletesen el van törölve, és 339.360 szerecsen szabad emberré lett. Hátra vannak még a déli státusok, hol legmélyebben gyökeret vert e gonosz szokás, s hol 2.011.320 szerecsen még rabszolga. (The New York Annual Register. 1831. l. 333.) E nagy szám valóban megdöbbentő, de az ottani szerecsenek ily szaporodását részént az okozza, hogy az esztendő hat hónapjaiban a fejér ember ki nem állja mezei dolgozás alatt a rekkenőséget, s kéntelenek a birtokosok mindent szerecsenekkel dolgoztatni. S éppen ez is okozza, miért irtózik a déli birtokos megválni azon szerecsenjeitől, kiket elei készpénzen vásároltak, s mint a marha, örökösödés útján szállott birtokába. De az úgynevezett tizenhárom tiszta státus hatalmasan kiált a rabszolgás tizenegyre, s a közvélemény oly erőre kapott, hogy rövid időn vége lészen minden rabszolgaságnak.

A tizenhárom tiszta státusban különböző egyesületek formálódtak ennek végképpeni eltörlésére; de egy nehézség s nevezetes kérdés adta elő magát, tudniillik mitévők legyenek a már felszabadítottakkal s szabadulandókkal, s itt megint oly kényes pont fordul elé, melyet az európai ember nem képzelhet. Mert a fejér ember akkor is, midőn már szabad a szerecsen, s megismerte a vele egyforma természeti jussát, mégis bizonyos hátratartózkodásban áll tőle. A természetnek a színezésben tett játéka-e ennek oka? Vagy talán s igen hihetőleg az-e, hogy a fejér megaláztatásnak tartja azzal társalkodni, kivel elébb baromként bánék, s határtalan uradalma alatt szolgája vala. Íme, ismét egy gyenge oldala az emberi szívnek, melynek az amerikai szabad polgárok egy része éppen úgy alája van vetve, mint az európai büszke arisztokrata. És ezen megvetésből természetesen következik, hogy a szegény szerecsen nem is örömest társalkodik azzal, s utálja is, ki elébb határtalan tyrannusa vala.

E nehézség elhárintására több módok voltak javallatban. Az is, hogy őket Sz[ent] Domingóba szállítsák megint, hogy a Mississippin túl új gyarmatot formáljanak belőlök, vagy hogy Kanadában telepítsék le. Végre 1815-ben Finney [Finley] úr egy plánumot dolgozott, s széjjelosztotta, hogy az angol Sierra Leone-i kolonizáló társaság példájaként Afrikába kellene őket visszavinni. Ezen javallatnak több pártfogói találkoztak, s 1817-ben az amerikai filantrópusok első gyűlésöket tartották e tárgyban. Clay elölülése alatt 1818-ban új nagygyűlés tartatott, s az Afrikába visszaszállítás határoztatott meg. Az Egyesület nevezetes summa pénzt tett egybe, s ezzel Afrika nyugoti partjain a Mesurado fokánál az 5. és 6. szélesség grádusa alatt megvásároltak egy roppant kiterjedésű helyet, s azt Libériának nevezték. Már 1819-ben elkezdette általszállítani az Egyesület a szabad szerecseneket Libériába; ott földet osztat ki nékik, házat építtet, s bizonyos summákat ád a gazdaság elkezdésére.

Libériában az első megfundált várost a Mesuradónál Monroviának nevezték az új polgárok praesidens Monroe tiszteletére. Az Egyesület ágenseket tart ottan, s esztendőnként a maga költségén viteti által a felszabadultakat.

Monrovia már nehány ezer lakost számlál, kik az amerikai respublikai formát s az odavaló konstitúciót s törvényeket vitték bé. A lakosok erkölcsösök és vallásosok, már Monroviában három templomjok van; 1826-ban pedig egy bostoni Force nevű ifjú nyomtatóműhelyt is állított, melyben nyomtattatik a Liberia Herald nevű újság. Szerkesztője Ruszvurm Jakab szerecsen tudós. Az új státus katonai ereje 500 főből áll. 1831-ben újra 343 szabad szerecsent szállított által az Egyesület. Mely új jelenet leszen Libéria nemsokára az emberiség történeteiben!

*

Íme, a rabszolgaság története az Egyesült Státusokban, a azon dicső lépések, melyek ennek eltörlésére tétettek! Igenis dicső lépések, mert az emberi gyarlóságok története azt mutatja, hogy az ember könnyen szokott ugyan szabados és nagylelkű elveket megállítani ott, hol vagyoni vagy személyes áldozat nem forog fenn, de mihelyt e kettőnek akármelyike jön játékba, ott azonnal folyamodik kimeríthetetlen sillogizmusai tartalékjához önhasznát színezni és támogatni; s csak az oly ember kész vagyoni és személyes önhasznát a szabad elvekért feláldozni, kiben a szabadság érzete vérré vált, mint az amerikaiaknál. Hogy fáj az egyesült státusbelieknek a rabszolgaság szemrehányása, azt hiszem, és érzettem is, mert az európai nyugoti országokban közönségesen elterjedt hiedelem az, hogy Európában még csak Muszka- és Magyarországban divatoz rabszolgaság, s ezen hiedelem mindig mélyen fájt nekem is.