|
Virginiából megtértünkben Washingtonban
megint egy napot múlattunk, s onnan újra Baltimore-ba jöttünk a lóversenyre.
Angliában már nehányon voltunk jelen, s vágytuk látni a különbséget. Három nap
tartott a verseny, s azt a hely elrendezése, szabályok, öltözetek és mindenben
az angol utánozásának találtuk. Csak a szerecsen jockeyk fekete színe s még
azon egy jelenet tette változóvá, hogy itt trappolásra is nevezetes díjok
vannak téve. A lovak mind angol fajok, s azok itt éppen nem mecsevésznek el,
sőt a Virginiába hozottakról azt tartják; hogy a második ízben még
nemesednek. Az eredeti amerikai ló hasonlít az angol ponyhoz.
Amerikában már nehány helyt alapíttattak
versenyek, de legnevezetesebbek a charlestoni Virginiában és a baltimore-i. E
szerencsés utánozás bizonyosan sokat fog béfolyni az amerikaiak férfiasságok
fenntartására. A horatiusi „gaudet equis canibusque” [ebnek, lónak örül] igen
festői kitétel, s abban nagy pragmatikai igazság van. Ki Angliát látta, s
figyelmezte, mely szenvedelemmel él az angol a lótenyésztésnek, az érezni fogja
a horatiusi szavak erejét. E férfias, tudományos, fáradhatatlan s bizonyosan a
legmerészebb próbákat kezdő nemzetet ló nélkül nem is lehet képzelni. S ha
a tengeri élet s egyéb körülmények sokat tettek arra, hogy az egész ily
megkülönböztetett férfias karakterben fejlődjék ki, bizonyosan igen nagy
részt tett arra a lovaglás kedvelése.
Ki a lovat és lovaglást nem kedveli vagy
restelli, annak talán oly hiába mondatik, miért nagy béfolyású az amerikaiak e
részbeni utánozása, mint aki az újítások, párviadal vagy házasság ellensége.
Magyarországon és Erdélyben sokan nevették közelebbről a lovakról írt két
nevezetes munka megjelenését, s meg nem foghatták, hogy okos ember és nem
lovászmester s nem lódoktor miként írhat könyvet s gondolkozhatik a lovakról.
És Angliában, mely valóban nem léha nemzet, s törvényeit is úgy tudja s
bajlódik vele, mint nálunk akármely nagy tekintetű, lovaglást nem
kedvelő törvénytevő úr - Angliában a király is lóháton jár, megjelen
a versenyeken, futtatja lovát, hogy nyerjen, s éppen így a miniszterek is. A
parlamentum tagjainak nagy része lóháton menyen a tanácskozásba, s nem ritka,
hogy a hivatalbeliek is lóháton mennek bürójokba.
*
A verseny végével a marylandi Jockey Klub
fényes bált adott, hová minket is meghívtak. A hívó billéten az angol szokás
szerint ki volt írva az is, minő öltözetben jelenjenek meg a vendégek.
Óhajtottam volna, bár e szokás ne utánoztassék Amerikában - mely nem veszi el
ugyan tulajdonképpen a szabadságot, mert tetszésében áll a vendégnek a szabály
szerint nem öltözködni s meg nem jelenni a hívásra, de mégis nehezíti a
társalkodási egyesületet. Midőn megjelentünk, már számosan voltak
gyűlve. Ki az amerikai nagyvárosi bálokban respublikai egyszerűséget
keresne, nagyon megcsalódnék. Az asszonyok itt is nagy figyelemmel, a legújabb
párizsi journalok után s az etikett szabályai szerint öltözködnek. A
frissítők az oldalszobákban fényűzéssel s nagy bővséggel
találtatnak. De a szerecsen polgárok muzsikája igen rossz. Többnyire
contre-dance foly, s néha valse, táncosok és táncosnék kellem nélkül s
tartózkodva mozognak; látszik, hogy az ily nagy bálok - ritkább esetek nálok,
mint Európában.
A bál közepe táján megjelent egyik európai
udvar itt lévő követje is, L. X. X. úr. Ordóit frakkjára aggatta, s
aranyláncon csüngő lornyettjét is; mellje egészen fényesség volt. Megjelentével
minden szemet magára vont, s amerre a teremben sétáltában megfordult, csoportok
formálódtak, sugdosódtak, s titkos nevetéssel pillangattak L. X. X. úr után. Az
ordók oly szemszúrónak s nevetségesnek látszottak előttük, hogy szinte
minden ember rámeresztette szemeit, s elmosolyodott.
*
Még egy nevezetes személy vonta magára
figyelmünket e bálban, az ifjú Bonaparte Károly Hieronym, volt westfaliai
király Bonaparte Hieronymnak, első feleségétől, Patterson-leánytól
született fia. Az ifjú a bárba vonva magát a kamin előtt csoportban
ülő körben cigárrozott. Kitetszőleg hasonlítottak vonásai a
Napoleonéhoz. Már házas, egy baltimore-i gazdag kereskedő leányát tartja,
s ez is jelen volt a bálban. E házasságból két fiai vannak. Ha ne bukjék meg
Napoleon, ezen ifjú most talán Európa valamelyik trónusán ülne. A
Bonaparte-nemzetség már számos Amerikában, Hieronymnak ezen fián s két unokáján
kívül itt lakik még Bonaparte József, a spanyol volt király; Lucian
Bonapartének egy fia, a caninói herceg, ki a József nagyobb leányát vette, és a
szerencsétlen Murat-nak két lelkes fia.
József Brodentown nevű faluban
lakik, a New Yersey státusban. Mint mondják, nagy fényűzéssel bútorozott
palotáiban igen megvonva él, csak barátjai s cselédjei körében, gróf
Survilliers név alatt. Társaságban ritkán jelenik meg, de midőn megjelent,
oly egyszerűséggel viseli magát, mint akármelyik polgár; közintézetek és
közjó elémozdítására gazdagon adakozik. Szomszédjai igen becsülik. Ezelőtt
nehány esztendőkkel tűz támadt Brodentownban. József az újságokban
megköszönte szomszédjainak emberszeretetöket s segedelmezésöket a
tűzoltásban, azt is hozzátévén, hogy az égés zavarjai közt is semmije el
nem veszett. A köszönetet elfogadták ugyan a szomszédok, de a hozzátétel által
bántva találták magokat. De a bántást később elfelejtették a József szép
vonásai. (Notions of the Americans, by a Travelling Bachelor (by Cooper).
Philadelphia, 1830. [Az amerikaiak nézetei, írta Cooper, egy utazó agglegény.])
*
Egy különös ismeretség tette még
nevezetessé baltimore-i mulatásunkat. Egyik reggel sétáltunk báró Wesselényivel
a Barnum’s Hotel csarnokaiban. Vettem észre, hogy a több sétálók közt egy igen
csinosan öltözött úr néha figyelmesen hallgatja beszédünket. Végre hozzánk szólott,
hogy ezelőtt még harmadnappal látta nevünket a bárban, s azólta mind
keres, hogy velünk megismerkedhessék, mivel ő magyar, Királynak hívják.
Igen örvendettünk az új ismeretségnek. Király úr keveset beszélt már magyarul,
németül meglehetősen. Hosszas viszontagságait s idevetődése
történeteit mindnyájunknak elbeszélte.
Király úr Magyarországon, Liszkán
született, Tokaj környékén. Még Magyarországon laktában utazásokat tett
Havasalföld, Konstantinápoly felé és Németországban kereskedés végett. Egy
ideig prussus szolgálatában volt mint katona, melyet elhagyván megint
kereskedését folytatta. Angliában, Manchesterben három esztendeig lakott.
Amerikába csak utazásképpen jött volt által, de itt igen megkedvelte, s
végképpen itt kíván maradni. Szülői és attyafiai még élnek Magyarországon,
kiket még egyszer szándékozik meglátogatni.
Egy fogadóban
lévén velünk Király úr, gyakran találkoztunk együtt. Csinos öltözete s élete
módjáról tehetős embernek látszott lenni. Ideköltözte után nevét ő is
amerikanizálta, s itt Kingnek hívatja magát. Ámbár sok jeleneteket beszélt el
életéből, tisztába mégsem jöhettünk egészen minden dolgaival.
Főkereskedése a juvellierség ugyan, de még azonkívül sok portékákkal
kereskedik. Némely oly fogásokat is vétetett észre, melyek az országonként
kereskedő nemzetbeli emberre mutatnak.
Király úr
Magyarország áldott földjéről s a könnyű életmódjáról mindig
magasztalva szólt ugyan, de látszott, hogy hazája neve bizonyos keserű
emlékezettel van egybekötve. A szokások, törvények, nemesség privilégiumai nem
tetszenek neki. Valami Józsa György nevű vármegye-tisztjével kedvetlen
jelenetei lehettek, mert e név említésekor mindig bosszús érzésre fakadva
magyarra fordította a beszédet, hogy a dialógus annál festőbb legyen: „Itt
nem parancsol Josha Gijuri, itt nem kiáltja: »Hajdú hoz ki banka, feküj le
Királ, huszonöt neki.«” Látszott a keserű visszaemlékezet, s valahányszor
e tárgyra fordult a beszéd, elbosszankodva költ fel, s heves gesztikulációk
közt ismételte e szavakat: „Itt nix Josha Gijuri! Itt Amerika van. Itt nix
tiránn vármégi tiszt.”
*
Baltimore-ból
a Charles Carrol gőzhajón a Chesapeake vizére szálltunk Philadelphiába
menni által. A Chesapeake partjai gyönyörűk; találkoztunk nehány óceánról
jövő hajókkal is. Frenchtownál, hol az Elk vize szakad a Chesapeake-be,
egy mellékágon feltértünk, s hol a Delaware vizét a Chesapeake-kel
egybekötő új kanális kezdődik, partra szálltunk. Portékáinkat a
kanálishajóba költöztettük, melyen a delaware-i státuson által New Castle-ig
haladtunk. Itt megint a William Penn gőzhajóra ültünk, s a Delaware vizén
fel Philadelphiába érkeztünk, és a Mansions House-ban szálltunk meg.
|