IX
Boston - Everett Sándor - Amerikai etikett - Bévezetések -
Athenaeum -
Hajóépítő műhely - Bunkers Hill
Bostonban a Marlborough Hotelben vettünk
szállást, s mindjárt reggel a város különböző utcáiban fordultunk meg,
minden feltett cél nélkül. Boston és Philadelphiáról azt tartják az
egyesületbeliek, hogy a legtehetősebb polgárok s egyszersmind a legértelmesebb
s tudományosabb emberek e két városban laknak, s valamint New York és New
Orleans a kereskedésben, úgy Boston és Philadelphia a tudományosság s
közintézetek alapításában a középpontok, s bizonyos értelmi elsőséggel
bírnak a több városok felett. Utcái és épületeiről ítélve szinte a londoni
újabb városban képzeli magát az utazó, a középületek s polgári házak nagyobb
része gránitból építve, egészen angol ízlés szerint, az utcára kinyúló gránit-
és márványgrádicsokat fénylő rézkarzat ékesíti. A házak eleje oly csinosan tartva, mint a
hollandus városokban. Boston népessége a revolúció alatt leolvadt volt
15.320-ra, azólta bámulatos sebességgel szaporodott, s most 91.392 lakosa van.
(The American Almanac for the Year 1831. Boston.)
Azután Everett Sándor úrhoz mentünk
ajánlólevelünket megadni. Everett úr soká lakott Európában, mint miniszter
követje az Egyesült Státusoknak Hollandiában és Spanyolországban, s
szerzője az Amerika és Európa című munkáknak, melyek
ezelőtt néhány esztendővel Európában is nagy figyelmet gerjesztettek.
(Everett’s Europa, oder Übersicht der Lage der Europaischen Hauptmächte
[Everett Európája, avagy az európai nagyhatalmak helyzetének áttekintése].
Bambert, 1823. - és Everett’s Amerika [Everett Amerikája]. Hamburg, 1828.)
Everett úr most a massachusettsi törvényhozóság egyik szenátora, testvére
pedig, Everett Eduárd úr, európai utazásai után elébb professzor a Harvard
kollégyomban, most státus követje a kongresszusban.
Everett urat dolgozószobájában találtuk
- gazdag könyvtár, különböző földabroszok, a falon függő nevezetes
férfiak mellképei, s köztök a pompásan kitündöklő függetlenség aktája és a
minden szegletben található könyvek és írások mindjárt mutatták a tudományos
embert. De a könyvek és írások tetsző rendetlensége mellett is oly tudóst
mutattak, ki a tudományoskodást ízléssel és csinossággal tudta párosítani.
Everett úr elébb hidegnek látszott, s beszélgetésünk folytában lassanként
fejledezett ki, mely szinte általános karakterök az amerikaiaknak.
*
Ki a francia, régibb iskola
társalkodási manierjához szokott, az igenis megütközhetik e hideg
republikánusok első elfogadásokon. Ők az etikett frázisaiban igen
járatlanok; testök hajlékotlon; az örömet fejező arcvonásokhoz nem
értenek; azon gesztikulációkat, mozdulatokat s különböző kifejezéseket,
melyek az európai míveltebb társalkodási tónus megkívántató részei, éppen nem
tudják. E részben igen egyoldalúak, s szívességök s minden örömök jele csak egy
kézszorítás, de mindezen hidegség és ügyetlenségöken is látszik valami
szemökben s arcájokon, mely bizonyos egyszerűséget s belső méltóságot
sejdíttet - és a szívességnek s igaz érzelemnek azon nemét mutatja, melyet a
mesterség s szerzett ízlés soha be nem tanulhat.
De az amerikaiak politikai lételök
elveit ismerve, e társalkodási hidegségnek látszás s tartózkodó magaviseletjök
könnyen megmagyarázható. A politikai szabadság, fentebb mívelődés s
kellemes társalkodás éppen nem ellenkezők s igenis egybeférhetők
ugyan egymással, de a különböző nemzetek szokásai egybehasonlítása mégis
azt látszik mutatni, hogy a monarchiai igazgatóságok alatt inkább hajlandók az
emberek mesterkéltebb társalkodásra, mint a szabad státusokban. Azon
maga-megalázás és határtalan engedelmesség, melyet a monarchia rendszere
megkíván, elhat a társaságnak minden osztályaira és az egész nemzetre. Hol az
ország tisztviselői s igen sokszor a tudósokban is azon színnek és
gondolkodásnak kell visszatükrözni, mely az udvar színe és gondolkodása, ott
természetesen elragad minden emberre ezen szín, s önként következik, hogy a
belső érzelmek valósága helyett bizonyos formák állíttatnak meg a
magaviseletben s szokásokban. Bármely kedvessé tegyék is a társalkodást, ha
ezen formák jól bé vannak tanulva, mégis ezen gyönyör sokszor igen drágán van
megfizetve: mert önbelsőnket és többnyire a szabadság és igazságnak
szentségét áldozzuk fel érette, s az életről csalfa megfogotokat
vásároltunk azokkal.
Amerikában, ha nem átaljában is, a
nagyobb résznél ellenkezőleg áll a dolog. Itt a konstitúció értelme
szerint minden egyes ember megfontolása s felügyelete alá tartozván a politikai
életnek tárgyai, a közvélemény féltékenyül ügyel arra, hogy a dolgok minden
külszín nélkül, egész valóságokban álljanak elé, s tisztaságra fejlődjenek
ki. Ők senki tekintete után nem tartozván igazgatni gondolatjaikat s
érzelmeiket, igen ügyelnek arra, hogy egyforma jussaikat egymásban kölcsönösen
becsülve álljanak egymás mellett, s szinte betű szerint lehet mondani
rólok: hogy gondolataik a közéletben mindig a józan valóság tiszta igazságaival
foglalatoskodván, a hízelkedés s nagyítás nemeit nincs idejek megtanulni. De
amellett, kivévén talán Angliában az embereknek egy osztályát, nincs egy nemzet
is, mely inkább tisztelje az emberben az emberiség jussait, mint ők; és
azt mutatja a tapasztalás is, hogy a társasági létel csak ott állhat fenn
állandóul, s csak ott lehet szabad és kímélő s a való érzelmeken s egymást
becsületeken alkotott mívelt társalkodás, hol egymást egyforma jussú társainak
tekinti és tekintheti az ember. (Cooper: Notions of the Americans [Az
amerikaiak nézetei]. Philadelphia, 1830.)
*
Délután Everett úr a maga
ismerőseihez s a város némely tisztviselőihez vezetett bé. De ezen
bévezetés itt igen egyszerűn s kurtán menyen véghez. A bévezető azon
házhoz menyen bévezetendőjével, hol ajánlani akarja őtet, de a ház
gazdájához akkor éppen nem mennek bé, hanem a bévezető a maga billétjét a
bévezetendőjével együtt, feljegyezvén szállását is, beküldi a gazdának, s
ezzel vége a ceremóniának. Ha a ház gazdája el akarja fogadni a
bévezetendőt, még azon nap billétet küld vagy meghívó levélkét szállására,
mely jele, hogy szívesen láttatik. Ha nem jön billét, jele, hogy nincsenek
honn, el vannak foglalva, vagy nincsenek oly állapotban, hogy vendéget
fogadhassanak. És ezáltal igen sok unalmas ceremóniát kerül mindenik fél.
Azután a város nehány intézeteit és
az Athenaeumot néztük meg. Az Athenaeum egyik a legrégibb literáriai
egyesületek közül Új-Angliában. Magánosok aláírása útján alapíttatott, s most
23.000 darabból álló könyvtára, pénz-, kép-, szobor- s tovább folytatva
gyűjteménye van. Minden nevezetesebb európai és az egyesületbeli újságokat
jártatja. A téli hónapokban nevezetes tudományos értekezések olvastatnak fel. A
könyvtárt idegenek is használhatják, valamelyik részvényes által bévezettetve.
Ritka város Amerikában, mely ilynemű intézettel ne bírjon.
A Státusháza egyik a nevezetesebb
középületek közül Bostonban. Fekvése a város emelkedettebb részin, előtte
pázsint, sétálók, fákkal ültetve. A státusháza 1827 ólta egy nagybecsű
kinccsel ékesedett. Aláírás útján angol művész, Chantrey által a
Washington szobrát kifaragtatták. A szobor 16.000 dollárba került, s a
művészségnek valóságos remeke. A massachusettsi nép büszkeséggel mutatja e
szobrot.
*
Elhordozott billétjeink által
különféle ismeretségeket szereztünk, s többen ajánlották házokat s utasításokat
ittlétünk alatt, kik közt Sweet és Gray urak sok szívességgel voltak hozzánk.
Sweet úrral Charlestownba mentünk, mely hely sok tekintetben nevezetes. A
charlestowni hajóépítő és hajórakhely (Navy Yard) az Egyesület költségén
épült és tartatik fenn. Most két linea-hajó, az Independence 74 és a Columbus
megint 74 ágyúval, s a Constitution Fregatte 44-gyel állottak a kikötőben.
Több apró hajók vannak építendőben; de egy különös nagyságú, mely már öt
esztendő óta épül, s 120 ágyús leszen. Több fegyver-, ágyú-, s más hadi
raktárokat néztünk végig, s végre egy száraz dockot (dry dock), mely egészen
gránitkövekből most készült el.
A hajóépítő hely megett
emelkedik fel a Bunker’s Hill hegy, mely az Amerika históriájának nevezetes
pontja. A lexingtoni első ütközet után 1775-ben a massachusettsiek
30.000-en gyűlvén egybe, két hétig tartották Bostonban zárva az angolokat.
Ágyúikat a Bunker’s Hillen hányt sáncolatjaikra szegezték, s apró rohanásokat
tettek az ellenségre, mindig szerencsével. Végre felgyújtották az angolok
Charlestownt, s e meglepetés alatt kétszer rohantak a Bunker’s Hill-iekre, de
mindig nagy veszteséggel visszaverettek. A harmadszori rohanás közt mindkét
részről számtalanon hullottak el, s közöttök sok nevezetes bostoni polgárok
s a néptől igen becsült Warren generáljok. Sweet úr mint a Bunker’s Hill-i
ütközet írója pontosan kimutatta a felek állását, az ütközet és a két tábor
minden mozdulati helyét. A Bunker’s Hill véres, de szent emlékhelye maradt a
bostoniaknak és Amerikának.
Közelebbről nagy summák
tétettek egybe aláírás útján, hogy e helyen nemzeti emlék emeltessék. 1825-ben
június 17-én az ütközet ötvenedik évi napján innepet ült a nemzet e helyen. A
revolúcióból még élő katonák s Lafayette generál is meghívatott az
ünnepre, s hogy ő tegye le az állítandó emlékkövet. A gyülekezet temérdek
volt az Egyesület minden státusaiból. Szónok Webster Dániel, most kongresszusi
követ, tartott egy beszédet az alap letétekor. Webster beszéde a polgári
szónokság, magas érzelmű hazafiság s a republikánusi mívelt ész és szív
remeke, s csak hosszúsága ment meg azon kísértettől, hogy az egész
beszédet ide le nem írom.
|