|
Ki Washingtont Párizs és London fényéhez
vagy más európai fővároshoz hasonlónak gondolná, ha királyi
fényűző udvart, a főtisztviselők ragyogását, udvari
gárdákat, cifra cselédséget, pompát űző főnemességet, mulatság
helyeit vagy a bámulásra gyűlt idegeneket keresné itt, nagyon
megcsalatkoznék. E várost a többiektől csak jövendőre kinézett óriási
elrendelése, a középületek nagysága, az Egyesület első tisztviselői
ittlakása és a kongresszus teszik nevezetessé. De ezek mindmegannyi fontos
tárgyak az utazónak, ha nem mulatkozni jött ide.
A revolúció alatt a kongresszus néha New
Yorkban, de többnyire Philadelphiában gyűlt egybe, s az Egyesületnek nem
volt fővárosa. A béke megkötése után értekezés tárgyává vált az Egyesület
fővárosát oly helyre tenni által, hol a lehetőségig minden státusok
közepében álljon, mégpedig hogy a helyhez kötött béfolyások kikerültessenek, a
főváros egyik státushoz se tartozzék, hanem az mindenik törvényhatósága
alól kivéve, magában foglaljon külön állást, s az egész Egyesület igazgatása
alatt legyen. Evégre Maryland és Virginia általengedték az Egyesületnek minden
további juss fenntartása nélkül a Potomac vize két partjain azon tíz
négyszögmérföld helyet, hol most Washington, Georgestown és Alexandria
fekszenek. E hely közmegegyezéssel Columbia disztriktus nevet kapott, s egészen
a kongresszus egyenes igazgatása alá rendeltetett oly feltétellel, hogy soha
külön státust ne formáljon, hanem mindig az egész Egyesület tulajdona maradjon.
A főváros plánuma lassanként
elkészült. 1792-ben hozzáfogtak a középületekhez; 1810-ben a kongresszus s
minden hivatalok általköltöztek, s azolta itt tartják üléseiket. Hol most
Washington áll, 1790-ben még erdő volt, most Georgestownnal együtt 30.250
népessége van, Alexandriának 9.608, és így öszvesen 39.858. Washington utcái
elintézete óriási plánum. A kimérés egymillió lakosra van felvéve. A
legmagosabb dombon áll a Capitolium, széles gyepezet körülte, hová mint
középpontra a huszonnégy státusról elnevezett 24 utca egyberúg; a keresztüljáró
utcák az ABC rendje szerint neveztetnek. A Pennsylvaniai főutca, mely a
Capitoliummal szembe emelkedett más halmon épült praesidensi házig nyúlik, már
egészen bé van építve, s még egynehány. De nagyobb részében még csak
imitt-amott állnak épületek, a Capitoliumon túliak pedig egészen néptelenek, s
csak fennálló oszlopok mutatják a léendő utcát. E széjjelszórt építés
nagyon különös formát ád a városnak, s sokan hibáztatják az igen nagy skálára
vett plánumot. De kiváltképp hibáztatják az igen széles utcákat, mert amellett,
hogy mind a két oldalon két sor fával ültetett trottoir nyúlik végig, még középben
a szekérútnak oly tágas hely marad, hogy három közönséges utca könnyen kitelne
belőle, s ez a közösülést igen nehezíti.
A középületek közt legnevezetesebbek: a
Capitolium, praesidensi ház, fegyvertár, kincstár, hajórakhely, postaigazgatás,
találmányok raktára és a négy státustitoknok hivatali épületeik. De mindezek
közt büszkén áll fenn a város közepéből kiemelkedett halmon a görög
stílusú pompás Capitolium, mely az Egyesületben legszebb és legnagyobb épület.
A Capitolium halma oldalai egészen szabadon állanak, gyönyörű gyep
parthie-kra osztva, apró gruppokkal az Amerika ritkább növényeiből. Pompás
gránit-grádics vezet fel a korinthiai oszlopzatú portáléba. Az épület közepén
áll az úgynevezett Rotonda, mely egy egészen kerek nagy terem, világát
felülről a tetején álló dóm által veszi. A két szárnyban a követek és
szenátorok termeik, világukat hasonlólag a tetejökön álló dóm által véve. A
több teremek könyvtár, főítélőszék, levéltár s a kongresszusi
különböző bizottságok ülései helyéül használtatnak.
Legelébb a Rotondába léptünk be, innen
vezetnek a korridorok a követek és szenátorok házaikba. A Rotonda az Amerika
históriájából készülendő képek kitételére van szánva. Négy darab, mindenik
tizenkét láb magosságú, már készen áll ezredes és híres amerikai mívész
Trumbull által festve. Az első kép azon jelenetet ábrázolja, midőn
1775-ben a Kongresszus gyűlésében ötvenkét követ előtt Franklin a
függetlenség aktája javallatát olvassa fel. A követek egyenként életnagyságban
ülve ábrázoltatnak, csak Franklin és két társa mint bizottság tagjai állanak az
olvasás alatt. Minden követ a nagy tárgyra figyelmezve látszik lenni. Amint
mondják, minden arc tökéletesen el van találva. Ezekből még csak Caroll
Dániel él Baltimore-ban most 95. esztendejében. A második Saratoga megvételét;
a harmadik Yorktown megvétele után azon jelenetet ábrázolja, midőn a
megvert angol tábor Washington generál előtt elindul; Washington és egész
tisztikara lóháton, s közöttük az ifjú Lafayette mosolygó arccal. A negyedik
azon érzékeny jelenetet adja elé, midőn a béke megkötése után 1783-ban
Washington a Kongresszus előtt megjelen, s lemond neki a háború alatt
általadott hatalomról. Mely szívemelő jelenetek, mely méltó büszkeséggel
tekinthet az amerikai e darabokra!
E négy olajfestésen kívül még négy remek
basrelief áll a falban. Az első ábrázolja azon szívre ható jelenetet,
midőn Pocahontas indus fejedelemleány 1606-ban megmenti kapitány Smithet a
haláltól. (Azon Smith kapitány, kit 1500[-as évek] végén Báthori Zsigmond
erdélyi fejedelem a székesfejérvári ütközet után nemességgel ajándékozott meg.)
(Capellanótól.) A második, midőn az új-angliai kivándorlottak 1620-ban
partra szállnak Plymouthban (Causicitól). A harmadik, midőn 1682-ben Penn
Philadelphiához közel egy fa alatt az indusokkal szövetségbe lépik
(Gevelottól). A
negyedik Boone harca két indussal (Causicitól). (The Northern Traveller. l.
385.)
A Rotondából a követek házába
léptünk. Minden cifraság és ékesgetés nélkül bizonyos méltóság van e teremben,
mely egy félkört formál. Tizennégy oszlop nyúlik fel egészen a dómig, melyek
megett van fenn a hallgatók számára a karzat, alatt idegen diplomatikai tagok
ülésök. A félkör közepén, közel a falhoz helyhezve áll a szónok (speaker)
széke, melytől kezdve hét sikátor nyúlik el egészen az oszlopig; ezek közt
ülnek a követek. Minden követnek külön íróasztala van. A terem padozatja
egészen beborítva szőnyeggel. A falon függ a Lafayette képe
életnagyságban, szembe fog jőni a Washingtoné. Mindenben hasonló ehhez a
szenátorok háza és a főítélőszéké a más szárnyban.
A különböző osztályokba
vezető korridorokban mindenütt másféle formájú oszlopzatok vannak. A
szenátorok házába vezetőben igen eredetiek: az oszlopok fenékállásokból
(piedestal) törökbúza-szálak nyúlnak fel, nagyon hasonlóságú utánfaragással,
melynek capitáljait csüngő ért törökbúza-csők formálják.
A Capitolium 1.646.717 dollárba,
vagyis 3.493.434 ezüst forintba került a nemzetnek. Midőn szinte be volt
végezve, az 1814-i háború alatt az angolok felgyújtották; a fedelezet és
könyvtár elpusztult, de mindenik újra szebben költ ki hamvaiból. Azon nehány
napok alatt, míg 1814-ben az angolok Washingtont general Ross alatt birtokokba
tartották, borzasztó vandalusi pusztításokat tettek. A többek közt a
fegyvertárban egy igen szép emlék állott különböző allegóriai figurákkal
azon amerikaiak emlékére, kik Algiernél elhullottak. Barbarusi módon ezen
márványnak rohantak az angol katonák, s a figurákat, nevezetesen az Amerika és
História múzsáját ábrázolókat karddal egybevagdalták. Az emlék most által van
hozva a fegyvertárból s a Capitolium két grádicsai közé helyheztetve, de az
angol kard rombolásai nem pótoltattak ki, s az emlék talpára e következő
felírás vésetett: „Mutilated by Britons 1814” (megcsonkíttatott a britusok
által 1814-ben).
*
A második szépségű középület a
praesidensi ház szembe a Capitoliummal. Nem hasonlít ugyan ez a fejedelmi
paloták fényességéhez, de egyszerű görögös stílusában valami
kedveltető van. Ezen ház bizonyos távolságra egyforma négy hosszú
épülettel van körülvéve, melyek a négy státus-titoknok hivatali helyeik.
Ezeknek építésökben semmi különös nincs. A postahivatali igazgatás és
találmányok raktára egy épületben állanak.
Ezen raktár iránt 1793-ban hozatott
az első kongresszusi törvény, mely szerint - mint Franciaországban is a
Conservatoire des Arts et des Métiers [Technológiai és Szabadalmi Hivatal] -,
ha ki akármely nemben addig egészen új találmányt vagy a feltaláltaknak
valamely hasznosabb módját fedezte fel bébizonyítván azt a Kongresszus
előtt, új találmányávali élhetésre nehány esztendei, de tizennégyet túl
nem haladó kirekesztő juss engedtetik. Ezen engedményért tartozik a
feltaláló találmányának tökéletes mintáját használása leírásával az Egyesület
raktárába betenni. Ezen találmányok mintája harminc esztendő alatt temérdekre
szaporodott, s már nehány szobák vannak teli. Kinek az erőmívek,
mesterségek s gazdaságban ismeretei s azok iránt vonzalma van, e szobákban
napokig találhat látni és elmélkedni valót.
*
A város még némely részei megjárása
után státus-titoknok Livingston úrhoz mentünk ajánlólevelünket megadni, vagyis
tulajdonképpen csak oly véggel tértünk bé bürójába, hogy megtudakozzuk, mikor
és miként juthatunk hozzá bémenetelhez. De az egyik tisztviselő azt
felelte egész egyszerűséggel, hogy Livingston úr akármikor hozzájutható, s
ha tetszik, szállásán most mindjárt meglátogathatjuk. Ezen ceremóniátlanság
mégis különösen tetszett nekünk, hogy csak egyszerre bétoppanjunk egy státus
titoknokához, mint valamely magános polgárhoz, de bátorságot vettünk, s végre
szállására találtunk, mert a minisztereknek itt nincs hoteljek, csak szállások.
Egy cseléd minden jelentgetés nélkül ajtót nyitott, s bévezetett a
miniszterhez. Livingston úr éppen dolgozással volt elfoglalva, de azt azonnal
félretette, s levelünket megolvasván igen nyájasan fogadott. Mintegy fél órát
maradtunk nála; a beszéd különböző tárgyakról folyt, de sem
magaviseletében, sem kitételeiben nem lehetett státus titoknokát ismerni
Livingston úrban. Szobájában nem voltak halmazott irományok. Sem öltözet, sem
hivatalos arcvonások nem mutatták a nagyhatalmú tisztviselőt. Eljöttünkben
a grádicsig kísért, s olyformán váltunk el, mint egy magános polgári
látogatáskor.
Midőn távol haladtunk a
Livingston úr szállásától, akkor jutott eszünkbe, hogy odamenetelünknek
főbb okát elfelejtettük, tudniillik hogy praesidens Jackson úrhoz
bémenetelt eszközöljön. Visszatértünk, de már Livingston úr kiment volt
szállásáról. Dolgunknak ily állásában megint csak holnap jöhettünk Livingston
úrhoz, s egy nappal hátrább kellett esnünk a praesidenshez menetellel.
Tanácskozás alá vettük tehát a tárgyat. Egyikünk azt javallta, hogy egyenesen
magunk menjünk béjelenteni magunkat a praesidensnél. De ez a mód igen merésznek
s polgárosnak találtatott. A dolog minden oldalról vizsgáltatott, s már a
praesidensi házhoz érve a szózatok kétfelé oszlottak. Két szózat a személyes
béjelentést pártolta, kettő Livingston úr által találta tanácsosnak.
Ekként folyt az értekezés jó darabig a praesidensi ház előtt fel- és
alájártunkban. Végre a livingstoni részről egyik általállott a személyes
béjelentést pártolókhoz, s ekként szózatok többségével meghatároztatott a
személyesen menetel.
Beléptünk a gyönyörű, pázsitos
udvarra. Seholt sem őrök, sem gárdák, sem libériás cselédek nem
mutatkoztak; senki nem gátolta menetelünket. A ház pompás peristyliuma alatt
sétáltunk nehány minutát, míg végre egy cseléd jött ki. Elmondtuk neki
szándékunk, s az egész készséggel jelentette, hogy kevés vártatva bémehetünk,
ha várni akarnánk, míg a dánus követtel végzi dolgát a praesidens. Általadtuk
billétjeinket a cselédnek, azon hozzáadással, hogy magyarok vagyunk, s csak
tiszteletére lenni kívánunk a praesidensnek. A cseléd hamar visszatért azon
izenettel, hogyha nekünk tetszeni fog, holnap 11 órakor szívesen lát a
praesidens.
|