XI

Iskolák állapotja Bostonban - Harvard Kollégyom Cambridge-ben -
Teológiai szemináriumok - Gróf Benyovszky Móric - Amerikai kényelmek

Azon számtalan intézetek közt, melyek Boston és a massachusettsi státusban az értelmi és erkölcsi mívelődés terjesztésére alapíttattak, igen nagy figyelmet érdemel az iskolák állapotja. Boston polgárai voltak elsők, kik mindjárt a szabadságháború után az egész népnek taníttatását s míveltetését sürgették, annak elkezdésére sikeres lépéseket tettek, s a mostani tökéletre vitték. Követék a példát a többi státusok is, s az iskolák állapotja mindenütt a nemzet főbb figyelme tárgyául vétetett fel, mint amelyek a szabadság elvei s a respublikai igazgatás fenntartására legelső eszközök. Büszkék is a bostoniak ezen intézeteikkel, s ámbár az amerikaiak nem könnyen adóznak, mégis e célra minden ember, ha gyermeke nincs is, tiszta jövedelmeiről évenként bizonyos adót fizet. Mely mód által az iskolák jövedelme csaknem egészen a tehetősebbektől telvén ki, a szegény szinte ingyen tanulhat. De nagy gondot is fordítanak arra, hogy a státusban minden ember gyermeke tanuljon, s amely szülők elmulatnák gyermekeiket taníttatni, mindannyiszor büntetést fizetnek az iskolák jövedelme tárába. A státus törvénye azt tartja, hogy minden ötven famíliából álló helységnek vagy kerületnek iskolája legyen. A kerületek meghatalmaztattak, hogy az iskolák fenntartására rovatalt tehessenek. 1830-ban Bostonban volt 80 köz- és 155 privát iskola, öszvesen 235, tanulók 11.448-an. Esztendei költség 196 dollár. (The American Almanac for the Year 1831 [Az 1831. év amerikai almanachja]. l. 186.)

Legrégibb az egész Egyesületben a cambridge-i vagy a Harvard Kollégyom, melyet még 1633-ban, a telepedés idején alapított Harvard nevű pap. Cambridge Bostontól két mértföldre esik. Kimentünk oda a kollégyom megnézésére, s ajánlólevelünket Ware úrnak megadtuk, ki európai utazásából nemrég tért haza, s most az unitáriusok teológiai szemináriumának egyik professzora. Ware úr a kollégyom épületeiben 20.000 darabból álló könyvtárban, asztronómiai, matematikai, seborvosi, kémiai s anatómiai kabinetek gyűjteményeiben meghordozott, az intézet eredetét, mostani állását s rendszerét elbeszélte. Nyolc külön fekvő hosszú szárnyépületből áll a kollégyom. Egyik szárnyából a másba a legszebb fasorokkal béültetett ösvények vezetnek, s az egész egy szép angol kerthez hasonló. Most mintegy négyszáz ifjú tanulja a felsőbb tudományokat. A harmincöt professzori katedrákat többnyire kegyes adakozók alapították. Ami ezekből ki nem telne, a státus pénztára pótolja. Különösnek találtam, hogy sem itt, sem más státusokban a kollégyomok nincsenek magas falakkal kerítve, mint nálunk. Minden kerítés csak lécezetekből áll, s mégis, amint mondják, a legszorosabb fenyíték alatt vannak az ifjak. Az épületek végében áll az unitáriusok teológiai szemináriumjok és templomjok, hol minden vasárnap kétszer tanítást hallgatnak az ifjak.

Ámbár a professzorok nagyobb része unitáriusokból áll, azért mégsem unitarium kollégyom a cambridge-i, hanem a státus és nép kollégyoma, hol senkinek vallása számba nem vétetvén, a státus ifjai minden különbség nélkül tanulhatnak. Az amerikai oly számtalan iskolák és kollégyomok s annyi vallások közt egy sincs, mely ez vagy amaz vallásbeli felekezeté lenne különösen, azok mind a közönségéi. S hogy ennyi vallásbeli ifjú akadály, botránkozás, zavar vagy akárminémű vallásos súrlódás nélkül együtt tanulhasson, az megint egy igen egyszerű mód által történik Amerikában.

A konstitúció szerint, a vallás dolga minden polgárnak a maga kerületéhez s házi dolgaihoz tartozván, azon vallásra, melyet hiszen, gyermekét megtanítani a szülők s illető papjaik dolga és baja. Az iskolák s kollégyomokban csak azon tudományok taníttatnak, melyek minden embert egyaránt illetnek; a vallásos felekezetek elvei pedig, mint tudomány seholt nem. A vallásról a biblia-história olvasása alatt csak azon általános elvek adatnak elé, melyek minden keresztyénnel egyaránt közösök. Valamely vallás elveire különösen a szülők vagy az evégre fennálló úgynevezett vasárnapi iskolákban az illető vallások papjai tanítják a gyermekeket. S ezen mód által történik Amerikában, hogy ugyanazon egy iskolának tanítói s tanítványai mind különbféle vallásúak lehetnek anélkül, hogy soha ez kérdésbe is jönne.

Hogy valamely vallásbéli felekezet elvei mint dogmák tudományosan taníttathassanak, arra minden felekezet teológiai szemináriumot alapít a tagok önkéntes adakozásából. Ezekben az azon vallás papjaivá lenni szándékozó ifjak tanulják különösen a teológiát. Ilynemű szemináriumok: a kálvinistáké Connecticutban; presbiteriánusoké Auburn; unitáriusoké Cambridge; episzkopálisoké New York; baptistáké Hamilton; katolikusoké Baltimore; lutheránusoké Hartwich; methodistáké Madisonban, s tovább folytatva.

*

Cambridge-ből visszatérve, a massachusettsi státus vicegubernátora, Winthrop úrhoz mentünk ebédre. A vendégek a státus és város némely tisztviselőjiből s az itt utazó nehány idegenekből állottak. Az öreg Winthrop úr nagy örömmel fogadott, s lelkesedéssel említette, hogy hazánkfiát, gróf Benyovszky Móricot jól ismerte, s vele barátságban élt, míg ő Amerikában mulatott. Kedves volt ugyan nekünk hazánkfiát ily magasztalva hallani említtetni, de egyszersmind pirulnunk kellett magunkban, hogy Benyovszky életéből ezen epizódát idegen országban kelle megtanulnunk, s azután könyvekből keresni utána, hogy Benyovszky 1783-ban Franciaországból Amerikába jött által, s Baltimore-ban telepedett meg, hol az odavaló kereskedőkkel egyezésre lépett, hogyha Madagaszkár visszafoglalásában segítendik, bizonyos kereskedői elsőséggel fognak bírni a szigeten. Ezen egyezésök következéséül a baltimore-i kereskedők az Intrepid nevű fregattot felkészítették, mellyel Benyovszky 1785-ben általment Madagaszkárba, hol 1786-ban a franciák ellen oltalmazva magát sáncai közt agyonlövetett.

*

Winthrop úr egészen angol mód s fogások szerint, oly válogatott nemű, oly pompás fényűzéssel rendelt asztalt tart, mint akármely európai arisztokrata. A bostoni gazdag polgárok házokban és asztaloknál oly lábon élnek, mint az angol és francia előkelőbbek. S azok, kik azt hiszik, hogy a vagyonosodás által szerzett és szerezhető élet kényelmei a republikánus elveknek alá ásnak, s elébb-később az arisztokrácia fénye vált ott szerepet, azok igenis attól félhetnek, hogy az élet minden kényelmei közt élő ily nép, mely angol és kínai szőnyegeket tapod, szobáit a művészség remekei ékesítik, s asztalán Francia- és Spanyolország, Porto és a szigetek válogatott borai pezsegnek, nem soká fogja függetlenségét fenntartani. Igenis akkor lehetne félteni e népet, ha ezen gazdagság a feudalizmus s az elnyomott jobbágy verejtéke, vagy monopóliumok s a törvény megkülönböztetésénél fogva örökség szerint járó, mást kirekesztő jussok gyümölcsei lennének. De Amerikában e gazdagság s vagyonosodás a szabadság leányának, a szorgalom és igyekezetnek igaz keresménye, s csak a személyes szorgalom s igyekezet arisztokráciája fogja megint fenntartani a kereső maradéknak. Az amerikai ennyi kényelmek közt is költségeiben igen előrevigyázó, mert jól tudja, hogy a keresménye forrása csupán személyes igyekezetétől függ; tudja, hogy a szerencse javaira s a törvény kirekesztő kedvezéseire nem számlálhat. S azon büszke öntudat, hogy minden vagyonát s ily kényelmesen élhetését csak önerejének köszönheti, kettőzteti éldelmeit.

Az európaiak s nevezetesen az angolok igen szeretik azt jövendölgetni, hogy akármely tisztáknak is láttassanak még most Amerikában a demokráciai elvek, s minden kigondolható óvások meglegyenek is törvényeikben, hogy a polgári egyformaság fenntartassék, s a módok elrekesztessenek egyes személyek meghatalmasodására, mégis idővel a vagyonosodottak szaporodásával az arisztokrácia fog ott is felkerülni, s Görögország és Róma sorsa kerül reájok. Bármely előreláthatatlanok is legyenek a jövendő szövevényei s a történetek változó folyama, de most legalább úgy állnak még az amerikai viszonyok, hogy akármelyik nagynevű, gazdagságú s érdemű ember állana is fel több polgártársai közt magának személyes elsőséget kívánni akarni vagy hatalmaskodásának akármely jelét is adni: az bizonyosan nagy megvettetés s gyaláztatásnak tenné ki magát. (Levasseur v. I. és Cooper: Notions of the Americans. Philadelphia, 1830.)