|
Sok utazó mondja és írja, hogy
Philadelphia legszebb város a világon. Ezen kirekesztő tulajdont s
dicséretet Európában is annyi más városokról is hallottam, hogy ámbár Philadelphiát
igen szépnek képzeltem lenni, azt előre mégsem hittem, hogy tíznapi
ittmulatásunk után mégis azt kelljen megvallanom, hogy Philadelphia egyik a
legszebb városok közül. Első nap az utcákat s nevezetesebb helyeket jártuk
meg. S minél több részében fordultunk meg, bámulásom mindinkább nevekedett, s
mindinkább azt hittem, hogy a régi klasszikus Rómában vagy Athénben járok.
Azon terv, mely szerint e várost Penn
Vilmos 1682-ben elintézte, a legeredetibb s talán a legelső egy város
alapítására, mert a régi városok szinte átaljában csak valamely történet által
eredtek, előleges elintézettel addig talán egy sem épült. A Delaware és
Schuylkill vizei közti mintegy két angol mérföld téren 634 egyforma
szélességű utca vonul keletről nyugotra s délről északra egyenes
vonalban, egymásba vágódásaikkal mindenütt kimért négyszeget formálva. Ezen
utcák közepe négyszeg-kövekkel van kirakva, a nagyobbak macádámizálva. A két
soron nyúló trottoirok különös és egyetlen szépségűek, többnyire fejér
márvány vagy gránitból; de ezek oly vetélkedő csinossággal tartatnak a
háztulajdonosok által, mint akármely pompás terem padolatja. A házak nagyobb
része fejér márvány vagy gránit. Az utcáról felvezető grádicsokon fényes
rézkarzatok. Az egész városnak ily kitetsző szép ízlésű épületei s az
a mindenütt egyforma csinosság kimondhatatlan kellemet adnak a szemnek.
A polgári épületeken kívül mintegy kétszáz
középület és templom emelik a Philadelphia szépségeit, s szinte mindenik
architektúrájában valami különös s látnivaló van. Legelső szépségű a
tiszta görög ízlés után épített Egyesült Státusok Bankja. Ez egészen az athéni
Parthenón formája, nagysága és terve szerint készült. Mind a két végin
egyforma, szabadon álló márványgrádicsok vezetnek a nyolc dóriai oszlopzatú
portikus alá. Széles vestibulum viszen a közép nagyterembe, mely világát
felülről veszi a két oldalon hat-hat jóniai oszlopzaton nyugvó dómból. A
padolat olasz és amerikai márvány. Hasonló görögös ízlésű épület a Gerard
bankja gránitból, korinthiai oszlopzatú portikusával, és a pennsylvaniai bank
jóniai oszlopzattal. A más kilenc bank épületei is hasonló szépségűek.
A város közepén áll a régi státusház, hol
a Washingtonbani általköltözésig tartotta a kongresszus üléseit. Ennek egyik
szobájában határoztatott s fogadtatott el a függetlenség kinyilatkoztatása
1776-ban, s most is fennálló folyosójából hirdettetett ki a népnek. E ház
históriai nevezetességű, s nagy tiszteletben tartatik. Megette egy
közsétáló, a függetlenség kertje és tovább a Washingtoné (Independence és
Washington Square). A városháza, egyetemek, kollégyomok, játékszín, templomok,
kórházak s tovább folytatva mindmegannyi architektúrai szépségek, mennyit egy
város sem mutathat az Egyesületben.
Az amerikai más városok figyelmét egészen
monopolizálta a kereskedés s politizálás; Philadelphia pedig a tudományok és
filantrópiai intézetek terjesztésében kereste dicsőségét. Ki helyben nem
látja, alig képzelheti az embereknek ily nemes vetélkedését, önmegtagadásaikat
s temérdek áldozatjokat, melyeket a philadelphiaiak eleje ólta a közintézetre
szenteltek. A filantropizmus velök születettnek látszik lenni, bámulatos
vetélkedéssel áldozzák sajátjokat ez vagy amaz emberiségi intézet alapítására.
Naponként nehányat néztünk meg, de az ittenieket figyelemmel s tanulsággal mind
megjárni hónapok kellenének. Csupán a hasznos ismeretek terjesztésére, a
szenvedő emberiség engedelmezésére és más közjók elémozdítására az egybeállott
társaságok száma 160, azaz százhatvanon felülhalad. (Picture of Philadelphia in the Year 1830.
[Philadelphia képe az 1830-as évben] - és The Pennsylvania Register [Pennsylvaniai
nyilvántartó]. Philadelphia, 1831.) Ezek közül némelyik a kölcsönös egymáson
segítést, kereskedési, mesterségi egyesülést, idegenek s bévándorlottak
felsegillését is tette célul.
Hasonló nagy számban vannak a
vallásos s erkölcsiséget elémozdító intézetek. Azonkívül hogy minden vallásnak
a maga kebelében bizonyos egyesülete van, még huszonöt oly társaság áll, melyek
minden felekezeti különbség nélkül a tiszta vallásos s erkölcsös gondolatok,
nevelés, hasznosabb könyvek s nevezetesen a biblia terjesztését tették
céljokul.
De legszebb fényben állnak
Philadelphiában a tudományosság különböző osztályai. Úgy tetszik, hogy e
város tudományos emberek nevelőhelye s a tudományosság bölcsője.
Talán seholt nincs a könyvkedvelés ily divatban. Azonkívül, hogy szinte minden
háznak könyvtára van, és az iskolák, egyesületek s intézetek kisebb s nagyobb
gyűjteményein kívül még tizenhat köz- és mindennek nyitva álló könyvtár
van a városon, 64.000 darab könyvvel. Még ezekhez számtalan újságolvasó szobák.
Mintegy ötven újság és folyóírás jelenik meg csak az itteni harminckét nyomtató
mívhelyben. A tudományos intézetek közt legelöl áll a Franklin által még
1743-ban alapított Amerikai Filozófiai Társaság nevezetes könyvtára,
természethistóriai s egyebek gyűjteményével. A társaság célja: a hasznos
ismeretek s tudományos nevezetességek terjesztése. Épülete szobái mindig nyitva
állnak olvasás és társalkodás végett. Az idegenek bizonyos időre örömmel
bévezettetnek. Üléseit tartja minden hónap első és harmadik péntekén. Az
ezen gyűlésekben felolvasott s értekezés alá vett munkák évenként
kiadatnak. Még ily társaságok állnak a tudományok más osztályaiból is, s
esztendőnként közlik dolgozásaikat.
A tudományos társaságok közül
legszámosabb tette a nevelés dolgát céljául. E tárgyat filozófiai szempontból
talán seholt nem fejtegették nyomósabban s több sikerrel, mint Philadelphiában.
De ezen társaságok nem maradtak csak a teóriánál, hanem annak a praktikus
életben bámulatos következményeit is állították elé. Azon nevezetes nagyobb
iskolákon kívül, hol minden tudományok rendszeresen taníttatnak, különös
figyelmet fordítottak arra, hogy az egész városon átaljában minden gyermek
legalább írni és olvasni tudjon. A szegényebbek tanítására társaságok állottak
egybe, melyeknek 1831-re kiadott tudósítások szerint csak azon évben 5083
gyermek tanult ingyen.
*
Ennyi tudományos s jóltevő
intézetek megalapításában egy idegen figyelmét az bámítja el leginkább, hogy
mindezek nem az igazgatás béfolyása s segedelmezése, hanem csupán magánosok
buzgó igyekezetei s önkéntes adományaik által alapultak s állanak fenn. Valóban
fontos következmények egy európai publicista gondolkodása módja előtt! S
pedig mindezek a törvény egyszerű elvei következései. Az amerikai igazgatás
csak arra fordítja figyelmét, hogy a megállapított törvény szerint minden egyes
személy jussa oltalmaztassék, s magokra a polgárokra bízza önnön helyhezetjöket
nekik legjobbnak látszó módok szerint elintézni s kellemesíteni. Az igazgatás
minden egyes tag munkálkodásának a legszélesebb mezőit engedi, és csak
munkája gyümölcsét őrzi, de a tagokra hagyja ezen gyümölcsöket tetszésök
szerint használni. Midőn XIV. Lajos minisztere, Colbert által kérdést tett
a francia kereskedőséghez, mely módokat gondolnának ők, hogy az igazgatás
elkövessen a kereskedés elémozdítására, a kereskedők ezen ismeretes
feleletet adták: „Sire, laissez nous faire.” (Engedje felséged, hogy mi
gondoskodjunk arról.) A francia kereskedők ezen lakonikus felelete egészen
festi, mi kell az embernek, hogy nagyon és szépet tehessen. (America, by
Alexander Everett [Amerika, írta Alexander Everett]. Boston, 1828.)
*
Müller Ferenc, kivel az Erie-n
találkoztam volt, bizonyos Leimer úrhoz adott utasítást, kit magyarnak mondott
lenni. Leimer úr pesti születésű, ezelőtt tizenhat esztendővel
származott ide, s gazdag borkereskedést folytat. Leimer úr már elfelejtette a
nyelvet, de magyarnak tartja magát. Kétszer próbált úgymond, csupán hazája
iránti szeretetből Triest útján magyar bort is hozatni állal, de abba
mindig belévesztett, mert nagy része rossz állapotban érkezett meg, azonkívül
pedig, az ő állítása szerint, a magyar bor nem is állhatja ki a
konkurrenciát a franciáéval sem jósága, sem olcsóságára nézve, s a közönség is
már a francia könnyű borhoz szokott. Leimer úr több német
kivándorlottakkal ismerkedtetett meg. Ezeknek nagyobb része elfelejtette a
nyelvet, a második generáció már csak angolul ért, s nevét is amerikanizálja.
Megismerkedtetett még bizonyos Ritter úrral, ki német könyvboltot tart. Áruját
többnyire Európában kijött német munkák teszik. Itten csak énekes- és
imádságoskönyvek nyomtattatnak németül és egy újság.
*
A philadelphiai muzéum Peale úrnak
köszöni alapítását, mint a baltimore-i is, s ez a leggazdagabb minden
amerikaiak között. Madarak, csigák, pillangók s tovább folytatva egy golconda
kígyó, az ördöghal, különösen pedig egy épségben lévő mammutváz - mely
egyetlen még az egész világon, s egy szobát foglal el - teszik nevezetessé.
Egyik karzatban az újabb idői amerikai és európai nevezetes emberek képei
olajban festve állanak. A felső emeletet indus öltözetek s fegyverek
legtökéletesebb gyűjteménye foglalja el.
*
A philadelphiai egyik óriási munka a
vízierőmívek (Waterworks). Mint a város nevekedett, akként nőtt a
vízszűke is. Még Franklin különböző módokot ajánlott s próbált el a
várost elégséges vízzel tartani. De a sok költséges próbák nem feleltek meg a
célnak. Végre nagy költséggel épült a mostani erőmív, mely a várostól két
mérföldre folyó Schuylkill vizéből százöt láb magasságú hegyeken készült
reservoirokba hajtja fel a vizet. Ezen erőmív napjában 76.000.000 kupa
vizet bír felhajtani a hegyre, honnan a városba csatornákon bocsáttatik. A
reservoirok száztíz lábra állván fellebb a város fekvésétől, a béhozott
vizet tetszése szerint minden háztulajdonos csőkön épületje harmadik
emeletébe is felviheti.
*
Egyik vasárnap némely templomokban
fordultam meg, s egy quaker templomba is betértem. Ezen felekezet már Angliában
magára vonta figyelmem s tiszteletemet. Begyűltek volt már a hallgatók.
Mély csendesség uralkodott. Külön sorba válva ülnek a férfiak fekete
öltözetben, széles karimájú kalapjokat szemökre vonva, földre szegzett andalgó
tekintettel. Más sorban az asszonyok sötétszín köntösben, sima, mély kalappal,
elborított mellyel, mozdulatlan elmerülésben. Midőn belépett az idegen,
nem tudja, ha valóban templomban van-e. A kopac falakon semmi attribútum, nincs
katedra, s a vallásnak seholt semmi külső jele. Oly közönséges mély
hallgatás uralkodik, hogy szinte a szusszanást is hallhatni. Minden ember csak
magával van elfoglalva, senki nem figyelmez a béjövőre, csak az ajtónálló
mutat nagy halkan helyet az idegennek a leülésre.
Szent tisztelet lepi meg az idegent,
midőn ennyi népet különböző helyzeteikben, mély andalgásba merülve
megtekint. Látszik orcájokon, hogy ez nekik nem tettetés; látszik, hogy a lélek
magába szállva belsőjében munkálkodik s elmélkedéseiben mereng. Ezen
innepélyes helyzetben ül és marad az egész közönség, e helyzetben vet számot
Istenével, bírálgatja múlt tetteit; s elmélkedik erkölcsi kötelességeiről.
És e helyzetet semmi vallásos ceremónia meg nem szakasztja, kivévén azon ritka
esetet, ha valaki a Szentlélek erejét munkálva érezvén magában, szent
sugallatit a közönséghez intézett beszédében önti ki, melynek hallgatására
mindenik feláll, s végeztével elébbi helyzetébe merül vissza. Bizonyos idő
teltével mindnyájon felkelnek, mély csendességben eloszlanak - s az egész
isteni tisztelet ennyiből áll.
Tisztelet érzelmeivel hagytam el e
szent hajlékot, az életben közbecsülést nyert ezen emberek egyszerű
vallásoknak hajlékát. Az Istenhez folyamodásnak azon különböző módjai
jutottak megint eszembe, melyeket a meleg képzelődés, az ábrándozás és a
fontolgató ész különbözőleg találgattak fel bémutatni a Teremtőnek a
szív érzelmeit. És ki meri józan ésszel meghatározni, hogy melyiknek tisztelete
kedvesebb s kérelme foganatosabb az Isten előtt? Ki az a por és hamu -
nevezzék bár azt királynak, eklézsiának vagy státusnak -, ki az embernek lelke
és az Isten közé meri magát béfúrni, mint ítélő bíró? De akárminők is
legyenek a ceremóniák nemei és formái, lehetetlen azon vallás elveit és
követőit nem tisztelni, kik az erkölcsiség nagy ideáljához legtöbbet
közelítenek, s kik közt a mindennapi életben legállandóbb s tisztább erkölcsi
karaktereket találni. Anglia és Amerika annyi vallásai közt lehetetlen
kiválasztva nem tisztelni a quakereket. Ők becsületességökről a
közvélekedésben legelöl állanak. A quaker szava szent, az egyezésben
contractus, a társalkodásban a szív igaz érzelme. A jótételben, közjó
elémozdításában és vagyoni áldozattételekben a quakerek elsők. A polgári
törvény annyira hiszen nekik, hogy az esküvés alól felmenti. Köztök egyformaság
van, rangot, konvenció szabályait nem ismerik, a rendszerező teorizálásnak
nem pártfogói. Nagy része tanult és mívelt ember. Századokon által vitatott elv
volt, hogy pap és király nélkül státus fenn nem állhat, s íme, a quakerek
másfél század s Amerika ötvennégy esztendő alatt az ellenkezőt
bizonyítják bé.
*
Az utcákon járkálva még nehány
templomba tekintettem bé, mert itt is a vasárnap egészen csak a templomnak van
szentelve. Philadelphia a különböző vallások bölcsője, s e
következő felekezeteknek vannak templomaik:
(Picture of
Philadelphia. l. 36-54.)
S mindezek
egész békében élnek egymás közt, s talán éppen az ily különbözőség egyik
főbb oka békében létöknek.
*
Sok utazó
tette azon megjegyzést, hogy Philadelphia igen quaker ízlésű város, s hogy
a quakerek sanyarú erkölcsös karakterök a társaságos életbe is béfolynak, és
annak bizonyos hideg egyformaságot adnak. Nem lehetett ugyan módom rövid
ittmulatásunk alatt a házi élet belső vonásaival is megismerkedni, hanem
annyit igaznak találtam, hogy aki egy nagy városban csak az érzékek gyönyöreit,
a szalonok fényét s a különböző társaságok kellemeit keresi, az
Philadelphiában hamar meg fogja unni magát. Philadelphia teljességgel nem
mulatság helye. Hanem aki a szellemi gyönyöröket kedveli, azoknak itt
kimeríthetlen forrásaira talál.
*
Egyik nap az
Egyesület pénzverő házát is megnéztük, hol igen feltetsző volt
előttünk, hogy az arany és ezüst különböző manipulációinál senkinek
nincs a más felett ellenőrsége. Európában pedig minden osztálynál legalább
három személy ellenőrje egymásnak, hogy egymást a lopástól őrizzék.
„Mi az emberekben bízunk - felelt az igazgató úr csudálkozásunkra -, s meg is
válogatván karakterökben s vagyoni értékeikre nézve, bizodalmunk által
igazságosságra kötelezzük.” Minden idegen hatalom pénzét itt újra
felolvasztják, s az amerikai címert verik reá. Éppen ekkor is két hordó mexikói
tallért találtunk olvasztandóban. Ha magános személy viszen aranyat, ezüstöt
vagy idegen pénzt a verőházba, azt az igazgatás költségén ingyen verik ki,
s ugyanannyi nehézségükben adják vissza készpénzben.
*
Ittmulatásunk
alatt naponként szaporodtak ismeretségeink, s naponként több tárgyak nézése
gyönyörködtetett, míg ennyi örömeinket egy kedvetlen újság meg nem zavarta. Egyik nap a philadelphiai Pennsylvania
Inquirer nevű újságban az angliai London Courierből általvéve a következő
tudósítást olvastuk Magyarországról:
„Kegyetlenségek Magyarországon.” „Közlünk
nehány jeleneteket a Magyarország némely vármegyéiben történt néptámadások s a
feltámadók által és rajtok véghezvitt kegyetlenségek eseteiből”:
(Hosszasan leíratnak a kolera kiütése
alkalmával Felső-Magyarországon folyt tudva lévő történetek.)
Folytatja tovább: „De elég ennyi ezen kegyetlenségek jeleneteiből. A
Szepesség és Zemplényben történt ezen rémítő nehány esetek is elégségek
megfogatot adni, mire vetemedhetik a tudatlanság s baromi állapotban tartott
nép, ha bódult dühében nehány pillanatra lerázhatja láncait.”
Félesztendeje már semmit nem tudtunk
hazulról, s mely kedvetlen volt ily hírrel lepetni meg! Hazánk neve ritkán
fordul elé a külföldi újságokban, s most is ily kedvetlen oldalról lépni az
amerikaiak eleibe! - igen elbúsító volt reánk nézve. Ezer gyanítgatások
támadtak bennünk; a dolgot minden kedvetlen következéseivel képzelgettük;
zavarva volt utazási örömünk, s meghatároztuk utunkat rövidíteni, és
Philadelphiát elhagyni, hová örökösen vissza fognak lebegni bánatos sóhajtásim!
|