XXIV

Praesidens Jackson - Bleker Olsten története - Praesidens kötelességei
a törvény szerint - Praesidens választási módja - Követek és szenátorok
választása - Kongresszus tagjai és törvényei

Másnap pontosan megjelentünk a szabott órán a praesidensi háznál. Ugyan a tegnapi cseléd bévezetett az elfogadó terembe. Két úr ült a szófán, kik hasonlólag a praesidensre várakoztak. Az elfogadó terem nem nagy, semmi cifraság benne; a padolat szőnyeggel vonva, székek, szófák s egy fali óra teszik a bútorozást, de ízléssel készítve s elrendelve minden. Vannak az életnek olyan jelenetei, midőn az ember valamit szívszakadva vár, minden érzelmét és gondolatját csak a várt tárgy foglalja el - s mégis habozó aggódás, a szívnek elfogódása s győzhetlen tusakodás közt remeg a várt pillanat eleibe! Ki életének ily helyzeteire figyelmezett, érteni fogja, mely érzelmek foglalatoskodtatták lelkemet e pillanatban. Oly embert vártam látni, kit tizenhárommillió szabad polgárnak szabados választása emelt maga felett első tisztviselőnek, kit nem születés, nem vagyon s a sors játéka, hanem önnön személyes érdemei emeltek e megtiszteltetésre.

Csakhamar megjelent Jackson úr is, egy magos szál, őszibe elegyedett nyájas öreg, közönséges fekete öltözetben, minden megkülönböztető jel nélkül. Amint belépett, eleibe mentünk, megmondtuk nevünk és nemzetünket, s hogy őtet látni igen óhajtottuk. Szívesen nyújtotta kezét mindnyájunknak, széket foglalt, maga körül leültetett, s a több ott lévő urakat is nevenként megismerkedtette. Mintegy fél órát mulattunk nála, azalatt hazánkról s utazásunkról kérdezőskedett. A beszéd osztán amerikai tárgyakra fordult; magasztaltuk az intézeteket, melyen örülni látszott, hogy hazája iránt ily kedvező vélekedéssel vagyunk. Egyszerű eléadással, nyájas magaviselete szinte felejtetni kezdették a beszéd folytában, hogy tizenhárommillió ember első tisztviselőjével beszélünk. Azalatt többen is érkeztek a terembe, kiket mind oly egyszerű szívességgel köszöntött, mintha polgári háznál fogadná el őket. Búcsúzásunkkor újra kezét nyújtotta, s meghívott, hogyha a Kongresszusra visszatérünk, többszer is látogassuk meg.

Soha nem felejtem el, mely boldognak éreztem magamot eljöttünkben, hogy e nevezetes embert láthattam s vele szólhattam. Az a kézszorítás büszkébbé tette érzelmem, mint a világnak akármely ragyogó kegyelme, s emlékezetem tárát oly kinccsel szaporította, melyre mindig kedves érzéssel gondolok vissza.

*

Kik hozzászoktunk azon gondolathoz, hogy az ország legfőbb tisztviselője mint ég választottja van felénkbe rendelve, kihez szent és félelem érzésével kell közelgetnünk; s kik hozzászoktunk ahhoz is, hogy ezen legfőbbnek sugáraiból teremtett több tisztviselőket is bizonyos fénynek és ragyogásnak kell körülvenni, hogy őt tiszteljék és rettegjék az alattvalók, bajosan foghatjuk meg az amerikai tisztviselők ezen egyszerűségét, s készek vagyunk tapasztalásunk után azt hinni, hogy ahol félsz nincs, ott engedelmesség sincs. De az amerikaiak megcáfolták százados tiszta tapasztalásainkat, s nálok minden lépten ellenkezőnek találjuk a hivatalokróli elveket. A következő karakterfestő történet, melyet Miss Wright (Voyage aux États-Unis, par Miss Wright. Traduit par M. Parisot, en 1822 [Utazás az Egyesült Államokban, írta Wright kisasszony, fordította M. Parisot, 1822-ben]) amerikai utazásában, s utána Levasseur mint hitelest beszélnek elé, némű megfogatot adhat az amerikai praesidens mint legfőbb tisztviselő magaviseletéről:

„Bleker Olsten dániai miniszter és követje udvarának az Egyesült Státusokban Jefferson praesidenssége alatt Washingtonba érkeztében megértvén, hogy a praesidenssel két órakor mindig lehet találkozni, sietett tiszteletét tenni az amerikai nemzet főjénél. Jefferson úr oly szíves és érdekes beszélgetésbe eredt vele, hogy egy egész óra múlt el, miután a miniszter úr észrevette látogatásának igen hosszúra nyúltát. Végre a beszélgetés kezdett lankadni, s a diplomata miniszter várta volna a jeladást az elmehetésre, valamint a praesidens is kívánta volna a látogatást már bevégezve látni. A miniszter mind csak várta a jeladást, de azt nem vehette észre. Általlátta végre, hogy már alkalmatlan, kívánt volna menni, de félt, hogy a decorum ellen nagy hibát követ el, ha jeladás nélkül távozik el, s aggodalma mindinkább nőtt. Eljött azonban az ebéd ideje, s még nagyobb zavarodásba jött a miniszter. Jefferson úrnak azon kérésére, hogy maradna meg csekély ebédjére, felkölt, valamely mentséget habozott elé, s azzal elment.

Ily zavarodásában siet a miniszter egy amerikai ismerőséhez, elbeszélni neki történetét, s a dolog magyarázgatásába ereszkedve ekként szól: »De ugyan miként jöhettem volna el, ha a praesidens nem kezdte a búcsúzást? Nincsenek-e ezen országnak etikettjei? A rang és hivatalnak semmi megkülönböztetéseit nem ismerik-e itt? Miként tartják fenn a hivatalbeliek tekintetét, hogy azáltal az igazgatásnak méltóságot szerezhessenek? Meglehet, talán valamely más formalitást tartanak. Magyarázza meg azokat! Tanítson meg azon szabályokra, melyekhez tartsam magam a praesidensseli viszonyaimban.«

Az amerikai tudtára adta Bleker Olstennak, hogy minden formalitást s etikettet hagyjon Európában, mivel azoknak itt semmi keletök nincs, s hogy az amerikai praesidens csak azon az egy elsőséggel bír polgártársaival viszonyaiban, hogy a látogatásokat nem köteles visszaadni, azon általlátható oknál fogva, hogy mindennek visszaadni a látogatást csoportos foglaltosságai miatt lehetetlen lenne.

Későbben Bleker Olsten Jeffersonnál ebédelvén nem mulatta el menteni magát minapi hosszas látogatása miatt, s miután okát megmagyarázta, azoni bámulását is kifejezte, mely igen különbözzék e szokás az európai udvarokéitól. »Tudom, úgymond, nem illik egy idegenhez azon nemzet szokásait bírálgatni, hol mulat, s arról is meg vagyok győződve, hogy a mostani praesidens túlteheti magát a formalitásokon; de ezen haza iránti részvétem mentségül szolgál, ha helybe nem hagyhatom a szokásoknak ezen szerfeletti egyszerűségét, mely illhetik ugyan egy Jeffersonnak, de bizonyosan káros lészen az utána következőnek. Vannak oly szabályok, melyeknek alája kell vetnünk magunkat, mivel azok minden időt s minden embert köteleznek. Higgyen nekem a praesidens úr, vagy higgyen inkább a századok tapasztalásainak, melyekre hivatkozva bizonyosnak állíthatom, hogy az etikett szabályait nem lehet büntetlenül elmellőzni; és az igazgatás állandósága fenntartására szükséges a tisztviselőknek bizonyos fénnyel és pompával körülvétetve lenni, hogy a sokaság engedelmességre hajtása hatalmokban legyen.«

»Nem állíthatom - felelt Jefferson úr -, hogy a miniszter úr megjegyzései igazak ne lennének a királyokra s udvaraikra nézve. De én, én nem vagyok király. Engedjen egy anekdotát elbeszélnem, mely megmagyarázandja a különbséget: ismeri hihetőleg a neápolisi király nagy hajlandóságát a vadászat iránt. Egy szép napon, midőn éppen vadászni készült, a király kéntelen volt nagy levert tartani. A bémutatások számosabbak voltak, mint a király gondolta, s félt, hogy hosszason tartása miatt elmarad a vadászatról. Végre elvesztette türelmét, s a híres Caracciolóhoz fordulván - ki akkor külügyek minisztere volt -, panaszolta, mely igen megunta ezen unalmas ceremóniát! Felséged elfelejti, mond Caracciolo egész mély tisztelettel, hogy felséged maga is csupán csak ceremónia.«”

*

Az, ami európai embernek ily különösnek s megfoghatatlannak tetszik az ország tisztviselőjében, egy amerikainak igen természetesnek jön, s a tisztviselőt másként nem is képzelheti, mivel itt a nép maga igazgat, s a tisztviselők csak határozatai teljesítői. A konstitúció oly nyilván kiszabja minden tisztviselő hatáskörét, hogy bármely fényesnek látszó s sokat ígérő légyen is a praesidensi hivatal, az mégis sem neki, sem hozzátartozóinak sem vagyonszerzésre, sem hatalma nevelésére semmi kinézést nem nyújthat. Az Egyesület törvénye, mely mind a 24 státust egyaránt kötelezi, a második cikkelyben rövideden ekként szabja ki a praesidens minden hatáskörét és hatalmát:

1. A végrehajtó hatalom egy praesidensre bízatik, ki szabad szózatok többsége által választatva, ezen hivatalt négy esztendeig folytatja.

2. A praesidensi hivatalra csak oly polgár választathatik, ki az Egyesült Státusokban született, 35. esztendejét már elérte, s legalább tizennégyet az Egyesületben lakott.

3. Azon esetben, ha a praesidens hivatalától elmozdíttatik, meghal, lemond, vagy nem képes kötelességét betölteni, a hivatal a vice-praesidensre bízatik. Vagy ha erre nézve is a fennebbi akadályok fordulnának elé, a Kongresszus törvénynél fogva állítja meg, melyik tisztviselőre bízassék a hivatal az akadályok elhárulásáig vagy az új választás elkövetkezéséig.

4. A praesidens hivatala folytatásáért esztendőnként megállított fizetést von, mely a négy esztendők alatt nem neveltethetik s nem kevesbíttethetik. Ezen idő alatt a praesidens semmi más fizetést nem vehet az Egyesület pénztárából.

5. Mielőtt hivatalába lépne, a következő hitet teszi le: „Esküszöm, hogy az Egyesült Státusok praesidensi hivatalát híven folytatom, s egész igyekezetemet a törvények megtartására s oltalmára fordítom.”

6. A praesidens fővezére a szárazi és tengeri katonaságnak s nemzeti őrségnek, midőn az Egyesület szolgálatjára felszólíttatnak. Az Egyesület elleni vétkekért megítéltek büntetését szelidítheti, s el is engedheti; kivévén a követek háza által bévádoltak büntetését.

7. Hatalom adatik, hogy a szenátussal egyetértve s annak helybenhagyásával külső hatalmakkal egyezésekre lépjék, de ebben a szenátus kétharmad részének meg kell egyezni. Hasonlólag a szenátus helybenhagyásával követeket, konzulokat nevezhet s küldhet; a főítélőszék s más hivatalokra, melyeket a konstitúció rábízott, személyeket nevezhet ki. Hatalmában áll a szenátus távolléte alatt is az ürült hivatalokra kinevezéseket tenni, de ezen kinevezések a szenátus egybegyűlésével megszűnnek.

8. Időről időre tudósítja a Kongresszust az Egyesület állapotjáról, s elhatározás végett javítóeszközöket ajánl. Rendkívüli esetekben egybehívatja a képviselők házait. Ő fogadja el az idegen hatalmak követeit, konzulait. Vigyáz, hogy a törvények hívségesen teljesíttessenek.

9. Minden törvényjavallat, mely a követek és szenátorok házai által elfogadtatott, mielőtt törvénnyé válna, a praesidens eleibe terjesztetik, ki ha azt helybenhagyja, aláírja és kihirdetteti. Ha ellenvetései vannak a javallat iránt, azokat általküldi azon háznak, melyben az ez iránti első indítvány tétetett, ott újra felvétetvén a tárgy, ha kétharmad rész másodszor is mindenik háznál helybenhagyja, a javallat azonnal törvénnyé vált, s kihirdettetik. Ha valamely javallatot tíz nap alatt vissza nem küld a praesidens, törvénnyé válik, mintha azt helybenhagyta s aláírta volna.

10. A praesidens hivatalából letétethetik, ha árulás, közpénztár pazérlása vagy más hivatalával visszaélés vétkével vádoltatása után törvény útján megítéltetik. (Constitution of the United States [Az Egyesült Államok alkotmánya]. Philadelphia, 1830.)

*

E nehány cikkelyben van kifejezve a praesidens egész hatásköre s minden attribútumai. Az amerikai konstitúció alapítóinak négy szerencsés gondolatjok volt, melyek által konstitúciójok minden veszedelmezése ostromait elzárták. E négy tárgyra Európa bukásai által lettek figyelmesekké, s míg ezek törvényeikbe be nem csúsznak, addig nem félhetnek a veszedelmezéstől. Az első szerencsés gondolat volt a státusvallás, második az állandó katonaság, harmadik az örökös hivatalok eltörlései és a negyedik, legszerencsésebb, hogy a törvényhozó, ítélő és végrehajtó hatalmakat teljesleg elválasztották egymástól. Senki hát két hatalomnál egyszerre nem szolgálhat, s ezáltal elejét vették, hogy sem egyes személy, sem a három hatalom közül egyik is, mindeniket magához nem ragadozhatja. A fennebbi törvények szerint a praesidens csupán a végrehajtó hatalom fője, s ott is a szenátus ellenőrsége alatt. A más kettőre semmi veszedelmeztető béfolyása nem lehet, mely megőrzi az Egyesületet, hogy a praesidens önkényes uralkodó nem lehet, hanem mindig a törvény betűértelme fog uralkodni.

Mivel minden polgár béfoly a praesidens választására, ez igen nevezetes tárgy szokott lenni Amerikában, s akkor majdnem az egész Egyesület mozgásba jön. Az egyes státusok törvényeiben elé van hozva, hogy mivel az egész Egyesület nem gyűlhet egybe a választásra, minden státus a negyedik esztendő végén december első vasárnapja előtt harmincnégy nappal annyi választót választ, ahány követet és szenátort küld a kongresszusba. Mind a huszonnégy státus most választ 288 választót. De senki nem választathatik választónak, ki valamely hivatalt visel. Ezeknek további lépéseikre a törvény a következőket határozza: (Amendments to the Constitution. Article XII, adopted 1804 [Módosítások az Alkotmányhoz. XII. cikkely, jóváhagyva 1804-ben].)

„A választók gyűljenek egybe illető státusaikban, s titkos sorsolás által szózatoljanak praesidens és vicepraesidensre, kik közül legalább egyik más státusbeli lakos legyen. Szózataikban különböztessék meg, melyiket választják praesidensnek, s melyiket vice-praesidensnek. Mindenikről külön hiteles kimutatást készítvén, jegyeztessék fel mindenik neve után a szózatok mennyisége, és az bépecsételve küldettessék a szenátorok háza elölülőjének. Ezen kimutatásokat az elölülő a szenátorok és követek háza közgyűlésökben felbontja, s a szózatok megszámláltatnak. Amely személy praesidensségre legtöbb szózatot kapott, az lészen a praesidens - úgy értvén a szóratok többségét, hogy minden választót együttvéve tegye a többséget. Ugyanez értetik a vice-praesidensre is. Ha senki nem kapott volna ily számú szózatok többségét, akkor a három legtöbb szózattal bírók közül a követek háza titkos sorsolás által választja meg a praesidenst. De ezen választás alkalmával mindenik státus csak egy szózattal bír.”

Az eddigi választásokkor csak 1800-ban és 1825-ben került a követek házára a választás, a több esztendőkben valamelyiknek mindig többsége volt. Midőn 1800-ban legelébb a követek házára esett a választás, öt egész nap harminchatszor sorsoltak, míg végre Jeffersonra esett a többség. A konstitúció szerint csak négy esztendő a praesidens hivatali ideje, még egyszer megválasztathatik, de többszer nem. Az egyesületi törvény megállítása után a következő praesidensek voltak:

*

A végrehajtó hatalom a praesidensre bízatott ugyan a konstitúció szerint, de arról is gondoskodott a nép, hogyha valamikor megtévedésből nem alkalmatos vagy hivatalával visszaélni kívánó ember választatnék - az ily ember veszedelmes béfolyásának megint a nép által választott Kongresszus ellensúlyban álljon.

A Kongresszus a követek és szenátorok házaiból áll. Minden státus két szenátort (most 48) és minden 40.000 lélek után egy követet (most 240) választ. A szenátorok hat, a követek két esztendőre választatnak, és semmi más hivatalt nem viselhetnek. A kongresszus minden esztendőben december első hétfőjén egybegyűl. Az első ülésben titkos sorsolással mindenik ház szónokot (speaker) választ. Üléseiket nyilvántartják, s az eléfordult tárgyakot s az azok feletti vitatásokat nyomtatásban közlik a néppel. A kongresszus tárgyai azok, melyeket az egyes státusok magoknak fenn nem hagytak, vagyis amik az Egyesületet egészben illetik, úgymint:

Első cikkely

1. Adók, vám, taxa, rovatalok elhatározása s felszedettetése. (1818 ólta a személyes adó megszűnt, s senki az Egyesület pénztárába egyenes adót nem fizet.) A státus adósságai lefizetése. Az egész Egyesület oltalmáról s előmeneteléről gondoskodás.

2. Ha szükséges lenne, pénzkölcsönzés az Egyesület hitelére.

3. A kereskedésnek idegen nemzetek, indus tribusok s a különböző státusokkal rendben tartása.

4. Pénzverés s annak értéke meghatározása.

5. Posták rendezése, utak készíttetése.

6. A tudományok s hasznos mesterségek pártfogása tekintetéből az írók és feltalálóknak bizonyos esztendőkre kirekesztő juss adhatás.

7. A főítélőszék mellé alsóbbak rendelése. Tengeri tolvajság s a tengeren a nemzetek jussai megsértésének büntetése iránt hozandó törvények.

8. Háborúindítás, s foglalt helyek és vizek iránti szabályok.

9. Katonaság állítása s fenntartása. De az erre megkívántató költség iránt csak két esztendőre hozhat törvényt.

10. Hajók építése s fenntartások.

11. A szárazi és tengeri katonaság igazgatása s elrendelésére szabályok hozatala.

12. A nemzeti őrség elrendelése, fegyverei, fenyítéke s felszólítás azon résznek, mely az Egyesület szolgálatjára szükséges lenne. De a tisztek tétele s a katonaságnak a szabályok szerinti gyakorlása az illető státusoknak hagyatik.

13. Minden jovallatnak, mely a nép adóját, vámot, rovatalt illet, a követek házában kell kezdődni, de a szenátus is béfolyhat erre módosítások ajánlásával.

14. Oly törvények hozatala, melyek a fennebbi tárgyak teljesedésbe vételére intéztetnek.

Második cikkely

1. A bé- és kiköltözés a státusokban minden ember szabadságában marad.

2. Se vám, se semmi taxa soha ne rovattassék az Egyesületből kiviendő akárminémű portékára. Semmi kereskedési elsőség senkinek és semmi helynek ne adattassék.

3. Csak a törvényben meghatározott végekre tétethetik költség a közpénztárból. Esztendőnként minden jövedelem s kiadásokról pontos számadás vitessék, s az mindenek tudtára közönségessé tétessék.

4. Az Egyesült Státusokba soha senkinek nemesi titulus nem adathatik. Ki valamely hivatalban van, vagy akármely jövedelemmel él az Egyesület pénztárából, a Kongresszus helybenhagyása nélkül semmi ajándékot, hivatalt, titulust, sem király, sem fejedelem, sem semminémű külső hatalom és státustól el nem fogadhat.

5. A különböző státusok polgárai minden státusokban egyenlők a jussokban.

6. Az Egyesület garantírozza az egyes státusokban a respublikai igazgatás formáját és fenntartását.

Harmadik cikkely

1. A Kongresszus nem hozhat törvényt aziránt, hogy akármely vallás státusvallás legyen, sem a különböző vallások szabad gyakorlását meg nem tilthatja. Oly törvényt sem hozhat, mely a sajtószabadság megszorítását tárgyazná. Valamint az is a nép szabadságában marad, hogy csendességet nem háborító gyűléseket tetszése szerint tarthasson, s az igazgatáshoz sérelme megorvoslása végett kérelmet adhasson bé.

2. A jól rendelt nemzeti katonaság szükséges lévén a státus bátorságára, a nép szabadságában marad fegyvert tartani és hordozni.

3. Béke idején katona senkihez nem szállíttathatik a tulajdonos megegyezése nélkül, s háború idején is csak a törvényekben kiszabott módon.

4. A népnek azon jussa, hogy mindenkinek személye, háza, vagyona, írásai önkényes megmotozás s letartóztatástól bátorságba legyen, meg nem sértethetik, és ez ellen semmi rendelés ki nem adattathatik, hanem ha a vádló előre esküvést teszen le vádja igazsága mellett, és a feladás bizonyosnak látszik.

5. Minden státus a maga körében megtartja függetlenségét, szabadságát, főuradalmát, s mindazon hatalmakot, törvényhatóságot, jussokot, melyeket Egyesülete ezen törvényeinél fogva által nem bízott a Kongresszusra.

6. A konstitúcióban elé nem számlált jussait a nép magának tartotta.

Negyedik cikkely

1. Ki akármely hivatalba lépik, köteles előre hitet letenni, hogy mindenekben a konstitúcióhoz tartja magát. (A személyhez kötő esküvés eltöröltetett, s senki nem az elöljáróság tagjainak, hanem csak a konstitúció iránt esküszik hívséget.) De senkinek vallása soha kérdés alá nem hozattathatik mint valamely hivatalra megkívánható tulajdonság.

2. Ha a Kongresszus házainak kétharmad része, vagy az egyes státusok törvényhozóságainak kétharmad része akármikor is szükségesnek találandja, hogy e jelen konstitúcióban módosítások tétessenek, nemzeti gyűlés hirdettetik a megkívántató módosítások jovallata megvizsgálása s elkészítésére, s ha ezen nemzeti gyűlésnek háromnegyed része, vagy ha a Kongresszus úgy határozza, az egyes státusok törvényhozóságainak háromnegyed része a jovallott módosításokat elfogadja, azok törvénnyé válván, ezen konstitúciónak részét teszik. (The Articles of Confederation and the Constitution of the United States [A szövetségi alapszabályok és az Egyesült Államok Alkotmánya]. Philadelphia, 1830.)

*

A Kongresszus december első hétfőjére minden esztendőben múlhatlanul egybegyűl, és erre semmi meghívások előre nem bocsáttatnak. Az első ülésben a praesidens felolvassa tudósítását az ország azon esztendei igazgatása folyamatjáról, s jovallatokat ajánl értekezés végett. Azután a státus-, kincstár-, hadi és tengeri titoknokok részletesen eléadják departamentumaik állapotját s azon esztendei jövedelmet és költségek számadását, melyek megvizsgálására biztosságok neveztetnek ki. Mindezen tudósítások nyomtatásban közöltetnek a nemzettel. Miután a praesidens tudósítása megvizsgáltatott, következnek az egyes indítványok. Minden tag végig kihallgattatik, s bármely hosszas legyen beszéde, félbe nem szakasztathatik. Emiatt a tárgyak elhatározása igen lassan megyen. A követek házának fele, a szenátorokénak harmadrésze minden esztendőn kilépik, s helyettek jövendőre újak választatnak. A tagok a kongresszus alatt napjára hét dollárt vonnak, melyből szállások és élelmökre gondoskodnak.

Az amerikai kongresszus feltetszőleg különbözik az európaiaktól abban, hogy ennek semminemű tisztviselő tagja nem lehet. A törvény első alapítói előtt igen elevenen állott az angliai parlamentum példája, hol bizonyos időszakokban csak képzeletben van a népnél a törvényhozás, valóságban pedig az igazgatás tisztviselői kényök szerint ejtik minoritásba a kevés független tag vélekedését az igazgatás tetszése szerinti törvényeket hozni. De a hivatalbeliek jelen nem léte itt könnyebben is elkerülhető, mint Európában, mert ezeknek nincsen chartájok, diplomáik, régi privilégiumaik, melyeknek magyarázgatását csak az igazgatás folyamatjában belévásott tisztviselők tudhatnák. Nekik minden diplomájok a természet törvénye, s annak magyarázására - csak józan ész kell.