1831. JANUÁR 1. Az újesztendei köszöntés nem ment ki egészen módiból Párizsban. Mivel nekem más elöljáróm nem volt, csak az ausztriai követhez mentem újesztendei gratulációm megtenni. Egy órakor minden hivatalok elöljárói, chamberek követségei és a fõbb katonatisztek a királyhoz mentek köszönteni, 4 órakor a diplomáciai kar ment. A különbözõ nemzetû követek különbözõ equipageit végignéztük a Palais-Royal udvarán. Végignéztem osztán, míg a követek rendre felültek szekereikben. Mindenik a maga nemzete köntösében, gálában volt öltözve. Legelöl jött le gróf Apponyi, az ausztriai követ magyar köntösben és magyar huszár a bakon. Utána Anglia, Muszkaország és így tovább. Az equipagek, cifra cselédség és különbözõ nemzetek gálaköntöse nagy kontraszt-látást csinált.

JANUÁR 2. Musée des Statues Animéles-ban voltunk, a Boulevardon. A görög történetekbõl van véve három szcéna: 1. Kanaris testvérével a földmappát nézi. 2. a görög patriárka fõvétele Konstantinápolyban. 3. midõn az egyiptomi basának egy francia tiszt által tudtára adatik, hogy Moréát el kell hagynia. A személyek életnagyságban viaszból, nemzeti köntösökben állanak. A groupe egy masina által felhúzódik, s minden kép, szem, kéz, láb mozog, mint a szcéna kívánja. A pátriárka fõvétele legszebb, s a mesterség ezen nemben annyira vivõdött, hogy egész valóságában lehet a szcénát képzelni.

JANUÁR 3-ÁN. Az egész Európában híres párizsi Observatoire-hoz, a Palais de Luxem­bourgon mentünk által. Ezen pompás palota most a Pairek Kamarája gyûlése helyéül szolgál. Francia ízlésû, pompás és nagy kertje mindig nyitva áll. Itt is pazérolva állanak a legszebb szobrok. Számos vízparthiek, oldalról plantaiskolák. A kert végében van a pompás Observatoire egészen faragott kövekbõl. Hat szála van a különbözõ asztronómiai eszközök és asztronómiai tapasztalásoknak szentelve. Itt van vonva a párizsi meridienális. Az asztronómiai eszközök kerekeken járnak, s kivonják a terrasse-ra, midõn observatiókot akarnak velek tenni. A föld alatti mély üregbe, mely 360 grádics mélységû, a refrigeratio és congelatio különbözõ nemeirõl tesznek megjegyzéseket. Az observatóriumban van a Bureau des Longitudes [Matematikai és Csillagászati Társaság] is. Az épület fedele egészen lapos, s nagy faragott kövekbõl áll. Innen a legszebb kinézés van Párizsra.

Közel az Observatóriumhoz van a talált gyermekek háza. Ide teszik bé a szerelem gyermekeit, akinek tetszik. Ide hozzák bé az ide közel lévõ szülõházból is a gyermekeket, mihelyt születnek. Néhány szálát jártunk végig. Mindenik tele volt bölcsõvel s apró gyermekekkel. Apácák teszik a szolgálatot. Innen kiadják falura a gyermekeket szoptatni. Ezerekre menyen száma esztendõnként az ide bétett gyermekeknek. Akárki béadhatja ide a megszültet a kapunál lévõ portásné házába, hol mindjárt bölcsõbe teszik, s szoptatni adják. Az odavivõnek nevét sohasem kérdezik, ha nem akarja mondani. De akármely nagy legyen is itt a theóriai utánlátás és gondosság, mégis a bevitt gyermekbõl felénél több elhal esztendõnkint, sõt középszerû kalkulus szerint százból nyolcvan elhal. Az anyai gondosságot semmi fizetett gondosság nem pótolhatja ki. Közel ehhez van az apácák klastroma, s nekik szüntelen dajkákkal és apró gyermekekkel kell bajlódni.

JANUÁR 4-ÉN. Az Ile de Cité nevezetû részében a városnak, mely egy sziget a Szajna közepén, vagy az úgynevezett Palais de Justice, hol az alsótól fogva fel a felsõig, mindenféle tribunálok tanácshelye vagyon. Ez egy roppant régi épület, melynek több szárnyai vannak, s benne sok nagy szálák. Itt laktak a római praefectusok, midõn Galliát még Róma bírta. Itt laktak az elsõbb dinasztiából való francia királyok is. Most egészen el van foglalva különbözõ hivatalokkal, archívumokkal, bürókkal és bibliothékákkal. Az egyik részben a foglyok vannak. Annak egyik tornyában volt fogva Maria Antoinette is. Itt van a fõ políciai hivatal is. (Zimányi, Silváni magyar mouchard. Bacsányi.)

Midõn ezen méltóságos épületbe egy igen pompás grádicson felmentem, egy igen pompás szálába érkeztem, mely az úgynevezett Pas perdus, hasonló a legszélesebb s leghosszabb templomhoz. Temérdek ember tolongott benne, s az ide nyíló ajtókból jöttek ki s mentek bé. De leginkább magára vonta figyelmem a prókátorok öltözete. Franciaországban prókátorok és bíráknak, midõn hivatalban vannak, egészen különös öltözetjek van. Fekete matériából, kinyílt, lobogó ujjal, földig érõ bõ köntösök van, fejér nyakravaló és mejre szélesen leeresztve, fekete magos sapka, a prókátoroknak paszománt nélkül, a bíráké az alsóbb fórumnál ezüst egyes paszománttal, a Cour royal bíráié egyes arany, a Cour de Cassation bíráié kettõs arany paszománttal. A tribunálok minden embernek nyitva vannak, s akárki szabadon bémehet, az allegatiókot s ítéletet szabadon hallhatja, s a törvény is azt kívánja, hogy itten minden fórum publice tartsa a maga ítéleteit. Ugyanazon egy tribunál több sectiókra van felosztva, p[éldának] o[káért] a primae instantiae fórumnak 7 sectiója van, s mind a hét egyszerre különbözõ szálákban tartja ítéleteit. A szálában a bírák a hátulsó részben, fél circulusban ülnek a publikum felé fordulva, mind feltett süveggel. Közbül a praeses, kétfelõl a bírák, mellettek az actuariusok (greffier). Külön székekbe, szembe a bírákkal ülnek a prókátorok feltett süveggel, mellettek a perlekedõ felek. Ha tetszik a perlekedõ feleknek, magok allégálhatnak, aki nem akar, prókátora allégál helyette fennszóval. Erre azonnal felel a más fél. Az egybe felelkezés egymás után menyen, míg mindenik bévégzi. A bírák hallgatnak az egész egybefelelkezés alatt. A prókátorok néha a legszebb beszédeket mondják extemporé, melyet a greffier stenographicé rápiál. Midõn törvényt olvas fel a prókátor, süvegét leveszi, egyébkor nem. Bévégzõdvén az allegátiók, a bírák vagy ott székekbe lassú hangon megegyeznek az ítéleten, vagy a szomszéd szálába mennek tanácskozni. Az ítéletet azonnal kimondják, s harmadnapig apellálhat a vesztett fél, vagy a Cour royalhoz, vagy a Cassatióhoz, ha a formalitás ellen van sérelme, s osztán ott a per meghal. A Cour royalban hasonlólag megy a per; itt is, akinek tetszik, végighallgathat mindent, s evégre a publikumnak a prókátorokon hátul különös ülése van. - Azon tárgyak, melyek criminálék, egy különös fórum által ítéltetnek meg Franciaország[ban], s az a Jury Forum vagy Esküdtek Fóruma. Ennek igen nevezetes az orgánizációja és hatalma. Az esküdtek minden esztendõn a minden hivatal nélkül való polgárok közül választatnak 36-an, minden ítéleten 12 van jelen, s minden per folyására más 12 áll elé, s így változnak az egész per folyta alatt. Midõn valaki criminális kereset miatt ezen ítélõszék eleibe idéztetik, személyesen kell megjelennie. Ha már el van fogva - mely csak akkor történik meg, ha in facto delicti [tetten érték] találtatott - egy különös padba ül, és mellette két katona. A Szála hátulsó részében ül a Cour d’Assise praesese és mellette két bírák, azok mellett egyfelõl a Procureur du Roi (Fiscalis Prókátor), ki egyszersmind a vádoló, szembe vele az actuarius, oldal félt ülnek a 12 esküdtek, szembe velek leültetik a bévádoltat s melléje prókátorát; azon hátul ülnek a bizonyságok és a szála hátulsó felében a publikum. Legelébb is a juryk megesküsznek, hogy igazán fognak ítélni; akkor a Procureur du Roi elmondja a vádlópontokat, arra legelébb megkérdezik a bévádoltatottat, ki elmondja a maga mentségét, azután rendre jõnek az ellene való bizonyságok, s azok rendre kikérdeztetnek, s ha szükség, a bévádolttal helybe konfrontáltatnak, végre jõnek a bévádolt mellett való bizonyságok, ha vannak. A vallatás alatt a praeses teszi a kérdéseket a környülállás szerént, de az esküdteknek is, ha tetszik, tehetnek kérdést. Végzõdvén a vallatás, a bévádolt vagy prókátora helybe elmondja a mentséget. Azután a Procureur du Roi reassumálja a dolgot az esküdteknek, ezek mindent meghallgatván, bémennek egy külön szobába, s ott határozzák meg az ítéletet. Az õk ítéletek különös, mert õk csak igent vagy nemet mondanak, ha bûnös: igent, ha nem bûnös: nemet. Ha igent mondanak, a praeses felolvassa az ezen bûnrõl való törvényt, s az ítéletet; ha nemet mondtak, a bûnös azonnal végképpen absolválva van. A jüryk hatalma igen nevezetes és nagy; mert a jüryk ítélete soha nem appellatio, sem változás alá nem jöhet semmi fórum által, és ez végsõ elhatározó ítélet. Arra, hogy valaki halálra ítéltessék, a 12 esküdtbõl 9 votum kívántatik. A halálos ítéletet szelídítheti a király, de más senki sem. Ha egyforma a votum, absolválva van a bévádolt. - Midõn a Jüryknél elébb jelen voltam, három nevezetes per folyt. Julien Amandé nevû ifjú a National Gárdáknak fegyveres kézzel való megtámadásáért perbe idéztetett. A jüryk igent mondtak; a törvény felolvastatott, s esztendei fogság és 500 frank büntetésrõl szólott. Az ifjú azonnal condamnálva volt, mert a jüryk ítélete helyben exequáltatik, s Julient a katonák körülvették a fogházba vinni. Szülei, testvérei, barátjai ott várták dobogó szívvel a jüryk ítéletét, s midõn az igen szót kimondták a jüryk, azok könnybe borultak, zokogva nyújtotta kezét nekik az ifjú a barrièren keresztül, s a katonák körülvették. Ugyanekkor Bordou nevû a montrouge-i hivatal archívuma felgyújtása gyanújáért pereltetett. A factum nem jött ki. A jüryk nemet mondtak, s Bordou egyszerre kirohant a barrièrek közül, s az örömtõl zokogó felesége nyakába borult. Nemet mondtak Ginquet nevûnek is az immorális könyvek terjesztése vádjáért. A psychológus és törvénytudó itt a legérzékenyebb és legtudományosabb szcénákat látja. - Minekelõtte valamely tárgy ezen törvényszékek eleibe vitetnék, már minden dokumentumoknak készen kell lenni. A dolgok elébb a Juge de Paix elõtt folynak, s ott minden initiatívumok elkészülnek. A francia civilis perekben kevés az acta, mely onnan van, hogy a törvény szerént a bíró sem a jószág természetére, sem eredetére soha sem tekint, a successiv regulázására nézve, hanem mindég az elsõ kézben való természeténél fogva veszi, s annál fogva az abalienatiók, zálogok, vásárok különbözõ nemeinek helye nem lévén, a per substrátuma sohasem lehet régi, hogy abba sok acta kelljen. Az osztály fõ szerint menyen, mindenik gyermek egyaránt osztozik. A contractust betû szerént magyarázzák. A tulajdonos, maga vagyonának felét ajándékozhatja el életében vagy testálhatja el, ha csak egy gyermeke van; harmadát, ha két gyermeke van; negyedét, ha három vagy több gyermekei vannak. Abban az esetben, ha a tulajdonosnak gyermekei nincsenek, de atyja és anyja lineáján maradéki vannak, felérõl disponálhat vagyonának, ha pedig csak egyik lineában vannak maradéki, akkor háromnegyed részébõl. Ha se gyermeke, se ascendensei, se descendensei nincsenek atyja és anyja lineáján, minden jovairól disponálhat.

JANUÁR 5-ÉN. A Palais-Royal egyik galériájában vannak a kínai árnyékok (ombres chinoises). A kis theátrumon külömbféle kínai s más öltözetû figurák taszítódnak bé masinák által, különbözõ öltözetekben. A kulisszák megett asszonyok és férfiak beszélnek a figurák képében. Néha egész tréfás történetet adnak elé ezen figurák. A változások masinával nagy pontossággal mennek. Egy estve száz nevetséges figura is, vagy fabáb, megjelenik. A gyermekek egész mulatságokot találják benne. A változások közt leányok klavíroznak. A Palais-Royal egyik szegletpincéjében (mely nálunk bujbé) van a híres Vakok Kávéháza (Café des Aveugles). Hat vak muzsikus tartja az orchestert minden estve. Különbféle patrióta nótákot énekelnek, mások deklamálnak verseket, hasbeszélések vannak, marionette-játékok. A pinceszála gyönyörû, és több rejtekjei vannak minden mulatságokra.

JANUÁR 6-ÁN. Egy Amoroso nevezetû spanyol óbester egy gymnastikai iskolát állított a Grenelle Barrièreken kívül. Midõn idejöttünk, éppen tanulóóra volt. Vagyon nyári és téli gyakorlóhely. A téli egy nagy, hosszú, nyílt szín. Itt tanulnak a gyermekek három órát minden nap, mindenféle gymnastikai gyakorlásokot. Elébb az ugrás és voltigírozás minden nemeit tanulják; azután külömbféle fa- és kötéllajtorjákon való mászásokot, egyenesen lefüggõ köteleken és rudakon felmászni, balancírozásokot, fenn a levegõben mozgó rudakon ülve és állva; lóra felszökés és leszökések; rudakon csupán a karnál fogva végigmenés, felülrõl leereszkedések, egyszóval a legszebb s legnevezetesebb testi gyakorlások. A szín féllábnyira apró poronddal meg van hordva, hogyha leesnék, se üsse meg magát, a rudak, lajtorják és kötelek egész a szarvazatig felmennek, minden nemére a gyakorlásnak külön professzor van. A gyermek hajdonfõn, papucs és pantalonban öltözve, derekok szíjjal szorítva van. A künn való gyakorlás elvégzõdvén, egy nagy szálába mentünk, hol a gyermekek rendbe állottak, elébb patrióta énekek voltak, melyben Amoroso maga kántoroskodott. Azután különbözõ helybevaló marsok, kézzel való gyakorlások és fordulások voltak. A gyermekek mind vígok s a bámulásig mentek a gyakorlásban. Az óbester úr maga vezetett s magyarázott nekünk mindent igen szívesen. Ily gymnastikai iskolák már több helyt is kezdnek lenni, s ez a nevelés egyik ágához tartozik. Voltunk még egy angol nevelõházban is a Rue St. Lazare-ban, hol a lecke után ily gyakorlásokot csináltak a gyermekek.

JANUÁR 7-ÉN. A Hôtel de Ville bibliotékáját jártam meg. Itt is, mint a Bibliothèque du Roiban, vannak a könyvek elosztásai. Olvasók a ház közepén végig. Megjártam a Départe­ment Archívumot is; egy ott való francia úr igen szívesen megmutatta az archívumi rendet.

JANUÁR 8-ÁN. Könyvárusok a Quai-n és a Sorbonne könyvárosa.

JANUÁR 9-ÉN. Párizsban több magyarok vannak megtelepedve. Puskás Pál váci fi, még 1814-ben megtelepedett itt, megházasodott és a Pont Neuf végében kávéházat állított. Nála van többnyire az ittvaló magyarok egybejövetele. Puskás hajdan magyar huszár volt. 1809-ben általjött a franciákhoz, s szolgált Napoleon elmeneteléig mint katona. Magyarul még igen jól beszél, nagyon örvendett, hogy bennem is megint egy magyarra talált Párizsban. Nála tanáltam Antal urat, magyarországi fit, volt nevelõt, ki most jött vissza angliai útjából. Ezektõl sok Párizsban lakó magyaroknak a nyomába akadtam. Szegény Puskás Pál! Ámbár õ jól bírja magát, felesége és fijában örömét találja, de mégis kimondhatatlan vágyása van; bár még egyszer látni hazáját és atyafiait. De azt õ elzárta magától azon mód által, mellyel az ausztriai ármádától megvált. Õ ugyan hazánkban nem kapott volt nevelést, mégis a világban forgása s párizsi lakása által oly tactust kapott, hogy a politikai dolgokról nyomósabban reflectál, mint nálunk sok tudós hivatalbeli.

JANUÁR 10-ÉN. Fejér József nevû szabó ezelõtt huszonnyolc esztendõkkel eljött Kolozs­várról, s Párizsba vette lakását. Most Leblancnak nevezi magát franciáson. Õ, ámbár rég idetelepedett, de az itt utazó magyarok iránt mindég különös figyelemmel volt, s azoknak sok készséggel szolgált mindenben, még magyarul most is tud keveset. Rue Coquillière No. 1. találtam fel õtet. Magaviseletében és beszédjében egészen csinos, hajlékony, könnyû párizsi francia lett. Mindenben a legnagyobb készséggel szolgál. Nemzeti gárdista õ is, mint Puskás. Nevét megfranciázta Leblanc, mint még több magyarok is itt, kikre rátaláltam, mint L’Hermite (Remetei), Lion (Oroszlány), Silvaine (Zimonyi) etc. Mivel õk már egészen franciákká lettek, neveket azon nemzetéhez hasonlóvá tették, melynek jovaival, törvényeivel s oltalma alatt élnek. A mü nemzetjeink nálunk is meg akarják tartani neveket, s ámbár törvényeink s hazánk jóvoltával élnek, itt is különös nemzetet akarnak formálni, s azáltal nem is magyarok, s nem is németek lévén többé, közöttünk egy különös idegen s velünk s szokásainkkal ellenkezõ, s nyelvünkre nézve káros fajzatot formálnak. Tomarius kunsági fi hasonlólag az ármádától szakadott Párizsba. Ashley nevû angol híres csizmacsinálónál elsõ legény, igen jól beszél magyarul. A német szolgálatját nem állhatta ki, úgymond, s eljött az ármádától 12-ed magával mint huszár. Midõn Robespièrre fejét vették, akkor érkezett Párizsba, s az után itt lakik. Fia katona.

BUDGET POUR L’ANNÉE 1831.

[Költségvetés az 1831. évre]

FRANCIAORSZÁG JUS PUBLICUMA

1. articulus. A franciák egyformák a törvény elõtt, bármely titulussal és ranggal bírjanak is.

2. A franciák vagyonjaik mérsékletéhez képest egyformán hordozzák a státus terheit, s egyformán adóznak.

3. Mindennek egyforma jussa van a civilis és katonai hivatalokra.

4. Személyes szabadságok egyformán garantírozva van, senki is a törvényekben megírt eseteken és formalitásokon kívül sem nem üldöztethetvén, sem nem árestáltathatván.

5. Mindenek a maga vallását egyforma jussal gyakorolja, s isteni tiszteletének egyforma oltalma van.

6. A római katolika vallás papjai, melyhez a franciák nagyobb része tartozik, és a több keresztény vallások papjai a státus kasszájából veszik fizetésöket.

7. Jussok van a franciáknak önön vélekedéseiket publikálni s kinyomtattatni; a törvényhez tartván e részben magokat. A censura soha fel nem állíttathatik.

8. Minden tulajdon megsérthetetlen, elsõséget nem adván a nemzetieknek is, mivel a törvény azok közt semmi különbséget nem teszen.

9. A státus kívánhatja valamely tulajdon feláldozását, ha azt a közönség törvényesen meg­ismert interesséje kívánja, de annak ára elõre való letétele mellett.

10. A Restauráció elõtt való akármely vélekedés kinyilatkoztatása után való vizsgálat megtiltatik; ugyanazon elfelejtés vagyon ajánlva a tribunáloknak s polgároknak.

11. A conscriptio eltöröltetik. A tengeri és szárazi katonaság recrutázása egy törvény által határoztatván meg.

A királyi igazgatás formája

12. A király személye sérthetetlen és szent. Az õ miniszterei felelet terhe alatt vannak. Csupán a királyé az excessiva potestas [rendkívüli hatalom].

13. A király a státusban az elsõ hivatalbeli; õ igazgatja a száraz és tengeri erõt, békességet köt, hadat izen, a közigazgatás minden tiszteit õ nevezi ki, megteszi a szükséges rendeléseket a törvények exequálására, anélkül hogy valaha a törvényt felfüggeszthetné, vagy annak executióját elhalaszthatná. Semmi idegen katonaság a státus szolgálatjába fel nem vétethetik, hanemha törvényesen.

14. A törvényhozó hatalmat collectivé a király, a pairek és a követek házai gyakorolják.

15. Valamely törvényrõl való jovallatot a király, a pairek és a követek házai egyformán tehetnek. - Mindazonáltal minden adóról való törvény elébb a követek háza által vétetik értekezés alá.

16. Minden törvény felett szabadon értekeznek, s a votumok többsége szerént határozzák el a két házak.

17. Ha valamely törvényjovallat a három hatalom közül valamelyik által visszavettetett, azon gyûlésben többször szó alá nem vétettethetik.

18. A király sanctionálja s hirdeti ki a törvényeket.

19. A civilis lista a királynak egész uralkodása idejére az elsõ törvényhozó gyûlés által hatá­rozatik meg.

A Pairek Házáról

20. A Pairek Háza egyik essentiális része a törvényhozó hatalomnak.

21. A király által hívatik egybe ugyanakkorra, mikorra a Követek Háza. Mindeniknek gyûlése azon idõben kezdõdik és végzõdik.

22. A pairek minden gyûlése, mely a Követek Háza gyûlésén kívül tartatnék, tilalmas és törvénytelen, kivévén azon egy esetet, midõn ez, mint ítélõ test gyûlne egybe.

23. A pairek kinevezése a királytól függ. Számok határozatlan: a király változtathatja méltóságokot, s õket maradékról maradékra vagy csak életek végéig akaratja szerint nevezheti ki.

24. A pairek csak huszonöt esztendõs korokban jelenhetnek meg a Házban, s csak 30 esztendõs korokban van elhatározó szavok.

25. A Pairek Házában az ország cancelláriusa az elölülõ, vagy jelen nem létében a király által kinevezett valamelyik pair.

26. A király vérbõl származott princek, születésöknél fogva pairek; õk mindjárt az elölülõ után ülnek.

27. A Pairek Háza gyûlése közönségesen foly (publice), valamint a Követek Házáé is.

28. A nagyobb vétkekben s a hazaárulásért a Pairek Háza ítéli meg a maga tagjait.

29. Egy pair sem árestáltathatik másképpen, csak a Ház által, s az által ítéltethetik meg criminaliter.

A Követek Házáról

30. A követek az electorale collegiumok által választathatnak, melyeknek organizációja különös törvény által határoztatott meg.

31. A követek öt esztendõre választatnak.

32. Senki követnek nem választathatik 30 esztendõsön alul, s ha a törvénybeli egyéb tulajdonságok is nincsenek meg benne.

33. Ha mindazonáltal azon departamentumban 50 személy nem találkoznék 30 esztendõs s aki a meghatározott adót fizetné, számuk a közelebbi departamentum legnagyobb adójú személyeibõl töltetik ki.

34. Senki sem lehet választó, ha nincs 25 esztendõs, s ha a törvénynek több meg­kívántatásaival nem bír.

35. A választó collegiumok önmagok választnak elölülõt magoknak.

36. Legalább fele a követeknek azokból választatik, kiknek lakások van azon Departa­mentumban.

37. A Követek Háza önmaga választja az elölülõt gyûlése megnyitásakor.

38. A Követek Háza publice tartja üléseit, de öt tag kívánságára titkos üléssé változhatik.

39. A Ház bureaukra oszlik fel, hogy a király által jovallott törvényekrõl elõlegesen értekezzék.

40. Semmi adó bé nem hozathatik s fel nem vétethetik, ha a két Ház benne meg nem egyezett, s a király az arról való törvényt nem sanctionálta.

41. A földrõl való adó csak egy esztendõre határoztatik meg. Az indirect adók több eszten­dõkre is meghatároztathatnak.

42. A király minden esztendõn egybehívja a két Házat, prorogálhatja s el is oszlathatja a követeket, de ezen esetben 3 hónap alatt tartozik új Házat egybehívni.

43. A Követek Házának egy tagja sem fogathatik el a gyûlés alatt, és azelõtt s azután hat hétig.

44. Egy tag sem idéztethetik törvénybe criminalitásért a gyûlés alatt s nem arestaltathatik, kivéve a flagrans delictum esetet.

45. Akármelyik Házhoz akármely kérés csak írásban eshetik meg; a törvény által tiltatik valamely személyes kérést személyesen adni elé.

A miniszterekrõl

46. A miniszterek tagjai lehetnek a Pairek vagy Követek Házának. Bémenetek van mindenik Házban, s meghallgattatnak, ha kívánják.

47. A Követek Házának jussa van bévádolni a minisztereket s a Pairek Háza elibe idézni, mely csupán a fórumok.

A törvény rendjérõl

48. Minden justicia a királytól emánál; az administrálja az igazságot és az õ nevében menyen a bírák által az igazság tétel; õ nevezi ki a bírákot.

49. A király által kinevezett bírák nem mozdíttathatnak el hivataljokból.

50. A most fennálló tribunálok megmaradnak, csak a törvény által lehet változtatások.

51. A kereskedési bíróság mostani intézete megmarad.

52. A Békéltetõ Bíróság is megmarad. A békéltetõ bírákot sem mozdíthatja el a király hivataljokból, ámbár õ nevezi ki.

53. Senki a maga competus fóruma alól ki nem vétethetik.

54. Következésképpen sem commissiók, sem rendkívül való fórumok nem állíthatók fel, akármely titulus alatt lennének is azok.

55. A kriminalis perekben az értekezések nyilvánosan mennek, ha ezen nyilvánosság az erkölcsökre nézve veszedelmes nem lenne, s ezen esetet a tribunál ítéletnél fogva határozza meg.

56. A Juryk Intézete megtartatik. Az abban való változtatás, melyet a tapasztalás kívánna, csak törvény által eshetik meg.

57. A vagyonnak confiscatiója eltöröltetik, s soha többé vissza nem állíttatik.

58. A királynak van jussa megkegyelmezni s a büntetést szelídíteni.

59. A Civilis Codex s a több mostani törvények, melyek e jelenvaló Chartával nem ellenkeznek, megtartatnak.

A status által garantírozott különös törvények

60. A mostan szolgálatban lévõ katonák, s azoknak pensionált özvegyei megtartják grádusokot és pensiójokot.

61. A státus adóssága garantirozva van. A Státusnak a hitelezõkkel kötött minden egyezése megsérthetetlen.

62. A régi nemesség felveszi titulusait, az új megtartja a magáéit. A király tetszése szerint nemesíthet; de csak rangot és tisztességet adhat, és a társaságnak semmi kötelezései és tartozása alól fel nem menthet senkit.

63. A Becsület-Rend megtartatik. A király határozza meg annak belsõ organizációját s dekorációját.

64. A koloniák particuláris törvények által igazgattatnak.

65. A király és maradékai uralkodásuk kezdetén a két ház gyûlésében megesküsznek, hogy híven megtartják a Constitutionalis Chartát.

66. A jelen való Charta s mindazon jussok, melyeket szentté teszen, a National Gárda, s minden franciák patriotizmusára és bátorságára bízatik (confié).

67. Franciaország felveszi régi színeit. Ezután más nem, hanem csak a háromszínû kokárda hordoztatik. Minden törvények eltöröltetnek, melyek a jelenvaló Chartával nem egyezõk.

CATACOMBES

„Death be your theme in every place and hour.” Young.

[Halálra gondolj, bárhol, bármikor. Képes Géza fordítása.]

Semmi sincs ellenkezõbb az ember természetével s a boldogságával, mint a melanchólikus álmodozónak ezen morálja, ki azon szín alatt, hogy megbarátkoztat egy elkerülhetetlen rosszal, annak örökös képét mutatja nekünk. Voltaire azt mondja ez ellen: „A halálra való szokásos gondolat megcsal minket, mert az akadályoztat élni.”

JANUÁR 19. GOBELIN. Századok ólta a szövés munkái közt leghíresebb az úgynevezett Gobelin-szõnyeg; a templomokban és udvaroknál úgy mutogatják, mint a mûvészség ritkaságait. 1450-ben Gobelin fundálta Párizsban azon szõnyegfabrikát, mely késõbb a francia királyok birtokába ment által, és máig is udvari költségen folytattatik. Délután két órakor bocsátottak bé a mûhelyek meglátására. Kétséges, ha azon fáradhatatlan szorgalmat bámulja-e az ember, mellyel egy Gobelin készül, vagy a mûvészség azon tökéletjét, mely az ezerféle színû gyapjúfonalakkal a legfáénabb ecset színeléseit s árnyékolatjait utánozni tudja. Vannak Gobelinek, melyek 6 és 7 esztendei mindennapi szorgalmatos munka után készülnek el. Már 50 esztendeje, hogy ezen fabrikából egy szõnyeget sem adnak el, hanem a francia királyok palotáik felékesítésére fordítják, és idegen udvaroknak s templomoknak, nagy embereknek tesznek ajándékot vele. Most Rubens munkáiból és a francia históriából egynehány darab volt készülendõben. Egy elkészült darab több ezerekre becsültetik. A mûvészségnek egy neme sem kívánja azon vasszorgalmat, temérdek türedelmet s örökösön ugyanazon egy tárgyra való feszült figyelmet, mert hat és hét esztendeig az artista elõtt áll ugyanazon egy tableau, s annyi esztendõk alatt mindég ülve ugyanazon egy tárgyra s annak színezetjeire kell fordítania örökös figyelmét.

JANUÁR 20. PALAIS DES TUILERIES. A Bourbonok idejében nem mindennek, vagy sok utánjárással mutatták meg a Tuileria palotákot, most minden csütörtökön akárkinek szabad bémenetele vagyon. A Bourbonok alatt strimfli és papucs nélkül nem engedték meg a bémenetelt, most a napszámos is a maga köntösében bémehet. Akkor a király egy rettentõ fényes felség, felkent szent személy volt, vagy néha mint a gyermekeknek a mamos, s szobáiba is csak a felavatottaknak s szent érzéssel kellett lépnie, de a Júliusi napok után a király csak az elsõ tisztviselõ, s több polgártársaihoz hasonló ember lett, most minden látja, beszél vele, s az utcán gyalog jár, mint a több polgárok. Franciaországban megszûnt a monarchia vallás és a király szent lenni, most a monarchia politikai szisztéma már, s a király csak elsõ tisztviselõ, s ekként van palotáival is a dolog. A kék blúzba öltözött ouvriék egész merészséggel jöttek velünk a palotákon keresztöl, s mondták megjegyzéseiket a szobákról. A grádics és a Száz svájcerek palotája tisztelettel tölt el az architectúra iránt. A Salle des Marécheaux, Salon de la Paix [A marsallok terme, A béke terme] és nevezetesen a Salle du Trône [A trónterem] remekjei az architectúrának, s nem tudja a szem, ha az építõmestert bámulja-e ezen szálákban vagy azon remek képeket, freskókot, gobelineket és gazdag mobiliákot, melyekkel e szálák a pazérlásig rakva vannak. Ott áll a Salle du Trône-ba a gazdag trónus, még a Bourbonok liliomaival a buján drapírozott veres bársonyokon. Ez tehát a hely, honnan az utolsó Bourbon vak gõgjében adta le a nemzet szabadsága elnyomására parancsait! s ott mellette a Salle du Conseil [Tanácsterem], a nagy kerek zöld asztallal és az Igazság szobrával, hol talán végeztetett a Júliusi napokban a párizsi nép vérontása és a nemzet szabadságának letiprása! Ekként játszik a sors a királyokkal! A Restauráció után a Bourbonok valamint másutt is mindenütt, úgy e palotákban is vandalusi kezekkel elpusztítottak, kihánytak s az utolsó névbetûig eltöröltették és kivakartattak mindent, ami a Napoleon munkája volt, vagy ami reá emlékeztetett, és íme eljött a Polgár Király, az hasonlólag mindent meg fog változtatni, ami a X. Károly gõgjére és boldogságaira emlékeztet. A Tuileria palotákot több királyok építették. Még IX. Károly és Medicsi Kata [!] kezdették el 1564-ben, azután minden király építette. A plánum szerént öszve fog tagolódni a Louvre-ral. A revolúció alatt Palais du Governement, Napoleon alatt Palais Impérial nevet viselt. XIV. Lajos legtöbbet épített rajta és gazdagította belsejét. A Tuileriák elõtt álló tágos Carrousel Place-on 25 000 katona manõvrírozhat. Ezen piacon adta volt hajdon XIV. Lajos a híres Carrouselt, melyrõl Carrousel Placenak neveztetett, hogy a vele szemben lakó de la Vallière kisasszony szeretetét megnyerje. Napoleon által a Carrouselre épített Arc de Triomphe du Carrouselrõl a Szövetségesek 1815-ben elvitették a velencei négy érclovat. Ezen mestermív is alig maradott meg ideiglenesen a Bourbonok kezétõl, mivel Napoleonra emlékeztetett.

JAN[UÁR] 21. CHAPELLE EXPIATOIRE DE LOUIS XVI. ET MARIE-ANTOINETTE.

Ma harmincnyolc esztendeje vették fejét, 1793. jan. 21-én XVI. Lajosnak, és késõbbre, felesége, Mária Antóniának, a Pont de Louis XV. elõtt lévõ piacon. Testét a Madeleine temploma temetõjébe temették. Akkor a nép ítélt és bosszúson ítélt ezen ember vétkeirõl. Halált kiáltott reá a nemzet, mint aki minden akkori ínségeknek oka volt, s éltében oka lesz. Átok közt említette akkor a nép a pártos király s felesége nevét. Megbélyegezve volt a respublika, megvetve a császárság fényes ideje alatt. A história, a két párt históriája, nagyítva ítélt. Eljött végre a restauráció ideje 1815-ben. A história megint pártos lett, s most már a pártos király mártírhalállal holt meg, bírái gyilkosok voltak, s örökre számkivettettek. A Madeleine temetõjében öszvegyûjtettek a mártír király és királyné vélt csontjai s hamvai, pompás engesztelõ kápolna emelkedett a mártír temetõje felett, melyben a szent hamvai letétettek, s érette és hozzája imádságok bocsáttottak. S még több! a törvényhozó kamarák egyenlõ akarattal meghatározták, hogy ezután január 21-én az egész nemzetnél innep, siralom és bánat innepe legyen a megholt királyért. Megjelent az udvar akkor e kápolnában egész fényes gyászában, s a Notre-Dame-ban nagy mise és engesztelõ áldozat tartatott. De íme 15 esztendõk lefolyása után, mely változása lesz a dolgoknak. Eljõnek a Júliusi napok 1830-ban. Kiûzetnek a Bourbonok, a Mártír Lajos maradéki, s íme a Mártír Lajos megint Pártos Lajos lesz. Ugyanazon törvényhozó kamarák, kik ezelõtt törvényt hoztak, hogy a mai nap innep legyen, ma rendesen tartják üléseket, mint más napokon, s ma már nem törvény a volt törvény. A siralom helyett a nép bált ád az operaszálában a szegények és a szabadság ügyében megsebesedettekért, s senki sem gondol többé a mártír királyra. Megjelentem én is a kápolnában a gondolt innepen jelen lenni, s a hajdoni fényes, gyászos gyülekezet helyett csupán három személyt találtam, kik közül egy pár, amint bizodalmas suttogásokból látszott, szerelmes beszélgetés végett jelent meg. A más, amint látszott, csupa curiositásból, valamint én is, s olvasgatta velem együtt a piedestálokon a Lajos testamentumát s a Mária Antónia utolsó levelét, melyek aranybetûkkel vannak a kõre vésve. Puszta volt minden, néma minden. Leereszkedtem a pompás kriptába, mely ma nyitva volt. A grádicson találtam egy magos szál, copfos szõkehajú embert, ki a sekrestyés volt. Mindent megmutatott. Kérdéseimre sima, kikerülõ feleletet adott, mígnem azt kérdém: „hogy az udvartól miért nincs itt senki?” Ekkor mintha megváltozott volna az én emberem, hidegen ekként felelt: „Monsieur, il n’y a pas de cour à présent à Paris.” [Uram, jelenleg nincs Párizsban az udvar.] Észrevevém, hogy dühös karlista, s elhallgattam. Kérdeztem továbbá, ha máskor jelennek-e meg itt sokan? Mindennap kilenc órakor mise van itt ugyan, úgymond, de a Júliusi Revolúció után kevesen jelennek meg, s az udvartól éppen senki sem. Végigjöttem a szép, a pompás, de puszta vestibulumon s a kápolna udvara szép zöld fenyvesi közt, s Tacitusra emlékeztem, ha vajon képes volna-e õ XVI. Lajos életét és halálát és e változó véleményû idõkort úgy leírni, hogy az az Igazság Tribunálja elõtt megálljon.

JAN[UÁR] 21-ÉN. ADÓPROJECTUM A DEPUTÁTUSOKNÁL. A személyes adónak meg­hatá­rozása felett értekezvén a kamara, jovallás tétetett az éránt is, hogy különös törvény­cikkely írattassék arról: „hogy az úgynevezett szegények (indigenes) és akiknek semmi bizonyos napi jövedelmek nincs, személyes adófizetéssel ne tartozzanak”. Ezen jovallat felett több vélekedések fordultak elé. Dupin ekként szólt: „Ezen tárgyra nézve, el nem felejtve a morális szempont, és amint állítani merem, a kérdésnek legfontosabb része. Az urak privilégizálni akarják a szegénységet, s törvényes titulussal bíróvá tenni. Emlékezzenek azon lealacsonításra, melyet egy hasonló rendszabás szült Angliában. Ott hasonlólag, azon emberek közt, kiknek napi jövedelmök bizonyos mennyiségre nem menyen, a törvény értelménél fogva klasszifikálódnak a szegények. S mi következik abból? Ezek, ahelyett, hogy a szegénységet szerencsétlenségnek, mint néha a természettõl rájok mért kedvetlen sorsnak tekintenék, de amely néha a henyeségnek s ezer gyalázatos vétkeknek következése, ezek az angol szegények úgy tekintik szegénységeken lett kvalifikáltalásokot, mint valamely titulust, mint törvényes jusst, vagyis szinte mint közönséges hivatalt, s ahelyett, hogy alázatosan s szeméremmel kérjék a közönség segedelmét, azt mint szegénységeknek törvényes zsoldját kevélyen kérik a publikumtól. Ah, mentsük meg napszámosainkot, kik a minap oly hõsi érzelemmel külön­böztették meg magokot, mentsük meg ezen degradációtól. Bízzuk az elöljárók egyenességére s diszkréciójára, hogy õk vegyék ki az adó alól az oly valóban szegényeket, kik valóban meg vannak fosztatva azon módtól, hogy a hazának tartozó adósságokot lefizessék (ezen jovallat elfogadtatott).”

JAN[UÁR] 26. RECRUTÁZÁS. HÔTEL DE VILLE. Franciaország sok esztendeig katona­ország és a katonai dicsõség országa lévén, egy nemzetnél sincs oly pontossággal s oly alaposan megállítva a katonáskodás szisztémája, mint most itten. Napoleon alatt szüntelen háborúban élvén, akkor a szükséghez képest a katonáskodás törvényei sokszor változtak. De 1815 olta, s nevezetesen az 1830-i Júliusi napok után egészen megalapíttatott a katonatörvény. Más nemzeteknél az arisztokrácia, privilégiumok, vagyon vagy más számtalan tekintetek jusst vagy színt adnak sokaknak a közszolgálattól való magok kivonására. Franciaországban minden ember civilis vagy katonai szolgálattal tartozik concurrálni. Akik a törvényhozó kamaráknál, tribunáloknál vagy publica administratiónál szolgálnak, mentek a katonaságtól, más senki sem. A birtokosok és más domiciált polgárok a magok költségén a Nemzeti Gárdában szolgálnak, mely hasonlít nálunk a székelyek szolgálatjához, a többiek pedig mindnyájon a linea regimentek numerusába tartoznak. A linea-katonaság száma az 1818-i törvény szerint kétszáznegyvenezerre, az 1824-i szerint kétszáznyolcvanezerre volt határozva. De 1830-ban megállíttatott, hogy az armada mennyiségét minden esztendõn a két kamara a szükség és környülményekhez képest határozza meg. Minden ember csak nyolc esztendõt tartozik szolgálni a lineánál, és többet nem, ha önkéntesen újra bé nem áll. A szolgálat esztendeje húsz esztendõs korában kezdõdik. Eleitõl fogva minden ember tudván a maga törvényes kötelességét, a katonaságtól senki sem irtózik, s midõn esztendeje jön, a sorba önkéntesen áll elé. Az újoncok béállása igen szép és egyszerû, s annak módja által minden törvénytelenségek s igazságtalanságok ki vannak kerülve. Példának okáért az 1831-i contingens, 80 000 hatá­roztatott a kamarák által. Ezen szám a departamentumok közt népességek szerént felosztatott, valamint Párizsra is a népessége szerént esõ mennyiség kirovatott. A város ezen mennyiséget megint 12 felé osztotta a 12 arrondissement mennyisége szerént. Elõre tehát minden arrondissement-ban azon ifjak, kik 1810. esztendõnek elsõ januáriusától kezdve azon esztendõ utolsó decemberéig születtek, és eszerint húsz esztendejöket betöltötték, megjelentek a Mairie-nél, vagyis a Bíróság Házánál, ottan kiválogattattak azok, kik gyengeségek, bénaságok vagy kicsin mértékjek miatt nem katonának valók, valamint azok is, kik törvényes okoknál fogva kimaradnak, p[éldának] o[káért] ha már egy testvére szolgál actu az ármádánál, több atya és anya nélkül való árvák közt a nagyobb fiú, világtalan atyának egyetlen gyermeke, tanulók etc. A többeknek pedig, kik minden tekintetben numerus alá kell jönniek, nap határoztatik a sorshúzásra. A hatodik arrondissement ifjainak ma lévén sorshúzások, megjelentünk mü is oda, a városházánál. Már a kapunál elõre egybegyûltek, nagyobb része felpántlikázott kalappal, mint a võlegény. 12 órakor bébocsáttattunk a nagy szálába. Egy theátrum formán ültek a tisztviselõk, és ott az egyik felolvassa, hogy ezen 6. arrondissementre 88 új katona adás esett a felosztás szerént, vagyon pedig ezen arrondissementben 336 húszesztendõs olyan ifjú, ki a sorsvonásra kvalifikáltnak találtatott, tehát 336 közül 88-nak kell katonának lenni. Ekkor felszólíttattak, hogy húzzanak sorsot egymás közt ezen 88 szám felett. Az asztalra kiraktak ugyanannyi golyóbist, amennyi húzó volt, t[udni] i[llik] 336. Ezen golyóbisokon mindeniken szám volt 1-tõl 336-ig, ezek egy nagy selyemzacskóba bocsáttatván, felszólíttattak elsõbb azok, kiknek nevek A betûn kezdõdik. Rendre húztak. Kik a nyolcvannyolcig való számból húztak, azok már ezáltal katonává lettek, aki azon felül húzott, meg volt menekedve. Azután állott elé a B és C betû, és így tovább végig. A psychologusnak és festõnek nevezetes ezen szcéna. 336 ifjúnak kétség és remény, remegés és nekiszánás közt való ábrázatvonásait s feszített figyelmét látni. Aki találós számot húzott vagy elkomorodást vagy keserû nevetést vagy vad örömet váltott ábrázatja, némelyik gondotlan örömmel vette sorsát. Akik pedig a 88 felül való számot húztak, ujjongató örömmel mentek ki, némelyik örömmel nevetett barátjaira, a más kiáltotta: „Vive la Charte. Vive la Liberté!” [Éljen az alkotmány! Éljen a szabadság!] Akik még nem húztak, kétségek közt várták a sort, s valahányszor találós számot húzott valaki, örvendettek a még hátralévõk, hogy nekik már kevesebb találós szám marad. Némelyikre csupán csak kinézése vagy valamely mozdulata miatt, mintha neheztelése lett volna a publikumnak, az ilyen ha talált, tapsoltak, ha megszabadult, mormogtak a sorsra. Akik meg nem jelentek, azok helyett az egyik tisztviselõ húzott sorsot, s akármely szám jött ki, az úgy tekintetett, mintha maga az ott nem lévõ húzta volna. Akárkinek szabadságában áll maga helyett mást állítani, a béállítandónak a szükséges testi tulajdonságokkal bírni kell; könnyû pedig maga helyett kapni, mert arra bizonyos summáért sokan kínálkoznak ott mindjárt a húzóhely ajtaja elõtt. De vagyon még egy igen szép intézet azok számára, kiknek nincs kedvek a katonai esztendõket kiszolgálni. Több assecurationis társaságok vannak, kik a húzás elõtt kihirdetik, hogy õk minden esetre assecurálnak valakit, hogy katonává nem leszen. Tehát kiknek tetszik, bizonyos summát adnak bé ezen kasszába, a húzás eljövén, helyettek is húznak ugyan, de õk minden esetre mentek, mert ha találós a szám, akkor a társaság mást állít helyette, ha nem talált, pénze a társaságnak marad. Ezen mód által a társaság is nyer, de a magát assecuráltató is nagyon kevés summával bizonyossá teszi magát. Ez tehát azon szép szisztéma, mely által a francia nemzetnél a katonáskodás nem oly keserû állapot, mint más nemzeteknél; de a francia egészen más szempontból is veszi a katonaságot, nála ez a Haza iránt való szent adósság és a dicsõség mezeje, nála nem vak kény igazgatja a katonát, és a pálcázásnak s rongálásnak nincs kitéve, míg nálunk titkon, mint a rablók, ráütnek az ifjúra, kiragadják kedvesei közül, láncon és kötélen hurcolják katonának, hogy a hazának hív oltalmazója legyen, és itt kétséges jövendõ áll elõtte, soha talán meg nem szabadulhat e sorsból, hol az idegen nyelvû és gondolkodású tiszt vad kényének, kedve változásának és pálcáztatásának minden minutumban ki van téve. Hogy legyen tehát képes a magyar katonának ezen sorsot szeretni! S miként lehessen õ haza szolgája, melyet nem ismer? S feláldozni életét és vérét azon hazáért, melynek õ nem tagja, s ahol semmi jussa sincs? Neki a katonaság siralom és megvettetés állapotja.

JAN. 27. a Boulevardon a diorámát néztük meg. Az egyik tábla, mely a július 29-i ütközetet ábrázolja a Hôtel de Ville piacán, igen természetes, s irtózással emlékeztet vissza a múlt esztendei véres napokra és X. Károlyra. Hazajövet a Carrousel place-on a X. Károly volt istállója épülete mellett jövén el, bementem, ahol éppen akkor kótyavetyézték a X. Károly nyeregszerszámait, fegyvereit, fejér- és asztalnemûit. Mely igen aláz a sors! Aki azelõtt néhány hónappal 32 millió embernek, egy lelkes és nagy nemzetnek királya vala, most még azon gyalázatra is kell jutnia, hogy portékáit, mint egy kiodázott adósét, köz-kótyavetyén adják el. Ezen luxusportékákot talám a nemzet pénzébõl vette volt, s által kell vala azoknak szállnia nemzetiségrõl nemzetiségre, s íme most széjjelhordja a többet ígérõ.

 [JAN.] 28-ÁN a Dupont Anatómiai és Pathológiai Kabinetjében voltunk. Viaszból az emberi testnek belsõ és külsõ részei, a természetes és természet ellen volt szülésnek minden nemei; a veneris nyavalyáknak mind a két nemnél minden nemei a legirtózatosabb formákban vannak utánozva. Egyiptomi múmiák. Állatok belsõ részei. Madarak, pillangók. Rue Montesquieu No. 4.

 [JAN.] 29. Fegyverkezés szálája Laresnél; csak rapierrel menyen, karddal kevesen tanulnak, rapierrel sokan. A Hôtel de Ville szálája, a Bibliotéka és az Archívum. - Ministre de Finance kancelláriája és a bureauk. - Cenerentola, Lablache. David és Malibran. - Zuchini, Donzelli.

JANUÁR 30. SAINT-SIMONISTÁK ÉS ABBÉ DE CHATELLE. A francia új charta ötödik pontja szerént minden ember szabadon gyakorolhat ja a maga vallását, s oly isteni tisztelettel, amint akarja. Franciaországban a vallás sok történeteken ment által. Az elsõ revolúció minden vallást megvetett, az Ész volt a Fõhatalom, a templomok eladattak, bézárattak. 1789 elõtt Párizsban 228 templom és oratórium volt, most csak 39 van. Napoleon politikai szisztémája úgy kívánván, õ a vallásokot visszaállította, de alatta is indifferentizmus uralkodott a vallás iránt. A Bourbonok a restaurációval vissza akarták állítani a vallás dolgát a régi lábra, templo­mokat kezdettek építtetni, papokot szaporítani, jezsuitákat béhozni, de facsart állapotban lévén a dolog, a Júliusi Revolúcióval visszaestek a vallásbeli indifferentizmusba. Ámbár ezen 39 templom kevés volna ily népességnek, mégis alig lehet egynehány asszonyt látni a templomokban a legnagyobb innepeken is. De az eddig való eseteknél még nagyobb s nevezetesebb történet adta elé magát a Júliusi Revolúció után. A charta szabadságot adván mindenféle isteni tisztelet gyakorlására, itt két új vallásbeli secta támadott, ú[gy] m[int] a Saint-Simonistáké és a Religion catholique française (és nem Romaine többé). Mindeniknek isteni tiszteletén voltam jelen. A Saint-Simonisták azt állítják, hogy mivel minden menyen elé a világon, tehát a vallásnak is kell menni; a régi vallás a régi idõ géniuszához volt alkalmaztatva, az újabb gondolkodású és ízlésû embereknek az újabb idõk gondolkodása módja szerint való vallás kell, hogy az az embereket boldoggá tegye. Õk minden vallásnak az essentiáját kivéve, egy ecclecticum princípiumot akarnak felállítani. Fõbb princípiumok ide megy ki: „Az evangélium morálja igen szûk határú, oly morál, mely az emberi elmének a tudományok országában való felemelkedését akadályozza, a mûvészség és az industria törekedését akadályozza, a tökéletesedhetés elementumainak kifejlõdését akadályozza, egymástól izolál; a Saint-Simon vallása pedig azon célt vette fel, hogy az emberek egymáshoz közelítsenek, s egy famíliává váljanak. A keresztény vallás feláldozza a testet a léleknek.” Az úgynevezett Taitbou szálában a Boulevardon túl, szoktak egybegyûlni, mindenik rendre a katedrából a megállítandó princípiumokról beszél, mivel még nincsenek egészen organizálva. Hallgatóik temérdek. De a más secta, úgymint a Religion catholique française még több követõkre talált itt és a departamentumokban. Ez a secta lemond a pápa és püspökök minden hatalmáról. Papjait a gyülekezet választja; fõbb célja a tolerancia terjesztése. Miséit anyai nyelven tartja, hogy minden ember értse, a deák nyelvet egészen cassálta. Papjai házasodhatnak; a papság nálok oly hivatal, mint a több polgároké, a civilis élettel semmi egybeköttetése nincsen, s abba a vallás fogantyújánál fogva belé nem elegyedhetik. Midõn ezen isteni tiszteleten jelen voltam, az ezen vallás fundátora, Abbé Chatelle mondta a misét franciául, azután igen tiszta és cifraság nélkül való nyelven prédikált a keresztény toleranciáról. Ez az új, ceremoniátlan isteni tisztelet, az élet nyelvén mondott prédikáció, egészen meghatotta a temérdek hallgatót. Gyûléseit még csak háznál tartja. Úgy látszik, hogy Franciaországban a vallásra nézve is rövid idõn nagy reformáció leszen. A régi vallás itt már nem szól többé az emberek szívéhez, s a papok rajtok való hosszas uralkodása miatt is megunták õk már a régi vallást, s valamint konstitúciójokot az idõ géniuszához alkalmaztatták, azt fogják követni vallásokkal is.

Esmét az Odéonban voltam, hol Napoleont adták, azután az odéoni szálában.

JANUÁR 31. VERSAILLES. Elértünk Versailles-ba, az európai legszebb, legpompásabb és legnagyobb királyi kastélyba. Innen adták a tónust nehány századok alatt a francia királyok és udvara Európának a politikában, literatúrában, módiban, fényûzésben, szerelemben és ezer vétkekben. A versailles-i fényûzés, pazérlás, szerelmek és vétkek szülék a francia revolúciót, s más formát adának a világnak. E roppant kastélyra, pompás kertre és belsõjére fecsérlének el a francia királyok annyi milliomokat, a francia népnek az utolsó csepp vérig való vagyonát - s most itt áll e pompás kastély pusztán, oda a régi fény, a népesség s csak idegenek látogatják a hatezer lakószobákból és temérdek szálákból álló épületet. Hajdon Versailles-t 40 ezer ember lakta, most csak 25 ezer. A kastélyra felvigyázók kereskedést ûznek az idegeneken a szobák megmutatásában, s minden szakaszban új vezetõ áll elé. Elébb is a XIV. Lajos által lakott szobákot néztük meg. Elfárad a szem, a figyelem és bámulás annyi pompán. Minden szoba újabb szépségekkel, újabb remek képekkel teli, ott állnak még a XIV. Lajos [!] és Marie-Antoinette gazdag ágyaik, úgy amint elhagyták volt. Elhagyva áll most a híres Oeil de Boeuf szála, mely oly híres vala a Lajos politikájáról. Puszta az udvari pompás theátrum. Nem zeng mise az egészen fejér márvány templomban. Néma a hosszú galéria; nem tudja a szem, mely remek képnek adja itt az elsõséget, melyek pazérolva állnak mindenütt, s a legszebb fresco-festések és szobrok. Meglep Socrates, midõn Alcibiadot vezeti az asszonyok közül ki. Tankred halála s többek. A kert hátulsó részében vannak a híres Trianonok, melyeknek egyike Mainte­non lakása volt, s Napoleoné késõbben, a más Pompadouré. De a kertet sem lehet eléggé bámulni, mely hét lieue-t foglal bé. Minden alléen, minden bokorban vesztegetve állanak a legszebb szobrok, minden lépten a legmesterségesebb vízparthiekra találni, amott a tenger minden állatai szórják szájaikból a vizet, itt vízoszlop emelkedik, ott templom. Az Orangerie igen nevezetes, 200 öles szegelet, mely belõl olyan mint egy templom, nem fûtik soha, mert felette és az egyik oldala föld. Temérdek citromok és narancsok benne, vannak 200-300 esztendõsök, de egy a legnevezetesebb, melyet 1521-ben ültettek, ennek neve: Le grand Bourbon. Csak a virágját használják, gyümölcstermését nem. A híres Parc aux Cerfs most a városnak egyik nevezetesebb lakhelye. A kerti grádics s onnan a kinézés a vidékre és kastélyra oly valami, melynek párját ritkán látni. Üres a roppant istálló, lóiskola. Egy cseléd sincs a cselédség nagy kastélyában. Puszták a miniszterek, hercegek volt lakásaik. Napoleon és az azután való királyok is, nem igen laktak itt s a nagy kastélyban, egyik sem, mintha irtóztak volna azon helyen mulatni, mely annyi tarka történeteknek volt teátruma. Felszám­lálhatatlan az a pénz, ami ide van vesztegetve. Teli a Franciaország históriája az itt való történetekkel, anekdotákkal, de változván a világ képe már, a hely csak a bámulók helye lett, s lehetetlen el nem sóhajtani itten a világ változását és múlandóságát.

FEBRUARIUS ELSÕJÉN. Banquier Rougemont. Temetés. Galignani’s Messenger és estve Vaudeville Theátrum.

FEBRUARIUS 2-ÁN a Sévres-i híres porcelánok raktárját néztem meg a Rue de Rivoli No. 28. Azután a Luxembourgi Palotába mentünk, hová a Franciaország nevezetesebb festõi remekjeiket kitették. Hat szála van rakva festõi munkákkal. Napoleon életébõl nehány történeteket örökítettek a festõk. - „Haragos iskolagyermek” „Catharina, Péter cár fiával a Szûz képe alatt” - „Napoleon álma” - Lithographok.

FEBRUÁR. 3-ÁN. Megint megjárám a Tuileria Palotákot. Azután 12-kor a ref[ormátus] temp­lomba mentem. Mint nálunk, zsoltárt énekel a kántor. A pap felolvas egy fejezetet a Bibliából, s magyarázza hallgatóinak, azután az imádság és Miatyánk mint nálunk. Ide is éppen úgy, mini a katolikus templomokba, csak vénasszonyok járnak. Itt nincs meg az, hogy a leülõ székért fizetni kelljen, mint másutt mindenütt egy soust, s ha térdepel a más székre, 2 sous. Estve a Théâtre des Variétées-ben voltam. Ez is vaudeville-darabokat ád. Lavalette és a francia hõsök szüntelen énekre kelnek, s ez nagyon oszlatja a csalódást. Napoleon is énekel a Cirque Olympique-be. Különös jelenés a theátrum ajtajánál a billétvásár. Akinek nem tetszik végighallgatnia a játékokot, künn eladja billétjét - s ezzel egész kereskedést ûznek az ajtónál.

FEBR. 4-ÉN. Théâtre des Nouveautées. Itt is vaudeville-darabokat adnak. Estaminet a Palais-Royalban.

FEBRUÁR 5-ÉN. PANTHÉON. A francia nemzet mindég idéálban él, s mindég a dicsõségnek él; megholt nagy embereit tisztelettel említi, s dicsõség templomát épít neki. Róma és Görög­ország emléket emelt nagy embereinek, s a francia Assemblée Nationale 1791-ben hasonlólag meghatározta, hogy azon roppant és pompás templom, mely a Faubourg St. Jacques-ben 40 egész esztendõk alatt épült, és a nemzetnek 15 milliomba került, szenteltessék a haza nagy emberei emlékének s temetkezõjének, ezen felírással: Aux grands Hommes, la Patrie reconnaissante! [A nagy embereknek a hálás haza!] Ide hozattak akkor mindjárt nagy innep­lések közt a Voltaire és Rousseau s más nagy emberek testei, s a templom Panthéonnak nevezetetett. Ide tétettek le a revolúció több nagy emberei testei, de el jött végre az 1815-i restauráció, s a Bourbonok mindennek ellenségei s eltörlõi lévén ami nemzeti, megszûnt a Panthéonnak is destinációja, s ami több, az ide temetett nagy emberek tetemei szentségtelenül illetve, kihordattak innen, letöröltetett a felírás, azt egy nagy kereszt foglalta el; kitöröltettek a nemzeti jelek, s vallásosok tétettek azok helyökbe, s 1822-ben felszenteltetett templomnak a St. Geneviéve tiszteletére. A nemzeti énekek helyett mise hangzott a pompás boltozat alatt. De eljövén a Júliusi Revolúció, újra megszûnt templom lenni, s megint Panthéon nevet vett fel. A templomi készületek eltûntek, a felírás: Aux grands etc. megint feltétetett, s a Rousseau és Voltaire testei megint visszahozattak, s most megint nemzeti tisztelettel említi s tekinti a francia a Panthéont. A Panthéon 346 láb hosszúságú és 250 szélességû. Peristiljét 22 corinthiai oszlop teszi a szemnek meglepõvé. Belsõjében 130 pompás oszlop van. Midõn beléptünk, tisztelet lepett meg a nagy munka s a nagy emlékekkel teljes épület eránt. A Ney büsztje áll közbül, virágokkal, koszorúkkal megrakva tisztelõi által, más oldalról a Benjamin Constant temetésén vitt zászlók vannak egybeborogatva, s semmi egyéb nincs az egész roppant felsõ épületben. Leereszkedtünk osztán az épület alá, hol kriptát gondoltunk találni, s ímé éppen azon stílusból mint a felsõ, egy második templom a föld alatt, egészen faragott kõbõl és oszlopzatokkal, mint fent. Vitt a vezetõ! s megállottunk a Voltaire koporsója és szembe a Rousseau-é elõtt. Fedelezetje mindeniknek elrodhadt már, s a vaskoporsó, melyben a test vagyon, igen jól látszik. Itten nyugosztok Ti tehát, a múlt századnak legnagyobb emberei, két legmerészebb genieje; Rousseau a meleg szívvel és Voltaire a magas, az éles elmével! kik századotoknak tónust adátok, s a tudomány és politika revolúcióját, az emberiség polgári és elmebeli jussai visszaszerzésére, eléhoztátok! Felvettem egy nehány darabot mindeniknek elporlott koporsójából, örök emlékezetére annak, hogy testük felett állottam! Nyugodjatok békével, szent porok! Figyelmessé tett vezetõnk arra is, hogy ezen templom alatti templomnak egyik szegelete négyszeresen, a legtisztábban adja vissza az echót. Innen osztán felvezetett a Panthéon tetején lévõ kupolába, honnan az egész Párizs és környéke látszik. Gyönyörû és felséges kinézés! A kupolába a Párizs patrónusa apotheózise van festve.