PÁRIZS, DECEMBER 5-ÉN. Az a helyhezet, midõn valaki a maga gyönyörûségére s tanuságára utazni indul, és messze és mívelt országokba indul, ha nem hasonlít is azon érzésekhöz, melyeket Montaigne a boldogság culminationis punctumának nevez, ha nem is hasonlít az ifjúi elsõ szerelem órájihoz, de a boldogság csendes és tiszta örömeinek oly helyhezetéhez hasonlít, melyet az életben, sem az ambíció ragyogása, sem a hiúság képei, sem a gazdagság csiklándozó szomja nem adhatnak a szívnek. Vagy az elmélkedés széles mezeje, vagy a szív érzelmeivel való foglalatoskodás, vagy a kettõ egyesülve teszik a józan elme s el nem fásult szív örökös vágyait! És az utazni indulónak elméjében és szívében egyaránt, ezer ismeretek szerzése, ezer remények és érzetek valósítása derengenek kedves homályban. S indul, hogy a jelenvalót minden nemben gyönyörûséggel használja s keresztül egész életére visszaemlékezetének tárházat gyûjtsön.

Ezen érzések és gondolatok lebegének lelkemben, midõn 1830-ban, november 3-án éjszaka, Kolozsvárról, gróf Béldivel kiindultunk. Az õszi idõ nem volt kedves az elsõ napokban, de midõn Párizst és Londont és Philadelphiát látni s ott mulatni indul az ember, túlteszi magát lelkesedése minden sanyarúságon. 5-én estve Pestre érkeztünk. A Pesttõl távollakók 1827 óta a Pesti Casinótól és a literatoroktól várják a nemzeti szellem terjedését, s õk ebben magokat diktátorokká is akarják tenni, és mely elcsüggesztõ érzés az erdélyi embernek, midõn Pestnek minden utcáin, evõházaiban, társaságaiban és játékszínében mégis csak mindent németül hall beszélni, éspedig ausztriai ízlésû németül.

Felfutottam legelébb Budára Döbrenteihez, de õ az elõtt egy órával indult volt Pozsonyba az ország gyûlésére, s a német és német-cseh és magyar-német Budán elcsüggedt érzéssel lépdeltem végig, és eleink árnyékait bosszankodva képzeltem reánk lenézni. Nov. 6-án és 7-én Pesten mulattunk. Legfõbben magára vonta figyelmem a Casino intézete, mely gróf Széchenyinek köszönheti lételét, neki azt, hogy ezáltal a nemzeti közérzést és magyar nyelv terjesztésének középpontját alapította meg és hogy Magyarországban is már a közvélekedés erõre kap. Elindulásunk elõtt megvártuk a gõzhajó indulását Vácra, melyet itt Aktziák által egy angol épített.

November 9-én estve Pozsonyba érkeztünk. Századok olta Pozsonyba foly az ország gyûlése. Itt hozattak a nemzetiség elémozdítására s a magyar nyelv terjesztésére célzó articulusok, s járd végig Pozsonynak utcáit, házait és hivatalait, és soholt a nemzetiségnek semmi nyomára nem találsz! Háládatlan varos! mely a nemzet kedvezõ törvényeit, zsírját és szabadságát használod, és a nemzetiséget megveted! Ausztriaiaknak és cseheknek sepredék népe! A Lord Byron átka érjen tégedet hálátlanságodért. Kizártad kebledbõl a magyarnak nyelvét és játékszínét, visszaélsz a magyarnak gyengeségével, érjen tégedet az Izráél népének sorsa!

Pozsonyban legnevezetesebb volt nekünk magyar diaetát látni, hogy majd a francia és angol parlamentummal hasonlatosságot tehessünk. November 10-én és 11-én circularis gyûlések tartattak, a Regia propositióknak a kívánt ötvenezer újoncról való tárgya folyt mind a két nap. Meglepõ volt az ország képviselõit együtt látni, és hallani a távolról magasztalt beszélõket. Hosszas vitatás folyt az újoncok adása felett. Az opposítiónak nehány derék emberei szólottak: Ragályi, Nagy Pál, Borsitzki, Pázmándi s többek. Harmadnapján országgyûlésbe került a dolog, s végre az izenet a Mágnások Táblájához küldetett.

A Députátusok Háza és a Mágnások Táblája közt rettentõ nagy a különbség. A députátusoknál energiával szóló, lelkes és szabad gondolkodású embereket látsz. Ezeknél az initiatívum, s nehány tótokat kivéve mind magyarul beszélnek. A Mágnások Táblája különös compositio. Ez csak a députátusoknál már megvitatott tárgyakot recenseálja s initiatívuma nincsen. A députá­tusokkal egyidõben külön szálában gyûlnek egybe, s míg a députátusoktól általjön az izenet, beszélgetéssel s unalmaskodva töltik az idõt, s még pedig németül és deákul való beszél­getéssel, ami a magyar históriában igen nevezetes. Végre megjelen a palatinus az oldal­szobából, a prímástól kísértetve, s az egész mágnásság, deáki félelemmel asztalhoz szalad s csendesen leül. Temérdek püspökség fogja el a hosszú asztal egyik sorát, a mást a dignitáriusok s hátul a regálisták. Végigtekint a palatinus rajtok, s végigtekinti õket az idegen nézõ, s íme egy sor kegyes és istenfélõ és alázatos és mindenre kész hív jobbágyok teszik a Törvényhozó Testnek másik részét. A késõ maradékra és a többi európai nemzetekre nézve igen nagyon megjegyzésre méltó dolog az is, hogy az új idõkbõl nehányat kivéve, a magyar nemzetrõl, annak boldogságáról és törvényeirõl, és - nyelve elémozdításáról, a palatinus és püspökök, a dignitáriusok és az arra vágyók, mindnyájan deákul beszélnek, és igen nagy vétek s nagy törvénytelenség magyarul beszélni!

Vitatás alá jön végre a tárgy, ha vitatásnak lehet nevezni az elölülõ akaratját és a püspökök helybehagyó meghajlását - s megvan az Õfelsége eleibe terjesztendõ alázatos és jobbágyi törvényjovallat, s bízatik az Õfelsége lelkiismeretére.

A magyar törvényhozásnak ily elõismerete után a francia és angol s az amerikai parlamentumok lebegvén elõttünk, minekelõtte Pozsonyt elhagytuk, Döbrentei által felvezettettünk gróf Széchenyihez, a Hitel lelkes írójához. Gróf Széchenyi éppen heves vetélkedésbe volt elfoglalva gróf Andrássy, egyik deputátussal diaetai tárgyak felett, s kért, hallgassuk végig a tárgyat, mely nemzeti lévén, minket is érdekel. Gróf Széchenyinek nyelve a társalkodásban éppen az, ami a Hitelben. Új fordulatok, meglepõ kitételek, idegenbõl általhozott szép virágok, halmozott hasonlítások - s néha igen merész állítások, de az energiás nyelv miatt elõszer mégis meglepõ állítások teszik az õ beszédjét. Meghívott estvéli társaságaiba, de azt útunk miatt nem használhattuk. Báró Wesselényinél voltunk az utolsó estvén, Döbrenteivel és Helmeczivel, s másnap Bécsnek indultunk.

Bécsbe [november] 13-án érkeztünk, s itt négy nap mulattunk. Bécsbe a régi gondolkodás módját találtam, azt a gondolkodás módját, melyen sok esztendõk olta, sem az idõ haladó Géniusza, sem a franciaországi júliusi napok semmit sem tudtak változtatni.

Bécsbe legkedvesebb óráimot Fekete Ignác barátom házánál éltem. Nyolc esztendeje nem láttuk volt egymást, õ azolta megházasodott, haladtunk az idõben, változott helyhezetünk és gondolkodásunk, de õ mégis az maradt szívében és érzésében, ami hajdon volt, s engem ez a meg nem változása s barátságának még egy-más jele sokkal forróbban hozzá kötöttek, mint hajdan voltam. Minekutána Sina úrnál pénzünk dolgát eligazítottuk, 17-én estve elkísért Fekete barátom a postahivatalhoz, hogy a gyorsszekérrel Bavariába, Münchenbe induljunk.

A Münchenbe menõ gyorsszekérbe négyen ültünk fel. A sötétbe nem láthattuk egymást, kik vagyunk, s szótalanul tölt el az éjszaka virradtig. Minekutána reggel megláttuk társainkot, kivizsgáltuk egymás ábrázatját, kezdettünk szóba ereszkedni. Az egyik társ egy hannaui juvellér, a más egy Odesszába lakó genevai francia voltak. Minél inkább távoztunk Magyarországtól és Bécstõl, annál inkább látszott, nevezetesen Felsõ-Ausztriában, a hely soványsága és a lakosok szorgalma. Legunalmasabb az Ausztriában utazónak az, hogy akárhol kedve tartja a políciának, mindjárt passzusért zaklatja az utazót. Végre beérkeztünk Bavariába, s harmadnapján reggel Münchenbe értünk.

Elsõ kimenetelünk Münchenben Báró Hormayrhez volt. Báró Hormayr hajdon soká lakott Bécsben, mint udvari historiographus, s nevezetessé tette magát a magyarok elõtt is Vater­ländisches Taschenbuchjával és az Archiv für Geschichte, Litteratur etc. Mindenik folyó­írásába több magyarok dolgoztak, többnyire magyar históriai tárgyakról, de azok közt legnevezetesebben dolgozó társ volt báró Mednyánszki és egy ideig gróf Bethlen Elek Erdélybõl. Nevezetes magyar história-tárgyak, életírások, és több magyar nagy emberek képeinek kiadásokot a báró úrnak lehet köszönni. Míg Bécsben lakott, nehányszor utazott Magyarországon, s nevezetesebb literariai fõkkel egybeköttetésben állott. Tíz esztendõk múlva félbe kelle hagyni hazánkra nézve nevezetes folyóírásait, s el kelle hagynia az udvart s el kelle hagynia Bécset, s Münchenbe telepedett meg, a „Mûvész király” szárnyai alá. - A báró úr minket szívesen fogadott, s vágyva kérdezõsködött a magyar dolgokról, emberekrõl és a mostani diaetánkról. Úgy látszik, históriánkban nagyon jártas, s nemzetünk iránt való hajlandóságát itt is azzal mutatta meg, hogy az 1831-i Taschenbuchjában két nevezetes diaetai követeinknek: Nagy Pál és Ragályi Tamásnak képeiket adta ki. Tisztelet a lelkes és a szabad gondolkodású férfiú emlékének!

Nov. 21-én elvezetett a báró úr a Glyptothekába. A mostani bavarus király, I. Lajos, még ifjúkorában gyûjteni kezdette az antik mûvészség maradványait. Görögországban, nevezetesen Oginéban és Itáliában is, egybevásárolta a plasztikai mûvészet sok darabjait. Még mint koronaherceg a maga költségén 1816-ban megvetette a Glyptotheka fundamentumát, abba rakatta le a mûvészet darabjait, s az idén októberbe megnyílt a közönség számára. A Glyptotheka peristiluma 12 jóniai márványoszlopokot számlál. Márvánnyal kirakott kilenc pompás szálában vannak lerakva a mûvészet maradványai. Szent érzés lep meg, midõn e pompás szálában a görög istenek és hõsök közé lép az ember. Legnevezetesebb az úgynevezett Niobidák szálája. A görög mûvészségnek ennyi eredeti darabját Európának egy fejedelme sem bírja. Nemsokára ide mûvészi utazásokat fognak tenni az idegenek. Nevezetes vonás a királyban ezen Glyptothekára s egyéb mûvészi intézetekre nézve az is, hogy itt a felvigyázóknak és cselédeknek nemcsak hogy semmi honoráriumot nem szabad kérni, mint Bécsben, hanem el sem szabad venni a nézõktõl. Mely kitetszõ jele annak, hogy õ [a] mûvészet terjedését mindeneknek könnyíteni akarja.

Nem messze a Glyptothekától épülendõbe van a Pinakotheka is, hová a Képes Galériát fogják költöztetni. Most a Kép Galériája az udvari kert árkádjai felett van, melyet hasonlólag végignéztünk.

Másnap az Udvari Kertet és annak pompás árkádjait és az Angol Kertet néztük meg, mely valóban megfelel az angol kert nevezetnek. Az Angol Kert közepén van a híres Rumford emlékoszlopa. Nálunk a Rumford név a szerencsétlen 1817-i éhség esztendejérõl elég szerencsétlenül emlékezetes.

Nov. 22-én a város nevezetesebb épületeit s nevezetesen az újonnan épülendõ királyi rezidenciát néztük meg. Mindaz, amit a mostani királynak atyja, Maximilián József, és ez építettek, a legszebb görög és római ízléssel, s a legpompásabb stílusból vannak építve. München mekkoraságához képest, háromszorta több szép épületet számlál, mint Bécs. A privát új házak is mint megannyi római paloták. De minden épületek koronája Münchenben az új theátrum, s az utazók állítása szerint, egész Európában csak a St. Carlo Theatrum Nápolyban vetélkedhetik a münchenivel, pompára, ízlésre, szépségre és nagyságra nézve. Kívülrõl a legszebb görög templomot képzeled, s a belsõ pompás két márványgrádics, a Capitolium dicsõ lépcsõit juttatja eszedbe. Macbethet, mint operát játszodták ottlétünk alatt, s a temérdek nézõ, a játékszín belsõ pompája, s énekesek igen pontos eléadása egyaránt elbámítottak.

A históriákból úgy látjuk, hogy akármikor valamely nemzet konstitúciót szerzett magának, ott mindig elõrement a nemzetnek nagy megrázkódása, s nyomattatása, és vagy alkudt a nép királyával, vagy kényszerítette szabadsága privilégiumát megerõsíteni. S ezen tapasztalás alól szinte egy nemzet törvényhozása sem ment. De Bavariában egészen példátlan vonást talál a história, mert Max[imilán] József, mint absolutus király, sem a környülményektõl, sem népétõl nem kényszeríttetve, nemes magamegtagadással lemondott az önkényû uralkodásról, s az elnyomott, az aristokratia és papság apró faktióitól elszaggatott népnek szabad konstitúciót adott. A személyes és vagyonbeli szabadságnak garanciát adott, vallásos, gondolkodásbeli és nyomtatás-szabadságot engedett, és ezen konstitúciót a mostani popularis és „Mûvész Király” is szentül megtartja. Tisztelet az ily királyok emlékének.

Elhagytuk Münchent november 24-én, és ebédre Augsburgba érkeztünk. Miolta Augsburg megszûnt imperiális város lenni, alább szállott ott azután a kereskedés is, s a vallásbeli vetélkedésekrõl, tudományokról és kereskedésrõl hajdon híres Augsburgnak régi stílusú nagy épületei most szinte puszták. Elmentünk délután a nevezetes Allgemeine Zeitung kiadója, Stegmann úr nyomtató mûhelyét meglátogatni. Maga Stegmann úr éppen szekerezni ment volt ki, s a nyomtatóba mentünk, hol egészen elbámított a gõz által forgó sok kerekek csörgése. Az Allgemeine Zeitung temérdek árkusait s az itt kijövõ más munkákot csak három sajtó nyomja; oly nagy elsõsége van a gõzzel dolgozó sajtónak a régi kézzel nyomó sajtó felett, hogy amíg a kézzel nyomó csak mintegy hatvan árkust nyomhat ki egy óra alatt, ez ezeret nyom ki. Az árkusokot gyermekek igazgatják, feljül az egyik gyermek béteszi az üres árkust, mint a garatba, egy 8 szám forma fordulást teszen, s alatt a mind a kétfelõl kinyomott árkus kifordul. Betûszedõk és nyomtatók, többen száznál foglalatoskodnak a mûhelyben. Mentünkben azon régi templomon jöttünk keresztül, hol hajdon Luther és Melanchton vallásbeli disputákot tartottak. Azon nap estve Stuttgartba érkeztünk, de már késõ lévén, Schiller hajdani lakhelyét nem láthattuk meg. Karlsruhén reggel kellett keresztül mennünk, mindenütt a gyorsszekérrel. [November] 25-én a Hohenstaufenek régi, de már puszta vára mellett mentünk el. Elérkeztünk végre a híres Rastattba, melynek neve a magyar nevet bepiszkolta. Elpirul az ember, midõn a Franciaország históriájában reáakad azon sorokra, hogy a székely huszárok gyalázatosan megölték Rastattban a francia követet. A megölés cselekedete igaz, de el kell jönni az idõnek, midõn a még titkos akkori politika intrikája felvilágosodik a historikus elõtt, s a székely névrõl lemosódik ezen gyalázat!

Míg a Württembergi és Badeni Hercegségeken keresztül jön az ember, sovány földet, szigorú eledelt, jó napszámosokot ugyan, de nyomott népet és szolgai ábrázatokot lát az ember, alig lépik keresztül a Rhénuson Strassburgba már a francia földre, s már lehetetlen nem hinni a konstitúció vallásos erejét. Itt mindjárt lelkes és nyílt ábrázatú, vagyonos és szabadlelkû emberek vannak. A lelket és elmét a maga egész míveltségébe, csak a szabad konstitúció emelheti fel s tarthatja fenn.

November 26-án délután Strassburgba érkeztünk. A háromszínû zászló lobogott minden épü­letrõl elõnkbe s minden kalapról a trikolór kokárda büszkén emlékeztetett a júliusi tirannûzõ napokra. 27-én banquierünk, Türkheim úrhoz mentünk, ki francia nyájassággal fogadott. Megjártuk a város nevezetesebb épületeit, s felmásztunk az európai egyik legmagosabb s legremekebb épületû toronyba. De az idõ ködös volt s a kinézést nem használhattuk. 28-án a Nemzeti Gárda egybegyûlt a piacon. Szívemelõ volt ezen nézés. Délután a Türkheim úr közbenjárása által a strassburgi telegraph direktora, Kelos úr felvitt a telegraph-toronyba, s annak minden manipulációját megmutatta. A telegraph nagyon egyszerû masina, s csudálni lehet, hogy másutt is nem használják. De a jegyeket csak a direktor tudja, s senkinek sem szabad megmagyarázni. Az, aki a telegraphot mozgatja, s nevezetes híreket hoz és vész, semmit sem ért hozzá. A lakosok csak látják a tornyok s hegyek tetején a telegraphot mozogni, s különféle figurákot csinálni, de annak foglalatjáról semmit sem tudnak. Párizsból Strassburgig 8 minuta alatt jön el a hír, pedig ez 120 francia mértföld köz. A telegraphok minden fél órában beszélnek egymással, akár van s akár nincs tudósítás. Minden minute-ról protokollumot visznek különös, arra feltalált jegyekkel. A jegyek gyakran változnak, nehogy valaki kitanulja.

Nov. 28-án indultunk el Strassburgból a Lafitte Gaillard Messagérie-n. Lafitte és Compagniá­já­nak hatszáz-egynehány szekere jár széjjel Franciaországban, mindenik 21 személy ülésre s még emellett más terhek vitelére is csinálva. A compagnia egymillió frankkal kezdte a szekerezést s mindeddig nagy nyeresége volt, hanem tavaly és az idén több ilyen szekerezõ társaságok is állván fel, a compagnia nem nyer, s hogy a többeket megbuktassa, nagyon leszállította az ülések árát. Egy ülés a coupéba 32 frank, intérieur 29 frank, banquette 24, impérial és a conductor mellett 15 frank. Eddigelé Ausztriában legdrágábbnak és Francia­országban legolcsóbbnak találtuk az utazást, és amellett oly sebesen hajtanak, hogy három nap és három éjjen rendszerént Párizsba érnek Strassburgból, mely 120 francia mértföld.

Nagy gyönyörûség az utazásban, hogy jó társakkal veti egybe a sors az embert, s örvendettem egy francia tiszt s egy más tisztviselõ társamnak s az igen jó ülésnek, míg Saverne szép vidékin s platanus alléin általjöttünk, de alig érénk Phalsbourgba, s itt két új útitársné üle mellénk, két kapitányné, kik férjökhez utaztak Párizsba. Mihelyt az asszonyok béléptek a szekérbe bizonyos piperés kényességgel, elkomorodtam. Elébbeni útitársam, a francia tiszt, gálántot akarván játszani, általengedte ülését mellettem az egyik kapitánynénak, Madame Mongisse-nek. A második kapitánynénak láttam szemébõl, hogy õ is vágyik helyemre, s szintúgy számot tart gálántságomra. Mit volt tennem, az elsõ numerusú legjobb helyembõl ki kelle kelnem, s ajánlanom kellett ülésem, melyet elfogadott s én a szembe való ülésbe vonultam. Nem igen tettem rosszabb szívvel asszonynak gálántságot, annál is inkább, hogy velek dohányozni sem illett, s szorult ülésem, magam megtagadása s az irántok való figyelmem egészen elkedvet­lenítettek. Phalsbourg és Sorrebourg nevezetes erõsségek, de hosszasan néznünk nem volt idõnk. [November] 29-én a szép Nancyba érkeztünk, s itt is alig volt annyi idõnk, hogy egynehány utcát és a lengyel Stanislaus szép piacát megfussuk. Ebédre Bar le Ducbe jöttünk, 30-án a híres Chalons-ba, mely a magyaroknak kétszer lett nevezetes. - December elsõ napján Champagne vidéke egyik részén jövén, Dormans-ba és a híres Champagne-ború Epernay-ba megkóstoltuk a champagner-t a forrásánál. De szinte úgy van itt is az ember a jó champagner­rel, mint Tokajban a tokaival. Egy meglehetõs champagne butélia itt 25 sous. December 2-án Meaux és Bondyn [!] keresztül estvére megérkeztünk Párizsba; én elfáradva s csüggedve a szorult ülés s feszes helyhezetem miatt.

Párizsban virradtunk fel december 3-án ezer szép remény s ezer vágyódások közt, s íme legelsõ napom is mely örömmel teli s mely meglepõ volt! Én még a szobában voltam fáradtságom miatt s gróf Béldivel belépik hozzám Balog Pál, régi barátom, Wesselényi Farkas és Zeyk József, s említék, hogy báró Kemény Domokos és báró Bánffi János is itt vannak. Mely kedves társaság! Párizsba sohasem volt egyszer hét erdélyi utazó. December 4-én szállásunkra költöztünk a Szent Anna utcába, s ott estve a fennebbiek leírásához fogék.

DECEMBER 5-ÉN. Minekutána Bécset meglaktam, azt hittem, hogy már egy nagyváros sem tehet reám nagy behatást. De mely különbség, Párizs és Bécs között! mint Pest és Bécs között. Bécs népessége háromszázezer, Párizsé nyolcszázezeren felül. Akármerre fordulj az utcákon, mindenütt a sok nép, a nagy tolongás, s küzdeni kell a trottoirokon, hogy haladhass. Az utcák szegletén majd lenyom a sok szekér. Az árusok mindenféle hangú kiáltozása, a roppant terûhordó szekerek s cabriolettek zörgése szinte lehetetlenné teszik a beszélést. Ily nagy városban valóban sokszor terhére vannak az emberek egymásnak. Végigjártunk egynéhány utcát, a Tuileria kertjeit s kastélyát s estvére egy zsibongó lárma emléke maradt meg fejemben. [December] 6-án. Banquierünk, Rougemont úrhoz mentünk pénzünk dolga eligazítására. 7-én az ausztriai követ, báró [!] Apponyinál produkáltuk passzusunkat. 8-án a Louvre híres múzeumába mentünk. Tisztelet és bámulás lep meg, midõn e hosszú galériába lép az ember. A felsõ galéria, mely a Tuilerákig nyúlik, a régibb és újabb nevezetes festõk remekjeit foglalja magában. Az alsóban temérdek görög és római szobrok, edények, koporsók, mozaikok vannak. Napoleon minden hódolt országaiból elhozta volt a mûvészség remekeit, s e két galériát meggazdagította velek. 1815-ben a szövetségesek visszaadatták minden országnak a magáét, de mégis ezen galériák bámulásra méltó gazdagok. A képek és az antikok galériái ajtajainál mindenik leírását árulják. A katalógus raisonírozó stílusból van írva, s az ahhoz értõknek tanuságos munka. A mûvészeknek mindennap, a közönségnek pedig vasárnaponként ingyen szabad a bémenetel. Temérdek ember jön nézni és bámulni vasárnaponként. Ennyi mestermívek s ily szabad szemlélése után, a közember is ízléssel tud ezen mívekhez szólni.

9-én a híres Sorbonne Akadémiába mentünk. A Sorbonne professzorai, princípiumai soká uralkodók voltak Európában, s hajdon és most is több nevezetes emberek foglalták itt a katedrákot. A Sorbonne-ban filozófiai, históriai, literatúrai és teológiai fokokat tanítanak. 11-tõl 12-ig a híres Barbié du Bocage leckéit hallgattam a geográfia bévezetésérõl, a következõ órán számosabban kezdvén telni az auditórium, végre egy része nem fért, s fel kellett mennünk a nagy szálába. Ifjak és vén emberek, több mint háromszáz hallgató gyûlt bé egyszerre. Megjelent végre az öreg, de tûzzel teljes Lacretelle. Tapssal fogadták a hallgatók. Görögország régibb históriáját és Amerikáét és kolonizációjokat adta elé. Az öreg gyakran tûzbe jött, s mindég hangos taps fogadta. Végre egy igen szép értekezést olvasott fel az újabb idõ kolonizációjáról. „Franciaország is kolonizál, úgymond, de nem fegyverrel és erõvel, mint a hódítók. Franciaország a Szabadság princípiumaival kolonizál. Már sok leányai vannak, s közelebb Belgiumot és Lengyelországot kolonizálta a Szabadság által.” A professzorok itt nem szisztematikus könyvekbõl tanítanak, hanem ki-ki a maga módja szerint veszi fel és adja elé a tárgyat. Az igazgatás itt nem praescribál manualist a professzoroknak. A tanítványok tetszé­sekre vannak hagyva, s nincs meg a nálunk való pedant felkérdezés és repetálás. A francia tanuló tapsol, ha tetszik neki professzora leckéje, s mormog és sifitel, ha nem liberális princípiumaiban, vagy megvetõ magaviseletében. Nálunk skláv a tanuló, s a professzorok nagyobb része annál tudományosabbnak tartja magát, mennél nagyobb gravitást mutathat s mentõl inkább félnek tõle tanítványai.

[DECEMBER] 10. MORGUE. Van Párizsnak egy különös intézete. Ha vízbefúltakot, magokot kivégzetteket vagy véletlenül megholtokot vagy ölteket találnak a közönséges helyeken, kit meg nem ismernek, egy különös, evégre csinált épületbe viszik, mezítelen kinyújtóztatják, s köntösét feje felé függesztik, s harmadnapig ott tartják, ha ismerõsi vagy rokoni ráakadnak, kiadják, ha nem, harmadnap múlva eltemetik, de köntöse esztendeig felfüggesztve marad, hogy arról reáismerhessen valaki. Hat testnek van nyújtóztató padforma csinálva, a rostélyzaton keresztül minden ember nézheti a kinyújtóztatottakot. Ha valakinek rokona vagy ismerõse hirtelen eltûnt, ide fut, s néha itt találja fel az anya gyermekét, a házasok társokot s a jóbarát barátját kinyújtóztatva. Mély érzés nyomott el a rostélyozatnál. Benn éppen egy megölt asszony volt kinyújtóztatva. Hánynak szíve nem küzdött a kétségbeeséssel, midõn itt nyújtóztatva megtalálta a keresettet.

[DECEMBER] 11. VENDÔME OSZLOPA. Napoleon a franciák gyõzedelmét sokképpen örökösítette, s dicsõségeknek több emlékeket emelt. Azon ezerkétszáz darab ágyúkból, melye­ket a franciák 1805-ben a muszkáktól s ausztriaiaktól elfogtak, egy nevezetes oszlopot állíttatott, a Traján római oszlopa formájára; magossága felül emelkedik a piac körül lévõ legmagosabb épületeken is. Belsõjében egy csigagrádics menyen fel a tetején lévõ galériába. Az oszlop oldalon több szcénákban a franciák különbözõ gyõzedelmei mesteri kézzel vannak kiöntve. Több helyeken figuráz a megalázkodott ausztriai katona, s huszárjaink Franciscus [Secund]ussal tarsolyaikon, s szembe velek a gyõzedelmes büszke francia. Felmásztam az oszlop tetején lévõ galériába a fáradságos hetvenhat lépcsõjû grádicson. Bámultam a szép kinézést, bámultam a remekmívet, de mélyen elszomorított a magyar huszár látása a képen, hogy neki is újra meggyõzettetéséért a megalázkodott, a skláv instáncia ábrázatot kell játszani a tableau-n: plectuntur Achivi. [Quicquid delirant reges, plectuntur Achivi. Õrjöngjenek a királyok s gyász az achivokat éri. Képes Géza fordítása.]

A francia büszkén említi ezen oszlopot, tisztelettel menyen el mellette s tekint fel rá, s hazafiú tûzzel szól róla. Szegény magyar haza! Mutathatod-e te, csak egy oszlopát is, csak egy emlékét is fiaid gyõzedelmének és dicsõségének majd másfélszáz esztendõk olta? Van-e csak egy emléke is vitézségednek, mely a magyar lelkét büszke érzésbe hozza s hazafiúi tûzre gerjessze? Mert a Nagy Fridrik ellen való háborúban, a török ellen, Lipsiánal és Hannaunál nem a magyar katona, hanem az Ausztriai Ház gyõzött! Sic vos non vobis mellificatis apes. [Méhek, fáradtok, mégse tiétek a méz. Képes Géza fordítása.]

DECEMBER 12. BENJAMIN CONSTANT HALÁLA. A pápa és Benjamin Constant egyszerre holtak meg. A pápának megtették a már ezerszer bétanult ceremóniákot, felvette a papság a törvényben kiszabott gyászt, a sok kardinál titkon örvendett, mint akinek gazdag rokona hal meg, s pápaválasztáshoz kezdettek. De B[enjamin] Constant-t nem lehet választani, csak az ég választhat helyébe mást, neki nem szabott a törvény gyászt, s mégis az egész Párizs gyászba öltözött, mintha mindeniknek kedvese holt volna meg. Úr és közrend, ifjú és vén, mélyen megdöbbenve gyûltek a nagy megholt temetésére. A Rue d’Anjoutól kezdve, a rengeteg Boulevard, fel a Bastille piacig, száz- meg százezer néppel volt teli. Mindenik még egyszer látni akarta a nagy hazafinak koporsóját, ki a Szabadság princípiumának legnyomósabb fejtegetõje volt írásaiban s tántoríthatatlan védõje a Tribune-ben. Másutt pénzért és a polícia segítségével megyen ki a nép a nagy urak temetésére, itt az életébõl egy nevezetes részt vesztett volna el az, ki meg nem jelenhetett volna. Ezerszer megalacsonította magát az Oratoria a megholtak koporsójánál, de itt Lafayette, Royer-Collard és az Odilon-Barrot szólottak a megholt felett, kiknek lelkekhez nem fér színlelés. B[enjamin] Constant és a Foy testeiket jövõ esztendõn a Panthéonba teszi a nép.

[DECEMBER] 13. JARDIN DES PLANTES. Ritkaságok ugyan a Jardin des Plantes-ban az afrikai sok oroszlányok, tigrisek, leopárdok és a vadállatoknak minden más nemei, a publikum nézésére szabadon hagyva, de annál nevezetesebb volt elõttem a szép kert, mely a növényeknek minden nemeivel és a különbözõ éghajlatoknak minden növényeivel gazdag. Ámbár Párizsnak geográphiai fekvése fennebb esik, mint az Erdélyé, mégis itt sokkal szelídebb a tél, a Jardin des Plantes tábláiban most is rózsák, szegfüvek és violák nyílnak, a szép zöld gyep s az idegen éghajlatú bokrok most is a tavasz csalódását éreztetik. De Párizsban máshelyt is, a Tuileriák kertjében, a Palais-Royal udvarán s más kertekben is nyílnak a virágok. De a párizsi nép a hidegre sincs úgy elkészülve, mint mi, mert itt soholt sincs kettõs ablak, soholt egy kemence sincs, még a királyi palotában sem, csak káminok. A Jardin des Plantes-ban többféle gazdag természetmúzeumok vannak, virágházak, plántaiskolák, és akárki ingyen hallgathatja a leckét ezen tudományokból.

DEC[EMBER] 14. A DEPUTÁTUSOK KAMARÁJA. A Bourbonok és minisztériumok, nevezetesen Richelieu és Mazarine, annyira elnyomták volt a francia nemzetet, hogy 150 esztendeig egymás után, nem gyûlt egybe a nemzet deputátusainak kamarája, mígnem 1789-ben kényszeríté a nemzet XVI. Lajost a képviselõket egybegyûjteni. Azután a Respublica, Napoleon s megint a Bourbonok alatt különbözõ változásokon ment keresztül organizációja. A júliusi revolúció után újonnan organizálta magát ezen kamara. A deputátusok száma most 430-ra menyen. A départament-beli elektorok választják 5 esztendõre. 30 esztendõsnek kell lenni. A kamara maga választ praesest. Üléseit nyilvánosan tartja. Iniciatívuma van akármely törvényt jovallani, a kontribúció dolga mindég ezen kamarában vétetik fel elõszer. Minden esztendõn egybegyûl. Az iniciatívum mind a két házzal, a deputátusokéval és a pairekével köz, valamint a király is proponálhat új törvényt miniszterei által, kik mindenik kamarában jelen lehetnek. Midõn valamely tárgy iránt törvényjovallat tétetik, a kamara nem ereszkedik bé a dolog derekára, hanem elébb mindég commissiót rendel a maga tagjai közül, mely a jovallatot megvizsgálja, arról pontonként vélekedést ád s referál. A commissiónak ezen munkája a proponált törvénnyel együtt mindég kinyomtattatik, s elõre minden tagnak kiosztatik, hogy azt megvizsgálhassa. Az ekként elkészített munkát a praeses referálja, elébb felolvassa az elsõ articulust, s arra minden megmondhatja vélekedését szabadon vagy jovítás (amendement) ajánlását. A tárgy votumok többségével határozódik, midõn az értekezés alatt ki nem tetszik a többség, golyóbissal votizálnak; mindenik tag egy fekete és egy fejér golyóbist kap, ha igent akar jelenteni a fejért egyik, a feketét más urnába teszi, a fejér golyóbisok határoznak. Aki valamely tárgyról beszélni akar, a tribünbe áll fel, s onnan beszél, többnyire papirosból. A szála amphytheatrum-forma, s a követek vélekedéseik szerént ülnek a jobb- vagy baloldalon. Fenn a galériákban a publikum ül. Szembe a praesessel az újságírók rápiálják a beszédet. A Moniteur, mint hivatalos újság, a praeses székétõl nem messze ül. Midõn beléptünk a tribünbe, éppen hevesen folyt a vélekedés valamely tárgyról, a praeses nem gyõzött csengetni, hogy lecsendesedjenek. Ez a zsibongás, temérdek fõ alant, a szála pompássága és különössége, egészen megleptek. Ekkor a Nemzeti Gárda organizációjáról folyt az értekezés. Sok most a nevezetes fõ a kamarában, de sok elaggott vén fõ is van. Némelyiknek beszédje igen hosszas, a más unalmas eléadó, némely csak azért áll fel a tribünbe, hogy õ is szóljon valamit, némely része pedig nem figyelmes, társával beszél, ír, újságot olvas vagy szunyókál, míg szomszédja heveskedik. Midõn látta már õket az ember, mintha elhullana egy része azon nimbusznak, az újságokból ismerve õket, mely fejök körül ragyog. Az ülések sötétig tartanak. A bémenetelre valamely deputátustól kell billétet kapni, mivel a hallgatók tribünje nem nagy.

DEC[EMBER] 15. KIRÁLYI BIBLIOTHÉKA. A Királyi Bibliothéka a Richelieu utcában kívülrõl inkább klastromot mutat, mint a benne levõ gyûjteménynek rakhelyét. A kapu felett hajdon ez volt írva aranyos betûkkel: „Bibliothèque du Roi” [A Király Könyvtára], de a júliusi revolúciókor a „Roi” szót kivakarták, valamint máshelyt is Párizsban minden épületekrõl, címerekrõl, a „Roi” és „Royal” szókat mindenütt kitörölték. Ezen bibliothékába mindennek ingyen szabad bémenni. Pompás grádics vezet fel az elsõ emeletre, hol a könyvek vannak. A grádics fordulatjainál és az ajtóban nagy betûkkel ezen instrukció van írva: „Essuyez vos pieds s’il vous plait!” [Szíveskedjenek a lábukat letörölni!] A Múzsák nem szeretik tehát a sáros stiblit. Az ajtón belöl pedig ez: „Fermez la Porte doucement s’il vous plait!” [Szíveskedjenek az ajtót csendesen betenni!] Mely kímélõ, mely lekötelezve kérõ parancsolatok! S lehetetlen ezeknek önkéntesen nem engedelmeskedni. Önmaga elõtt szégyellné magát az ember, ha ennek nem engedelmeskednék. Párizsban és Franciaországban sok példáját találja az ember az ily kímélésnek s nemes bánásnak. Ausztriában ezt így szokták kifejezni az ilyen helyeken: „Nicht erlaubt” [Nem szabad] vagy: „Es ist streng verboten” [Szigorúan tilos]. Midõn az ajtón bélépett az ember, tétováz a szem, ha a temérdek hosszú, pompás stílusú magas galériában gyönyörködjék, vagy hogy az egyszeri nézéssel bé nem fogható roppant könyvekre vesse-e figyelmét. A szála közepén végig asztalok vannak, számtalan olvasó mellettek. Mások megint a könyvsorokat nézik végig. Amott a custosok hágnak fel lajtorjákon valamely könyvet kikeresni. S mégis ennyi ember közt egy szó sem hallik. A legnagyobb csendesség uralkodik, csak a nagy fóliántok fordítása alatt hallik a levelek pattogása. Szent érzéssel lépdel az ember végig, s ennyi tárgy között egy tárgyon sem tudja megállítani figyelmét. Ezen bibliothékában a kötetek száma 450000[-re] menyen, s a leggazdagabb egész Európában. Esztendõk kellenének ezekrõl ismereteket szerezni. Én mint utazó, csak a könyvek sarkait láttam. A francia nevezetesebb írók büsztjei állanak még a szálában. Nevezetesek itten Cornelli híres földgolyóbisai is, melyeknek egy egész emelet boltját ki kellett vágni, hogy elférhessenek, mindeneknek 12 láb a diamétere. Hasonlólag nevezetes a Dendérah híres zodiacusa. A bibliothéka mellett van a régiségek cabinetje (Cabinet des Médailles). A legrégibb római és görög pénzek, öltözetek, házi eszközök, egyiptomi múmiák, s más drága és ritka kövek, arany és ezüst munkák. Az épület más részében van a rajzok cabinetje (Le Cabinet des Estampes), 5800 darab foliant. A görög és római minden régiségek épületi, mathematicai, geographiai s természethistóriai minden rajzok. A legpompásabb kiadású múzeumok. Ezen szálában is sokan ülnek asztaloknál, kik valamely rajzot másolnak. Egy oldalépületben van a kéziratok gyûjte­ménye, mely most nem volt nyitva. Ezeken kívül még számos bibliothékák s gyûjtemények vannak Párizsban, megjártam még a Hôtel de Ville és az Invalidusok Háza bibliothékáját is. És mindezekbe ingyen s minden embernek szabad bémenni, s az ottvaló tárgyakot használni. Párizsban a mívelõdhetésnek számtalan alkalom van nyitva.

DECEMBER 16-22. EX-MINISZTEREK. REVOLÚCIÓ. A pairek háza elõtt elkezdõdött a X. Károly volt miniszterei ellen a per, s ez a tárgy s az az alatt folyt revolúció annyira elfoglalta az egész Párizs figyelmét és a mienket is, hogy a per folyta alatt majd egészen csak ezen tárgy foglalt el. Polignac, Peyronet, Chantelauze és Guernon Ranville a ház eleibe állíttattak, személyesen kikérdeztettek az ellenek feladott vádak iránt, s bizonyságok az õk jelenlétökben kihallgattattak. A francia nép egész figyelmét ezen perre fordította. Egy része halált kívánt reájuk, a még ultrább rész a per kimenetele elõtt agyon akarta verni õket. Naponként szaporodott a gyülekezet a Luxembourg palotánál, hol õk fogva voltak, s a pairek is tartották üléseiket. Katonai erõnek kellett rendet tartani. Ezen alkalmat X. Károly pártja használni akarván, lázasztó írásokat adott, pénzt osztott a pórnépnek, hogy feltámadjon, hogy a mostani igazgatást felforgassa, de még egy harmadik és negyedik párt is feltámadt, azok, kik respublicát akartak, és azon nyugtalanok, kik revolúciót akartak, hogy azt egy vagy másképpen hasznokra fordíthassák. Az egész Párizs mozgásba, éjjel-nappal hol itt, hol amott hallott a dobolás a gyûlésre, katonacsoportok rukkoltak fel s le az utcákon, lovasság s követek nyargaltak szüntelen mindenfelé. Az egész National Gárda, minden linea regimentek fegyver­ben voltak. Naponként hatvanezer embernél több állott fegyverben. De minden tumultus fészke a Saint-Germainbe és a Luxembourg paloták elõtt volt. A minisztereket temérdek katonaság õrizte a nép dühétõl. A katonaságot sok helyt inzultálták, a nyughatatlanok kövekkel hajgálták, gúnyolódó kiáltásokat tettek ellenek, megtámadták. A fogdosás szüntelen folyt. Minden órában más hírek futottak el. A békételenek most a députátusokra, majd a Palais-Royalra akartak ütni. A Louvre-be bétódultak, hogy az ágyúkot kivigyék. A Tuileriák és a Palais-Royal udvarán egész nap és éjjen lovas és gyalog katonaság bivouaquirozott. Tüzek lobogtak mindenfelé. Párizs olyan volt ezen napokban, mint egy ostrom alatt lévõ város. Kétség és remegés ült minden ember arcán. Proklamációk voltak az utcák szegletén. Lafayette mind utcákon lovagolt. Csendesítette a népet. De a nép pezsgett. Végre kimondatott az ítélet a miniszterekre. Örökös fogságra és civilis halálra büntettettek. Lopva kellett õket elvinni a Vincennes-i várba éjszaka, hogy a nép dühében agyon ne verje õket. Még azután való napokban sem szûnt a mozgás. A tanulók is fegyvert fogtak, s a National Gardával együtt jártak az utcákon a rend helyreállítására. Ezen napokban mü is többnyire az utcán voltunk nézni ezen nagy szcénákot! A néptámadás nagyon különös érzéseket ébreszt, s ennek látására lehetetlen a Lucretius ama versére nem emlékezni: „Dulce mari magno.”

[Suave mari magno turbantibus aequora ventis,
e terra magnum alterius spectare laborem.

Kellemes érzés nézni a partról: szörnyû viharban
tombol a nagy tenger - nagy baj bizony az, de a másé.

Képes Géza fordítása]

DECEMBER 23-ÁN már csendesedtek, de teli voltak most is az utcák katonasággal és néppel. Már a Párizs környékbeli National Gárda is bérukkolt rendet fenntartani. Ma is egész nap künn voltam. Az Elyséum Mezején végig felmentem, egészen a Barrière de l’Etoile-ig, onnan a Passy-Barrière felé, le a Pont de Grenelle-ig. Midõn a hídon általjöttem, elõttem állott a híres Champ-de-Mars, mely a respublika idejében és Napoleon alatt is oly nevezetes gyûléseknek s annyi katonai revue-knek volt helye. A Champ-de-Mars egy gyönyörû planí­rozott tér, melyen ötvenezer ember könnyen manövrírozhat. A végében, szembe a híddal van az École Militaire szép épülete, két oldalról teraszok. De mely igen megdöbbentett az, hogy itt több mint négy-ötezer ouvriét láttam elterjedve, grouppokba voltak gyûlve, több helyeken beszédeket tartottak, mások kiabáltak. Azt véltem, hogy éppen a revolucionáriusok fészkébe bukkantam, mert az ouvriéktól félt Párizs leginkább. Kapákkal, ásókkal voltak felfegyver­kezve, mert az igazgatás planíroztat velek télen által, s fizeti õket majd semmi munkáért nagy nap­számmal, csakhogy elfoglalva legyenek. Végigjöttem e temérdek kék ingû, fapapucsú, rongyos pórnép közt, hálálkodván magamban, hogy sejdítésem nem tölt bé. Midõn a Députátusok Kamarájához érkeztem, újra regimenteket láttam a kamara épületje elõtt, s az egész Quai-n végig bivouaquirozni. Az a hír futott volt el, hogy a tanulók s a nép a deputá­tusokra akar rontani, hogy õket elûzze, mivel nem elég populárisok s nagy arisztokratikus gondolkodású[ak].

December 24-re nagy revue volt hirdetve, a király személyesen akart kilovagolni, hogy a népet megnyugtassa, s mutassa, hogy nem fél, és a légióknak egyenként kinyilatkoztassa a revolúció napjaiban mutatott derék magokviseletökért megelégedését. A Carrousel-Place már egy órakor tömve volt National Gárdával. Rendre vette a király arrondissementenként a légiókat, a Carrouselre, hol én is állottam egész délután, sötétüléskor érkezett generálisaitól kísérve. Végigfutotta lineákot. Minden sorban, minden utcán „Vive le Roi”, „Vive la Liberté” [Éljen a király! Éljen a szabadság!] kiáltás hallatott, az utcák világosítva voltak, hol a király ellovagolt. Szegény királynak, szüntelen köszönni kellett ily hidegben, s még pedig mosolyogva köszönni mindenfelé. Kalapját szinte nem is volt módja egész délután feltenni. A konstitucionális királynak nem szabad rossz kedvet mutatni!

DECEMBER 25. ÉS 26. A karácsoni innepekre annál figyelmesebbek lettünk, hogy a vallás minisztere elõre circulárisokot bocsátott a püspökökhöz, hogy karácson éjszakai s más processziós ceremóniák eltöröltetnek, és Franciaországban a vallás dolga a respublika, azután Napoleon s megint a Bourbonok alatt sok viszontagságokon ment keresztül. A respublika 1793-ban eltörölt minden vallást, s a keresztény vallás ceremóniái helyett az Ész Innepét ülték a Mars Mezején s a Notre-Dame-ban. Napoleon megint visszaállította a vallásokot bizonyos modifikációkkal. A Bourbonok osztán megint a régi bigottságot s a jézsuitákot hozták bé. A júliusi revolúció után megint ingadozott a vallás dolga, a nép elûzte a papok egy részét és a jézsuitákot. Megjelentünk a híres Notre-Dame-ban látni a karácsoni innepet. A papok mondták ugyan a szokott misét s tették a ceremóniákot, de ezen pompás nagy templomban s másutt és mindenütt, alig szállingózott egynehány hallgató, s az is többnyire asszonyokból s vén emberekbõl állott. Hajdon Párizsban 221 templom volt, most csak 39 van. Az elsõ revolúció eltörlötte a templomokot s eladta a klastromokot, s ily kevés templomba is ezen roppant népesség nem jár. A franciák sokat szenvedtek a papoktól, s ez hideggé tette õket a vallás iránt is. A Bourbonok igyekeztek visszaállítani a templomokot s papokot, s példával s kényszerítõ eszközökkel is visszahozni a régi vallásos helyhezetet, de a legbizonyosabb eszköz a vallás iránt meghidegíteni az embereket az, ha õket erõvel kényszerítik vallásosnak lenni. A Notre-Dame egy a legrégibb s legpompásabb templomok között Európában. Napoleon itt koronáztatta meg magát. A pápa Napoleon alatt annyira megalázta magát, hogy ide kellett neki Rómából jönni, õtet a Notre-Dame-ban felkenni. Párizsban sok templom van. Kincseiket a revolúció alatt mind elvették. Legszebb leszen a Madeleine, mely eddig is már 15 millióba került.

DECEMBER 27. Még tegnap elfutott volt a hír, hogy Lafayette a Nemzeti Gárda generalissi­musságáról lemondott, s ma már hivataloson kijött, hogy a király ezen lemondást elfogadta, s Lafayette elbúcsúzott. Erre neki a National Gárda törvényei megállításakor, a Deputátusok Kamarájában némely követek által tett észrevételek adtak okot. Lafayette a most Európában élõ privát emberek közt a legnevezetesebb politikai rollot játszodta. Õ az amerikai szabadság elõ hõse, a Nemzeti Gárdának 1791-ben teremtõje. A júliusi revolúció lelke. Az õ akaratjától függött a nemzet sorsát erre vagy amarra határozni. Õ minden idõben és mindég konzekvens volt. Méltó a Plutark tollára. E nemzet õt imádja, s egyszerre meglepte e kedvetlen hír. Minden megdöbbent és bánkódott, és ez igazi és nem színlelt bánat volt! Minden iskolák tanulói ma réuniót hirdettek a Panthéonban, meghatározta az ifjúság, hogy követséget küldjön Lafayette-hez bánatját kijelenteni. Én is a deputatio közt mentem. Midõn a Rue d’Anjouba érkeztünk a Lafayette kapujához, azt a hírt mondták, hogy Lafayette a Deputátusok ülésében van. Egyszerre felkiáltott minden: „A la Chambre!” [A Kamarába!] S éppen indultunk, midõn az öreg érkezett szekérben haza Odilon-Barrot-tal. Alig szállhatott le szekerébõl, oly rettentõ volt a tolongás körülötte. Az egész csoport egy hanggal kiabálta: „Vive Lafayette!” [Éljen Lafayette!] Az alatt felment szobájába. Mü az udvaron gyûltünk, körbe állottunk. Lejött az öreg közinkbe. Tisztelet borított el minden arcot, vallásos volt az elragadtatás. Egy ifjú elmondotta a követség célját. Midõn beszédjeket bévégezték, tûzzel csókolta meg az öreg õket. Mely irigyletre méltó csók volt! Az elsõ szerelem csókja nem lehet ennél mennyeibb! Azután az öreg szólt, ajánlta magát az ifjaknak, köszönte érzéseket. Hullottak a könnyek s elvetemedett szív volt, mely nem döbögött. Egyszerre mindenik felkiáltatott, s százaknak könnyel lábbagott a szeme. Egy fejedelemnek sem, egy hódítónak sem lehet ilyen tisztelete. S ezer polícia sem szerezhet ily innepet. Rendre szorította az öreg mindeniknek a kezét, s szent és magos érzéssel hagytuk el a helyet s a nagy embert! Európának most legnagyabb emberét! Lafayette sem titulust, sem rangot, sem kereszteket soha el nem fogadott, s mégis ki áll magasabb polcon, ki iránt doboghat melegebben a szív, s hol lehet mélyebb tisztelet érzés, mint az õ nevének említése! Ki nem emlékezik az õ neve említésére a Szent Könyvnek ama szavaira: „A mezõnek liliomai nem fonnak és nem szõnek, s mégis mely király dicsekedhetik azon pompával, melybe õket felöltöztettem.”

DECEMBER 28-ÁN. Az Invalidusok pompás házát látogattuk meg. Ez egyik a legnagyobb épületek között Párizsban. XIV. Lajostól hétezer invalidusnak van benne lakása, kosztja, s öltözetje. Megjártuk elébb a húszezer darabból álló bibliothékát, a lakóházakot, tanács-szálát, azután az igen csinos refektóriumokot, s végre a konyhát, hol e temérdek embernek enni fõznek. Tûz soholt sem látszik, csak a nagy kondérok fõvése látszik. Két nagy kondér van elöl, melyek közül mindenikben 2400 font hús fér el és fõ mindennap. A templom igen szép. Éppen akkor a vén invalidusok együtt imádkoztak az apácákkal, de egyik apácát sem volt [!] képes arra venni, hogy feltekintsen. A templom boltozatján függ nyolcvan zászló az utolsó spanyol és algíri háborúból. Hajdan Napoleon alatt rakva volt e templom az ellenségtõl elvett zászlókkal, ahol igen sok ausztriai is volt, de 1815-ben a Szövetségesek mindenik levette a magáét s megégette. Veszteségeknek s meggyõzettetéseknek ezen jeleit elégették ugyan a Szövetségesek, de a históriát nem tudták elégetni. Akármerre forduljon itt az ember, szüntelen láb és kéz nélkül való s nyomorék invalidusokra talál, mely a francia nemzet dicsõségére is emlékeztet ugyan, de egy szomorú érzést hagy hátra a szívben!

DECEMBER 29-ÉN. Párizs egyik nevezetességei közé tartozik a Père-Lachaise nevû temetõ. A híres Bastille Place felé kell menni oda. Künn van ez a város végén. Az oda vivõ utcán végig koporsó- és emlékkõcsinálók laknak. Temérdek perennáns virágokot, cserepekben s koszorúkban árulnak, hogy ki-ki vihessen kedvese sírjára. A temetõ egy fenyves erdõhöz, s virágkerthez hasonlít. Meglepi a szemet a temérdek mesterkézzel, márványból készült emlékkövek. Milliókra megyen az ezen temetõkben lévõ emlékkövek ára. Valóságos luxus uralkodik a sírkövek készíttetésében. Ki-ki kedvesének emlékét a másokénál gazdagabb s ízlésesebb emlékkõvel akarja örökíteni. Apró fenyvesek, perennáns virágok s rózsák díszlenek a sír körül. Másutt pompás família-kripták emelkednek. A legelsõ, mely meglepi az idejövõt, az Abélard és Héloise sírja, gotus ízléssel épült emlékoszloppal körülrostélyozva. Teli van aggatva ezen sír koszorúkkal az érzékeny szerelmesek által. Molière, Delille, Chénier, Foy, Masséna, Kellermann, Davout, Talma és közelébbrõl Benjamin Constant sírjai és számtalan nagy emberek sírjainál kell megállapodni és elmélkedni. A Maréchal Ney sírja különösen rakva van virágkoszorúkkal. Mely tisztelet ez az élõktõl halottaiknak. Mindég teli ezen temetõ andalgókkal, nézõkkel és bánkodókkal. Sok könnyhullatás szentelte meg e helyet!

DECEMBER 30-ÁN. A híres Hôtel-Dieu nevezetû ispotályt járók meg, mely legrégibb ispotály Párizsban. 1260 betegre vagyon itten ingyenes fundáció. Végigjártuk ezen nyomo­rúság száláit. A legnagyobb tisztaság, rend és gondosság van. Apácák gondoskodnak a betegekre. Mindennap lecke van itt az ifjú orvosoknak és seborvosoknak, s mindenkor valamelyik beteg felett foly a lecke. Végigjártuk a konyhákot, patikát, különbféle gõz-, víz- és szárazförödõköt és a ptizán [!] készítõ gõzapparátusokot.

DECEMBER 31-ÉN. Egy hét ólta az utcákon, minden passagekben s különbözõ boltokban az új esztendei ajándékoknak különbözõ nemeit árulják. Tolong a nép bámulni és vásárolni. Minden ember igyekszik valami kedvest vásárolni gyermekének vagy kedvesének. Párizs ezen napokban egészen mozgásban van, s mi is járjuk rendre az utcákot, boltokot. Mindenfelé jelentések vannak az új esztendei ajándékokról. A Palais-Royal boltjai különösen kivilágítva, kirakva. Készül minden ember másnapra vizitáit, gratulációit megtenni. Az utcák csengenek a kalendárium s más minden apró portékák árulói kiabálásaiktól.