1831. JANUÁR 1. Az újesztendei köszöntés nem ment ki egészen módiból Párizsban. Mivel nekem más elöljáróm nem volt, csak az ausztriai követhez mentem újesztendei gratulációm megtenni. Egy órakor minden hivatalok elöljárói, chamberek követségei és a fõbb katonatisztek a királyhoz mentek köszönteni, 4 órakor a diplomáciai kar ment. A különbözõ nemzetû követek különbözõ equipageit végignéztük a Palais-Royal udvarán. Végignéztem osztán, míg a követek rendre felültek szekereikben. Mindenik a maga nemzete köntösében, gálában volt öltözve. Legelöl jött le gróf Apponyi, az ausztriai követ magyar köntösben és magyar huszár a bakon. Utána Anglia, Muszkaország és így tovább. Az equipagek, cifra cselédség és különbözõ nemzetek gálaköntöse nagy kontraszt-látást csinált.

JANUÁR 2. Musée des Statues Animéles-ban voltunk, a Boulevardon. A görög történetekbõl van véve három szcéna: 1. Kanaris testvérével a földmappát nézi. 2. a görög patriárka fõvétele Konstantinápolyban. 3. midõn az egyiptomi basának egy francia tiszt által tudtára adatik, hogy Moréát el kell hagynia. A személyek életnagyságban viaszból, nemzeti köntösökben állanak. A groupe egy masina által felhúzódik, s minden kép, szem, kéz, láb mozog, mint a szcéna kívánja. A pátriárka fõvétele legszebb, s a mesterség ezen nemben annyira vivõdött, hogy egész valóságában lehet a szcénát képzelni.

JANUÁR 3-ÁN. Az egész Európában híres párizsi Observatoire-hoz, a Palais de Luxem­bourgon mentünk által. Ezen pompás palota most a Pairek Kamarája gyûlése helyéül szolgál. Francia ízlésû, pompás és nagy kertje mindig nyitva áll. Itt is pazérolva állanak a legszebb szobrok. Számos vízparthiek, oldalról plantaiskolák. A kert végében van a pompás Observatoire egészen faragott kövekbõl. Hat szála van a különbözõ asztronómiai eszközök és asztronómiai tapasztalásoknak szentelve. Itt van vonva a párizsi meridienális. Az asztronómiai eszközök kerekeken járnak, s kivonják a terrasse-ra, midõn observatiókot akarnak velek tenni. A föld alatti mély üregbe, mely 360 grádics mélységû, a refrigeratio és congelatio különbözõ nemeirõl tesznek megjegyzéseket. Az observatóriumban van a Bureau des Longitudes [Matematikai és Csillagászati Társaság] is. Az épület fedele egészen lapos, s nagy faragott kövekbõl áll. Innen a legszebb kinézés van Párizsra.

Közel az Observatóriumhoz van a talált gyermekek háza. Ide teszik bé a szerelem gyermekeit, akinek tetszik. Ide hozzák bé az ide közel lévõ szülõházból is a gyermekeket, mihelyt születnek. Néhány szálát jártunk végig. Mindenik tele volt bölcsõvel s apró gyermekekkel. Apácák teszik a szolgálatot. Innen kiadják falura a gyermekeket szoptatni. Ezerekre menyen száma esztendõnként az ide bétett gyermekeknek. Akárki béadhatja ide a megszültet a kapunál lévõ portásné házába, hol mindjárt bölcsõbe teszik, s szoptatni adják. Az odavivõnek nevét sohasem kérdezik, ha nem akarja mondani. De akármely nagy legyen is itt a theóriai utánlátás és gondosság, mégis a bevitt gyermekbõl felénél több elhal esztendõnkint, sõt középszerû kalkulus szerint százból nyolcvan elhal. Az anyai gondosságot semmi fizetett gondosság nem pótolhatja ki. Közel ehhez van az apácák klastroma, s nekik szüntelen dajkákkal és apró gyermekekkel kell bajlódni.

JANUÁR 4-ÉN. Az Ile de Cité nevezetû részében a városnak, mely egy sziget a Szajna közepén, vagy az úgynevezett Palais de Justice, hol az alsótól fogva fel a felsõig, mindenféle tribunálok tanácshelye vagyon. Ez egy roppant régi épület, melynek több szárnyai vannak, s benne sok nagy szálák. Itt laktak a római praefectusok, midõn Galliát még Róma bírta. Itt laktak az elsõbb dinasztiából való francia királyok is. Most egészen el van foglalva különbözõ hivatalokkal, archívumokkal, bürókkal és bibliothékákkal. Az egyik részben a foglyok vannak. Annak egyik tornyában volt fogva Maria Antoinette is. Itt van a fõ políciai hivatal is. (Zimányi, Silváni magyar mouchard. Bacsányi.)

Midõn ezen méltóságos épületbe egy igen pompás grádicson felmentem, egy igen pompás szálába érkeztem, mely az úgynevezett Pas perdus, hasonló a legszélesebb s leghosszabb templomhoz. Temérdek ember tolongott benne, s az ide nyíló ajtókból jöttek ki s mentek bé. De leginkább magára vonta figyelmem a prókátorok öltözete. Franciaországban prókátorok és bíráknak, midõn hivatalban vannak, egészen különös öltözetjek van. Fekete matériából, kinyílt, lobogó ujjal, földig érõ bõ köntösök van, fejér nyakravaló és mejre szélesen leeresztve, fekete magos sapka, a prókátoroknak paszománt nélkül, a bíráké az alsóbb fórumnál ezüst egyes paszománttal, a Cour royal bíráié egyes arany, a Cour de Cassation bíráié kettõs arany paszománttal. A tribunálok minden embernek nyitva vannak, s akárki szabadon bémehet, az allegatiókot s ítéletet szabadon hallhatja, s a törvény is azt kívánja, hogy itten minden fórum publice tartsa a maga ítéleteit. Ugyanazon egy tribunál több sectiókra van felosztva, p[éldának] o[káért] a primae instantiae fórumnak 7 sectiója van, s mind a hét egyszerre különbözõ szálákban tartja ítéleteit. A szálában a bírák a hátulsó részben, fél circulusban ülnek a publikum felé fordulva, mind feltett süveggel. Közbül a praeses, kétfelõl a bírák, mellettek az actuariusok (greffier). Külön székekbe, szembe a bírákkal ülnek a prókátorok feltett süveggel, mellettek a perlekedõ felek. Ha tetszik a perlekedõ feleknek, magok allégálhatnak, aki nem akar, prókátora allégál helyette fennszóval. Erre azonnal felel a más fél. Az egybe felelkezés egymás után menyen, míg mindenik bévégzi. A bírák hallgatnak az egész egybefelelkezés alatt. A prókátorok néha a legszebb beszédeket mondják extemporé, melyet a greffier stenographicé rápiál. Midõn törvényt olvas fel a prókátor, süvegét leveszi, egyébkor nem. Bévégzõdvén az allegátiók, a bírák vagy ott székekbe lassú hangon megegyeznek az ítéleten, vagy a szomszéd szálába mennek tanácskozni. Az ítéletet azonnal kimondják, s harmadnapig apellálhat a vesztett fél, vagy a Cour royalhoz, vagy a Cassatióhoz, ha a formalitás ellen van sérelme, s osztán ott a per meghal. A Cour royalban hasonlólag megy a per; itt is, akinek tetszik, végighallgathat mindent, s evégre a publikumnak a prókátorokon hátul különös ülése van. - Azon tárgyak, melyek criminálék, egy különös fórum által ítéltetnek meg Franciaország[ban], s az a Jury Forum vagy Esküdtek Fóruma. Ennek igen nevezetes az orgánizációja és hatalma. Az esküdtek minden esztendõn a minden hivatal nélkül való polgárok közül választatnak 36-an, minden ítéleten 12 van jelen, s minden per folyására más 12 áll elé, s így változnak az egész per folyta alatt. Midõn valaki criminális kereset miatt ezen ítélõszék eleibe idéztetik, személyesen kell megjelennie. Ha már el van fogva - mely csak akkor történik meg, ha in facto delicti [tetten érték] találtatott - egy különös padba ül, és mellette két katona. A Szála hátulsó részében ül a Cour d’Assise praesese és mellette két bírák, azok mellett egyfelõl a Procureur du Roi (Fiscalis Prókátor), ki egyszersmind a vádoló, szembe vele az actuarius, oldal félt ülnek a 12 esküdtek, szembe velek leültetik a bévádoltat s melléje prókátorát; azon hátul ülnek a bizonyságok és a szála hátulsó felében a publikum. Legelébb is a juryk megesküsznek, hogy igazán fognak ítélni; akkor a Procureur du Roi elmondja a vádlópontokat, arra legelébb megkérdezik a bévádoltatottat, ki elmondja a maga mentségét, azután rendre jõnek az ellene való bizonyságok, s azok rendre kikérdeztetnek, s ha szükség, a bévádolttal helybe konfrontáltatnak, végre jõnek a bévádolt mellett való bizonyságok, ha vannak. A vallatás alatt a praeses teszi a kérdéseket a környülállás szerént, de az esküdteknek is, ha tetszik, tehetnek kérdést. Végzõdvén a vallatás, a bévádolt vagy prókátora helybe elmondja a mentséget. Azután a Procureur du Roi reassumálja a dolgot az esküdteknek, ezek mindent meghallgatván, bémennek egy külön szobába, s ott határozzák meg az ítéletet. Az õk ítéletek különös, mert õk csak igent vagy nemet mondanak, ha bûnös: igent, ha nem bûnös: nemet. Ha igent mondanak, a praeses felolvassa az ezen bûnrõl való törvényt, s az ítéletet; ha nemet mondtak, a bûnös azonnal végképpen absolválva van. A jüryk hatalma igen nevezetes és nagy; mert a jüryk ítélete soha nem appellatio, sem változás alá nem jöhet semmi fórum által, és ez végsõ elhatározó ítélet. Arra, hogy valaki halálra ítéltessék, a 12 esküdtbõl 9 votum kívántatik. A halálos ítéletet szelídítheti a király, de más senki sem. Ha egyforma a votum, absolválva van a bévádolt. - Midõn a Jüryknél elébb jelen voltam, három nevezetes per folyt. Julien Amandé nevû ifjú a National Gárdáknak fegyveres kézzel való megtámadásáért perbe idéztetett. A jüryk igent mondtak; a törvény felolvastatott, s esztendei fogság és 500 frank büntetésrõl szólott. Az ifjú azonnal condamnálva volt, mert a jüryk ítélete helyben exequáltatik, s Julient a katonák körülvették a fogházba vinni. Szülei, testvérei, barátjai ott várták dobogó szívvel a jüryk ítéletét, s midõn az igen szót kimondták a jüryk, azok könnybe borultak, zokogva nyújtotta kezét nekik az ifjú a barrièren keresztül, s a katonák körülvették. Ugyanekkor Bordou nevû a montrouge-i hivatal archívuma felgyújtása gyanújáért pereltetett. A factum nem jött ki. A jüryk nemet mondtak, s Bordou egyszerre kirohant a barrièrek közül, s az örömtõl zokogó felesége nyakába borult. Nemet mondtak Ginquet nevûnek is az immorális könyvek terjesztése vádjáért. A psychológus és törvénytudó itt a legérzékenyebb és legtudományosabb szcénákat látja. - Minekelõtte valamely tárgy ezen törvényszékek eleibe vitetnék, már minden dokumentumoknak készen kell lenni. A dolgok elébb a Juge de Paix elõtt folynak, s ott minden initiatívumok elkészülnek. A francia civilis perekben kevés az acta, mely onnan van, hogy a törvény szerént a bíró sem a jószág természetére, sem eredetére soha sem tekint, a successiv regulázására nézve, hanem mindég az elsõ kézben való természeténél fogva veszi, s annál fogva az abalienatiók, zálogok, vásárok különbözõ nemeinek helye nem lévén, a per substrátuma sohasem lehet régi, hogy abba sok acta kelljen. Az osztály fõ szerint menyen, mindenik gyermek egyaránt osztozik. A contractust betû szerént magyarázzák. A tulajdonos, maga vagyonának felét ajándékozhatja el életében vagy testálhatja el, ha csak egy gyermeke van; harmadát, ha két gyermeke van; negyedét, ha három vagy több gyermekei vannak. Abban az esetben, ha a tulajdonosnak gyermekei nincsenek, de atyja és anyja lineáján maradéki vannak, felérõl disponálhat vagyonának, ha pedig csak egyik lineában vannak maradéki, akkor háromnegyed részébõl. Ha se gyermeke, se ascendensei, se descendensei nincsenek atyja és anyja lineáján, minden jovairól disponálhat.

JANUÁR 5-ÉN. A Palais-Royal egyik galériájában vannak a kínai árnyékok (ombres chinoises). A kis theátrumon külömbféle kínai s más öltözetû figurák taszítódnak bé masinák által, különbözõ öltözetekben. A kulisszák megett asszonyok és férfiak beszélnek a figurák képében. Néha egész tréfás történetet adnak elé ezen figurák. A változások masinával nagy pontossággal mennek. Egy estve száz nevetséges figura is, vagy fabáb, megjelenik. A gyermekek egész mulatságokot találják benne. A változások közt leányok klavíroznak. A Palais-Royal egyik szegletpincéjében (mely nálunk bujbé) van a híres Vakok Kávéháza (Café des Aveugles). Hat vak muzsikus tartja az orchestert minden estve. Különbféle patrióta nótákot énekelnek, mások deklamálnak verseket, hasbeszélések vannak, marionette-játékok. A pinceszála gyönyörû, és több rejtekjei vannak minden mulatságokra.

JANUÁR 6-ÁN. Egy Amoroso nevezetû spanyol óbester egy gymnastikai iskolát állított a Grenelle Barrièreken kívül. Midõn idejöttünk, éppen tanulóóra volt. Vagyon nyári és téli gyakorlóhely. A téli egy nagy, hosszú, nyílt szín. Itt tanulnak a gyermekek három órát minden nap, mindenféle gymnastikai gyakorlásokot. Elébb az ugrás és voltigírozás minden nemeit tanulják; azután külömbféle fa- és kötéllajtorjákon való mászásokot, egyenesen lefüggõ köteleken és rudakon felmászni, balancírozásokot, fenn a levegõben mozgó rudakon ülve és állva; lóra felszökés és leszökések; rudakon csupán a karnál fogva végigmenés, felülrõl leereszkedések, egyszóval a legszebb s legnevezetesebb testi gyakorlások. A szín féllábnyira apró poronddal meg van hordva, hogyha leesnék, se üsse meg magát, a rudak, lajtorják és kötelek egész a szarvazatig felmennek, minden nemére a gyakorlásnak külön professzor van. A gyermek hajdonfõn, papucs és pantalonban öltözve, derekok szíjjal szorítva van. A künn való gyakorlás elvégzõdvén, egy nagy szálába mentünk, hol a gyermekek rendbe állottak, elébb patrióta énekek voltak, melyben Amoroso maga kántoroskodott. Azután különbözõ helybevaló marsok, kézzel való gyakorlások és fordulások voltak. A gyermekek mind vígok s a bámulásig mentek a gyakorlásban. Az óbester úr maga vezetett s magyarázott nekünk mindent igen szívesen. Ily gymnastikai iskolák már több helyt is kezdnek lenni, s ez a nevelés egyik ágához tartozik. Voltunk még egy angol nevelõházban is a Rue St. Lazare-ban, hol a lecke után ily gyakorlásokot csináltak a gyermekek.

JANUÁR 7-ÉN. A Hôtel de Ville bibliotékáját jártam meg. Itt is, mint a Bibliothèque du Roiban, vannak a könyvek elosztásai. Olvasók a ház közepén végig. Megjártam a Départe­ment Archívumot is; egy ott való francia úr igen szívesen megmutatta az archívumi rendet.

JANUÁR 8-ÁN. Könyvárusok a Quai-n és a Sorbonne könyvárosa.

JANUÁR 9-ÉN. Párizsban több magyarok vannak megtelepedve. Puskás Pál váci fi, még 1814-ben megtelepedett itt, megházasodott és a Pont Neuf végében kávéházat állított. Nála van többnyire az ittvaló magyarok egybejövetele. Puskás hajdan magyar huszár volt. 1809-ben általjött a franciákhoz, s szolgált Napoleon elmeneteléig mint katona. Magyarul még igen jól beszél, nagyon örvendett, hogy bennem is megint egy magyarra talált Párizsban. Nála tanáltam Antal urat, magyarországi fit, volt nevelõt, ki most jött vissza angliai útjából. Ezektõl sok Párizsban lakó magyaroknak a nyomába akadtam. Szegény Puskás Pál! Ámbár õ jól bírja magát, felesége és fijában örömét találja, de mégis kimondhatatlan vágyása van; bár még egyszer látni hazáját és atyafiait. De azt õ elzárta magától azon mód által, mellyel az ausztriai ármádától megvált. Õ ugyan hazánkban nem kapott volt nevelést, mégis a világban forgása s párizsi lakása által oly tactust kapott, hogy a politikai dolgokról nyomósabban reflectál, mint nálunk sok tudós hivatalbeli.

JANUÁR 10-ÉN. Fejér József nevû szabó ezelõtt huszonnyolc esztendõkkel eljött Kolozs­várról, s Párizsba vette lakását. Most Leblancnak nevezi magát franciáson. Õ, ámbár rég idetelepedett, de az itt utazó magyarok iránt mindég különös figyelemmel volt, s azoknak sok készséggel szolgált mindenben, még magyarul most is tud keveset. Rue Coquillière No. 1. találtam fel õtet. Magaviseletében és beszédjében egészen csinos, hajlékony, könnyû párizsi francia lett. Mindenben a legnagyobb készséggel szolgál. Nemzeti gárdista õ is, mint Puskás. Nevét megfranciázta Leblanc, mint még több magyarok is itt, kikre rátaláltam, mint L’Hermite (Remetei), Lion (Oroszlány), Silvaine (Zimonyi) etc. Mivel õk már egészen franciákká lettek, neveket azon nemzetéhez hasonlóvá tették, melynek jovaival, törvényeivel s oltalma alatt élnek. A mü nemzetjeink nálunk is meg akarják tartani neveket, s ámbár törvényeink s hazánk jóvoltával élnek, itt is különös nemzetet akarnak formálni, s azáltal nem is magyarok, s nem is németek lévén többé, közöttünk egy különös idegen s velünk s szokásainkkal ellenkezõ, s nyelvünkre nézve káros fajzatot formálnak. Tomarius kunsági fi hasonlólag az ármádától szakadott Párizsba. Ashley nevû angol híres csizmacsinálónál elsõ legény, igen jól beszél magyarul. A német szolgálatját nem állhatta ki, úgymond, s eljött az ármádától 12-ed magával mint huszár. Midõn Robespièrre fejét vették, akkor érkezett Párizsba, s az után itt lakik. Fia katona.

BUDGET POUR L’ANNÉE 1831.

[Költségvetés az 1831. évre]

FRANCIAORSZÁG JUS PUBLICUMA

1. articulus. A franciák egyformák a törvény elõtt, bármely titulussal és ranggal bírjanak is.

2. A franciák vagyonjaik mérsékletéhez képest egyformán hordozzák a státus terheit, s egyformán adóznak.

3. Mindennek egyforma jussa van a civilis és katonai hivatalokra.

4. Személyes szabadságok egyformán garantírozva van, senki is a törvényekben megírt eseteken és formalitásokon kívül sem nem üldöztethetvén, sem nem árestáltathatván.

5. Mindenek a maga vallását egyforma jussal gyakorolja, s isteni tiszteletének egyforma oltalma van.

6. A római katolika vallás papjai, melyhez a franciák nagyobb része tartozik, és a több keresztény vallások papjai a státus kasszájából veszik fizetésöket.

7. Jussok van a franciáknak önön vélekedéseiket publikálni s kinyomtattatni; a törvényhez tartván e részben magokat. A censura soha fel nem állíttathatik.

8. Minden tulajdon megsérthetetlen, elsõséget nem adván a nemzetieknek is, mivel a törvény azok közt semmi különbséget nem teszen.

9. A státus kívánhatja valamely tulajdon feláldozását, ha azt a közönség törvényesen meg­ismert interesséje kívánja, de annak ára elõre való letétele mellett.

10. A Restauráció elõtt való akármely vélekedés kinyilatkoztatása után való vizsgálat megtiltatik; ugyanazon elfelejtés vagyon ajánlva a tribunáloknak s polgároknak.

11. A conscriptio eltöröltetik. A tengeri és szárazi katonaság recrutázása egy törvény által határoztatván meg.

A királyi igazgatás formája

12. A király személye sérthetetlen és szent. Az õ miniszterei felelet terhe alatt vannak. Csupán a királyé az excessiva potestas [rendkívüli hatalom].

13. A király a státusban az elsõ hivatalbeli; õ igazgatja a száraz és tengeri erõt, békességet köt, hadat izen, a közigazgatás minden tiszteit õ nevezi ki, megteszi a szükséges rendeléseket a törvények exequálására, anélkül hogy valaha a törvényt felfüggeszthetné, vagy annak executióját elhalaszthatná. Semmi idegen katonaság a státus szolgálatjába fel nem vétethetik, hanemha törvényesen.

14. A törvényhozó hatalmat collectivé a király, a pairek és a követek házai gyakorolják.

15. Valamely törvényrõl való jovallatot a király, a pairek és a követek házai egyformán tehetnek. - Mindazonáltal minden adóról való törvény elébb a követek háza által vétetik értekezés alá.

16. Minden törvény felett szabadon értekeznek, s a votumok többsége szerént határozzák el a két házak.

17. Ha valamely törvényjovallat a három hatalom közül valamelyik által visszavettetett, azon gyûlésben többször szó alá nem vétettethetik.

18. A király sanctionálja s hirdeti ki a törvényeket.

19. A civilis lista a királynak egész uralkodása idejére az elsõ törvényhozó gyûlés által hatá­rozatik meg.

A Pairek Házáról

20. A Pairek Háza egyik essentiális része a törvényhozó hatalomnak.

21. A király által hívatik egybe ugyanakkorra, mikorra a Követek Háza. Mindeniknek gyûlése azon idõben kezdõdik és végzõdik.

22. A pairek minden gyûlése, mely a Követek Háza gyûlésén kívül tartatnék, tilalmas és törvénytelen, kivévén azon egy esetet, midõn ez, mint ítélõ test gyûlne egybe.

23. A pairek kinevezése a királytól függ. Számok határozatlan: a király változtathatja méltóságokot, s õket maradékról maradékra vagy csak életek végéig akaratja szerint nevezheti ki.

24. A pairek csak huszonöt esztendõs korokban jelenhetnek meg a Házban, s csak 30 esztendõs korokban van elhatározó szavok.

25. A Pairek Házában az ország cancelláriusa az elölülõ, vagy jelen nem létében a király által kinevezett valamelyik pair.

26. A király vérbõl származott princek, születésöknél fogva pairek; õk mindjárt az elölülõ után ülnek.

27. A Pairek Háza gyûlése közönségesen foly (publice), valamint a Követek Házáé is.

28. A nagyobb vétkekben s a hazaárulásért a Pairek Háza ítéli meg a maga tagjait.

29. Egy pair sem árestáltathatik másképpen, csak a Ház által, s az által ítéltethetik meg criminaliter.

A Követek Házáról

30. A követek az electorale collegiumok által választathatnak, melyeknek organizációja különös törvény által határoztatott meg.

31. A követek öt esztendõre választatnak.

32. Senki követnek nem választathatik 30 esztendõsön alul, s ha a törvénybeli egyéb tulajdonságok is nincsenek meg benne.

33. Ha mindazonáltal azon departamentumban 50 személy nem találkoznék 30 esztendõs s aki a meghatározott adót fizetné, számuk a közelebbi departamentum legnagyobb adójú személyeibõl töltetik ki.

34. Senki sem lehet választó, ha nincs 25 esztendõs, s ha a törvénynek több meg­kívántatásaival nem bír.

35. A választó collegiumok önmagok választnak elölülõt magoknak.

36. Legalább fele a követeknek azokból választatik, kiknek lakások van azon Departa­mentumban.

37. A Követek Háza önmaga választja az elölülõt gyûlése megnyitásakor.

38. A Követek Háza publice tartja üléseit, de öt tag kívánságára titkos üléssé változhatik.

39. A Ház bureaukra oszlik fel, hogy a király által jovallott törvényekrõl elõlegesen értekezzék.

40. Semmi adó bé nem hozathatik s fel nem vétethetik, ha a két Ház benne meg nem egyezett, s a király az arról való törvényt nem sanctionálta.

41. A földrõl való adó csak egy esztendõre határoztatik meg. Az indirect adók több eszten­dõkre is meghatároztathatnak.

42. A király minden esztendõn egybehívja a két Házat, prorogálhatja s el is oszlathatja a követeket, de ezen esetben 3 hónap alatt tartozik új Házat egybehívni.

43. A Követek Házának egy tagja sem fogathatik el a gyûlés alatt, és azelõtt s azután hat hétig.

44. Egy tag sem idéztethetik törvénybe criminalitásért a gyûlés alatt s nem arestaltathatik, kivéve a flagrans delictum esetet.

45. Akármelyik Házhoz akármely kérés csak írásban eshetik meg; a törvény által tiltatik valamely személyes kérést személyesen adni elé.

A miniszterekrõl

46. A miniszterek tagjai lehetnek a Pairek vagy Követek Házának. Bémenetek van mindenik Házban, s meghallgattatnak, ha kívánják.

47. A Követek Házának jussa van bévádolni a minisztereket s a Pairek Háza elibe idézni, mely csupán a fórumok.

A törvény rendjérõl

48. Minden justicia a királytól emánál; az administrálja az igazságot és az õ nevében menyen a bírák által az igazság tétel; õ nevezi ki a bírákot.

49. A király által kinevezett bírák nem mozdíttathatnak el hivataljokból.

50. A most fennálló tribunálok megmaradnak, csak a törvény által lehet változtatások.

51. A kereskedési bíróság mostani intézete megmarad.

52. A Békéltetõ Bíróság is megmarad. A békéltetõ bírákot sem mozdíthatja el a király hivataljokból, ámbár õ nevezi ki.

53. Senki a maga competus fóruma alól ki nem vétethetik.

54. Következésképpen sem commissiók, sem rendkívül való fórumok nem állíthatók fel, akármely titulus alatt lennének is azok.

55. A kriminalis perekben az értekezések nyilvánosan mennek, ha ezen nyilvánosság az erkölcsökre nézve veszedelmes nem lenne, s ezen esetet a tribunál ítéletnél fogva határozza meg.

56. A Juryk Intézete megtartatik. Az abban való változtatás, melyet a tapasztalás kívánna, csak törvény által eshetik meg.

57. A vagyonnak confiscatiója eltöröltetik, s soha többé vissza nem állíttatik.

58. A királynak van jussa megkegyelmezni s a büntetést szelídíteni.

59. A Civilis Codex s a több mostani törvények, melyek e jelenvaló Chartával nem ellenkeznek, megtartatnak.

A status által garantírozott különös törvények

60. A mostan szolgálatban lévõ katonák, s azoknak pensionált özvegyei megtartják grádusokot és pensiójokot.

61. A státus adóssága garantirozva van. A Státusnak a hitelezõkkel kötött minden egyezése megsérthetetlen.

62. A régi nemesség felveszi titulusait, az új megtartja a magáéit. A király tetszése szerint nemesíthet; de csak rangot és tisztességet adhat, és a társaságnak semmi kötelezései és tartozása alól fel nem menthet senkit.

63. A Becsület-Rend megtartatik. A király határozza meg annak belsõ organizációját s dekorációját.

64. A koloniák particuláris törvények által igazgattatnak.

65. A király és maradékai uralkodásuk kezdetén a két ház gyûlésében megesküsznek, hogy híven megtartják a Constitutionalis Chartát.

66. A jelen való Charta s mindazon jussok, melyeket szentté teszen, a National Gárda, s minden franciák patriotizmusára és bátorságára bízatik (confié).

67. Franciaország felveszi régi színeit. Ezután más nem, hanem csak a háromszínû kokárda hordoztatik. Minden törvények eltöröltetnek, melyek a jelenvaló Chartával nem egyezõk.

CATACOMBES

„Death be your theme in every place and hour.” Young.

[Halálra gondolj, bárhol, bármikor. Képes Géza fordítása.]

Semmi sincs ellenkezõbb az ember természetével s a boldogságával, mint a melanchólikus álmodozónak ezen morálja, ki azon szín alatt, hogy megbarátkoztat egy elkerülhetetlen rosszal, annak örökös képét mutatja nekünk. Voltaire azt mondja ez ellen: „A halálra való szokásos gondolat megcsal minket, mert az akadályoztat élni.”

JANUÁR 19. GOBELIN. Századok ólta a szövés munkái közt leghíresebb az úgynevezett Gobelin-szõnyeg; a templomokban és udvaroknál úgy mutogatják, mint a mûvészség ritkaságait. 1450-ben Gobelin fundálta Párizsban azon szõnyegfabrikát, mely késõbb a francia királyok birtokába ment által, és máig is udvari költségen folytattatik. Délután két órakor bocsátottak bé a mûhelyek meglátására. Kétséges, ha azon fáradhatatlan szorgalmat bámulja-e az ember, mellyel egy Gobelin készül, vagy a mûvészség azon tökéletjét, mely az ezerféle színû gyapjúfonalakkal a legfáénabb ecset színeléseit s árnyékolatjait utánozni tudja. Vannak Gobelinek, melyek 6 és 7 esztendei mindennapi szorgalmatos munka után készülnek el. Már 50 esztendeje, hogy ezen fabrikából egy szõnyeget sem adnak el, hanem a francia királyok palotáik felékesítésére fordítják, és idegen udvaroknak s templomoknak, nagy embereknek tesznek ajándékot vele. Most Rubens munkáiból és a francia históriából egynehány darab volt készülendõben. Egy elkészült darab több ezerekre becsültetik. A mûvészségnek egy neme sem kívánja azon vasszorgalmat, temérdek türedelmet s örökösön ugyanazon egy tárgyra való feszült figyelmet, mert hat és hét esztendeig az artista elõtt áll ugyanazon egy tableau, s annyi esztendõk alatt mindég ülve ugyanazon egy tárgyra s annak színezetjeire kell fordítania örökös figyelmét.

JANUÁR 20. PALAIS DES TUILERIES. A Bourbonok idejében nem mindennek, vagy sok utánjárással mutatták meg a Tuileria palotákot, most minden csütörtökön akárkinek szabad bémenetele vagyon. A Bourbonok alatt strimfli és papucs nélkül nem engedték meg a bémenetelt, most a napszámos is a maga köntösében bémehet. Akkor a király egy rettentõ fényes felség, felkent szent személy volt, vagy néha mint a gyermekeknek a mamos, s szobáiba is csak a felavatottaknak s szent érzéssel kellett lépnie, de a Júliusi napok után a király csak az elsõ tisztviselõ, s több polgártársaihoz hasonló ember lett, most minden látja, beszél vele, s az utcán gyalog jár, mint a több polgárok. Franciaországban megszûnt a monarchia vallás és a király szent lenni, most a monarchia politikai szisztéma már, s a király csak elsõ tisztviselõ, s ekként van palotáival is a dolog. A kék blúzba öltözött ouvriék egész merészséggel jöttek velünk a palotákon keresztöl, s mondták megjegyzéseiket a szobákról. A grádics és a Száz svájcerek palotája tisztelettel tölt el az architectúra iránt. A Salle des Marécheaux, Salon de la Paix [A marsallok terme, A béke terme] és nevezetesen a Salle du Trône [A trónterem] remekjei az architectúrának, s nem tudja a szem, ha az építõmestert bámulja-e ezen szálákban vagy azon remek képeket, freskókot, gobelineket és gazdag mobiliákot, melyekkel e szálák a pazérlásig rakva vannak. Ott áll a Salle du Trône-ba a gazdag trónus, még a Bourbonok liliomaival a buján drapírozott veres bársonyokon. Ez tehát a hely, honnan az utolsó Bourbon vak gõgjében adta le a nemzet szabadsága elnyomására parancsait! s ott mellette a Salle du Conseil [Tanácsterem], a nagy kerek zöld asztallal és az Igazság szobrával, hol talán végeztetett a Júliusi napokban a párizsi nép vérontása és a nemzet szabadságának letiprása! Ekként játszik a sors a királyokkal! A Restauráció után a Bourbonok valamint másutt is mindenütt, úgy e palotákban is vandalusi kezekkel elpusztítottak, kihánytak s az utolsó névbetûig eltöröltették és kivakartattak mindent, ami a Napoleon munkája volt, vagy ami reá emlékeztetett, és íme eljött a Polgár Király, az hasonlólag mindent meg fog változtatni, ami a X. Károly gõgjére és boldogságaira emlékeztet. A Tuileria palotákot több királyok építették. Még IX. Károly és Medicsi Kata [!] kezdették el 1564-ben, azután minden király építette. A plánum szerént öszve fog tagolódni a Louvre-ral. A revolúció alatt Palais du Governement, Napoleon alatt Palais Impérial nevet viselt. XIV. Lajos legtöbbet épített rajta és gazdagította belsejét. A Tuileriák elõtt álló tágos Carrousel Place-on 25 000 katona manõvrírozhat. Ezen piacon adta volt hajdon XIV. Lajos a híres Carrouselt, melyrõl Carrousel Placenak neveztetett, hogy a vele szemben lakó de la Vallière kisasszony szeretetét megnyerje. Napoleon által a Carrouselre épített Arc de Triomphe du Carrouselrõl a Szövetségesek 1815-ben elvitették a velencei négy érclovat. Ezen mestermív is alig maradott meg ideiglenesen a Bourbonok kezétõl, mivel Napoleonra emlékeztetett.

JAN[UÁR] 21. CHAPELLE EXPIATOIRE DE LOUIS XVI. ET MARIE-ANTOINETTE.

Ma harmincnyolc esztendeje vették fejét, 1793. jan. 21-én XVI. Lajosnak, és késõbbre, felesége, Mária Antóniának, a Pont de Louis XV. elõtt lévõ piacon. Testét a Madeleine temploma temetõjébe temették. Akkor a nép ítélt és bosszúson ítélt ezen ember vétkeirõl. Halált kiáltott reá a nemzet, mint aki minden akkori ínségeknek oka volt, s éltében oka lesz. Átok közt említette akkor a nép a pártos király s felesége nevét. Megbélyegezve volt a respublika, megvetve a császárság fényes ideje alatt. A história, a két párt históriája, nagyítva ítélt. Eljött végre a restauráció ideje 1815-ben. A história megint pártos lett, s most már a pártos király mártírhalállal holt meg, bírái gyilkosok voltak, s örökre számkivettettek. A Madeleine temetõjében öszvegyûjtettek a mártír király és királyné vélt csontjai s hamvai, pompás engesztelõ kápolna emelkedett a mártír temetõje felett, melyben a szent hamvai letétettek, s érette és hozzája imádságok bocsáttottak. S még több! a törvényhozó kamarák egyenlõ akarattal meghatározták, hogy ezután január 21-én az egész nemzetnél innep, siralom és bánat innepe legyen a megholt királyért. Megjelent az udvar akkor e kápolnában egész fényes gyászában, s a Notre-Dame-ban nagy mise és engesztelõ áldozat tartatott. De íme 15 esztendõk lefolyása után, mely változása lesz a dolgoknak. Eljõnek a Júliusi napok 1830-ban. Kiûzetnek a Bourbonok, a Mártír Lajos maradéki, s íme a Mártír Lajos megint Pártos Lajos lesz. Ugyanazon törvényhozó kamarák, kik ezelõtt törvényt hoztak, hogy a mai nap innep legyen, ma rendesen tartják üléseket, mint más napokon, s ma már nem törvény a volt törvény. A siralom helyett a nép bált ád az operaszálában a szegények és a szabadság ügyében megsebesedettekért, s senki sem gondol többé a mártír királyra. Megjelentem én is a kápolnában a gondolt innepen jelen lenni, s a hajdoni fényes, gyászos gyülekezet helyett csupán három személyt találtam, kik közül egy pár, amint bizodalmas suttogásokból látszott, szerelmes beszélgetés végett jelent meg. A más, amint látszott, csupa curiositásból, valamint én is, s olvasgatta velem együtt a piedestálokon a Lajos testamentumát s a Mária Antónia utolsó levelét, melyek aranybetûkkel vannak a kõre vésve. Puszta volt minden, néma minden. Leereszkedtem a pompás kriptába, mely ma nyitva volt. A grádicson találtam egy magos szál, copfos szõkehajú embert, ki a sekrestyés volt. Mindent megmutatott. Kérdéseimre sima, kikerülõ feleletet adott, mígnem azt kérdém: „hogy az udvartól miért nincs itt senki?” Ekkor mintha megváltozott volna az én emberem, hidegen ekként felelt: „Monsieur, il n’y a pas de cour à présent à Paris.” [Uram, jelenleg nincs Párizsban az udvar.] Észrevevém, hogy dühös karlista, s elhallgattam. Kérdeztem továbbá, ha máskor jelennek-e meg itt sokan? Mindennap kilenc órakor mise van itt ugyan, úgymond, de a Júliusi Revolúció után kevesen jelennek meg, s az udvartól éppen senki sem. Végigjöttem a szép, a pompás, de puszta vestibulumon s a kápolna udvara szép zöld fenyvesi közt, s Tacitusra emlékeztem, ha vajon képes volna-e õ XVI. Lajos életét és halálát és e változó véleményû idõkort úgy leírni, hogy az az Igazság Tribunálja elõtt megálljon.

JAN[UÁR] 21-ÉN. ADÓPROJECTUM A DEPUTÁTUSOKNÁL. A személyes adónak meg­hatá­rozása felett értekezvén a kamara, jovallás tétetett az éránt is, hogy különös törvény­cikkely írattassék arról: „hogy az úgynevezett szegények (indigenes) és akiknek semmi bizonyos napi jövedelmek nincs, személyes adófizetéssel ne tartozzanak”. Ezen jovallat felett több vélekedések fordultak elé. Dupin ekként szólt: „Ezen tárgyra nézve, el nem felejtve a morális szempont, és amint állítani merem, a kérdésnek legfontosabb része. Az urak privilégizálni akarják a szegénységet, s törvényes titulussal bíróvá tenni. Emlékezzenek azon lealacsonításra, melyet egy hasonló rendszabás szült Angliában. Ott hasonlólag, azon emberek közt, kiknek napi jövedelmök bizonyos mennyiségre nem menyen, a törvény értelménél fogva klasszifikálódnak a szegények. S mi következik abból? Ezek, ahelyett, hogy a szegénységet szerencsétlenségnek, mint néha a természettõl rájok mért kedvetlen sorsnak tekintenék, de amely néha a henyeségnek s ezer gyalázatos vétkeknek következése, ezek az angol szegények úgy tekintik szegénységeken lett kvalifikáltalásokot, mint valamely titulust, mint törvényes jusst, vagyis szinte mint közönséges hivatalt, s ahelyett, hogy alázatosan s szeméremmel kérjék a közönség segedelmét, azt mint szegénységeknek törvényes zsoldját kevélyen kérik a publikumtól. Ah, mentsük meg napszámosainkot, kik a minap oly hõsi érzelemmel külön­böztették meg magokot, mentsük meg ezen degradációtól. Bízzuk az elöljárók egyenességére s diszkréciójára, hogy õk vegyék ki az adó alól az oly valóban szegényeket, kik valóban meg vannak fosztatva azon módtól, hogy a hazának tartozó adósságokot lefizessék (ezen jovallat elfogadtatott).”

JAN[UÁR] 26. RECRUTÁZÁS. HÔTEL DE VILLE. Franciaország sok esztendeig katona­ország és a katonai dicsõség országa lévén, egy nemzetnél sincs oly pontossággal s oly alaposan megállítva a katonáskodás szisztémája, mint most itten. Napoleon alatt szüntelen háborúban élvén, akkor a szükséghez képest a katonáskodás törvényei sokszor változtak. De 1815 olta, s nevezetesen az 1830-i Júliusi napok után egészen megalapíttatott a katonatörvény. Más nemzeteknél az arisztokrácia, privilégiumok, vagyon vagy más számtalan tekintetek jusst vagy színt adnak sokaknak a közszolgálattól való magok kivonására. Franciaországban minden ember civilis vagy katonai szolgálattal tartozik concurrálni. Akik a törvényhozó kamaráknál, tribunáloknál vagy publica administratiónál szolgálnak, mentek a katonaságtól, más senki sem. A birtokosok és más domiciált polgárok a magok költségén a Nemzeti Gárdában szolgálnak, mely hasonlít nálunk a székelyek szolgálatjához, a többiek pedig mindnyájon a linea regimentek numerusába tartoznak. A linea-katonaság száma az 1818-i törvény szerint kétszáznegyvenezerre, az 1824-i szerint kétszáznyolcvanezerre volt határozva. De 1830-ban megállíttatott, hogy az armada mennyiségét minden esztendõn a két kamara a szükség és környülményekhez képest határozza meg. Minden ember csak nyolc esztendõt tartozik szolgálni a lineánál, és többet nem, ha önkéntesen újra bé nem áll. A szolgálat esztendeje húsz esztendõs korában kezdõdik. Eleitõl fogva minden ember tudván a maga törvényes kötelességét, a katonaságtól senki sem irtózik, s midõn esztendeje jön, a sorba önkéntesen áll elé. Az újoncok béállása igen szép és egyszerû, s annak módja által minden törvénytelenségek s igazságtalanságok ki vannak kerülve. Példának okáért az 1831-i contingens, 80 000 hatá­roztatott a kamarák által. Ezen szám a departamentumok közt népességek szerént felosztatott, valamint Párizsra is a népessége szerént esõ mennyiség kirovatott. A város ezen mennyiséget megint 12 felé osztotta a 12 arrondissement mennyisége szerént. Elõre tehát minden arrondissement-ban azon ifjak, kik 1810. esztendõnek elsõ januáriusától kezdve azon esztendõ utolsó decemberéig születtek, és eszerint húsz esztendejöket betöltötték, megjelentek a Mairie-nél, vagyis a Bíróság Házánál, ottan kiválogattattak azok, kik gyengeségek, bénaságok vagy kicsin mértékjek miatt nem katonának valók, valamint azok is, kik törvényes okoknál fogva kimaradnak, p[éldának] o[káért] ha már egy testvére szolgál actu az ármádánál, több atya és anya nélkül való árvák közt a nagyobb fiú, világtalan atyának egyetlen gyermeke, tanulók etc. A többeknek pedig, kik minden tekintetben numerus alá kell jönniek, nap határoztatik a sorshúzásra. A hatodik arrondissement ifjainak ma lévén sorshúzások, megjelentünk mü is oda, a városházánál. Már a kapunál elõre egybegyûltek, nagyobb része felpántlikázott kalappal, mint a võlegény. 12 órakor bébocsáttattunk a nagy szálába. Egy theátrum formán ültek a tisztviselõk, és ott az egyik felolvassa, hogy ezen 6. arrondissementre 88 új katona adás esett a felosztás szerént, vagyon pedig ezen arrondissementben 336 húszesztendõs olyan ifjú, ki a sorsvonásra kvalifikáltnak találtatott, tehát 336 közül 88-nak kell katonának lenni. Ekkor felszólíttattak, hogy húzzanak sorsot egymás közt ezen 88 szám felett. Az asztalra kiraktak ugyanannyi golyóbist, amennyi húzó volt, t[udni] i[llik] 336. Ezen golyóbisokon mindeniken szám volt 1-tõl 336-ig, ezek egy nagy selyemzacskóba bocsáttatván, felszólíttattak elsõbb azok, kiknek nevek A betûn kezdõdik. Rendre húztak. Kik a nyolcvannyolcig való számból húztak, azok már ezáltal katonává lettek, aki azon felül húzott, meg volt menekedve. Azután állott elé a B és C betû, és így tovább végig. A psychologusnak és festõnek nevezetes ezen szcéna. 336 ifjúnak kétség és remény, remegés és nekiszánás közt való ábrázatvonásait s feszített figyelmét látni. Aki találós számot húzott vagy elkomorodást vagy keserû nevetést vagy vad örömet váltott ábrázatja, némelyik gondotlan örömmel vette sorsát. Akik pedig a 88 felül való számot húztak, ujjongató örömmel mentek ki, némelyik örömmel nevetett barátjaira, a más kiáltotta: „Vive la Charte. Vive la Liberté!” [Éljen az alkotmány! Éljen a szabadság!] Akik még nem húztak, kétségek közt várták a sort, s valahányszor találós számot húzott valaki, örvendettek a még hátralévõk, hogy nekik már kevesebb találós szám marad. Némelyikre csupán csak kinézése vagy valamely mozdulata miatt, mintha neheztelése lett volna a publikumnak, az ilyen ha talált, tapsoltak, ha megszabadult, mormogtak a sorsra. Akik meg nem jelentek, azok helyett az egyik tisztviselõ húzott sorsot, s akármely szám jött ki, az úgy tekintetett, mintha maga az ott nem lévõ húzta volna. Akárkinek szabadságában áll maga helyett mást állítani, a béállítandónak a szükséges testi tulajdonságokkal bírni kell; könnyû pedig maga helyett kapni, mert arra bizonyos summáért sokan kínálkoznak ott mindjárt a húzóhely ajtaja elõtt. De vagyon még egy igen szép intézet azok számára, kiknek nincs kedvek a katonai esztendõket kiszolgálni. Több assecurationis társaságok vannak, kik a húzás elõtt kihirdetik, hogy õk minden esetre assecurálnak valakit, hogy katonává nem leszen. Tehát kiknek tetszik, bizonyos summát adnak bé ezen kasszába, a húzás eljövén, helyettek is húznak ugyan, de õk minden esetre mentek, mert ha találós a szám, akkor a társaság mást állít helyette, ha nem talált, pénze a társaságnak marad. Ezen mód által a társaság is nyer, de a magát assecuráltató is nagyon kevés summával bizonyossá teszi magát. Ez tehát azon szép szisztéma, mely által a francia nemzetnél a katonáskodás nem oly keserû állapot, mint más nemzeteknél; de a francia egészen más szempontból is veszi a katonaságot, nála ez a Haza iránt való szent adósság és a dicsõség mezeje, nála nem vak kény igazgatja a katonát, és a pálcázásnak s rongálásnak nincs kitéve, míg nálunk titkon, mint a rablók, ráütnek az ifjúra, kiragadják kedvesei közül, láncon és kötélen hurcolják katonának, hogy a hazának hív oltalmazója legyen, és itt kétséges jövendõ áll elõtte, soha talán meg nem szabadulhat e sorsból, hol az idegen nyelvû és gondolkodású tiszt vad kényének, kedve változásának és pálcáztatásának minden minutumban ki van téve. Hogy legyen tehát képes a magyar katonának ezen sorsot szeretni! S miként lehessen õ haza szolgája, melyet nem ismer? S feláldozni életét és vérét azon hazáért, melynek õ nem tagja, s ahol semmi jussa sincs? Neki a katonaság siralom és megvettetés állapotja.

JAN. 27. a Boulevardon a diorámát néztük meg. Az egyik tábla, mely a július 29-i ütközetet ábrázolja a Hôtel de Ville piacán, igen természetes, s irtózással emlékeztet vissza a múlt esztendei véres napokra és X. Károlyra. Hazajövet a Carrousel place-on a X. Károly volt istállója épülete mellett jövén el, bementem, ahol éppen akkor kótyavetyézték a X. Károly nyeregszerszámait, fegyvereit, fejér- és asztalnemûit. Mely igen aláz a sors! Aki azelõtt néhány hónappal 32 millió embernek, egy lelkes és nagy nemzetnek királya vala, most még azon gyalázatra is kell jutnia, hogy portékáit, mint egy kiodázott adósét, köz-kótyavetyén adják el. Ezen luxusportékákot talám a nemzet pénzébõl vette volt, s által kell vala azoknak szállnia nemzetiségrõl nemzetiségre, s íme most széjjelhordja a többet ígérõ.

 [JAN.] 28-ÁN a Dupont Anatómiai és Pathológiai Kabinetjében voltunk. Viaszból az emberi testnek belsõ és külsõ részei, a természetes és természet ellen volt szülésnek minden nemei; a veneris nyavalyáknak mind a két nemnél minden nemei a legirtózatosabb formákban vannak utánozva. Egyiptomi múmiák. Állatok belsõ részei. Madarak, pillangók. Rue Montesquieu No. 4.

 [JAN.] 29. Fegyverkezés szálája Laresnél; csak rapierrel menyen, karddal kevesen tanulnak, rapierrel sokan. A Hôtel de Ville szálája, a Bibliotéka és az Archívum. - Ministre de Finance kancelláriája és a bureauk. - Cenerentola, Lablache. David és Malibran. - Zuchini, Donzelli.

JANUÁR 30. SAINT-SIMONISTÁK ÉS ABBÉ DE CHATELLE. A francia új charta ötödik pontja szerént minden ember szabadon gyakorolhat ja a maga vallását, s oly isteni tisztelettel, amint akarja. Franciaországban a vallás sok történeteken ment által. Az elsõ revolúció minden vallást megvetett, az Ész volt a Fõhatalom, a templomok eladattak, bézárattak. 1789 elõtt Párizsban 228 templom és oratórium volt, most csak 39 van. Napoleon politikai szisztémája úgy kívánván, õ a vallásokot visszaállította, de alatta is indifferentizmus uralkodott a vallás iránt. A Bourbonok a restaurációval vissza akarták állítani a vallás dolgát a régi lábra, templo­mokat kezdettek építtetni, papokot szaporítani, jezsuitákat béhozni, de facsart állapotban lévén a dolog, a Júliusi Revolúcióval visszaestek a vallásbeli indifferentizmusba. Ámbár ezen 39 templom kevés volna ily népességnek, mégis alig lehet egynehány asszonyt látni a templomokban a legnagyobb innepeken is. De az eddig való eseteknél még nagyobb s nevezetesebb történet adta elé magát a Júliusi Revolúció után. A charta szabadságot adván mindenféle isteni tisztelet gyakorlására, itt két új vallásbeli secta támadott, ú[gy] m[int] a Saint-Simonistáké és a Religion catholique française (és nem Romaine többé). Mindeniknek isteni tiszteletén voltam jelen. A Saint-Simonisták azt állítják, hogy mivel minden menyen elé a világon, tehát a vallásnak is kell menni; a régi vallás a régi idõ géniuszához volt alkalmaztatva, az újabb gondolkodású és ízlésû embereknek az újabb idõk gondolkodása módja szerint való vallás kell, hogy az az embereket boldoggá tegye. Õk minden vallásnak az essentiáját kivéve, egy ecclecticum princípiumot akarnak felállítani. Fõbb princípiumok ide megy ki: „Az evangélium morálja igen szûk határú, oly morál, mely az emberi elmének a tudományok országában való felemelkedését akadályozza, a mûvészség és az industria törekedését akadályozza, a tökéletesedhetés elementumainak kifejlõdését akadályozza, egymástól izolál; a Saint-Simon vallása pedig azon célt vette fel, hogy az emberek egymáshoz közelítsenek, s egy famíliává váljanak. A keresztény vallás feláldozza a testet a léleknek.” Az úgynevezett Taitbou szálában a Boulevardon túl, szoktak egybegyûlni, mindenik rendre a katedrából a megállítandó princípiumokról beszél, mivel még nincsenek egészen organizálva. Hallgatóik temérdek. De a más secta, úgymint a Religion catholique française még több követõkre talált itt és a departamentumokban. Ez a secta lemond a pápa és püspökök minden hatalmáról. Papjait a gyülekezet választja; fõbb célja a tolerancia terjesztése. Miséit anyai nyelven tartja, hogy minden ember értse, a deák nyelvet egészen cassálta. Papjai házasodhatnak; a papság nálok oly hivatal, mint a több polgároké, a civilis élettel semmi egybeköttetése nincsen, s abba a vallás fogantyújánál fogva belé nem elegyedhetik. Midõn ezen isteni tiszteleten jelen voltam, az ezen vallás fundátora, Abbé Chatelle mondta a misét franciául, azután igen tiszta és cifraság nélkül való nyelven prédikált a keresztény toleranciáról. Ez az új, ceremoniátlan isteni tisztelet, az élet nyelvén mondott prédikáció, egészen meghatotta a temérdek hallgatót. Gyûléseit még csak háznál tartja. Úgy látszik, hogy Franciaországban a vallásra nézve is rövid idõn nagy reformáció leszen. A régi vallás itt már nem szól többé az emberek szívéhez, s a papok rajtok való hosszas uralkodása miatt is megunták õk már a régi vallást, s valamint konstitúciójokot az idõ géniuszához alkalmaztatták, azt fogják követni vallásokkal is.

Esmét az Odéonban voltam, hol Napoleont adták, azután az odéoni szálában.

JANUÁR 31. VERSAILLES. Elértünk Versailles-ba, az európai legszebb, legpompásabb és legnagyobb királyi kastélyba. Innen adták a tónust nehány századok alatt a francia királyok és udvara Európának a politikában, literatúrában, módiban, fényûzésben, szerelemben és ezer vétkekben. A versailles-i fényûzés, pazérlás, szerelmek és vétkek szülék a francia revolúciót, s más formát adának a világnak. E roppant kastélyra, pompás kertre és belsõjére fecsérlének el a francia királyok annyi milliomokat, a francia népnek az utolsó csepp vérig való vagyonát - s most itt áll e pompás kastély pusztán, oda a régi fény, a népesség s csak idegenek látogatják a hatezer lakószobákból és temérdek szálákból álló épületet. Hajdon Versailles-t 40 ezer ember lakta, most csak 25 ezer. A kastélyra felvigyázók kereskedést ûznek az idegeneken a szobák megmutatásában, s minden szakaszban új vezetõ áll elé. Elébb is a XIV. Lajos által lakott szobákot néztük meg. Elfárad a szem, a figyelem és bámulás annyi pompán. Minden szoba újabb szépségekkel, újabb remek képekkel teli, ott állnak még a XIV. Lajos [!] és Marie-Antoinette gazdag ágyaik, úgy amint elhagyták volt. Elhagyva áll most a híres Oeil de Boeuf szála, mely oly híres vala a Lajos politikájáról. Puszta az udvari pompás theátrum. Nem zeng mise az egészen fejér márvány templomban. Néma a hosszú galéria; nem tudja a szem, mely remek képnek adja itt az elsõséget, melyek pazérolva állnak mindenütt, s a legszebb fresco-festések és szobrok. Meglep Socrates, midõn Alcibiadot vezeti az asszonyok közül ki. Tankred halála s többek. A kert hátulsó részében vannak a híres Trianonok, melyeknek egyike Mainte­non lakása volt, s Napoleoné késõbben, a más Pompadouré. De a kertet sem lehet eléggé bámulni, mely hét lieue-t foglal bé. Minden alléen, minden bokorban vesztegetve állanak a legszebb szobrok, minden lépten a legmesterségesebb vízparthiekra találni, amott a tenger minden állatai szórják szájaikból a vizet, itt vízoszlop emelkedik, ott templom. Az Orangerie igen nevezetes, 200 öles szegelet, mely belõl olyan mint egy templom, nem fûtik soha, mert felette és az egyik oldala föld. Temérdek citromok és narancsok benne, vannak 200-300 esztendõsök, de egy a legnevezetesebb, melyet 1521-ben ültettek, ennek neve: Le grand Bourbon. Csak a virágját használják, gyümölcstermését nem. A híres Parc aux Cerfs most a városnak egyik nevezetesebb lakhelye. A kerti grádics s onnan a kinézés a vidékre és kastélyra oly valami, melynek párját ritkán látni. Üres a roppant istálló, lóiskola. Egy cseléd sincs a cselédség nagy kastélyában. Puszták a miniszterek, hercegek volt lakásaik. Napoleon és az azután való királyok is, nem igen laktak itt s a nagy kastélyban, egyik sem, mintha irtóztak volna azon helyen mulatni, mely annyi tarka történeteknek volt teátruma. Felszám­lálhatatlan az a pénz, ami ide van vesztegetve. Teli a Franciaország históriája az itt való történetekkel, anekdotákkal, de változván a világ képe már, a hely csak a bámulók helye lett, s lehetetlen el nem sóhajtani itten a világ változását és múlandóságát.

FEBRUARIUS ELSÕJÉN. Banquier Rougemont. Temetés. Galignani’s Messenger és estve Vaudeville Theátrum.

FEBRUARIUS 2-ÁN a Sévres-i híres porcelánok raktárját néztem meg a Rue de Rivoli No. 28. Azután a Luxembourgi Palotába mentünk, hová a Franciaország nevezetesebb festõi remekjeiket kitették. Hat szála van rakva festõi munkákkal. Napoleon életébõl nehány történeteket örökítettek a festõk. - „Haragos iskolagyermek” „Catharina, Péter cár fiával a Szûz képe alatt” - „Napoleon álma” - Lithographok.

FEBRUÁR. 3-ÁN. Megint megjárám a Tuileria Palotákot. Azután 12-kor a ref[ormátus] temp­lomba mentem. Mint nálunk, zsoltárt énekel a kántor. A pap felolvas egy fejezetet a Bibliából, s magyarázza hallgatóinak, azután az imádság és Miatyánk mint nálunk. Ide is éppen úgy, mini a katolikus templomokba, csak vénasszonyok járnak. Itt nincs meg az, hogy a leülõ székért fizetni kelljen, mint másutt mindenütt egy soust, s ha térdepel a más székre, 2 sous. Estve a Théâtre des Variétées-ben voltam. Ez is vaudeville-darabokat ád. Lavalette és a francia hõsök szüntelen énekre kelnek, s ez nagyon oszlatja a csalódást. Napoleon is énekel a Cirque Olympique-be. Különös jelenés a theátrum ajtajánál a billétvásár. Akinek nem tetszik végighallgatnia a játékokot, künn eladja billétjét - s ezzel egész kereskedést ûznek az ajtónál.

FEBR. 4-ÉN. Théâtre des Nouveautées. Itt is vaudeville-darabokat adnak. Estaminet a Palais-Royalban.

FEBRUÁR 5-ÉN. PANTHÉON. A francia nemzet mindég idéálban él, s mindég a dicsõségnek él; megholt nagy embereit tisztelettel említi, s dicsõség templomát épít neki. Róma és Görög­ország emléket emelt nagy embereinek, s a francia Assemblée Nationale 1791-ben hasonlólag meghatározta, hogy azon roppant és pompás templom, mely a Faubourg St. Jacques-ben 40 egész esztendõk alatt épült, és a nemzetnek 15 milliomba került, szenteltessék a haza nagy emberei emlékének s temetkezõjének, ezen felírással: Aux grands Hommes, la Patrie reconnaissante! [A nagy embereknek a hálás haza!] Ide hozattak akkor mindjárt nagy innep­lések közt a Voltaire és Rousseau s más nagy emberek testei, s a templom Panthéonnak nevezetetett. Ide tétettek le a revolúció több nagy emberei testei, de el jött végre az 1815-i restauráció, s a Bourbonok mindennek ellenségei s eltörlõi lévén ami nemzeti, megszûnt a Panthéonnak is destinációja, s ami több, az ide temetett nagy emberek tetemei szentségtelenül illetve, kihordattak innen, letöröltetett a felírás, azt egy nagy kereszt foglalta el; kitöröltettek a nemzeti jelek, s vallásosok tétettek azok helyökbe, s 1822-ben felszenteltetett templomnak a St. Geneviéve tiszteletére. A nemzeti énekek helyett mise hangzott a pompás boltozat alatt. De eljövén a Júliusi Revolúció, újra megszûnt templom lenni, s megint Panthéon nevet vett fel. A templomi készületek eltûntek, a felírás: Aux grands etc. megint feltétetett, s a Rousseau és Voltaire testei megint visszahozattak, s most megint nemzeti tisztelettel említi s tekinti a francia a Panthéont. A Panthéon 346 láb hosszúságú és 250 szélességû. Peristiljét 22 corinthiai oszlop teszi a szemnek meglepõvé. Belsõjében 130 pompás oszlop van. Midõn beléptünk, tisztelet lepett meg a nagy munka s a nagy emlékekkel teljes épület eránt. A Ney büsztje áll közbül, virágokkal, koszorúkkal megrakva tisztelõi által, más oldalról a Benjamin Constant temetésén vitt zászlók vannak egybeborogatva, s semmi egyéb nincs az egész roppant felsõ épületben. Leereszkedtünk osztán az épület alá, hol kriptát gondoltunk találni, s ímé éppen azon stílusból mint a felsõ, egy második templom a föld alatt, egészen faragott kõbõl és oszlopzatokkal, mint fent. Vitt a vezetõ! s megállottunk a Voltaire koporsója és szembe a Rousseau-é elõtt. Fedelezetje mindeniknek elrodhadt már, s a vaskoporsó, melyben a test vagyon, igen jól látszik. Itten nyugosztok Ti tehát, a múlt századnak legnagyobb emberei, két legmerészebb genieje; Rousseau a meleg szívvel és Voltaire a magas, az éles elmével! kik századotoknak tónust adátok, s a tudomány és politika revolúcióját, az emberiség polgári és elmebeli jussai visszaszerzésére, eléhoztátok! Felvettem egy nehány darabot mindeniknek elporlott koporsójából, örök emlékezetére annak, hogy testük felett állottam! Nyugodjatok békével, szent porok! Figyelmessé tett vezetõnk arra is, hogy ezen templom alatti templomnak egyik szegelete négyszeresen, a legtisztábban adja vissza az echót. Innen osztán felvezetett a Panthéon tetején lévõ kupolába, honnan az egész Párizs és környéke látszik. Gyönyörû és felséges kinézés! A kupolába a Párizs patrónusa apotheózise van festve.

A Panthéonból a mellette lévõ St. Geneviéve bibliothékájába mentünk. A grádicsnál van a hold nagy mappája, minden benne található jegyekkel. A bibliothéka mintegy százezer darabból áll, igen nevezetes régi írókból. Puszta a temérdek szála. Senki sem olvas. Egy-egy ember nézeget kuriózitásból. Por lepi a sok kincset. Minden théka elõtt egy francia nagy, vagy más tudományos ember büsztje áll. Az épület belsõje keresztformán van építve. A közepérõl végig lehet az egészet látni. A szála egyik oldalában mind vallásos könyvek vannak, és nevezetesen a Biblia minden élõ nyelven ez világon és mindenféle formátumokban. Végigvizsgáltam õket, s figyelmem már várta, midõn a magyar Bibliára is reá akadok - de találsz itt minden nyelven Bibliát, még a vadak számára fordítottat is, de magyart nem, s csak magyart nem! Nemzetemre gondoltam s literatúránkra, felsóhajtottam, s fájdalmas érzés borított el, igen fájdalmas! S mi fájt nekem? s miért borult el érzésem? Ah, kitalálni lehet azt!

FEBR[UÁR] 6-ÁN. Az úgynevezett Quai Desaix igen nevezetes Párizsban a virágárulásról. Szeredán és szombaton rakva a legszebb s mindenféle exoticus virágokkal. Különös szépnek találtam a már itt egész bõvségében való camélia vagy geranium virágot, mely olyan, mint a legszebb patyolat rózsa, mindenféle színekben, s télbe is nyílik. A Quai túlsó részén árulják a plantákot, csemetéket. Tovább mindenféle fegyvert. Estve a Gymnase Dramatique théátrumba mentem, mely kicsinben majdnem a legszebb Párizsban, s legelsõ a vaudevillek között. A Les trois Maîtresses [A három szeretõ] nevû darabot adták. Egy német hercegnek három maîtresse-ivel való története s az ország revolúciója adatik elé. Kettõ volt elõttem figyelmes ezen játszás alatt. Az elsõ az, hogy a francia a németet stiblibe játszódtatja, annak jeléül, hogy még a míveletlen nemzetek közé tartozik. S a német pedig a magyart játszódtatja csizmába. De legfigyelmesebb volt elõttem Leontine Fay, az egyik játszóné; már magyar forma neve is elõre tetszett! S megjelent Leontine, s az egész publikum figyelmét magára vonta. Szép termet, kedves hang, mívelt eléadás karakterizálják. De szeme, nagy fekete szeme fordításai oly hatalmában vannak, hogy midõn haragoson tekint, félni kell tõle.

FEBR[UÁR] 7-ÉN. A Conservatoire des Arts et des Métiers-ben [Technológiai és Szabadalmi Hivatal] voltunk. Ezen intézetben mindenféle mesterségek, gazdaság és mûvészet eszközei vagy természetesen vagy modellben megvannak. Nagy költségen egybeszerzett az igazgatás Angliából és mindenünnen, minden nevezetes eszközöket, nevezetesen a szövésben, gazdaság­ban, mindenféle mechanikában, építésben és politechnikához való eszközöket. Akárki találjon fel valami újat a mesterségekben, csak azon feltétel alatt ád privilégiumot az igazgatás reá, hogy a feltalált mesterségnek titkát fedezze fel, s az instrumentumot magát vagy annak modelljét adja bé az intézetbe. Nehány nagy szálákot foglalnak el az eszközök s produktumok minden nembõl. Akárki láthatja, megtanulhatja, s modellt vehet, amibõl kíván.

Estve az Opéra Comiqueba voltam.

FEBR. 8-9. - Quaiek - Luxembourgi kert. Champs Elysées.

FEBR. 10-ÉN. A hetedik arrondissement házához éppen akkor mentem, midõn egy házasság köttetett. Itt a házasság minden actái, hirdetés, kikérdezés, megengedés vagy nem engedés, contractusok kötése, mind a civile fórum elõtt menyen véghez. A võlegény menyasszonyával megjelenik az arrondissement házánál, s itt történik minden. A pap csak az esketés formuláré­ját mondja el. A válás is civile fórum elõtt van.

Azután a Mont de Piétébe mentem, mely olyan, mint Bécsben a Versatzamt. Aki pénzért akar venni zálogra, arany és ezüst portékát elvesznek 4/5, egyebet 2/3 rész értékben; ha három holnap alatt ki nem váltja, eladatik az ispotály számára.

FEBR[UÁR] 11-ÉN. Az Archives du Royaume-ben voltam. Ide különös engedelemmel kell menni. A director egy hivatalbeli személyt adott mellém, s az meghordozott ezen temérdek épületben s annak minden szobáiban. Az országnak minden nevezetesebb diplomái és actái a régi idõktõl fogva itt tartatnak. A szobák nagyok és világosak. Utcákra állanak a stellagek min­den szobában. A fiókok mappából, deszkából és vasból vannak. Az épületnek egyik szár­nyá­ban van a Série Administratif, melyben az adminisztrációhoz tartozó acták, Série Législatif, a törvényhozáshoz tartozó acták, a két kamarának minden írásai, eleitõl fogva. Archive Topographique, az ország minden nevezetes épületeinek és helyeinek rajza. Archive de Fer, ebbe vannak a diplomák Childebertõl fogva eredetileg, vasfiókokban, vasajtós thékákban. Az országnak itt van minden kincse. Van egy bibliothéka is, és igen szép kert mellette.

FEBR[UÁR] 12-ÉN. Párizsban többféle panoráma, dioráma, neoráma és captoráma van, de azok között leginkább magára vonta a publikum figyelmét a neorámának azon táblója, mely július 29-én a Hôtel de Ville elõtt a népnek a Királyi Gárdával való ütközetét adja elé, és különös figyelmet csinált a Navarini ütközet panorámája. A Navarin panorámája meglepõ és egyetlen a maga nemében, minden eddig készített panorámák közt, mert itt azon hajót, melyen a verekedés egy nevezetes szcénája történik, nem üvegen által látja az ember, hanem benne van magában a hajóban. Midõn a Rondelle-be bélép a nézõ, egy sötét grádicson egy szobába érkezik, mely a hajókban lévõ közönséges szálákhoz, nagyságára, elrendelésére, mobiliáira s minden tengeri eszközeire nézve egészen hasonlít; mellette van a hajóskapitány cajütaja, minden házi bútorokkal; az ablakon által látszik a tenger. Egy más grádicson feljebb menve, a hajófedélre ér a nézõ. Ez egy felséges szcéna, s nem tudja a szem, ha a hajó alkotóját, annak alkotását, temérdek árbocait s köteleit vizsgálja-e, vagy a messzelátszó Navarint, s körös-körül verekedésben foglalatos angol, francia, muszka és török hajókon bámuljon-e. Egy gyújtóhajó éppen azon hajóba kapaszkodott, melyen a nézõk állanak, s a matrózok igyekeznek a hajót megmenteni a tûztõl. Tovább hajók égnek, egymás ellen lõnek, a katonaság küzdik, s a levegõ egy része füstbe és lángba van. De legnevezetesebbé tette ezen látványt az, hogy a híres Codrington angol és Rigny francia generálok, kik ezen ütközetet commendírozták, voltak jelen, lévén Párizsban, éppen a mü ottlétünkkor jöttek volt ezen panorámát nézni, s az ifjú orleáns-i hercegnek magyarázgatták a hajók állásait. A nevezett generálok azt állítják, hogy ezen panoráma igen természetesen hasonlít a valóságos navarini ütközethez. Codrington nagytestû, kerek ábrázatú, csinos, de piperétlen öltözetû ember, valóságos egyenesség és egyszerûség néz ki ábrázatjából. Rigny soványabb, béesett arcú, s az indulatok ráncokat hagytak arcán.

A panorámából a St. Martini Barrière-en kimenve St. Denis felé, a Montmartre nevû faluba mentem, mely egy magas hegyen, több szélmalmokkal és telegraph-fal. Egész Párizs és környéke látszik innen s a nézés a legszebb eleven panorámát csinálja.

FEBR[UÁR] 13-ÁN. Párizsban a fársángolás és bálozás másforma, mint nálunk. A bálok a theátrumokban vannak többnyire. Minekutána a játék elvégzõdött, az egész nézõhelyet és játékszínt egyszerre bépadolják az arra már elkészített deszka táblákkal, s egy óra múlva a theatrum redouttá válik. A bálok 12-kor kezdõdnek. Van temérdek sok apró bálház még, hol télbe, nyárba, böjtbe, innepen mindég bál van, de az ilyenekben csak a tanulók, elsõbb rangú örömleányok, grisettek és a nép közép classisa jár. Ilyen az Odéon és a Tivoli d’Hiver, hol ma voltam. A szála mindenütt szép, világosítás, muzsika jó, de a mulatkozás egészen különbözõ a miénktõl. A férfiak többnyire asszonymaszkurába öltöznek, s az asszonyok férfinak, mind lárva nélkül, kiáltó pirosan kifestve magokot, s apró fekete angol flastrompettyekkel megrakva orcájokot. Kiáltnak, visítnak. Többnyire Contre-dansot táncolnak, ritkán valzot és azt igen rosszul. A Contredans közt a pauzákra megáll az egész szála, mikor a figurát megint kezdeni, az orcheszterbõl tubussal kiáltja ki egyik muzsikus a taktot és a következendõ figurát, akkor mindenik nekirohan társának. A fársáng utolsó napjain az utcák, nevezetesen a St. Honoré, Boulevard[-ok] és a Quai-ék tele maszkurával, gyalog és szekéren külömbféle karikatúra öltözetekben. Ekkor hordozzák az úgynevezett kövér ökröt is a mészárosok utcáról utcára, mindnyájan külömbféle karikatúra maszkurában. Az idei kövér ökör 24 mázsás volt. Normandiai tenyészet.

FEBR[UÁR] 14-ÉN. A Porte St. Martin-i Theátrumban voltam, hol Napoleont adták már 87-szer egymás után. Elõre Maréchal Brune-t adták. Trestaillons rollját játszó igen jól festette a restauráció idejét. A maréchal Brune szobájába való bérontás feljül a padláson és a maréchal meglövetése, igen remekje ezen szép theatrum a szép dekorációnak. Azután kezdõdött Napoleon. Itt Napoleonnak azon története adatik elé, midõn Schönbrunnban egy német tanuló meg akarta ölni, és ez foly egészen St. Helenáig és haláláig. A Napoleon rollját játszó actor a párizsiak állítása szerént Napoleonnak öltözetét, beszédét, vonásait s minden mozdulatit a legtermészetesebben utánozza. A részeg granatérosban excellenter van festve a magát elhitt katona. Az ausztriai követtel rútul bán Napoleon, s antichambríroztatja, mint a nagy urak a mesterembereket. A gyakori katonai megjelenések, vidékek, ütközetek meglepõk a pompás dekoráció által. A párizsiaknak annyira szívéhez szólanak a Napoleon-darabok, hogy több francia sír a theátrumban Napoleonnak valamely nevezetes szcénáján. Most majd minden theátrumon Napoleon s az õ korabeli történeteket játszodják.

Midõn hazajöttem a theátromból, elfutott volt a hír, hogy a nép ma délután rárontott a Saint-Germain l’Auxerrois nevû templomra, s ott egyberontott mindent, hasonlólag az érseki palotára is rárontottak. A történetre az adott alkalmat, hogy azon templomban a Berry herceg halála emlékezetére requiemet tartottak, s azután némely karlisták a IV. Henrik büsztjét s a Bourbonok fejér zászlóját kifüggesztették. A nép letépte a zászlót, mint a contrarevolúció jelét, a templomban mindent egyberontott, s a templom tetejérõl a liliomos nagy keresztet ledöntötte, a St. Germain templom papjai házára rárontott, mindent egyberontott, s a papokat kereste bosszúja áldozatjának. Minden ember rettegett a holnapi naptól.

FEBR[UÁR] 15-ÉN. Midõn reggel kiléptem kapunkon, a Hôtel des Tuileries-bõl nagy lármát s énekkel elegyített kiabálást hallottam a Carrousel place-on s a Tuileriákban. Alig érkeztem a Tuileriák kapuja alá, temérdek nép jött velem szembe kiabálva: à bas les Jésuites! à bas les Carlistes! à la St. Roch! [Le a jezsuitákkal! Le a karlistákkal! A Szent Rókushoz!] Némelyiknek nagy templomi égõ gyertya s fáklya volt a kezében, a más egy bréviáriumból rekedtes hangon énekelt, némelyek papi sapkákot s ingeket hoztak pálcájokon lobogtatva, megint a más crucifixust s más templomi készületeket lobogtatott. A nép salakja, ouvriék, katonák, asszonyok, gyermekek s mindenféle nép seregesen tódult ki a kapun rikoltozva: „à la St. Roch!” Amint az utcán tolódtam tovább Zeykkel a sok nép közt, megtudtuk, hogy a nép megint bérontott a St. Germain l’Auxerrois nevû templomba, s ott ami tegnap estve megmaradt volt a pusztítástól, most mindent egyberontott és szaggatott a legutolsó templomi eszközig s papi öltözetig, s most pusztítása darabjaival menyen a St. Roch templomára, mely hasonlólag requiemet akart celebrálni a Berry hercegnek, hogy ezen templomot is feldúlja, mint karlisták templomát, kacagva és ujjongatva mutatták a más templomból elhozott szent darabokat, s most processióval mentek ennek is lerontására. De azalatt a National Gárdának egy batallionja megelõzte a népet, s elfoglalta a templomajtót, majd egy óráig dulakodott a nép s a katonaság, de azalatt nagyobb erõ érkezvén, a nép célja nem sült el ezen templomnál, s megelégedett azzal, hogy a papságot rettenetesen szidta, mint minden rossznak okait az országban, s másfelé fordította csapását. Ezalatt én is a Palais-Royal felé fordultam, ha nincsenek-e ott is mozgások, s a Café d’Orléansban báró Bánffival találkozván, mentünk a St. Germain-i templomhoz, ez már egészen egybe volt rontva belölrõl a legutolsó padig, a papság lakása hasonlólag, ablakok mindenütt béhajgálva, de a National Gárda akadályoztatta újabban bérontani a templomba. Azalatt elfutott a híre, hogy a népnek egy része az érseki kastélyt és a Notre-Dame templomot ostromolja, amint arrafelé indultunk, temérdek nép állott a Seine partján, s csónakok jártak a vízen, mely az érseknek vízbe hányt portékáit halászta. Elértünk nagy bajjal a tolongás közt az érseki kastélyig reggel 11-kor, s itt voltunk Bánffival délután 4-ig, s amely rettentõ szcénákot ezalatt láttam, soha nem felejthetem el!

Az érseki kastély fõbéjárója a Notre-Dame háta megett van, midõn odaértünk, már az udvart elfoglalta volt a National Gárdának egy része, a más része a kastély hátulsó részénél küzdött, hol a magos kõkertrõl a rostélyt már húzta le a nép, s rontott bé az ablakokon. A kapunál, ahol mü állottunk, három helyt ostromolt a nép, kétfelõl a Concierge ablakait rontotta bé, s ott akart bémászni, a nagy rostély kaput és kertet megmászták, belõl nyomta a kaput a katonaság, kívül a nép nyomta, és hágott fel minden erõlködése mellett is a belsõknek. A tolongás temérdek volt, hogy nem lehetett belõle kiverekedni, rengett a levegõ a kiáltástól: à bas les Prêtres! à bas l’Archeveque! à bas les Jésuites! [Le a papokkal! Le az érsekkel! Le a jezsuitákkal!] Azonban a hátulsó rész bérontott az ablakokon. Egyik az érsek képét egy karóra akasztotta, s kurjongatva hordozta a csoport közt, melyre új erõt kapván a kapunál lévõ csoport is, végre ez is bérontott, s akaratunk ellen is bésodródtunk az érseki udvarra. Ekkor egyszerre nekiesett a kastélynak minden ember. Ablakon, ajtón bérontottak, vége volt minden katonai erõnek, s a gárdák kéntelenek voltak hátravonulni. Leírhatatlan volt a rontás, dúlás, kurjongatás. Elébb az érseki mobiliáknak estek neki, melyeket 120 ezer frankkal állított volt helyre újonnan az érsek a júliusi revolúció után. Semmi sem maradt épen, mindent darabra törtek, s kihánták az ablakon, az utcán lévõk pedig mindent hánytak a Szajnába. Azután a bibliothékába rontottak. Itt mintegy ötvenezer darab régi könyv volt, a legpompásabb kiadása az ecclesiasticus munkáknak, mind drága békötésbe, és az érseki archívum, ezt mind egy darabig széjjelszaggatták; amit a belsõk nem gyõztek, öllel hányták az utcára, s az utcaiak tép­ték széjjel, s hányták a vízbe. Azután a papi köntösököt, crucifixusokot dúlták és szaggat­ták. Ajtó, ablak, parquét, a legutolsó szegig az utcán hányódott. Amint a darabokot kivetették az utcára, ezek újra nekiestek, s ami még ép volt, széjjeltörték, s vetették a vízbe. Mindenfelé: à l’eau! à l’eau! [a vízbe! be a vízbe!] kiáltás hallott. Lehetetlen volt bámulással s megdöbbenve nem nézni a Seine széles vizét, mely egészen lepve volt mindenféle portékákkal. Könyv­darabok, drága veres bársony kanapék, székek, papi köntösök, drapériák, ajtók, ablakok s mindenféle házi eszközök lebegtek a Seine vizén egész estig. Rakva voltak a partok nézõkkel. Csónakok fogdostak ki holmit, s annak is némely részét a szárazon triumphussal elégették. Azután az érsek házi kápolnáját dúlták, s hánytak ki mindent belõle, midõn egy nagy, mintegy embermagosságnyi crucifixust vetettek ki az ablakon, az egész nép ujjongatva rárohant, azt minden ember akarta fogni, közönséges kiabálás lett: à l’eau! s egyszerre belézúdították a vízbe, s tapsolt a salak nép, mintha nevezetes tettet vitt volna véghez. Oltári edényeket, szen­tek képeit, papi köntösököt, elébb mind egybetépve, bévetették a vízbe. Különös szisztéma volt ezen pusztításban az is, hogy senkinek sem engedtek egy darabot is elvenni, azt mindentõl elvették, s a vízbe hányták. Midõn belölrõl, a pádimentum deszkáig s ablakrámáig le mindent egyberontottak, s vízbe hánytak, azután a kastély fedelének estek neki, s mintha elrendelt szisztémával dolgoztak volna, minden ponton dolgoztak, a fedelezet, s még a kéményeknek is egy része egy óra alatt le volt hányva. A kastély végében lévõ kõkert vasrostélyait levonták, a szép kert egy óra alatt semmivé lett; az exotis fákot tõbõl kitekerték, a puszpántig le, mindent kitéptek, s a kert közepén nagy tüzet raktak, s elégették a deszkákkal, crucifixusokkal s megmaradt könyvekkel együtt. Az alatt egy más csoport a nagy templomba is bé akart rontani, hajgálták az ablakot, döngették az ajtókot. Némelyek valamely ajtón bé is mentek a templomba, s a sanctuáriumból a papi köntösöket s crucifixusokot felhordták a kastély egyik szegletén lévõ melléképületre, s ott széjjelszaggatva a köntösököt, hányták le a népnek. A crucifixusokot elébb lepökték, s úgy hajtották fel a levegõbe; s onnan a vízbe. Végre a templom tetején lévõ nagy keresztre kiábáltak, s annak is le kellett jönni. Rettentõ merész­séggel felhágtak néhányan a kereszthez, köteleket kötöttek reá, a kereszt alját lefûrészelték, s eszerint meggyengítve, a kötelekkel lehúzták. Ekként ment a pusztítás egész délután 4-ig, midõn aztán nagyobb katonai erõ jött, s sok dulakodás után kinyomták a népet pusztítása helyérõl. De már a kastély s annak mindene prédává lett. Megbecsülhetetlen volt a kár, nevezetesen a bibliothéka és archívumra nézve! Papot egyet se kaptak meg. Bizonyosan azok a nép dühének ki lettek volna téve. Minden templom bé volt zárva, katonaság õrizte, valamint a papi szeminariumot is, s a papok elvonták magokot. Még több helyt történtek ily szcénák a városon, az egész Párizs mozgásban és rémületben volt. Sok helyt véres dulakodásra került a dolog a nép és katonaság közt; mindenütt Bánffival voltunk, s egymást el nem hagytuk; ha el akartunk volna is jönni a kastélyból, lehetetlen volt a tolongás közt, míg végre lassankint a katonaság kitolt a szabadon lévõ utcákra; ámbár a nép hajgálta, szidta s fütyölt a katonaságnak. Midõn jöttünk hazafelé, a Châtelet piacon nagy tüzet láttunk. Odatolakodtunk, s íme, itt azon crucifixus, papi köntös s érseki mobiliák darabjait, amit a vízbõl kifogtak, tûzre rakták s égették, s templomi gyertyákkal ujjongatva jártak a tûz körül. Mindenfelé lehetett olyanokot látni, kik papi köntösdarabokat övedztek magokra, misemondó süvegeket tettek fel, s csúfolódva jártak széjjel. A Szajnán még most is lebegtek könyv- s mobiliadarabok. Mindenfelé csoportokra találtunk. Katonaság járta az utcákot. Proklamációk voltak a falakon. A Deputátusok Házát temérdek katonaság õrizte, oda is bé akart rontani a nép. Dupin députátus házára rárontottak, de õt nem kapták otthon. Ekként végzõdött ezen nap, teli még más, ezer történetekkel, melyeket el nem felejthetek, s amelyek nekem különbözõ elmélkedé­sekre adtak okot a párizsi nép, a revolúció s a vallás iránt! Szomorú fársáng vége!

FEBR[UÁR] 16-ÁN. Reggel már kiállott volt az egész National Gárda, linea regimentek és ágyúzó batalionok a Tuileriák udvarára és a Carrousel piacra. A király személyesen akart megjelenni közöttök. Tíz órakor jött a király lóháton, az Orleánsi herceg, Lobau, Guilleminot s több generálokkal. Az egész katonaság százezer felé volt, s egyszerre kiáltották: Vive le Roi! [Éljen a király!] Minden bandák, dobok megzendültek. Végiglovagolt a sergeken a király, s köszönõ és serkentõ beszédeket mondott a tegnapi történetek miatt. Míg ez a Tuileriák udvarán folyt, észrevette a nép, hogy a Carrousel piacon álló triumphalis portán (melyet Napoleon építtetett volt, de a Bourbonok mindent letöröltettek róla, mi Napoleonra emlékez­tetett), fenn vannak a három liliomok, s a bas-reliefeken az Angoulême-i herceg spanyol expedícióját s gyõzedelmét ábrázoló rajzolatok. Holmi blúzos napszámosok elkezdették kiabálni: à bas les Lys! à bas le brigand d’Angoulême! à bas les Jésuites! [Le a liliomokkal! le a zsivány Angoulême-mel! le a jezsuitákkal!] A kiabálás nagyobbodott, a csoportozás nõtt. Némelyek sárt kezdettek felhajgálni a liliomokra, s nevezetesen az Angoulême-i herceg képére, azután kövekre fogtak, s nagy hahota lett, ha valamelyik az Angouléme-i fejét találhatta. Egymás vállán feltoltak végre egyet a bas-reliefekhez, s az legelõbb is kõvel az Angouléme-i herceg orrát törte le. Tapsolt a blúzos sereg! A lármára katonaság jött, nem bírt a néppel; hírt vittek a királynak, s õ óbester Guilleminot által megígérte, hogy levakartatja mindjárt a liliomokot az Angoulême-i herceg bas-reliefjeit is. Egy óra alatt állásokat állítottak. Elébb a liliom s azután a bas-relief lehulla a pörölyök alatt. Külömbözõk voltak a gondolatok, midõn verettek a bas reliefek. Egyik sajnálta, hogy ily mûvészi mívet egyberontnak az ábrázolatért, a más tapsolt minden darab leesésére. Midõn vége volt az egész bas-relief leverésének, mohón szaladtak a daraboknak némelyek, tapodták a már semmit nem jelentõ alabástrom darabokot is, s csúfolódva kiabáltak: íme az Angoulême-i herceg minden dicsõ­sége! Íme a spanyol gyõzelmek! Azalatt, míg ezek a Carrouselen folytak, az egész városon, nevezetesen a közönséges épületeken lévõ liliomokra és a templomok keresztjeire kiáltozott a nép, s hajgálta, mint a Bourbonok és a papokra emlékeztetõ jelekre. Minden gyanús embert jezsuitának hittek, s kiáltoztak rá. Jaj lett volna valamely papnak most az utcán megjelenni. Látván ezt az elöljárók, rendelést tettek, hogy a liliomokot mindenünnen verjék le. A papok magok minden templomról s minden külsõ épületrõl lehúzatták a kereszteket. Még csak a Panthéon tetején álló kereszt maradt ma megkímélve, de ez iránt is rendelés tétetett, hogy vegyék le. Nyugtalanság volt az egész városon. A katonaság mozgott. A templomokot õrizte. Estvére csendesség lett, s a St. Germain-i templom oldalára nagy betûkkel feliratták, hogy az nem templom többé, hanem a 4. arrondissement-i bíróság lakhelye. Ahol a kereszt állott, a király büsztjét tették.

Ekként folyt ezen három nap a vallásra, jövendõre nézve nagy következésekkel teljes három nap. Bizonyosan egész országban s egész Európában nagy szenzációt fog tenni ennek híre. Sok ember fájlalta, hogy ez történt, s éppen így történt. S mindennek egy nehány fanatikus pap az oka, kik az új igazgatás alatt elvesztvén a népen való hatalmokot s a politikai dolgokra való béfolyásokot, azt a nemzet csendessége felháborításával is vissza akarnák állítani, s a vallást veszik fel arra eszközül. Pedig elmúlt már a charlatánság epochája! Bajos elhitetni már többé az emberekkel a vallásban is, amit meg nem foghatnak. A vallás többé már nem a papok titka, s az emberek most nem a papok által, hanem egyenesen folyamodnak az Istenhez, s oly formában s oly nyelven, amint szíveken fekszik bánatjok vagy kérésök. A vér nem foly többé a vesztõhelyen és a csatapiacon a transfiguratio titkaiért, s azért, hogy megtudjuk, ha az Isten az ostyában sub in vagy cum vagyon-e elrejtezkedve! A keresztény vallásnak hajdoni tanítói és terjesztõi a testet, annak örömeit a minden földieket megvetni tanítottak, s e világi életnek sanyarúságaiért túl a síron cserébe tették fel a lélek idvességét, de a mívelõdés haladtával a boldogságnak e földön más princípiumai lettek, s valamint, hogy földi boldogságának princípiumait revolúciók s egyebek által mindég tökéletesíti, éppen akként vágyik és dolgozik elméje is már rég olta lelkének is oly boldogsági princípiumokot megállítani, melyek elméjének mostani mívelõdésével megállhatók. Fennhagyja ugyan most is magának a lélek a jövendõ boldog­ság jussát, de a földiekkel is egészen élni akar. A középszázadbeli aszkétikus barátok­nak az Isten egy rettenetes bosszúálló, határtalan kényû, örökös imádkozást, megalázkodást, rettegést és a földi minden örömeknek megvetését kívánó valóság volt! A mostani mívelt ember elõtt az Isten a szeretet és bizalom kútfeje, örökre megállított törvények szerént cselekvõ valóság, minden virtusok, az erkölcsiség és az igazságosság példánya, s azon örvend, ha teremtményei megelégedettek s boldogok e világon.

FEBR[UÁR] 17-ÉN. A süketnémák és vakok iskoláját mentem nézni, de a directoroknak mindenütt írni kell elébb, hogy béeresztessék a nézõ. Azután a Rue de la Victoire-ban lévõ több rendbeli pensionátokot s privát institúciókot néztem meg, de itt is mindég bizonyos órában kell menni. Institution Terresse, La Fontaine etc. Lementem aztán a Jardin des Plantesben, hol a Természethistóriai Múzeum nyitva volt. A természet minden országaiból itt a leggazdagabb gyûjtemény van. Elfárad a nézõ a sok szálák és a temérdek tárgyak nézésében. Leggazdagabb az állatok országa, a földszint lévõ szálákban vannak a négylábú vadállatoknak minden fajai, azután halak, kígyók, rákok, csigák, madarak, pillangók, bogarak, majmok szám­talan fajai, tovább mineralógiai gyûjtemények, stufák, márványok, petrificátumok, levegõbõl esett kövek etc. Hosszas idõ és járatosság kell a természet országai ezen nemeiben, hogy ezen gazdag gyûjteményt egész becsében lehessen ismerni. Azután van a Botanicai Cabinet, az Anatomiai etc. Eleven vadállatok, madarak, exoticus plántok etc. Én mindezeken csak végig­haladtam, s csak a ritkaság volt elõttem feltetszõ. Felindultam azután a salétromfõzõ épületek felé, s a Szajnán keresztül a Bastille-piacon le a Folies Dramatiques nevû theátrumba mentem, mely hasonlít akármely csekély mezõvárosi játszókhoz.

FEBR[UÁR] 18-ÁN. Négy theátrumban voltam ma: Théâtre de Madame Sacqui, Théâtre de Lazary, Spectacle des Funambules, Salon des Figures. Mindenik csekély, és az aljas nép járja. A publikum lármás, fütyöl, röhög s felbeszél a theátrumra az actorokhoz, nevezetesen a Madame Sacqui theátrumában a direktor kétszer is lekiáltott a publikumnak, hogy figyel­mez­zen, ne lármázzon, hogy adhassák elé a darabot. Mais Messieurs, silence, ou ne peut pas exécuter la pièce. [De uraim, csend legyen vagy nem tudjuk elõadni a darabot.] - És a publikum erre „Bravó! Bis! bis!” [Éljen! Hogy volt!] A muzsika két-három személybõl áll. Ének, tánc, változások, tünemények fordulnak elé minden darabban. Néha kötelen is táncol­nak. Az olasz théátrumban egy stalle, egy hely 12 forint, és a Madame Sacqui theátrumban a noble-parterre 4 garas. A Boulevardon 8 theátrum van egymás mellett, ha theátrumnak lehet nevezni. A játék elõtt és alatt mindég hívogatók állnak az ajtónál, dicsérik a darabot, s hogy éppen most kezdõdött el, csak tessék bémenni. Publikuma mindeniknek elég van.

Franciaországban, minekutána a miniszterek eléadták az országnak jövõ esztendei szükségét, a kamara meghatározta a mennyiségét. Az adó mennyisége departamentumokra felosztatik a népesség szerént, a departament-ok arrondissementekre, az arrondissementek communitá­sokra, és azok személy szerént osszák fel a személyes adót. - Patent-adó a mesterség folytatásáért. Ablakadó. Indirect impôt. Dohány. Bor. Búza etc.

A kamara végzése szerint elector, aki 200 frank és eligibilis deputátusnak, aki 500 frank direct adót fizet.

FEBR. 21-ÉN Zeyket és Bánffit elkísértük a messagériáig, õk Belgium felé által indultak Londonnak.

[FEBR.] 22. Könyvárusok. Charlatánok. Hal. Csiga, képárulók.

[FEBR.] 23. A város és egy Philantropicai Társaság által felállított iskolában voltam. Itt is a Bell Lancaster módja szerént foly a tanítás. Enseignement mutuelle. Most a Philantropicus Társaság által a szegények számára egy konyha van állítva. Több 500 gyermeknél, csak egy tanító, és mégis mindenik gyermek taníttatik a melléje rendelt nagyobb leckéjû gyermek által. Mind egymást tanítják.

[FEBR.] 24. Leblanc-kal a Canal de l’Ourque-t néztük meg, és a St. Martini Barrièreken kívül azon helyet, hol a terhes hajók megállanak és kirakodnak.

Schluezenek - víz és hajó a hegyre etc.

Az igazgatás minden esztendõn kétszázezer frank jutalmat teszen fel csupán az industrialékra: kereskedés, gazdaság, fabricátumok, masinák és kémiai tárgyakra. Azonkívül vannak az Académie Française által azon jutalmak, melyek a tudományok és mûvészetekre osztatnak ki esztendõnként.

2. MART[IUS]. Balog és Wesselényi Farkas általmentek Angliába, elkísértük õket is a messagériáig. Felkerestem az ifjú Jacotot az általa felállított iskolában. Ezen utca tele van privát institútumokkal. Abbatoir.

3. [MARTIUS]. Párizsban egész böjtön bálokot szoktak adni, de ma a fársáng közepe lévén, az utcán megint úgy jártak a maszkurák, mint a fársáng végén, s mindenfelé maszkurás bálok voltak.

6-ÁN [MARTIUS]. Felkeresett engem Binecz nevû kolozsvári fi, ki már 13 esztendeje, hogy mint nyergeslegény vándorol.

8. [MARTIUS]. Megint az Invalidusok házában, Vendôme oszlopában, Mont de Piété-n és az Archives du Royaume-ban voltunk.

9. [MARTIUS]. Az Académie de France-ban voltam. Tissot nevû professzort hallgattam, ki a deák poézisbõl ád leckéket. Hallgatóinak alig hatodrésze ifjúság. A többek asszonyok és koros emberek. Ennek is az eléadása módja, mint minden francia professzoroké, nagyon különbözik a miénktõl. A théma eléadása végén, valamely szép sententiát vagy maximát mondnak a legnagyobb enthuziasmussal és gesztikulációval, s ekkor az auditórium tapsol, mely alatt a professzor úr megenyhíti magát a mindég elõtte álló nádmézes vízbõl. - Royer-Collardot kerestem, de a kamarákban volt.

10-12. MART[IUS]. Megérkezvén ide a lengyeleknek szerencsétlenségek, és hogy a muszkák bényomták õket Varsóba. Estvére sok nép gyûlt a muszka követ háza eleibe, ablakait béverte, s a muszkákot szidta. Másnap nagy csoportozások voltak a Panthéon piacán, az ifjúság kondolenciára akart menni. Maritkow és Comtehoz. A katonaság közbejött a csoportot oszlatni, s megint sok civódások s fogdosások voltak.

13. MART[IUS]. A híres Paganini megérkezvén Párizsba, ma a második produkciója volt az Opéra Français-ben. Már délre minden loge billétek elfogytak. Parterret csak a kasszánál lehetett kapni estve hétkor. Négy órakor mentem a theátrumhoz, s már hosszú queue volt. Az agitátorok 5-12 forintot kértek csak csupán azért, hogy a bémenetel idejéig a queue-n helyet tartsanak. Kénytelen voltam tehát négy órakor à la queue állani, s ezen kínos helyhezetben maradtam három egész órát, mind állva, egybe szorulva két-háromszáz ember közt, s minden minutába lesbe léve, hogy senki egy colnyi helyet elõttem el ne foglaljon. Elolvastam ez alatt kínomban Monsieur Mayeux históriáját, mely most Párizsban oly nagy figyelmet csinált. 7 órakor megnyílt a kassza, s amint az elsõk haladtak bé, egy-egy lábnyi helyet nyertünk s tolakodtunk elébb, míg aztán a Garde Municipal egyenként a kasszához eresztett 8 frankot fizetni egy parterre billétért. Webernek egy ouverturája nyitotta meg a kezdetet, melyet 84 muzsikus exequált. A második szakaszban egy trió volt. A harmadikban megjelent aztán hegedûvel a kezében a csudálatos képû Paganini. Béesett ábrázat, hosszú fekete haj, majd térdig érõ száraz kéz és hosszú ujjak. Complimentírozása a temérdek taps között oly ügyetlen volt, mint akármely iskolás deáké. Az elsõ vonásokot hegedûjén az orchester accompagní­rozásával tette, s nem lehetett az övét a több hangoktól megkülönböztetni. De aztán szóló játszott néhány fortdulást, s ennyi ezer ember között egy pisszenés sem hallott, minden szem odameredt és bámult. Midõn már a bámulás a legfelsõbb mértékre hágott, temérdek taps és brávó kiáltás szakasztotta félbe. Azután az ötödik szakaszban megint eléállott, s egy húron (a negyediken) exequált egy maga által komponált darabot, s késõbb mind a négy húron egy lengyel darab variációit. A világnak semmi instrumentuma nem képes azon hangokot utánozni, melyeket õ talált fel, õ játszott, és csak õ egyedül képes eléadni. És semmi írás le nem írhatja az áltata eléhozott béhatásokot. A muzsikus irigy szokott lenni egymásra, s a muzsikusok nem igen ismerik meg egymásban az elsõséget, de itt az egész orchester tapsolt, és a leglármá­sabban tapsolt. A párizsiak egészen meg voltak bájolva ezen hangok által, s nem gyõzték magasztalni s dicséreteik rezultátuma oda ment ki, hogy valamint Napoleon a fegyverre és dicsõségre csak egyedül volt teremtve, úgy Paganini csak egyedül van a hegedûre teremtve! Énekelt azután Mademoiselle Dervus igen szépen, jelen voltak minden miniszterek s egy igen szép balletot is adtak elé, de mindezeket elfelejtette a felejthetlen és egyetlen Paganini!

14-ÉN [MARTIUS]. Találkoztam Puskásnál Herczeg nevezetû tokai fival, ki már 20 esztendeje lakik itt. Híres mechanikus. A gõzhajók compagniája megbukásával, hova mintegy 30 ezer frank árát dolgozott, õ is sokat vesztett. Újra dolgozik ökonómiáját helyrehozni. Puskás és õ is jól beszélnek magyarul. Fájdalmas érzéssel emlékeznek hazájokra, s vágynának még egyszer látni. - Antal - L’Hermite (Remetei), Zimányi, Silvaine (mouchard a policiánál - Bacsányi elárulója).

15. [MARTIUS]. Prés-Saint-Gervais nevezetû faluban a híres fleurista, Prévost kertjébe mentünk, ki a Palais-Royalban is egész télen által a legszebb virágokkal s mindég nyílásban lévõkkel teli boltot tart. Párizs körül több van 400 fleuristánál, ezek csupán csak virágokot termesztenek, s mégpedig mindenik fleurista csak egy nehányfélét, de azt nagy mértékben. Mindenik fleurista valamely virág nemében nevezetes és sokfélére nem terjed ki. Prévostnál a legszebb caméliák vannak, majd mindég nyílófélben. A caméliának százfélénél több faja van. Nevezetes nála a Mimosa Longifolia, melynek levele hasonlít a szomorúfûzfához, hosszú sárga virágokkal, de többnyire a virágházban áll. Pinus Colombaria a fenyõnek egy igen szép neme. Daphné Dauphin etc. A camélia levele hasonlít a körtvefájéhoz. Egész télen a legvirítóbb zöldsége van. Plántálása en couchant történik. - Azután Belleville-be jöttünk egy más fleuristához, ennek még gazdagabb virágházai voltak, nagyon egyszerû épületjek, s nem oly költséges, mint nálunk. Némelyik virágházban porondos ösvények és csorgók vannak. Hason­lólag még egy sereg pepinerista van Párizs környékén, kik csak gyümölcsöt és gyümölcsfákot termesztenek. A herbaristák csak füveket, a konyhakertészek csak veteményt.

Estve a Cirque Olympique-be mentünk, hol akkor Napoleont 104.-szer adták. Elõre lóval való exercitiumok voltak. Azután jött a darab, mely magában csekély dolgozás, hanem a pompás dekorácók, számos katonasággal való eléadás teszik figyelmessé. Eddigelé a következõ theátrumokban voltam: 1. Théâtre Français, mindég klasszis darabokat ád, énekest egyszer sem, Mme Mars elsõ actrice. 2. Opéra Français, a legpompásabb theátrum, nagy operák, ballétok. Taglioni asszony, Melle Derouse, Perrot. 3. Opéra Comique, igen szép theátrum. 4. Opéra Italiana, csak olasz operákot ád a legjobb muzsikával és játszókkal exequálva. 5. Odéon, szomorú és víg darabok. Deákok lepik meg. 6. Porte St. Martin nagy dekorációs darabokot ád. 7. Gymnase dramatique, igen csinos nagy precízióval drámákot és vaudevilleket ád. Scribe ezen theátrumra dolgozik. 8. Théâtre des Variétés, vaudevillek. 9. Théâtre de la Nouveauté, ez is vaudeville. 10. Théâtre du Vaudeville. 11. Cirque Olympique. Lovas exercitiumok és dekorációs vitézi darabok. 12. Ambigu-Comique, középszerû. 13. Folies dramatiques, olcsó publikum. 14. Théâtre de M. Comte, kezdõk kicsin theátruma. 15. Théâtre de la Gaité, alsóbbrendû publikum. 16. Théâtre de Joly, csekély. 17. Théâtre du Luxembourg, vaudevillek. 18. Théâtre de Madame Sacqui és 19. Spectacle des Funambules a legaljasabb nép theátrumai, kötélen, dróton táncolnak, azután 2 muzsikussal operákot s komédiákot adnak elé. 20. Théâtre de Lazary, igen csekély, 4 garas bémenetelû, egész nap játszik egy darabot, ha elvégezte, más publikumot hívnak az utcáról. Ezeken kívül is több theátrumok s spectacu­lu­mok vannak az aljasabb nép számára. Párizsban minden klasszisú, minden ízlésû és minden­féle erszényû embernek van theátruma, mert a Théâtre Françaisban klasszikus tragédiákat és vígjátékot, az Opéra Française és Italianában a legszebb operákot a legjobb muzsikával exequálva hallhatja, akinek víg tetszik, temérdek a vaudeville-theátrum, és aki farce-okat akar látni és hallani, Sacquinál, a Spectacle-ban és a Boulevardon sok helyt a polichinelleken halálra röhögheti magát, valamint az utcákon és mindenütt charlatánokra és polichinellekre talál. Az operában 12 forint egy stalle, a Boulevardon pedig 4 garasos theátrumba is mehet. De átaljában a francia theátruma mégsem oly szolíd, mint a németé, a francia inkább a tréfást, s nevettetõt szereti. Idegen nemzet darabját ritkán adja. Poétája elég van, publikumot lokális történetekkel, tréfákkal és a nemzet históriai darabjaival eltartani. Scribe 1820-1830-ig írt 145 darabot. A provinciális városokban azért nem lehet közönségessé a theátrum, hogy nem lehet az egész publikum külömbféle ízléséhez s mindenik értékéhez theátrumokot tartani, itt mindenik megvan, s közönséges is a theátrum szeretete.

*

A ministre intérieur egy circulárisában az alsóbb iskolák iránt a vallás tanítását a szülékre bízza, s az iskolákból kizárja, hol csak tudományt kíván tanítani.

16. MART[IUS]. Készülõdünk elhagyni Párizst. Nagy külömbséget találok azon gondolatok és érzések közt, melyekkel ez országba léptem, és amelyekkel most elhagyom. Franciaország 40 esztendõk olta minden politikai princípiumok s a szabadság és az elnyomattatás minden princípiumának próbamezeje, s a princípiumok minden nemében tanúsága volt Európának. Küzdöttek itt a természet jussai a despotizmussal, az erõ a gyengeséggel. A diplomáciának és politikának egy fogása s egy pályája sem maradt próbálatlan. A fanatikus vallásosságot határtalan atheizmus váltotta fel. Az arisztokrácia és a demokratizmus leghatártalanabb nemei dulakodtak egymással. A dicsõség legragyogóbb pályájáról Napoleon alatt, a szolgaság s megaláztatás porába borult a restauráció után. És éppen azért, mivel a francia ennyi és ily soknemû rollot játszott, hasonló is a színjátszókhoz. E nemzet mindég ideálban él, örökös változást s megrázkódtató történeteket kíván, mint a kacér asszony; köntösével gondolkozását is hamar változtatja.

*

MARTIUS 23-ÁN délután megindultunk Párizsból, megint a Lafitte messagériával. Montdidier, Péronne, Cambrai, Bouchain nevû erõsségeken által, Mart[ius] 24-én délre Valen­ciennesbe jöttünk, mely már Franciaország széle, és igen nagy erõsség, onnan már Belgiumba érve Jemappe mezején jöttünk el, hol 1792-ben Dumouriez megverte volt az ausztriaiakot. Estvére Monsba jöttünk hálni, mely hasonlólag nagy erõsség. Mart[ius] 25-én Binche, Fontaine l’Évêque városokon által Charleroiba jöttünk, mely megint nevezetes erõsség. Charleroitól terjed el azon roppant térség, hol annyi nevezetes és elhatározó ütközetek voltak. 1622 és 1690-ben, megint 1794-ben az ausztriaiaknak general Jourdan francia respublikai generál ellen, és 1815-ben az egyesülteké, megint a franciák ellen. Most ezen mezõ rakva kertekkel, a legnagyobb szorgalommal mívelt szántók és rétekkel. Mindenütt csinos mezei házak és kõszénbányák. Délre Namurbe értünk, mely hasonlólag nagy erõsség. A város igen csinos és barátságos kinézésû. Délután kiindultunk a szép Namurból s a Meuse folyó vize mellett le, mintegy tíz mértföldet mentünk Lüttichig. A Meuse vize Namurnál kezdve folyvást tartó két sziklás hegy közt foly le Lüttichig. Ennél románosabb vidéket nem láttam, a part le végig mind a két felõl rakva a legszebb házakkal, fábrikákkal. Határ soholt sincs, s mégis ez a vidék temérdek industriája, bányái és kereskedése által igen gazdag. Tehetõs és csinos nép lakja e helyet, s gazdagabb, mint a szántóvetõ vidékek. Erdélyben sok ily hely van, de hasznát nem tudjuk venni. Estvére Lüttichbe értünk, s a Fekete Sashoz szállottunk.

MART[IUS] 26-án Lüttich nevezetesebb helyeit, templomait jártuk meg. Csinos város. Tehetõs nép. Itt is temérdek a kõszénbánya, mint majd mindenütt Belgiumban. Egyet megnéztem a város felett. Mint nálunk a sóbányákot, éppen úgy mívelik itt a kõszénbányát. Málhákon húzzák fel a mélységbõl a kõszenet, de gõzmasina hozza a málhát s nagy sebességgel és csekély erõvel. 28 lajtorja viszen le a mélységbe, melyeknek mindeniknek 18 foga van.

[MARTIUS] 27-ÉN. A város felett való citadellát kerültük meg, s azután a határon tettünk egy nagy kerülést. Délre báró Osyhoz mentünk ebédre. A báró hollandus, felesége belga leány, testvére Erdélyben general Mesemacrénak és Párizsban Morville-nének. Nagyhét lévén, böjtöltünk. Temérdek halétel teszi az asztalt itt is, mint a franciáknál s közel a tengerhez való városokban. A belgák is, mint a franciák, azt az unalmas szokást tartják, hogy a gazda és gazdasszony osztogatja az ételt. Mely nekik nagy terüh valóban, s egészen elfoglalja az ételtõl, de a vendégnek is genírozott állapot. Asztal végén itt sincs köszöngetés, mint a franciáknál sincs. Estve theátrumba mentünk. Napoleont adták, melyet már Párizsban a Porte St. Martin-i theátrumban láttam volt. Azután adták Famille Riquebourg-ot. De a játék közben egyik actor kijött. A belga nacionális éneket szóló énekelte, midõn közbe ezen sor jön: „Aux armes citoyens! Formez vos Bataillons! Marchons! Marchons!” [Fegyverre, bajnokok, levente mag­zatok! Rontsunk, rontsunk! Verseghy Ferenc fordítása], az egész publikum énekelni kezdett, rettentõ volt az enthüziasmus és taps. Majd ezer hang énekelt egyszerre. Egynehányszor kiáltották bis! bis! Alig értünk haza és feküdtünk le, az utcákon lárma hallott, a dobok lármát vertek. A nép a Brüsszelbõl jött revolúciós hírekre itt is feltámadván, elébb az Echo nevû újság kiadója házára rohant, kit orangistának tartott, annak minden mobiliáit, betûit, sajtóját egyberontotta s kihányta az utcára. Azután Orbán nevû gazdag fábrikás házára rohant, ki hasonlólag gyanús volt az orangizmusról. Ennek is mindenét egyberontotta s kihányta az utcára. A blúzos nép itt is imponál, mint Párizsban, a Nationál Gárda sem bír vele. Másnap az utcán campírozó regimentek és ágyúk hozták nyugalomra, de aggodalom uralkodott az egész városon.

MART[IUS] 28-ÁN kimentünk Seraing nevû faluba, mely Lüttichhez kétórányira van. Cockerill nevezetû gazdag angol, ezelõtt néhány esztendõkkel megvette Seraing-t. Csatornája, kõszene, vasbányája lévén a helynek, Cockerill ide oly fabrikát állított, mely a mesterségnek triumphusa. Ez a masinák fábrikája, nemcsak a gõzpreparátumokhoz való minden masinákot készít, hanem más minden mesterséghez tartozó masinákot és fegyvereket is. Mintegy 3000 napszámos dolgozik a temérdek épületnek mindenféle mûhelyeiben; s mivel minden gõzzel menyen, messze hallik a gõz sustorékolása. Hosszú szálák vannak teli kész munkákkal, mások mindennemû masinák modelljeivel. Délre visszatértünk megint báró Osyékhoz. Délután kiszekereztünk Chaudfontainbe, ez meleg feredõ két órányira Lüttichtõl, nem messze Spához. Az odamenetel gyönyörû, vidékek erdélyiek, de a természetet majd felülhaladja a mesterség. Gyönyörû épületek. Szép vendégházak. Sétálók az erdõben és minden, ami az ott mutatást kedvessé teszi. A mü feredõink helyhezete szép, de semmi sincs téve, mind itt, kedvessé s kellemessé tenni az ottlételt.

MART[IUS] 29-ÉN. Még holmi tárgyokot néztünk meg a városon, közönséges volt itt a rémülés. Minden órán támadástól féltek, mely most egész Belgiumban közönséges. Osyék félelme nagy volt s kívánták elhagyni a várost. Estve mü is messagériára ültünk. Utunk Tirlemont felé volt, hol general Massèna született. Louvain-en vagy Lõvenen által.

MART[IUS] 30-ÁN reggel Brüsszelbe érkeztünk. Amit Párizs csinál, azt csinálja Brüsszel, s Brüsszel után csinálják a több belga városok. Brüsszel oly miniatúrája Párizsnak, s annyira mindenben követõje Párizsnak, hogy ami ott nagyban történik, az visszhangzik itt kicsinben, majd mindenben. Azok közé tartozott az is, hogy Brüsszel is a Párizs példájára megcsinálja a maga revolúcióját szeptemberben, s éppen úgy barikádozott, proclamátiózott s lõtte a hollandust, mint amazok a schweizereket. Most Brüsszelnek egészen más vonása van, mint a revolúció elõtt. Megérkezésünkkel a Hôtel de Belle-Vue-ba szállottunk, mely az új város legszebb piacán van, s mentünk mindjárt a Députátusok Gyûlésébe, melyet itt Congrès Nationalnak neveznek. A mai ülés igen nevezetes volt, mert a régi miniszterek kibúcsúztak s az újak béköszöntöttek. Az új belsõ minisiter, Sauvage elmondta azon princípiomokot, melyek szerént miniszterkedni fog, azután a régi miniszterek excusatiós búcsúzásokot mondtak, melyek tele voltak személyes allúsiókkal a régensre s a minisztertársakra, azután némely tagok mondtak reflexiókot a miniszterekrõl, s igen kevés kíméléssel s tisztelettel. Végre Robouls [!] nevû tag hosszas beszédet tartott a múlt napi zenebonákról, a régens és miniszterek lágyságáról, s kérte mindezen hibákot bizottság által kinyomoztatni. A jovallat elfogadtatott, s biztosok neveztettek ki. Minden tagnak neve egy gyûszûformában lévén zárva, egy selyem­zacskót felrázott a praeses, Gerlache, s találomra húzódtak a biztosság tagjai. - A congressus szálája igen szép. Praeses és a tagok ülései éppen úgy vannak, mint Párizsban. A tárgyak elévétele, traktálása, éppen úgy, mint Párizsban, azon különbséggel, hogy itt a magok helyeken és a padban szólhatnak a tagok. Pro et contra oppositio tagjai a padok szerint éppen így vannak. Két pap is ült a jobboldalon; de hallgatott. Délbe Table d’Hôtel. Ceremóniás gazdálkodás. Estve Estaminet-be voltam újságolvasni. Excellens serek: Fárao, Louvain, Mars, l’Ambik. - Csap különössége, melyet csak a helyiségben mozgatnak, s a pincébe szolgál.

MARTIUS 31-ÉN reggel a gyönyörû Rue Royalon végigmenve, a Scharbecki Kapunál a szeptemberben csinált barikádokot néztük meg. Elbúsul a nézõ, midõn azon rettentõ pusztulásokot látja, melyek a szeptemberi revolúció szüleményei Brüsszelben, teli a falak golyóbishelyekkel, hosszú sor házak felégetve s egészen lepusztítva, részént a hollandusok s részént magok a belgák által. A brüsszeli polgárok drágán vették meg ezen ideális szabadságot, s midõn elégett, leromlott, golyóbisokkal meglyuggatott házaikra tekintenek, elegyes érzés lepi meg õket. Azután a Société Horticulture kertjébe mentünk. Brüsszelben régtõl fogva egy társaság áll fenn a virágok, plánták s gyümölcsfák tenyésztésére s terjesztésére. A Scharbecki Kapu mellett ennek igen szép kertje és pompás virágháza van. A virágház ily móddal való elrendelését, exoticus virágok, plántok sokféleségét, jó konzervációját Párizsban sem lehet látni. Gyönyörûek, s jól elrendeltek a virágházak, nevezetesen amerikai plánta van sok. Gõz által melegül. Közbül van egy gyönyörû rotond expositiónak, mely majd minden esztendõn történik. Kertje szép és teli ez is nevezetesebb plántákkal. Szökõkutak. Innen megint a congressusba mentünk. Délután a város nevezetesebb templomait jártuk meg, melyek tele vannak a flamandi és hollandus iskola remekjeivel. Rubens, David, Van Dyck, Rembrandt és Teniersnek sok eredeti darabjaik vannak a templomokban.

ÁPRILIS ELSÕ NAPJÁN a Laeken-i híres kertet és kastélyt mentünk megnézni, mely két órára van Brüsszeltõl. Ezen kastélyt Albert herceg és Maria-Christina építtette volt 1782-ben, míg még Ausztria bírta Belgiumot, tõle megvette Károly herceg, az utolsó ausztriai belga gubernátor. A Lünéville-i békével Ausztria lemondván Belgiumról, Károly a kastélyt eladta, Napoleon vette meg, és õ Josephinának, elsõ feleségének ajándékozta. A Bonaparte família elhanyatlása után, Beauharnais herceg eladta a hollandus királynak, és most a hollandusok elûzettetésével a kastély a gouvernementé. A kastély pompás stílusból van építve az újabb ízlés szerént. Peristiljét négy jóniai oszlop formálja. Szárnyai két pavillont formálnak. Belsõje királyi módon van meublírozva, a legszebb porcelánok, gobelinek, tapéták. A közepében egy pompás rotunda. A vestibulum kétfelé osztja a király és királyné lakját. Josephine pompás ágy­takarója még megvan. A kert valóságos park nagy stílusból. Több gyönyörû parthiek benne. Szép tó, kínai híd etc. Innen az orangériát jártuk meg, hol igen szép hat cédrusfa van. Azután az istállókot, melyek most egészen üresen és az udvari csinos theátrumot. Ezen kastélyban írta volt Napoleon a muszkák ellen való háború deklarációját. Betértünk a templomba is, melynek régiségén kívül semmi egyéb nevezetessége nincs. Hazajövet a kanálisokot néztük meg, itt láttam legelébb tengeri apróbb hajókot, ezek Antverpia felõl az Escautról jönnek. Délután szörnyû hideg lett és havazott, s sohová nem mehettünk.

ÁPRILIS 2-ÁN. A hadi miniszter Brouckère úrtól engedelmet nyervén, az Orániai herceg palotáját mentünk megnézni. Pompás fejér márvány grádics vezet fel a nagy palotába. Azt az eleganciát, pompát és fényt, mellyel ezen házak építve vannak, sok volna leírni. A Tuileriák fénye nem is hasonlíthat ehhez. Ez valóságos királyi lakás. A legdrágább parquetok, gobelintapéták, muszka márványok, bársony- és szõnyegmunkák pazérolva a leggazdagabban ékesítik ezen szobákot, de különösen szépek a hercegné szobái, melyeknek most is úgy állnak mobiliái, mint elhagyta. Varrás, kották, könyvek még mind széjjel vannak, bibliothékája nyitva. Nagyobb fénnyel és pompával nem lehet lakást arangírozni, mint az Orániai hercegé. Innen a király és királyné palotáit mentünk megnézni. Itt minden puszta. A revolúció miatt a képeket leszedték. Mobiliákot a regenerálóhoz hordták. Temérdek szobából áll a palota. Azután a gróf d’Arenberg házához mentünk. E volt a szerencsétlen Egmont háza. A grófnak igen szép bibliothékáját, római és görög szobor- és vazengyûjteményeit néztük meg, és egy eredeti Laokoon-fõt, melyet a gróf maga hozott Görögországból. Onnan a képgalériába mentünk, melynek lokalitása hasonlít a párizsi musée-hez. Nehány eredeti darabok vannak a flamandi és hollandi iskolabeliektõl. Rubens, Van Dyck és Teniersnek több darabjai vannak. Alól van a Naturalien Cabinet, mely nagy szorgalommal van gyûjtve. Nevezetes benne azon muszka márványgyûjtemény, melyet az Orániai hercegné ajándékozott a városnak. Azután a gót stílusú városházát néztük meg és azon piacot, hol Egmontnak fejét vették, s ahová dölyfösen tekintett le Alba a városháza ablakaiból. E szép város egyik a legszebbek között Európában, most szomorú, puszta. A revolúció rettenetesen megváltoztatott itt mindent. Minden belga szomorgó és andalgó most, jövendõ sorsa iránt.

ÁPRILIS 3-ÁN elhagytuk Brüsszelt. Vilvoorde és Mechelen felé Antverpiának indultunk. Brabantia vidéke olyan, mint egy pompás kert. Temérdek a szorgalom mindenütt, s a szorgalom paradicsommá tette e szép helyet. Antverpia felé kétségek közt közelgettünk, mivel az újságok szerint nagy nyughatlanságok voltak itt a napokban. Délbe érkeztünk Antverpiába, és az Hôtel de la Couronne-ba szállottunk. Kimentünk osztán az Escaut vize partjára, s itt egy egészen új látás lepett meg. A várossal szembe, szembe a vizen egy hadi eskáder áll 12 hollandus hadihajóból, melyek a városnak szegezték ágyúikot, valamint a fellegvárból is ki vannak szegezve az ágyúk, melyet még a hollandusok bírnak. Ily ellenséges helyhezetben áll a belga és hollandus szembe egymással, már több hónapok olta. A hollandus minden órában készen áll a rárontásra, s a város minden órán retteg az egybeágyúzástól. A városnak a fellegvár felõl való része egybe van lövöldözve. Rettentõ látni a háború nyomait, temérdek és megbecsülhetetlen a kár, amit ezen ágyúzás okozott a városnak. A két ellenséges õrök jól látják egymást, s minden minutában lesnek egymásra. Szüntelen való aggódás ostrom alatt lévõ városban lenni.

ÁPRIL[IS] 4-ÉN. A kikötõhelyeket jártuk meg, s bámultuk a minden nemzetbõl ide jött hajókot. A Hanseatica híres társaság roppant épülete a bassin elõtt most pusztán áll. Antverpiának tengeri kereskedése most is nagy, de nem oly nagy többé, mint a respublica idejében volt. A bassinok most üresek. A háború még inkább megcsökkentette most. Délután az ausztriai konzulhoz, Carpentier úrhoz mentünk, hogy a Hollandiába való általmenetelt eszközölje; mivel a két nemzet most háborúban lévén, az általmenetel bajos.

ÁPR. 5-ÉN. A város különbözõ templomait jártam meg. Ez nagyon vallásos nép, de türedelmes. Temploma sok van, de a kolduló persely is sok benne. Majd minden szent elõtt egy persely áll, s a hívek meghívatnak azon szent tiszteletére adakozni.

ÁPR. 6-ÁN báró Cornallissen az antverpi Unióba felvezetett, s az idegenek könyvébe nevünket béírtuk. Az, ami nálunk és Pesten a casino, Párizsban Athénée, Brüsszelben Club, az itt Unio. Az Uniónak sok újságai vannak, egy hosszú zöld asztal mellett külön szobában ülnek az olvasók. Nagy csendesség van, s minden ember az újságolvasásba merülve. Emellett van a conversatio-szála, más oldalról biliárd- és dohányozó szoba. A nap nagy része passzusunk dolgával tölt el. A belga és hollandus, háborúban lévén egymással, a két ország közt való közösülés egészen megszûnt, s az utazó vagy keresztül nem bocsáttatik, vagy sok vexának van kitéve. Ausztriai consul, Carpentier úr passzusainkot elküldötte az eskader commandáns hollandus general Coopmannhoz, az megint a citadella commendánsa Chassé generálhoz, s így nagy késõre nyertünk egy hollandus nyelven írt engedelmet az általmehetésre. Megint a belga commendánstól is engedelem kellett, hogy a belga posztok keresztül bocsássanak. Ennyi írásokkal instruálva 7-én elindultunk Antverpiából, de postát kellett vennünk, mert sem messagéria, sem privát szekér nem jár a két határ közt. Mihelyt a városból kijöttünk, mind több több belga posztokra találtunk; csak katonaság volt mindenütt, sem utazót, se lakossá­gokot járni az ország útján már nem igen láttunk. Majd minden ágyúlövésre az út fel van szedve, barikád és ágyúpad csinálva az út közepén, mindenütt belga poszt által õrizve. Mindenütt megállítottak, passzusunkot vizsgálták. Belgiumot Hollandiától homokos, kopár, vizenyõs és terméketlen, hosszú lapály választja el. A két határ közt majd két órányira nincs többé semmi poszt, semmi mozgás, míg végre beérkeztünk Hollandiába. A hollandus posztok megint minden lépten megállítottak, Rysbergen nevezetû hollandus faluban mindenünket megvizsgálták, s még egynehány hollandus poszton menve által, Brédához értünk, melynek fokai rakva ágyúkkal s katonasággal, mintha mindjárt ütne bé az ellenség. Az erõsség belsõ kapujától katona kísért el a várcommandánshoz hol passzusainkot ma már tizennegyedikszer megvizsgálván elbocsátottak. E szomorú és katonával teli városban, hol most a hollandus király egyik fia, Frederik herceg is mulatott, keveset maradtunk, s míg ebédünk készült, elmentünk a városi cathedrále templomba, hol Engelbert Nassau-Oranien herceg híres monumentumát, mely napkeleti márványból van készítve, a feleségével együtt, megnéztük. A darabot Ange Bounorotta Mihály készítette. Igen szép darab. Azután a város sétálójánál fordultunk egyet, s ebéd után útnak indultunk. Két óra múlva Moerdijkhez érkeztünk, és ott a Holland-Diep nevezetû tengertorkon, a Vilhelmina nevû gõzhajóval fél óra alatt a túlsó partra értünk. Egyforma lapály, gátakkal ellenzett rétek, tiszta, csinos falusi házak mindenütt utunkban. Itt már elkezdõdik a téglaút, s egész Hollandián által mindenütt téglából rakott utak visznek. Dordrecht gyönyörû kereskedõváros a Meuse partján, itt megint hajón mentünk által. Estvére Rotterdamba értünk, s hajón szállottunk ki a városba, a Klein Scheper Huis nevû vendégfogadóba szálltunk.

ÁPR. 8-ÁN Laregnier, Haavenar kereskedõ és francia consul, Vicomte Buret urakhoz ajánló­leveleink lévén, ezeknél vizitát tettünk, kik mind igen nagy szívességgel fogadtak. Laregnier úr ajánlásánál fogva, elébb is a Société Batávia, vagyis az experimentalis fizikai kabinétet néztük meg. Ez a városi Börsé felett van. Privát társaság tartja fenn, a király protektora. Több szálákban a kémiához, fizikához és asztronómiához tartozó mindenféle masinák vannak és egy bibliothéka. A felvigyázó mindeneket szívességgel megmutatott s magyarázott. A kamara obscurát is megmutatta. Azután a Börsébe jöttünk le, s végignéztük az itt való kereskedõség gyûlését. Aztán Laregnier úr az itt való Amicitiába, mely nálunk Casino, vezetett fel, nevünket az idegenek könyvébe béírtuk, hogy míg itt leszünk, eljárhassunk a társaságba. Délután a város több utcáit, kanálisait, számtalan kereskedõhajóit néztük meg. Estve az Amicitába mentünk. Itt is többféle újságok vannak, de sok hollandus nyelven írtak is. Az olvasószoba nagy és tágos. A nem olvasó rész mellékasztalokon kártyázik. Oldalról van egy nagy szála két biliárddal. Itt már minden ember pipázik mindenik szobában, s italokot kérhet magának. A hollandusok nagyon dohányoznak, mint a magyarok.

ÁPR. 9-ÉN reggel Haavenar úr hozzánk jött reggel, s szekerével elvitt Boskoop nevû jószágába, mely Rotterdamtól kétórányira van. Itt is a földesurak árendába adják jószágaikot s árendások (fermier) bírják. Megmutatta a hollandus arendás számos teheneit és a híres hollandus sajtcsinálásnak minden módjait. Azután a belsõ, igen csinos paraszti szobákot s gazdasági dolgokot néztük meg. Kimentünk azután a mezõre, az itt való gazdaság nemeit megnézni. Visszajövet Berkel nevezetû faluba jöttünk, és egy turb- vagy törf-fabrikát néztünk meg. Overschir nevû faluban megállottunk falatozni. Aki a hollandus szobáit a legutolsó parasztéig nem látta, nincs képzeletje a csinos háztartásról. A hollandus asszony szüntelen takarít, mos, súrol. Szobája mindeniknek a legékesebb palotához hasonlít. Délután Schiedam nevû városba mentünk az itt való pálinkadestillatiókot megnézni. Estve Amicitiába.

ÁPR. 10-ÉN délelõtt a református chatedrále templomban voltunk. Prédikáció, zsoltár. Epitaphimok etc. Azután a francia consul úr szekerében elvitt Compel nevû faluba, hol téglaégetõ kemencéket néztünk, visszajövet Krimpen felé jöttünk. Ebéden a consul úrnál voltunk, s ablakából gyönyörködtünk a gõz- és más kereskedõhajók jövésén és menésén a vízen. Hollandiának nem adott a természet semmi szépséget, de azt a mesterség és szorgalom bámulatossá tette. Óriási munkával tartják fel ezek a vizet, temérdek gátakkal, hogy a víz el ne borítsa. Mivel a víz mindenütt magosabban foly, mint a vidék, s a helybeli temérdek víznek kifolyása nincsen, evégre készített szélmalmokkal emelik ki a vizet a lapályból a fennebb folyó nagy folyóvizekbe. Toronymagosságnyi szélmalmok. Fûrész- és vízemelõ malmok, mind széllel. Minden hold föld szélén kanális. Temérdek trágyázással teszik termékennyé a háládatlan földet. Hal sokasága. Libuctojás-delicatesse az asztaloknál. Francia szokás. Vizet nem isznak. Az asszonyok sem irtóznak a bortól.

ÁPR. 11-ÉN. Hollandiában legolcsóbban s legkönnyebben lehet utazni a sok kanálisokon. Majd az egész Hollandia kanálisból áll, s a legkisebb falunak is mindenfelé kanálisa van, mint nálunk az utak. Minden városban vannak utazóhajók, freckshuit és beurscheppen, az utolsók a Zuider Seen járnak, a freckshuitok mindenfele. A freckshuite hátulján, a kormány mellett van egy kis kajüta 8 személyre, csinos párnaülésekkel, a közepén asztal, melyet Roef vagy Runfnak hívnak. A közepén két rend pad, asztal a középen, ablakok mindenfelõl és tükör a két oldalon, 20-25 személy tágason ülhet benne. Ezen schnitokot egy ló húzza, s trappba könnyen megteszen minden órában 1 német mértföldet. Az ülés mindezekben igen olcsó, egy nehány garasra menyen egy mértföldre, s 1 mázsa terhet is lehet vinni. Egy ilyen treckschnitterre ültünk fel a rotterdami kapunál reggel, mintegy 30-an egy óra alatt Delftben voltunk, a híres Hugo Grotius hazájában. Delft hasonlít a több hollandus városokhoz, csatornával keresztül vagdalva. Itt keveset mulattunk, s más treckschitterre ülve gyönyörû kertek és falusi házak közt délre Hágába értünk, a hollandus király rezidenciális városába. Alig szálltunk meg s néztünk széjjel ezen igen szép városban, s siettünk legelõbb is Scheveningenbe tengert látni. Scheveningen fél óra Hágához, éppen a tenger partján. Gyönyörû magos bükk- és cserfa-allée viszen a csinos faluig. Porondtorlatok látszanak messzünnen, s ez annál meglepõbb, hogy egész Hollandiában még csak halmot sem lehet látni. A torlatokhoz érve vízcsapkodást hallottunk, s amint felhágunk a porondhalomra, egyszerre elõnkbe tûnt a kék tenger. Éppen fújt a szél, hideg levegõ jött velünk szembe, hánykódott a tenger, s számtalan fejér vitorlák látszottak a távolban. Szemléltük egy ideig a rettenetes elementumot, s annál kedvetlenebb bélátással, hogy egy ott álló ember két hajónak az idén történt elvesztését beszélte, és hogy Scheveningen tornya, mely hajdan a falu közepén állott, most majd a tengerparton áll; a falu több részét lassanként elnyelte a víz. Megnéztük osztán a tengeri feredõket, hová nyáron által sok vendég jár, s visszatértünk Hágába. A királyi lakást néztük meg, mely az utca felõl nem sokat mutat ugyan, de a kertben lévõ szárnyai valóságos királyi palota. Azután a város északi részén lévõ sétálóba mentünk, mely valóságos park, s egyik Európában a legszebb városi sétálók közül. Szarvasok, õzek és dámvadak legelnek a sétálók közt, sûrû erdõ, megint pázsint és vízpárthie-k váltják fel a majd két órányi hosszú parkot. A sétálók csinosak, elegánsok, a park végiben vagyon a király nyári mulatóháza, Maison du Bois vagy Oranientaal. A nap több részét a város igen szép utcái megjárására fordítottuk.

ÁPRIL[IS] 12-ÉN. A Királyi Múzeumot mentünk megjárni. A múzeum épülete igen szép. A felsõ emeletben hat szálában a niederlandi iskola remekjei vannak helyheztetve, majd mind eredetikben. Van Dyktól Huigens-família és több portraik. Az állatfestõ Handekveternek négy tableauja, mind szárnyasállatok, legszebb, midõn a felcifrázott varjúról a több állatok tépik le a lopott tollokot. Mignon virágok. Rembrandtnak öt darabja, Simeon, Susanna, Tiszt, Egy ifjú és egy öreg. Rubenstõl Venus és Adonis, Brintes Catharina képe, Rubens elsõ felesége, Helena Forman, második felesége, gyóntatója képe, Nymphák, Astolph álma. Fermierstõl egy konyha alchimista laboratóriumában. Wouwerman etc. A német iskolából Albert Dürer 3 portrait. Holbein. Francia: Vernet. Olasz: Carlo Dolce, Az imádkozó asszony, Guido Réni: Ábel meg­öletése. - Raphael: A szent família. Tizian: Madonna, és több más mesterektõl igen szép darabok. Két oldal kabinétban két asszony copírozott képeket. Az épület alsó részében vagyon az antiquitások cabinetje, mely nevezetesen a hollandus hagyományokra nézve igen gazdag, de gazdag a világ más négy részei lakosai házi eszközei s köntösei gyûjteményével is. Azután a general státusok házát néztük meg, s délután messagériára ülve a Jánus Secundus poéta szép hazáját elhagytuk. Két óra alatt az annyi ostromot és háborút kiállott Leydába érkeztünk, a Boerhaave és Musschenbrock hazájába. Leyda hajdan igen nevezetes volt hazánkra nézve, sok ifjaink látogatták meg az ide való universitást, de most a környülmények változtak. Itt keveset mulattunk, s a Haarlemi-tenger mellett egy óra alatt Haarlembe érkeztünk. Ez is nevezetes volt hazánkra nézve egykor. Haarlem környékén most is temérdek tulipánt, hyacint és jásmint termesztenek, mely az ittvaló kereskedésnek nevezetes ágát teszi, éppen most voltak nyílásban mindezek! Most is egy hagyma tulipán, de nevezetesen hyacint 25-100 forinton kél el, Muszkaországba és Angliába sokat visznek. Haarlembõl a Zuider See mellett jobbra és balra a nagy tenger mellett jöttünk. A sok vízrõl és a mindenfelé ágazó kanálisokról képzeletje sem lehet annak, ki ezen helyeket nem járta. Szép mezei házak, csinos kertek és gátak közt béértünk estvére az annyi tekintetben hajdon nevezetes Amsterdámba.

ÁPR. 13-ÁN Amsterdámban. Ily nagy és ennyi nevezetességekkel teljes régi várost egészen megismerni, mely nagyságára nézve Bécshez hasonlít, hosszasobb idõ kellene, mint amennyit itt mulathattunk, arra szántuk tehát idõnket, hogy csak a várost járjuk meg, mivel intézeteibe mennünk nincs idõnk. Legelébb a királyi palotát néztük meg, most a király éppen itt volt audenciát adni az amsterdámiaknok, az Orániai herceget az utcán láttuk feleségével. Azután a város sok csatornáit néztük meg, melyek 90 szigetre szakasztják az egészen pilotákon álló várost, 280 híd tartja fel a közösülést, kikötõjében elfér ezer hajó, most is rakva volt, s egész erdõt formáltak az árbocfák. Gõzhajót csak kettõt láttunk. Amsterdám rakhelye minden kolóniai portékáknak, s Anglián kívül egy város sem viszi ily nagyban a kolóniai portékákkal való kereskedést. Az amsterdámi nép tehetõs, de Anglia sokat elvett régi nagyságából. De amennyi haszon és könnyûség van egybekötve a csatornákkal, éppen annyi az inconvenientia is velek, mert nagy részében áll a víz, tele szeméttel, s szenvedhetetlen a levegõje. Ha a hollandus oly szorgalmatos és csinos nem volna, Hollandia Európában földjére nézve a legszigorúbb hely lenne. Speyk Héros 1831. febr., az antverpiai kikötõben képét mindenütt árulják etc.

ÁPR. 14-ÉN reggel Amsterdámból messagériával megindultunk a Haarlem, Leyda, Haag és Delften által estvére megint Rotterdámba jöttünk.

ÁPR. 15-ÉN reggel ifjabb Haavenar úrral a Meusen hajóval által menve, a colza, repcsényvetéseket és az arra elkészített szántóföldeket néztük meg, azután idõsebb Haavenar úr egy nádméz-raffineriába vitt, hol a kolóniákból crúdába hozott nádméznek raffiniérozását eleitõl fogva végig megnéztük. Osztán Laregnier úrral mentünk el a destillatió-fabrikába. Ide a pálinkát Schiedamból hozzák, azt spiritusnak desztillálják, s úgy viszik Angliába s nevezetesen Amerikába. Csak ezen egy destillátióból esztendõnként több harmincezer vedernél vitetik ki. Délután francia consul, Buret úrnál tettünk visitát, estve az Amicitiába mentünk.

ÁPR. 16-ÁN Haavenar úrral a városon kívül egy olajszélmalmot néztünk meg, melyben repcsénybõl és lenmagból készítik az olajat szörnyû nagy kvantitásban, megnéztük ezen szélmalomnak egész konstrukcióját. Hollandiában egy vízimalom sincs, mind széllel járnak. Azután a tengeri admirális úrtól engedelmet nyerve a Marina épültjébe mentünk, hol a tengeri hajókot készítik, és ahol a tengeri hadi erõhöz tartozó minden fegyverek depositóriuma van. Elébb is azon igen pompás gõzhajóba mentünk, melyen a király szokott járni, ennél pompásabban épített hajó s nevezetesen gõzhajó nem igen van a tengeren. Külsõ apparátusai egészen aranyozottak és bronzírozottak. Csinos öntött grádicsokon ereszkedtünk le a király nappali szobájába, körül maroken bõrbõl kanapék, a közepén nagy, kerek asztal, minden mahagóni fából a legnagyobb eleganciával, mellette van hálószobája, azon túl két szoba asszonyok számára. Középbe van a gõzmasina, melyet üvegen által lehet a legkisebb mozgásában is látni; azon túl vannak a tisztek számára szobák, igen elegánsok ezek is; hátul a konyha magazin és a hajó personále lakhelye. Máshelyt állott azon igen cifra schaluppe, 30 ember elfér rajta, melyen a királyt szokták ittjárásakor a Meusen általvinni. Ez alatt az admirális úr is hozzánk érkezvén, elvitt azon chantierbe, hol most egy negyvennyolc ágyús fregatt készül, tovább készül két corvett, 16-20 ágyúval. Egy fregatt elkészítésére négy-öt esztendõ kell, s belékerül hatszázezer ezüst forintba. Egy lineahajó több esztendõk alatt készül el, s legkevesebbe egy millióba kerül. Megmagyarázta az admirális úr a hajó s a hajókázás minden mesterszavait, és hogy a legnagyobb tengeri hadihajó a lineahajó, melyen száztól száznegyvenig való ágyú, ezen két contignátión állnak az ágyúk és a harmadikon a katonaság, 3 árboccal; azután van a fregatt 60-80 ágyúval, 2 árboc, corvett 30-50 ágyú, brigg 4-20 ágyú, egy árboc, következik a chaloupe, melyen csak emberek járnak egy hajóról a másra vagy ki a partra. A transporthajók, melyen az armada eleségét és a hajóhoz tartozókat hordozzák; megnéztük a több itt álló hadihajókot is és azon épületet, hol a hajókhoz tartozó fáénabb munkákat és arabeszkeket faragják. Felvitt osztán az admiral úr azon palotába, hol a tengeri hadi­erõkhez tartozó minden daraboknak modelljei állanak. Megmutatta mindennemû hadi­hajók modelljét, bomba- és congrève-rakétahányókot, mindenféle ágyúkot és más hadiszere­ket. Más szobában láttuk a tengeri katonaság fegyvereit, apró ágyúkot, Haubitzokot etc. Kimentem osztán a kikötõbe, s elõre fizettem az Attwood nevû gõzhajón két helyre, hogy holnap induljunk Londonnak.

ÁPR. 17-ÉN. Délelõtt a nagy cathedrale templomban voltunk, osztán egy órakor elérkeztünk az Attwood hajóra. Valami különös és le nem írható ingere van a hajóra ülésnek az elõtt, ki többszer tengeren nem járt. Füstölnek a magos kõszén- és gõzkémények a hajón, belép az ember a hajóra, hol minden mozog; a matrózok kötelet húznak-vonnak, az utasok érkeznek egyenként. Megkondul az elsõ csengetés, búcsúznak az ismerõsök az utasoktól, nagyobb mozgás lesz a matrózok közt; megint csengetés, s hatalmasabban zuhog ki a gõz, harmadik csengetésre feláll a kapitány s „all ready”, kiált. Egyszerre felhúzzák a vasmacskát, megindul­nak a gõzmasinák, s lassanként kikalauzolják a hajót a többek közül, víz színén vagyunk már, s ez valamely sollemnis aetashoz [ünnepélyes pillanat] hasonlít; sebesen csapják a gõzkerekek a vizet, s minden utas helyet foglal a fedélen vagy alatt. De a mü utasink többnyire mind a fedelén maradtak, úgy tetszik, mindenik utas rendre szemléli a társakot, találgatja karakterét, nemzet érdemét és tehetségét skálázza magában, azután eggyel, kettõvel beszédbe jön az út iránt, végigjárja a hajó minden részét. Két órát tartott, míg a magos tengerre értünk. Elindulásunkkor már nagyon fútt a hideg szél, de kiérkezvén a magos tengerre, rettentõ hidegen és lázadva fútta hajónkat, minél beljebb érkeztünk, annál nagyobb habokot vetett a víz. Hajónk rettenetesen ingott, és aki többször tengeren nem volt, annak nem a legkedvezõbb lett a tengerrõl való képzelõdése. Legelébb is az asszonyok szállottak le a fedélrõl, azután lassanként hol egyik, hol a más kezdett sápadozni, egy része sietett le a cajütébe, lefeküdve venni elejét a betegségnek, a más a karfára könyökölt, s adta ki a gyomrából való malignitást. Végre a hideg szél és a nagy ingadozás miatt leereszkedtem én is a cajütéba, legelébb is egy asszonyra találtam nézni, ki elhalványodva hosszan elnyúlt, elõtte a tál. Minden oldalon, minden ágyban sápadt és okádó figurák látszottak, mint az ásítás elragadását, oly forma haj­landóságot éreztem én is a hányásra, fejem rettenetesen szédült, minden rengett körülöttem. Hirtelen kimentem a fedélre s cognacot ittam, nem lehetett állani a szél miatt, egyszerre elért a hányás, s azt gondoltam, hogy az egész belem kiadom; háromszori pozició után letántorogtam a cajütéba, lehetetlen volt állani, az ágyig tántorogtam, látta a steward gyengülésem, s segített levetkezni, s bébúni az alsó loge-forma ágyba. Már a többiek mind letakarodtak volt, s az utasok között én maradtam fenn a fedélen egy kurta köpenyeges angollal, ki még utánam is fennmaradt. Semmi sem hasonlít az unalom azon érzéséhez, midõn a tengeri betegség utoléri az embert. A világnak minden dicsõségét elfelejti az ember, nem kívánja élni, s csak az az egy gondolat marad, hogy bár vége lenne már. Az ágyban tál van helyheztetve minden beteg mellé, többé nem volt ugyan szükségem reá, hanem az elcsüggedés, rettentõ ingadozás, ropogás rettentõ kellemetlen érzést okoztak. Hosszas küszködés után szunyókál az ember, de ez olyan, mint a forró hidegbeli állapot álma.

Felvirradt végre a várt reggel, felvánszorogtam a hajóra, a szél most is nagyon fútt, de már messzére látszottak az Anglia partjai. Az étel osztán lassanként meghozza a régi állapotot, de mégis kedvetlen a létel. Akárki mit mond is a tengeri utazásról, experienciának ugyan jónak találom egyszer, de kellemetesnek éppen nem találom. Dél felé béérkeztünk a Thamesis torkába, s Gravesend, Woolwich és Greenwich elõtt fel, 25 óra múlva a londoni Custom House eleibe értünk, hol csolnakon kihordottak a partra, s utánunk a portékákot, a Custom House-ba soká kellett még várakoznunk, míg passzusunkot kicserélték s portékáink megvizsgálták; könyvinket fontra vették, s minden fontért egy shillinget kellett fizetni. Öt óra tájba hackney-coachra ülve, London temérdek tolongó utcái közt felérkeztünk Brunswick Square - Hunter Street No. 49, hol Balog Pál barátom megint megtaláltam, Wesselényi Farkast és Zeyk Józsit, s Mistress Browne házi gazdasszonynál mi is szállást vettünk, egy hétre 2 ¹/₂ guinea egy személytõl.

ÁPR. 19-20. A londoni utcák egy részit jártuk meg; és a Regent’s Parkot, Hyde Parkot.

ÁPR. 20. Délután a Thamesisen túl egy Lancaster leányiskola exámenjére mentünk Mayer úrral és a kis herceg Esterházy Miklóssal. Nehány szerecsen leány is volt az examinálandók közt, kiket hazájukból ide küldöttek neveltetni, és otthon nevelõnéknek lenni. Jelen volt az exámenen azon 20 arabs ifjak közül 13, kiket az egyiptomi király küldött ide tanulni. Estve B[alog] Pál barátom elvezetett Wood Sámuel úrhoz, ki egy vallásos biztosság secretáriusa. Wood úr a legnagyobb szívességgel fogadott, sok ajánlásokot tett londoni ismeretségekre. Wood úr egy azok közül, kiknek képök elsõ tekintetre bizodalmat gerjeszt.

[ÁPR.] 21-ÉN Wood úr elvezetett Hunter nevû könyvároshoz, és ajánlott neki, azután az Unitarian Committee-be vezetett fel, s a secretárius úrnak ajánlott, ki több könyveket adott által az angliai unitáriusok históriájára. Hazajövet a Szent Pál templomát és az ebben lévõ nevezetes temetkezõ-monumentumokot néztem meg.

[ÁPR.] 22. Zeyk Józsival a Towerbe mentünk, és a királyi menageriát néztük meg, azután a St. Catherine és London Dockokot. Általmentünk osztán csolnakon a Temzén, a Tunnelbe leereszkedtünk, s megnéztük visszajövet London, Southwark és Blackfriars Bridgek-et. Azután a Temple Bar és Strand.

[ÁPR.] 23. Westminsterbe és Broad Street.

[ÁPR.] 24. Vasárnap. Egy a legnevezetesebbek közül, ami Londonban az idegent meglepi, a vasárnap. A zsidó nem tartja nagyobb pontossággal és hívséggel a vasárnapot, mint az angol. El van halva minden utca, minden kereskedés, csak a templomba menõk tolongását látni mindenütt. Nehány anglikánus templomokot jártam meg, aztán a South Place-en az unitarian templomba mentem, hol Fox úr predikállott, a ceremóniák ugyanazok, mint nálunk, azon különbséggel, hogy a pap eleitõl fogva a katedrában ül, alatta egy kisebb katedrában a kántor. A pap elõtt egy veres bársony párna van, melyen a Bibliája áll és prédikációja. Midõn bémentem, állottam egy ideig, csakhamar egy angol hozzám jött, s közel a katedrához helyet mutatott nekem, szomszédom pedig énekeskönyvet adott. A londoni templomok nem oly magossak, mint nálunk, s többnyire mindeniket fûtik télen által, néhol kemencék vannak, másutt oszlopokból jön ki a Meissner módja szerint a meleg. A katedrán kétfelõl és a templomszegletekben gyertyatartók állanak, közbõl egy nagy lüszter, melyeket mind gázzal világosítanak, mivel az angolok vasárnaponként csak hat óra tájba mennek templomba. Hazajövet a Mansion House mellett lévõ templomba mentem, ott állott a Lord Mayor cifra kocsija és két Sheriffé. Megvártam, míg kijött. Elõl a buzogányhozó (Macebearer) hozta a karomnyi vastag arany buzogányt, melynek végiben egy korona volt, azután a kardhozó (Swordbearer) a lord mayori kardot, rakva jóféle gyöngyökkel hozta. Jött osztán a Lord Mayor veres bársony köpenyegben, arany lánc a nyakán, utána a két Sheriff hasonlólag veres bársony köpenyegben. Estve B[alog] Yates úrhoz vitt el, ki hajdan unitárius pap volt, most privatizál és a London University tagja. Yates úr igen jól fogadott és több utasításokot adott.

[ÁPR.] 25. Wood Sámuel úr az Unitarian Committee gyûlésébe vitt, egybegyûlvén a tagok, Yates úr propozíciót tett irántam, hogy Erdélybõl mint unitarian ide érkezvén, protocollariter gratuláltak nekem, s kijelentették, hogy általam kívánják fenntartani az erdélyi atyafiakkal való közösülést. Rees úr a Racovian Cathechezis fordításával ajándékozott meg. Jöttem osztán a Crown Streetbe, s ott passzusainkot az Alien Office-nél kicserélvén, azután elmentünk a Westminster Hallba, a Lordok Házát, a Commons House-ot, némely ítélõszékeket megnézünk. Azután a Westminster Abbey templomában néztük meg a temérdek temetségi nagy emberek monumentumait.

[ÁPR.] 26. A parlamentum most lévén eloszlatva, mindenfelé választásra készülnek. A parlamentum-reform lévén a nagy tárgy, számos gyûlések vannak mindenfele. Elmentünk a Westminster Meetingbe, mely a szabad ég alatt tartatott tanácskozni arról, hogy a királynak megköszönõ írást küldjenek a nem populáris parlament eloszlatásáért. A gyûlés a Covent Garden piacon volt. A piac közepén egy nagy faállás készíttetett elõre, az állásról proklamá­ciókot hajigáltak széjjel, temérdek volt a nép az állás körül, felmentek osztán az állásra a freeholderek, legelébb Morris, azután Hume nevû tagok beszéltek, azután Francis Burdett és Hobhouse, volt parlamentum tagjai, kiket nagy applausussal fogadott a gyûlés. Még több tagok beszéltek, s meghatároztatott a köszönõ beszéd. Estvére a Drury Lane Theátrumba mentünk a királyné logéjába, melyet herceg Esterházy adott által nekünk. A Drury Lane Theátrum hasonlít a párizsi Opéra Française-hez.

[ÁPR.] 27. Zeyk Józsi elindult Göttingába, s õtet Baloggal elkísértük a Custom House-nál a hajóig. Azután banquier Doxár úrnál pénzt vettem fel. C’est bien pénible! [Nagyon sajnálatos!] Estve Szedlacsek úrnál, ki csehfi, igen híres flótás itt, soiréba voltunk, kapitány Bauer és leányával. Elébb egy Wenn nevû passaui fi citerázott. Szájával fagottot, trombitát s más muzsikanemeket a bámulásig produkált. Fütyülése bámulásra méltó, azután mindenféle állatok hangjait produkálta. Szedlacsek úr osztán klavírozott.

[ÁPR.] 28. Bowring úrhoz mentem, a híres Poetry of the Magyars [A magyarok költészete] kiadójához, ki a legnagyobb szívességgel fogadott. Mutatta sok magyar könyveit, melyek itt kedvesek voltak. Döbrentei képe kaminján állott, meghívott többször is megjelenni nála. Estve Reform illumináció. Herceg Esterházy elküldött nekünk négy billétet, mellyel a Piccadillybe Gentlemen’s Almacks nevû bálba mentünk. A publikum válogatott és gyönyörû volt, minden férfi full dressed [ünnepélyes öltözetben]. Megint láttam itt Codringtont leányával.

[ÁPR.] 29-ÉN reggel megint Bowring úrnál voltam, s hazánk literatúrájáról s vallásairól hosszas értekezésünk volt.

[ÁPR.] 30-ÁN a város különbözõ részeit jártuk meg; herceg Esterházynál voltunk, és a Russel Institutionba, mely itt az, mely nálunk a casino.

Aki tengeren nem utazott, annak a római és görög klasszikusok sok szépségei elvesznek. Horatius számtalan hasonlatosságait veszi a tengertõl, hajótól, szelektõl és vitorláktól, aki tengert nem látott és hajón nem utazott, nincs az elõtt meg egész ereje és szépsége azon temérdek hasonlatosságoknak, melyek a tengerrõl és hajóról vannak véve. Sapienter contrahes turgida vela etc. [Sapienter idem contrahes vento nimium secundo turgida vela - Okosan, magad vond össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl büszke vitorlád. Szabó Lõrinc fordítása.]

MÁJ. 1. Az árvák templomába mentünk, melyet a londoni nép igen szokott járni. A bémenetel ide 6 penny. Londonba sok templomba pénzért van a bémenetel, nevezetesen a Cath[edrale] és Dommus templomok ajtajánál mindenütt ezüst tángyért tartanak az ember eleibe az adakozásra, s six penny alól nem lehet adni. Ez lehetetlen, hogy arra ne emlékeztesse a kontinens lakosát, midõn is Jézus kihajtotta a jéruzsálemi templomból a pénzváltókot. Délután Yates úr hozzám jött, s a Carter Lane, Doctors Commons Unitarian Templomba vitt. Fox úr prédikált, az evangéliumból mutatta meg, hogy a Krisztus a maga eljövetelével reformot akart és tett, Luther hasonlólag. Reform kell a világnak, politikai és vallásos szabadság. Az angol papok gyakron politikáról is beszélnek és a más vallások tévelygéseirõl. Midõn hazajövet eziránt említést tettem Yates úrnak, igen pártját fogta a vallások említésének, mert úgymond, ha ezt nem tennék a papok, a vallás dolga mindig egy helyben maradna. Ezen templomba a protestáns isteni tisztelet egyformaságát igen emelte a hármóniás ének.

MÁJ. 2-ÁN. A parlamentum el lévén oszlatva, minden grófságok új tagokat kezdettek választani az új parlamentumba. Westminster városa mára határozván a választást, korán megjelentem a Covent Garden piacon, hol a Szent Pál temploma porticusa elõtt nagy állás volt készítve a beszélõk, választók és kandidátusok számara. A nagy állással szembe más állások széjjel az egész piacon, hová 1 shilling volt a felhágás. Minden utcáról tódult a nép, az ablakok, galériák teli lettek. Zászlókot, proklamációkot hordoztak. Megjelentek végre a kandidátusok és választók az állásra. Midõn Burdett és Hobhouse megjelentek, az egész gyûlés örömkiáltásra fakadt. Hurrah! Long live Burdett! [Éljen Burdett!] Látszott, hogy reájok van a kinézés. Jelen voltak még Codrington, Hume, Jones és Evans óbesterek is. A fõ Bailiff felolvasta a választást kezdõ írást. Azután Morris, Lynden, Carpue, Wix, Beaumont és több tagok beszéltek, hogy nekik liberális deputátus kell, s arra legjobbnak tartják Burdettet és Hobhouse-ot. Az egész népség megegyezett az õk választásokban, azután õk beszéltek, köszönték választásokot s ígérték liberálisságokot. Szüntelen taps és hurrah kiáltás volt mindenik beszédjére. Ámbár az esõ nagyon hullott egy ideig, míg a ceremónia tartott, mégis a nép egész megelégedéssel várta végig. Ez a nép nagyon el van foglalva mindég a maga dolgaival, s felejti a természet kedvetlenségét s a világ dolgait. Az asszonyok is részt vesznek mindég az ily gyûlésekben. Haza. Strand. Szarka szõcs boltos.

MÁJUS 3-ÁN. A British Museumba. Londonban csak a British Museum azon egy public épület, hová bizonyos napokon - háromszor egy héten - pénz nélkül lehet bémenni. A több más épületeknél, institútumoknál, valamint a Jéruzsálemi templom ajtajánál pénzszedõk állnak, kik õrzik az ajtót, mint Cerberus, s csak pénzért bocsátnak bé, sõt ugyanazon egy intézetben számtalan helyt kell fizetni, majd minden ajtónál, egyik vezetõ által assignál a másnak, s mindenütt friss vámot kell adni. Ahol ezen taxák meg vannak határozva, ott még tudja az idegen, hogy mihez tartsa magát, de ahol gráciára van bízva az adakozás, ott sok kedvetlenségnek van kitéve az idegen, nem tudja, mely skálán akarja taxálni õtet a vezetõ, s tusakodni kell erszénye és becsülete közt, hogy rossz orcát ne csináljon a vezetõ az elbúcsúzáskor, vagy hogy néha még arra is ne emlékeztesse, hogy sokkal nagyobb lelkûnek s generózusobbnak hitte lenni. A British Museum egy a legnevezetesebb nemzeti épületek közt Európában, s szinte leggazdagabb a gyûjteménye, nevezetesen a kéziratokban. A legelsõ szobában a Magna Chartát találja az ember eredetiben kiterjesztve üveg alatt, úgy, amint ezt János angol király aláírta, az eredeti pecséttel együtt. Maga az eredeti Charta már alig olvasható, hanem mellette van egy hiteles kópia. A British Museum nagy része privát ajándékokból kezdõdött, s azután maga az ország is számos summákot adott mindenféle darabok vásárlására. Az elsõ fundáló Sir Robert Cotton volt, ki könyveit s egyéb ritkaságbeli kollekcióját a nemzetnek adta, azután Hans Sloane adta által 50 000 £ került gyûjteményét 20 000 £ a nemzetnek. A könyvek hat nagy szálát foglalnak. A szálák nagy márvány­oszlopokon állanak, legnevezetesebb a Harleian Mss., Cottonian Mss., Landsdown Mss., Hargrove Mss., és a III. György király által ajándékozott nagy kollekció. - Felsõ emelet a világ öt részébõl való ritkaságok, Otaheitik és Esquimouk Parry kapitánytól. Vezúv lávák. Petrificatumok. Minerálék szisztemizálva rakva. Levegõi kövek. Zoológia, conchológia, ornithológia, entomológiai gyûjtemények. Alatt: római, görög és egyiptomi eredeti darabok a sculptúrából, 45 római temetõ, 225 római és görög sculptúra, egyiptomi múmiák, hyerogliphok, kentaurok ütközete. Szarkofágok. Hindu, Kína és japáni idolumok. - Portland vase. Indus öltözetek, fegyverek. Vadak öltözete. Házi eszközök etc.

MÁJUS 4-ÉN. Penitentiary tömlöc, mely a Howard új szisztémája szerént van építve. Mindenik sexus külön, mindnek dolgozni kell, commoditások elég nagy. Morális jovitás etc. Vauxhall-hidat és kertet néztem, Green Parkon haza.

MÁJUS 5-ÉN. Megint a Westminster Hallban voltam. Lehetetlen az idegennek el nem nevetni magát, midõn a Westminster Hallban a törvénykezõházba megy, és a bírákot, prókátorokot látja. Nem tudja az ember, ha nem komédiában van-e, hol az embernek a XV. és XVI. századbeli köntösökbe öltözve, valamely teátrális szcénát ábrázolnak. A bírák vállokra le­csüggõ, hosszú, púderozott parókákkal, veres, szürkés kékes és mindenféle palást­köpenyeg­gel. A prókátorok szembe, fekete reverendába, parókával etc. Estve a Worship Streetbe a Tract Society esztendõs gyûlésébe mentem. A gyûlés baptista-unitarian templomba celebrálódott. Wood secretárius eléadta a Committee-nak azon esztendei foglalatosságát, azután új tagok választattak, több pozíciók tétettek, és a végén Aspland praeses úr, hackney-i u[nitárius] pap egy szép beszédet mondott. Vége lévén, Wood úr ajánlott a tagoknak, kik igen szívesen fogadtak, s Aspland úr meghívott Hackneybe. Ezen társaságnak az a célja, hogy a morális és vallásos jó könyveket terjessze.

MÁJ. 6-ÁN. Woolwich. - A fõ hadi kommandótól herceg Esterházy által engedelmet nyervén a woolwichi királyi arzenál és hajókészítõ mûhely megnézésére, ez a kenti grófságban 9 mértföld Londontól. Woolwichba érkezvén, az itt való kommandánsnál bémutattuk enge­delem­levelünket, ki egy tisztet és káplárt rendelt mellénk, elhordozni a különbözõ épületekbe. Legelébb is azon épületbe mentünk, hol a bombákot, Congrève-rakétákot és gránátokot csinálják; ugyanezen épületben van egy gyújtóhajó modellje is. Más épület udvarán temérdek kaszal és ezer meg ezer ágyúgolyóbisokra akadtunk, itt öntik az ágyúkot és golyóbisait, amint a vezetõ tiszt mondta, huszonötezer darab különbféle ágyú volt, amit készen sorba kirakva láttunk. Más épületben az ágyúöntõ és fúrómûhelyeket, megint másba puska, hadi vasszer­szá­mok, kardok készítõmûhelyei: a Temze partján álló magazinumban huszonötezer lovas­katonának való szerszám van készen egészen újan a legutolsó szíjúig; megint másba ágyúdugó-készítõ mûhely, hadi szekerek mûhelye etc. Szembe ezen mûhellyel a vízen állnak nagy lineahajók, melybe a katonai rabok vannak zárva, s dolgozni a mûhelyekbe hozzák; ezen rabokon kívül mintegy háromezer napszámos van itt mindég foglalatosságban. Itt lehet megfogatot csinálni, mely hadi ereje van az angolnak szárazon és vízen. Innen felmentünk a város felsõ részébe, hol kaszárnyák, tisztek lakhelyi, Hadi Akadémia etc. van. Artillery Barracks and Marine Barracks [tüzérségi és tengerészeti kaszárnyák] etc. Bévezettek innen a Royal Military Repositorybe [királyi katonai raktár], hol a nagyobb erõsségek, mindenféle hajók és fegyverek modelljei vannak. Hazajövet Greenwich felé jöttünk, mely szép épületei­rõl, de nevezetesen a matrózok híres ispotályáról nevezetes. Itt a híres greenwichi park, hol hajdan az angol királyok nyáron által mulattak, itt születtek Mária és Erzsébet királynék. Hospital and Naval Asylum [Kórház és tengerészeti menhely] etc.

MÁJ. 7-ÉN. Két nevezetes tunnelje van Londonnak, egyik, amely a víz alatt megy el, és a más a Regent’s Canal Tunnelje. Amint Paddington felõl Islingtonnak jön a kanális, egy hegy áll közbe igyenes folytának, hogy Schleuseneket ne kelljen csinálni, és a hajó mindég egyenesen menjen, ezen hegy keresztül van fúrva, s alatta megy a kanális és hajók. A víznek föld alatti útja egy háromnegyed angol mértföldet tart. A kanális tetején fenn házak, utcák és kertek vannak, és egy patak is foly el felette. Senki sem gyanítaná, hogy azon utcák és házak alatt hajók járnak. A tunnel boltozatja kemény tégla, amint egyik végén bénéz az ember, messze homályoson, mint egy éjjeli lámpás, látszik a más végin egy kis világosság. Innen folytattam a kanális mentét, a kirakodó partokot (wharf) nézegettem. Onnan Hackney nevezetû faluba mentem, és onnan Stoke-Newingtonba, egész Tottenhamig, mind gyalog. Gyönyörûk az ittvaló falusi lakások. Az angol mindenütt csaknem kertben lakik. Több parkokra találtam utamban, hol juhok és tehenek legeltek a szép zöld parthie-kon.

MÁJ. 8-ÁN. York Streetben a St. James’s Square mellett és Essex Streetben a Strandon lévõ unitarian templomokot néztem meg, mindenik igen szép stílusból van, az angol templomépítés szerint. Onnan a Thames Streeten jövén le, újra elbámított a londoni vasárnap. Ez az utca más napokon oly dugva teli egész nap szekerekkel és emberekkel, hogy alig lehet keresztülvere­kedni. Most 12 óra tájban az egész utcában és környékin egyetlenben egy szekér sincs, és szinte más senki sincs az utcán, csak a szegleteken álló seprûs koldusok. Ez a millió ember mind templomban van, és azt egyszer mint máskor, vasárnaponként háromszor így cselekszik. Temérdek az intézet Angliában a vallásosság elémozdítására, a tudományok és erkölcsök terjesztésére, s mégis meg nem fogható a pszichológus gondolkodó elõtt, hogy ily vallásossága és buzgósága mellett is e népnek mennyi tolvajság, gyilkosság és csalás történik itten.

MÁJ. 9-ÉN. Londonnak a legszebb szaka a tavaszi három hónap, április, május és június. Ezen idõszakban gyûl egybe ide az ország eleje és ezen hónapokban tartatnak az itt lévõ számtalan társaságok annuális gyûlései is. Mindennap más meg más gyûlés van. Ma a British School Society esztendõs gyûlése lévén, elmentem az Exeter Hallba, mely egy a legszebb szálák közül. A grádicsnál megismert Dunn úr, a secretárius, s bureau-jába vezettetett. Ide voltak egybegyûlve a Társaság nevezetesebb tagjai, béléptem a szobába, senkit sem ismertem, s zavarodásba voltam egy ideig, végre hozzám jött egyik angol, s látván idegen formám, kérdezõsködött. Ez Dr. Schwabe volt, ide való protestáns pap. Hamar billétet cseréltünk, s invitált magához. Schwabe úr egy ifjú angolt adott mellém, hogy explikálja benn, amit nem értenék. Bémentünk a szálába. Én a beszélõk közt foglaltam helyet. Reserved Seat. Alatt a platformba mintegy másfél ezer hallgató lehetett, szinte harmadrész asszonyok és leányokból állva. Béjöttek végre a beszélõk, s legelébb is Lord John Russellnek egy levelét olvasták fel, melyben jelenti, hogy távolléte miatt a praesesi széket másnak kell engednie. Azután csakhamar megválasztódott ... úr [a név helye üresen maradt a kéziratban] praesesnek (chairman) ezen ülésre, ki helyét elfoglalván, a biztosság secretáriusa felolvasta azon esztendei munkája folyását s rezultátumait. A munka mintegy másfél árkus, már elõre mindeneknek nyomtatva ki volt osztva. Az olvasást többszeri tapsolás és Hear! Hear! [Halljuk! Halljuk!] szakasztotta meg, nevezetesen midõn azon pontra ért a secretárius, hogy a király is ezen társaságnak tagja lett, s száz fontig aláírt; a secretárius eléadta, hogy a bégyûlt pénzbõl hány iskolákban és hogy folyt tanítás. Több tudósításokot olvasott fel a világ más részeiben a Lancaster tanítása módja rezultátumairól. Azután Hill úr állott fel; vastag, desperát, idõs ábrázat és szinte comic [nevetséges]. Hill úr nagy tiszteletbe van az ide való publikum elõtt, csaknem minden szentenciáját örömtaps követte. Rendre osztán a társaság több tagjai beszéltek a tudományok még jobb móddal való terjesztésérõl etc. A gyûlés öt órát tartott, s mégis annyi száz férfi és asszony ezt a legnagyobb türedelemmel várták végig. Szinte senki sem ment ki ezen egész idõ alatt. Az asszonyok jegyezgettek pugillárisokba, nevezetesen midõn új beszélõ állott fel, akinek nevét mindég felkiáltotta a secretárius. Az angolok hozzá­szokván az ily hosszas gyûlésekhez, zsebjekbe, nevezetesen az asszonyok, ennivalókot visznek, s onnan közbe csemegélnek. Végre több határozások tétettek jövõ esztendõre, s a gyûlés nagy tapsok közt eloszlott.

Wesselényivel Bishopsgate, Goldsmith bankirnál.

MÁJUS 10-ÉN. Balog Pál barátomtól és Wesselényitõl másodszor váltam meg ezen utunkba. Õk ma stage-coach-csal elmentek Liverpoolba, hogy onnan Amerikába menjenek által, s New Yorkba együtt majd találkozzunk. Mindég kedvetlen a megválás, de idegen földön barátjától megválni kétszeresen érzi az ember.

MÁJUS 11-ÉN. Colosseum. - Londonnak mint Párizsnak is számtalan panorámái, diorámái, cosmorámái s microcosmosai vannak, de azok közt legnevezetesebb a Colosseumban való panoráma, mely Londont és vidékét ábrázolja Szent Pál tornyából felvéve. A Colosseum London egyik legnevezetesebb épületei közé tartozik a Regent’s Park szegletén. Egy görög dóriai portikust formál 6 oszlopokon. Tetején igen szép dóm. Formája polygon. A bémene­telnél vestibulumok vannak, melynek egyikében a legremekebb újabb idõbeli, de többnyire görög és római szoborból álló gyûjteménye van. A világosság felülrõl jön, és ez a homályos borongás emeli a szobrok szépségét. Innen egy kabinetbe lépünk, hol az egész épület mozgása alatt felemelkedünk a toronyba, honnan van a London legszebb panorámája. De a panorámánál még nevezetesebb az épület mellett lévõ Swiss Cottage! Egy hosszú üvegházba lép az ember, hol a Kelet és Nyugot minden plántái a legszebb virulatban vannak. Innen más galériába lép, mely hasonlólag teli a legszebben nyíló virágokkal s csemetékkel. Közepén különbféle sziklákból, mohból és csigákból egy gloriett, melyben a leggyönyörûbben szökik a víz, mintegy húsz csõn, a galéria hátulsó részében van a Cottage. Egy schweizer házba lép az ember, minden schweizer mobiliákkal rakva. Tûz ég a kaminban s egy édesség- és fagylalt­árulóné ül a ház közepén, csinos edényeibõl kínálni a nézõköt, az ablakon ki meredek kõsziklák látszanak, vízomlások és a szikla alatt lévõ tóban vadrécék ferednek. Egy schweizer szüntelen takarítgatja a tót hálójával. Ez remekje a természet utánozásának. Hazajövet Tottenham Court Road etc.

MÁJ. 12-ÉN. A Bowring úrnak ígért erdélyi dolgok leírásával voltam egész nap elfoglalva.

MÁJ. 13-ÁN. Megint a British Museumban voltam, s újra végignéztem a görög és római isteneket. Azon muzéumok közt, melyeket eddig láttam, leggazdagabbnak találom eztet az egyiptomi szobrokban és a római katakombák mécseiben. Vasenek kétségen kívül soholt sincsenek ily nagy számmal. Több ifjú festõket találtam, kik a szobrok levételén dolgoznak. A mineralógiai gyûjteményben ráakadtam a nagyági és zalatnai aranystufákra. Valahára bár ennyi jele külföldön hazánknak! A mineralékban igen gazdag e gyûjtemény. Az állatoké nem oly gazdag, mint a párizsi. A bibliothékát megint végignéztem, de csak a könyv sarkait távolról, mert az angol nem szereti, hogy a szép parketot tapodják, s csak a szála közepén való szõnyegen kell menni. Hogy olvasásra bémehessen ide az ember, az sok ceremónián megy fel. - Shakespeare-nak egy eredeti képe olajban az elsõ szálában és a vestibulumban márványszobra.

U[nitárius] T[emplomok]. 1. Carter Lane Chapel. Doctors Commons. [a sor fölé írva: near St. Paul’s Church.] P. J. S. Porter. 2. York street, St. James’s Square papja E[duard] Tagart. 3. Essex Street. Srand. Thomas Madge. 4. Worship Sreet: Finsbury. P. Marden. Ez közös a baptistákkal. 5. Jewin Sreet. Old Jewry Chapel. P. D. Davison, itt volt pap az 1825-ben megholt híres Dr. Rees, ki a híres Angol Encyclopaediát kiadta. 6. South Place. Moorfields or Finsbury Circus. W[illiam] J[ohnson] Fox. Stamford Sreet. Blackfriars. Thomas Rees. A Racovian Cathecismus fordítója, - gyönyörû porticus. 8. Hackney falu közel Londonhoz. R[obert] Aspland.

MÁJ. 14. Tower. A New and Improved History and Description of the Tower of London [A londoni Tower új, átdolgozott története és leírása]. London 1830., melyet a Wardenek házában six pennyért árulnak. Néznivalók: The Church, the White Tower, the Governor’s House, the Bloody Tower, the Offices of Ordonance, the Jewel Office, the New Spanish Armoury, the New Horse Armoury, the Grand Store House, the Train of Artillery and the Trust Room; the New Store House, the Mess-House, and the Barracks for the Soldiers [a templom, a fehér torony, a kormányzó háza, a vértorony, szolgálati hivatalok, a koronázási ékszerek hivatala, az új spanyol fegyvertár, az új lovas fegyvertár, a nagy raktárépület, a tüzérségi osztály és az igazgatósági szoba; az új raktárház, katonai étkezde és kaszárnya]. Midõn a Tower kapuján bélép az ember, 30 veres arannyal varratos köntösös warden áll a kapunál, kik az idegeneket vezetik a Towerbe. Mindég kardot visz kezében a warden. Legelébb a Spanish Armouryba mentünk, melyben vannak azon prédadarabok, melyeket az angolok 1588-ban a spanyoloktól vettek el. Nevezetes a históriában ezen idõszak. A Római Szék nagy csonkulást szenvedvén jövedelmeiben Angliának a reformáta vallásra tett térésével, a kevély V. Sixtus minden módokot elkövetett Erzsébetet megalázni és Angliát hatalma alá téríteni. Legjobb eszköz volt erre a bigott II. Filep, ki három esztendeig nagy lármával készítette flottáját Anglia ellen. 130 hajóból állott a flotta, nem volt kétség gyõzedelmén, s már elõre Invincible Armadának kiáltotta ki a pápa, s a spanyol Media Sidonia vezérlette a büszke armádát, egész Európa aggódással függesztette szemét erre, s az angol erõ két hónap alatt ezt egészen semmivé tette. Alig tért haza fele. Az ezen ütközetben nyert mindenféle fegyverek, lándzsák, puskák, hajók, öltözetek vannak ezen házban. - A VIII. Henrik sétáló pálcája. Hellebárdok. Azon fésze, mellyel Anna Boleynnek fejét vették. Essex fészéje etc. Innen a Horse Armourybe mentünk, itt vannak Anglia régibb királyai és nevezetes emberei mind ló­háton, azon öltözetekben, melyeket életekben viseltek. Temérdek ritkaság, ágyúk, fegyverek. Az elsõbb századi katonák akkori öltözetjekben. A bémenetelnél az ajtó felett a Waterloonál elvett fegyverek etc. White Tower, temérdek fegyverrel teli. The Grand Store House. Aki Woolwichet és a Towert látta, elbámul az angol hadi erején; ámbár több mint hatszázezer emberre való kész fegyvert adott el az idén az angol igazgatás a franciáknak a Nacionál Gárda kiállítására, mégis csupán csak van egy szálában háromszázhúszezer emberre való fegyver, áll felkészítve a legutolsó kováig. Az angol igazgatás négyszázezer új katonát egy óra alatt felfegyverkeztethet a legutolsó kováig és szíjúig. Lehetetlen nem bámulni, mely renddel áll ennyi temérdek fegyver, és oly csinosan s tisztán, mintha most jõne ki a mester kezébõl. - Alatt temérdek ágyúk s tengeri erõhez való szerszámok mind készen. Régi ritka ágyúk és fegyverek etc. Innen a Jewel Office-be mentünk, mely egy sötét vasrostélyos boltozatos szoba. Ebben vannak az ország regáléi. A rostélyon kívül le kell ülni, egyszerre gázvilágítás leszen, s fénylik ki az ország kincse, melyet 3 milliom fontra becsülnek. Az új korona, melyet 1821-ben készítettek újra, legszebb. Egy milliom font. Van még a királynék koronája. A királyi pálca, orbis, sótartó, két gyémántos kard, sarkantyúk, braceletek, keresztelõ edények, olajkalány s több drágaságok, melyeket mind a koronázáskor használnak. Kívül van a menageria. A Towernek még sok rejtekei vannak; az Anglia históriájában igen nevezetes a Tower, sokan a királyi famíliából voltak ide zárva s ölettek meg, és a nevezetesebb státusrabjai. Most tengeri katonák, artilleristák és más, a magazinumokhoz tartozók lakják.

Azután a Szent Pál templomába mentünk. Az alsó monumentumokot, azután a bibliothékát, geometrikai grádicsot és a Nelson zászlóit megnéztük. Onnan a Whispering Galériába, és innen fel egészen a dóm tetejébe mentünk. Az európai nevezetes épületek közt, a Szent Péter temploma után az elsõ a Szent Pálé. Lehetetlen bámulással nem nézni e temérdek munkát. Minden része újabb remekmív és megannyi leírást kíván.

[MÁJ.] 15. Jewyn Streetben délelõtt és délután Stamford Streetben való díszparkban voltam.

[MÁJ.] 16. Murdock úrral elébb a Kelet-indiai dockba mentünk, hol éppen akkor rakodott ki egy Kínából jött hajó. Ez január 4-én indult Kínából, s 18 000 mázsa théát hozott. A hajó minden részeit megjártuk, honnan éppen akkor rakták ki a théát. Azután a Nyugot-indiai dockba mentünk, mely nagyobb a keletinél, s magazinumai is nagyobbak. Nyugotról nádmézet raffinírozatlan és dohányt hoznak sokat. Általmentünk osztán a vízen, s a Thames Tunnelt újra megnéztük.

[MÁJ.] 17. Ugyan Murdock úrral a Truman, Buxton, Hanbury és Companiájok híres serfõzõjét néztük meg. Minden gõzmasina által menyen, masina húzza fel az árpát, ereszti a malomba s ez az élesztõbe, onnan az üstbe és fûtõbe s tovább. A pincében oly nagy hordók vannak, melyekbe a mü vedreink szerint 5000 menyen egybe, és ily nagy hordó 24 van, s azonkívül sok apróbb.

[MÁJ.] 18-án reggel stage-coach-csal Epsomba indultam lófuttatásra. Az út Epsom felé gyönyörû. Szüntelen való kert közt haladtunk. Az angol gyönyörûvé tudja tenni lakását. Mindeniknek egy kis parkja van. Juhok, tehenek és lovak legelnek a szép zöld gyepen. Ugarnak itt híre sincs, örökös használásban van a föld. Megérkezvén Epsomba, feltaláltam gróf Béldit és gróf Batthyányt. Délelõtt istállókba lovakot néztünk. Én elõre felmentem a futás helyére, mely Epsomtól félórányira egy hegyen fekszik. Hosszú sor sátrok lepték el a helyet, kocsik és szekerek tanyáznak a futóhely kétfelõl lévõ oldalán. A sátrok közt, pályahelyen s mindenfelé temérdek ember nyüzsög. Árusok kiábálnak, amott három gyûszûs játszók csalják az idegent, megint a játszósátrok elõtt kínálnak, hogy sétálj bé játszani. Walk in, gentlemen! Walk in! Take a game, French hazard and roulette. [Sétáljanak be, uraim! Sétáljanak be! Játsszanak egyet, francia kockajátékot és rulettet.] Jaj a szegény idegennek, ha bément, bizonyos az õ veszte. De még nagyobbra menyen a gyûszûs játszók csalása; mindeniknek krupiéja van kettõ-három, kik nagyon nyernek s veszt a bánk, lesik neked is arcádból, ha nincs-e kedved játszani, biztatnak, elõdbe teszik az asztalt etc. Más helyt a pickpocketek ûzik mesterségeiket. Ahol nagy a tolongás, kiált a policáj. Take care gentlemen of your pockets! [Vigyázzanak a zsebükre, uraim!] - Megkerültem a pályahelyet, mely négy angol mértföld, hegyre fel és le. Gyûlnek már lassanként a lovasok, közeledik két óra. A kezdõhelynél egybecsoportoznak a lóhátosok, s fogadnak a futó lovakra. Jõnek egyenként a jockey-k, mindenik a maga színében. Száraz, vékony legények, s ámbár némelyik idõs már, mégis szörnyû vékony. Trenírozva van, mint lova. Megcsendítették az elsõt, másodikot és a harmadikra egyszerre nekiiramodott öt jockey. Valami különös ingerlõ látvány a pályafutókot szembejõni látni. E csak egy momentum, mert majdnem reppenõ sebességgel a pályánál vannak. A steward háza elõtt, hol a nyerés határozódik, még egyszer egybeveszi mindenik lovát egész erejébõl, s szélsebességgel villannak el. El van fáradva mindenik; alig lehel lovastól, de könnyül annak lélegzete, aki nyert, s kettõsön nyomja a levegõ, aki vesztett. Négy futás történt ma, hármat a steward-háznál igen jól láthattam. Ebéden a Commercial Innben gróf Batthyánynál voltunk, s a magyar szokás szerint Xerez, Claret és Champagne-ból állott asztalunk.

MÁJ. 19. A mai futás a legnevezetesebb díj egész Angliában, az úgynevezett Derby-Stakes! Ez a futás próbálja meg a lovat, s amely ló ezt elnyeri, az a legelsõ azon esztendõben. Ezen futásra 105 subscribens volt, mindenik 50 soverandos, 75 visszahúzta magát, és mindenik 25 soverand bánatpénzt fizetett. 30 ló állott elé, mindenik 50 soverandossal, mind együtt tehát állott a nyerendõ summa 6300 darab aranyból. Ezen futásra három és négyannyi volt a nép, mint tegnap. Londonból számtalan szekér és lóhátos jött, hasonlólag a vidékbõl s az egész országból a nevezetesebb lópasszionátusok egybegyûltek. A pálya körül végig egész vár volt szekerekbõl, mind nézõk rajta. A szembelévõ hegy is teli. Lóháton legalábbis 5000 volt, és az egész gyülekezet lehetett százezer. Midõn felmentem, már nyüsgött a nép egész környékben, nem lephette el a szem a temérdek népet és szekeret. Elmentem elébb azon kertbe, hol a futó lovak egybegyûltek, 1 shillingért. Itt volt Duke of Cambridge is. Elvergõdtem osztán a sok lóhátos közt a steward-házig. Egyszerre nagy zsibongás lett. Megindultak. Minden szem a hegyre mered, feszülve van a várakozás. Lebeg végre 30 lovas, és mint a szél, repülnek le. Nem lehet leírni, egy ily momentumba mennyi gondolat van béfoglalva. Zsibong a nép, amint érkeznek, biztatják a futókat, mindenik kiáltja, hogy ez vagy amaz nyer, de a pályánál még egyszer egybevevék magokot, s a Spaniel meghaladá a többit mintegy fél öllel, s õ nyeré el a temérdek summát, s leve az elsõ ló az idén. Még három nevezetes díjra futottak ma. Végre megeredt az esõ s bétakarodtunk Epsomba. - A lófuttatáson kívül még temérdek néznivaló van ilyenkor Epsomban; minden sarlotánok, szerencsevadászok, játékosok idegyûlnek ilyenkor. De drága is minden, én egy éjszakára csupán egy sötét szobáért egy guineát fizettem, s azonkívül chambermaid egy shilling. Megint stage-coach-csal jöttem haza, ámbár az esõ hullott, az out-side-on maradtam. A stage-coach-csal való járásnak valami különös kelleme van, egészen a levegõben ül az ember tizenharmad magával, s az utat s vidéket szabadon látja.

[MÁJ.] 20-ÁN. Londonból megindultunk, s Paddington, Edgware, Watford felé estvére St. Albansba jöttünk. Ez nem nevezetes nagy város. Reggel 21-én a hatfieldi park mellett el, egy félreesõ farmba mentünk, lovakot nézni, itt láttam egy cattle horse-ot, 18 manhorse-t, 2 sovereign for covering [ménest, 18 ménnel, 2 sovereign egy hágatás]. Innen Waltonba (nota bene Pug) coach-ra ültünk s Stevenage, Baldock, Radwell, Biggleswade, Willington, Huntingdon, Weston, Stone-Gate, Conington, Norman [Cross], Peterborough felé Stamfordba értünk.

[MÁJ.] 22-ÉN. Reggel elmentünk a Lord Exeter kastélyát és parkját megnézni, mely Stamford mellett van, az úgynevezett Burleigh híres park! Magos gotus ízlésû kapun megy bé az ember a parkba, melyet majdnem erdõnek lehet vélni. Hosszú szép út viszen keresztül a parkon. Sûrû erdõ, gruppok és gyönyörû rétek váltják fel egymást. Juhok, tehenek, lovak, õzek, szarvasok és dámvadak legelnek a szép pázsiton csordánként itt; amott széledezve, apróbb csoportok­ban, minden pásztor nélkül. Soká mentünk a parkban, váltva a szép erdõs és megint gyepes pázsintok közt. Nem lehetne gyanítani, hogy ez erdõforma helyen a sûrûségek közt lakhely legyen, s messzüre a fák közt magos tornyok mutatják magokot, s egyszerre fejedelmi kastélyra értünk. Ez a Lord Exeter kastélya. Emberünk, kihez ajánlva voltunk, meghordozott elébb a lótenyésztõ helyeken. Teljes vérû angol kancák legelnek a Koppelokban csikajikkal szabadon a szép fûben, minden Koppelben négy-öt kanca. Onnan az istállóba mentünk, s a Lord híres ménjét, a Sultant néztük meg; az angolok egészen másként tartják lovaikat, mint nálunk, majd minden lónak külön istállója van, s ott szabadon van a sok szalma közt, azután a hámos lovak s ponyk istállóját néztük meg. Felvezettek osztán a fejedelmi kastélyba. A Lord idehaza nem lévén, minden szobát megnézhettünk. Elébb a képes galériát, s azután a kápolnát néztük. Egy szobában áll az Erzsébet ágya, melybe hált, midõn ezen kastély urát meglátogatta. Minden szoba remek képekkel. - Idegenek könyve etc. Stamfordból délben megindultunk s Casterton, Essendine, Bytham, Witham, Spittle Gate felé, korán Granthamba érkeztünk. Innen elmentünk Belvoirbe a herceg Rutland kastélyát megnézni, mely a Granthamtól 8 mértföldre Lincolnshire-ben van. A hegyek és erdõk közt messzün látszik egy hegy tetején erdõkkel körülvéve a Duke of Rutland kastélya. Valódi romános utakon mentünk fel a kastélyhoz, hol a nagy kapun csengetve, bévezettek a kastélyba. A nagy portikus fegyverekkel van megrakva, régi ritterek páncélos öltözeteikben állanak a grádics balusztrádjain és a nischekben. Különb­féle címerek vannak rakva a boltozaton s szegletekben. Ily bémenetelt egy kastélyba s ily attributumokkal Walter Scottban lehet olvasni. Elébb a képes galériába mentünk, hol több niederlandi és olasz iskolabeli igen remek eredeti darabok vannak, a szála csupán erre van készítve. Egy nagy szála nyúlik végig a kastély keleti részén, mely ötven vagy hatvan vendég elfogadására képes. Itt van a breakfast és lunch helye. A falon gobelinképek Don Quisothal s más remekek. Megjártuk osztán az épület minden száláit, bástyáit, melyek mind fejedelmi módon vannak möblírozva. De mindenek felett nevezetes azon kastélyból a kinézés. Mintegy 60 mértföldre lát körül a rutlandi herceg, s azt mind magáénak nevezi, amit szeme béfog. A nagy parkban még nehány helyeket néztünk meg, s estére visszajöttünk Granthamba. Templom. Dutch Thinker. Olasz az úton a templomnál etc.

[MÁJ.] 23-ÁN. Bolton, Newark, Tuxford, Retford felé estvére Doncasterbe jöttünk. Doncaster szép város, semmi nevezetessége nincs.

[MÁJ.] 24-én reggel. Burg Wallis, Pontefract, Ferrybridge, Towson, Tadcaster felé délelõtt korán Yorkba értünk, itt elébb a Velocipede híres mént s több yorki híres lovakot néztünk meg. Azután a yorki híres münstert néztem meg, mely nagyságára a strassburgihoz hasonlít, most éppen dolgoznak benne. Professzor Kenrick úrhoz ajánlólevelem lévén, a Manchester College-be mentem, és onnan szállására, a Gilligate-ba, de Leeds-be lévén, csak estvére várták haza.

MÁJ. 25. Professzor (Rev) Kenrick urat megtalálván, ez az úr igen nagy szívességgel fogadott. A professzor úr a kontinensen utazván, Göttingában is tanulván, némely ismeretei voltak hazánk iránt. Minekutána egy ideig házánál beszélgettünk, elvezetett az itt való Public Institutumba, mely a mü casinónk formájú. Az institutumba egy szép kerten kell keresztül menni, melynek igen szép a kinézése. A kertben hazai plánták gyûjteménye van, oldalról egy hajdoni got épület templommaradványi állanak, melyet a társaság önkéntesen hagyott meg a régiség iránt való tiszteletbõl. Igen szép kontraszt mellette az újonnan épült görög ízlésû institutum. Amint a portikuson bémentünk, egy szép szálába léptünk, mely felyülrõl veszi világát. Ezen szálában padok állanak és egy katedra, hol a természet históriájából télen által noctuaryk vannak. Az oldalszobákban a legszebb renddel mineralógiai gazdag gyûjtemény, madarak, állatok, kígyók, csigák és petrificatumok gazdag gyûjteményje, oldalról olvasószoba, szép könyvtára a társaságnak a természet históriából, s minden idõszaki írások ezen szakra. Az épületbõl kijõve, az institutum stewardjához mentünk, hol az idegenek könyvében nevemet fel kellett írnom, melyet ritkaságáért nagybecsûnek mondott lenni Kenrick úr, hogy erdélyi ember is meglátogatta institutumjokot. Eléhoztam Kenrick úrnak az angolok újabb ízlését az építés­ben, hogy most újra a gotus stílusból kezdenek építeni Angliában, mely valóban nem szép. Ez onnan van, úgymond Kenrick úr, hogy az angoloknak ezáltal is a religióra való emlé­kezetek van. A régi vallásos épületek got stílusból lévén építve, ezen ízlés religiói érzésekkel egybefoly. Azután megint a nagy, de belölrõl egészen puszta és építésben való münstert néztük meg. Ezen nagy templom belsõjét ezelõtt két esztendõvel egy John nevû fanatikus ember égette fel, ki a methodisták vallására lépvén, szükségtelennek tartotta, hogy az Isten ily nagy templomban imádtassék. John most a Bedlamban van Londonban. - Estvére meghívott Kenrick úr magához társaságba. Hat órakor megjelenvén Kenrick úrnál, ott igen szép társaságot találtam, mintegy tíz asszony és leány s nyolc férfi volt egybegyûlve, hogy engemet, mint erdélyi embert lássanak. Mindeniknek ajánlott Kenrick úr. Elébb beszélgetéssel hazánkról, vallásairól és Ausztriáról folyt a tárgy, azután a gazdasszony teát készített, kevés idõ múlva az angol szokás szerint különbözõ borokot és édességet hordoztak, s végre puncs. Az angol házi társaságok tónusa egészen más, mint a miénk és franciáké, csendesebb minden ember, és a beszéd tudományos vagy politikai tárgyakról foly. Elbámultam a Kenrickné járatossagán a politikában! A társaság minden tagja igen szíves részvétellel volt hozzám.

[MÁJ.] 26-ÁN. Yorkból megindulva Holtby, Stockton, [...], Whitwell és Welburn felé a Royal Maillel New Maltonba jöttünk korán. Ez is Doncaster és Yorkkal együtt egyik lófuttató hely lévén, több trainerek istállóit megjártuk, s a futtatásra készítendõ lovakot megnéztük. New Maltonban született a híres Burke, s ezen város követje volt több ízben a parlamentumban.

Négy nevezetes tárgy tartja mindég elfoglalva az angolokot, s ezen négy tárgyban koncentrá­lódik igyekezetök, mindennapi beszédjök, tudományjok és majdnem minden gondolatjok: a kereskedés, politika, vallás és lótenyésztés. Nagy része ezen nemzetnek, és igen nagy része, általjában csak a lovakkal foglalatoskodik. A lovaglás és lótenyésztés oly szenvedelem az angoloknál, amirõl képzeletje sincs annak, ki a lófuttató helyeken és a lótenyésztés hazájában, nevezetesen Lincolnshire és Yorkshire-ben meg nem fordult. Midõn a história a régibb nemzetek dicsõsége idõszakát, háborúit, férfias foglalatosságait és idõtöltéseit adja elé, mindenütt nevezetes rollban fordulnak elé a lovak, s a dolog esszenciális részét a lovaglás teszi. Ezen férfias nemzetet és tudományos nemzetet ló nélkül nem lehet gondolni, és ha tengeri élete s egyéb környülmények sokat tettek arra, hogy ily férfias karaktere legyen az egész nemzetnek, bizonyosan igen nagy részt tett arra nálok a lovaglás kedvelése és gyakorlása. Nagyítás nélkül lehet mondani, hogy ezen nemzetnek nagy része lovagolva nõ fel, lovagolva végzi dolgát, s lovagolva tölti idejét, és ez az állítás az asszonyok nagyobb részére is kiterjed, annyira, hogy minden tehetõsebb szülék leányjok neveltetése egyik ágának tartják leányjoknak a lovaglásra való megtaníttatasát is. Londonban nevezetesen, de a több városokon is széltében és minden genírozás nélkül lovagolnak az asszonyok, és nevezetesen Londonban a város minden részében és minden órában lehet látni, hogy asszonyok hajtják, és néha csak magokra hajtják a stanhope és gigekben az egyes lovakot. A lófuttató helyeket kell megnézni, hogy lássa az ember, mely innepe a népnek a lófuttatás napjai. Az egész vidék, és a nevezetesebb helyekre az ország sok részébõl egybegyûl a nép, s oly szenvedelemmel várja és nézi a futtatást, mint a római nézte a gladiátorokot és a görög a pályázásokot. Az országnak különbözõ részeiben 138 helyt van lófuttatás, és némelyik helyt többszer egy esztendõben. Temérdek summák állanak egy pályán, csupán az epsomi Derby, Oaks és doncasteri St. Leger fogadásokon közel egy fél millió áll, és az egész országbeliek többre mennek húsz milliónál. 1779 esztendõ olta a futó, nyerõ és híresebb ménlovakról éppen úgy sematizmusok jõnek ki (Racing Calendar és Turf List) minden esztendõn, mint nálunk a dicasteriumokról és hivata­lokról. A Racing Calendarban benne áll Angliának minden híres lova és annak genealogiája, és ezt a lókedvelõk éppen oly becsben tartják, s oly szorgalommal studírozzák, mint nálunk studírozza a hivatalra vágyó a sematizmust. A jockeyk, groomok és kocsisok könyv nélkül tudják az egész ló-kalendáriumot, s nevezetesen Yorkshire-ben akármelyik lovász Anglia akármelyik híres lovának színét, tulajdonságát, történetét és nemzetségét könyv nélkül elmondja. De a gyönyörûségen kívül temérdek haszna is van az angolnak a lóban, mert azonkívül, hogy egész Angliában átaljában minden munkát ló viszen véghez, s ökör seholt sem, a ló hordoz minden embert széjjel az országban, a lótenyésztõ nagy summákot nyerhet, s a külföldinek nagy summán eladja jó lovát, és lovának ezen elsõségét minden mások felett nemcsak a klímának s földjének köszönheti - mert nálunk mind klíma, mind föld jobb és alkalmasabb az övéknél -, hanem annak köszönheti, hogy egészen tenyésztésének adja magát, tanulja faját, tenyésztése módját, s úgyszólván szenvedelemmel bíbelõdik vele. Magyar­orszá­gon és Erdélyben sokan nevették a gravisabb urak közül a gróf Széchenyi és báró Wesselé­nyi­nek a lovakról írt munkájokot, s meg nem foghatták, hogy okos ember és sem nem lovász­mester, sem nem lódoktor, miként írhat lovakról könyvet - és Angliában a király is megjelenik a lófuttatáson, nagy gyönyörûségét találja benne, s futtatja lovát a jockey lovával egy sorban, hogy nyerjen, s a miniszterek, hercegek és lordok lovat tenyésztenek, lovagolnak és futtatják lovaikot. - Chiefny jockey Priamot 75 ezeren adta. Birmingham. A Spaniel 1831 Epsomban a Derby futáson 3250 fontot nyert. Sultan, Lord Exeteré 41 Soverandot hág, és 20-30 Soverandosos hágás nem ritka. 70-80 kanca egy ménnek. Lottery és Velocipede Yorkban, az elsõ 1830-ban 80 kancát, a második 75-öt hágott. Lottery 15 guinea 1 kanca. Velocipede 12 guinea. St. Legeri fogadás [1]830-ban 2200 arany - Epsomi Derby [1]831 3250 Sovereign = 6500 arany. - Oaks [1]831 - 4300 Sovereign, azaz 8600 arany = a haszon 17 300 darab arany.

[MÁJ.] 27-ÉN reggel újra visszajöttünk Yorkba s stagecoach-ra ülve Easingwold, Thirsk, Allerton, Darlington felé estvére Newcastle-ba jöttünk. Teli ezen vidékek vas- és kõszénbányákkal, s produktumaikot egy helyrõl másra vasúton szállítják. A vidék itt is szép. Newcastle-hoz közel Lomley Castle és a Lord Durhamé Lambton Castle. Newcastle igen szép és nagy város kikötõvel. Innen 28-án Royal Maillel, Morpeth, Alnwick, Belford, Berwick, Haddington felé, Edinburghba érkeztünk. Ezen utunkban sok parkokot s várokot láttunk, nevezetesebb azok közt Alnwickban a northumberlandi hercegé, mely a Skócia és Anglia közt folyó háborúk alatt sok ostromokot állott ki. Nelson szép monumentuma az út mellett. Percyek kertjében az Unió. Edinburghban maradt még délután annyi idõnk, hogy ezen szép városnak nehány utcáit körüljárhattuk. Edinburgh három meredek hegyháton fekszik, a középsõ legmagosabb, s ennek nyugoti szegeletén van a híres Edinburghi Castle, a Castle három oldala csaknem egészen perpendiculáris, és hozzájárulhatatlan magos, kopasz sziklákon fekszik. Az északi hegyhát végén hasonlólag más szikla emelkedik, melyen Nelson monumentuma, astronómiai torony és parthenon.

[MÁJ.] 30-ÁN reggel felkerestük Lockhart Solicitor urat, kihez ajánló levelünk volt; ez az úr legelébb is The General Register House-ba vezetett. Ez az épület klasszikai szimplicitással építve, a középen kupola négy korinthikai oszlopokkal. Ezen épületben van az ország archívuma. Elébb némely bureau-kot jártunk meg, s azután a szép kupolás kerek szálába vezettek, mely körül és a galériái is tele vannak az országot illetõ legrégibb aktákkal, mind igen szépen békötve. Egy oldalszobában, melyben záros almáriumok vannak, Skóciának legrégibb idejétõl fogva mostanig minden diplomái eredetikben vannak, némelyek üveg alatt mutattatnak. Mutatott a vezetõ Walter Scott-tól is némely registrációkot. Itt lévén az ország minden régi dátumai, históriái, törvénykönyvei letéve, ezekbõl vette Walter Scott novelláinak egy részét. Innen az Edinburghi Review-rõl híres s már sok esztendõk ólta fennálló társasága épületébe mentünk. Ez új épület, gyönyörû görög stílusból; elébb a gyûlésszobába mentünk, hol nehány tagok igen szép képei, s azok közt a Walter Scotté is mint praesesé függenek. A bibliothékát néztük meg osztán és a statuák kabinetjét, melyek többnyire a British Museumból kópiák. Legnevezetesebb itt a régiségek kabinetja. Egy oldalszobába van egy guillotine és azon fa katedra, melybõl hajdon Knox a reformációt az utcán prédikálta. Innen lementünk a híres Holyroodba, melynek a skóciai históriában annyi nevezetessége van. Itt laktak Skócia régi királyi, az épület sötét négyszeg, mindenik szegén torony. A palotában vannak Fergustól fogva le a régi skótus királyok képei, most ezen palotában a skóciai nemesség a parlamentbe küldendõ 16 pairt választja, s éppen most rendelték a szálát a gyûlésre. Onnan a szerencsétlen Maria Stuart szobáiba mentünk, mely a kastélynak a város felõl való tornyában van, öt szobában most is minden úgy áll, mint 1560-ban állott. Máriának ágya, székei, dolgozóasztala, képei, egyszóval minden mobiliái, amint az õ idejében állottak. A tapéták, ágytakarók, székek már rongyollani kezdettek, de mégis nagy becsben állanak, a pádimentum deszkája roskadoz. Ezen szobákban sok történt. Mutatják azon oldalszobát, hol Mária ült Riccióval, midõn a gyilkosok egy oldalgrádicson feljöttek, Ricciót Maria mellõl elhurcolták, s a külsõ szobában az ajtó sarkánál leölték, most is látszanak fekete foltok az ajtó sarkánál, melyet Riccio vérének mondanak lenni. Benn a Mária kabinetjében függ most is a Riccio képe, hegedû kezében, gyönyörû arca és homlok, ábrándozás a szemekben, gyengédség az egészen. Csuda-e hát, ha a szép, a fiatal és mûvész Mária ily szép és ily fiatal mûvészbe belészeretett? A kép alatt állanak a Bothwell kesztyûje, csizmája és pálcája; egy kis ládába a Mária azon korban festett gyönyörû képe. Ezen szobák temérdek gondolatokra ébresztenek. Bothwell és Darnley etc., de az idõ korízlése is igen festi magát ezen mobiliákban, képekben, ágyban és tapétákban. Most egy jó, tehetõs polgár háza is több ízléssel van elrendelve, mint a királyok házai akkor. Úgy látszik, csak a masszív aranyban és aranyozásban állott akkor minden fény. A pádimentum deszka. Karosszékek, Moor, faragott cifra fa. Képek olajban és sok fametszések Biblia históriából. Mária katolika lévén, nagy ellensége volt a reformációnak, s ez okozta vesztét. Robertson etc. Erzsébet etc. Skócia leírása etc. Még sok szobákot megjártunk szûk grádicso­kon, mind az akkori idõ stílusából. De nevezetessé teszi most a holyroodi kastélyt az is, hogy a francia exkirály X. Károly, az Angoulême-i herceg és felesége, a Berry hercegné és V. Henrik a 10 esztendõs, Franciaországból lett kiûzettetések után, most ezen kastélynak nyugoti szár­nyát lakja udvarával. Versailles-ból e klastromforma épületbe jönni lakni, rettentõ különbség, s még afelett határok közé is szorítva, hogy innen ne mindenkor mehessen ki, mert ezen kastélynak régi idõk ólta az a privilégiuma van máig is, hogy amely adós ide veszi magát, itt teljes asyluma van, s mindaddig, míg a kastélyban s ennek barrier-jén belõl van, senki személyéhez s vagyonjához nem nyúlhat, de ezen kívül lévõ vagyonjához igen, az angol törvények szerint pedig naplemente után és innepnapon senki el nem fogattathatik, tehát az adós mégis kijárhat innen naplemente után s vasárnap. Hihetõleg ezen asylumnál fogva vette ide magát X. Károly, Bischof nevû frankfurti banquier-nek tartozó, több milliomokra menõ adóssága miatt üldöztetvén. Bischof elvesztette volt perét Franciaországban, s itt újra kezdette etc. Láttuk még itt a régi elégett templomot, Mária gyónó sekrestyéjét etc. Innen a High Streeten fel, a Castle-be mentünk, ezen Castle hajdan megvehetetlen volt, de a puskapor most oda is elszolgál. Mintegy 3000 katona benne. Vár szélei rakva ágyúkkal. Hajdan ez is királyok lakja volt, most csak a katonáké. A Skócia királyi ornátumait itt kapták meg, nemrég egy ládában. Innen a város különbözõ utcáin hazatértünk.

MÁJ. 31-ÉN. Lockhart úr elvezetett legelõbb is a Cuurt of Justice-be. Nagy hall van künn, mint a Palais de Justice-ben, hol temérdek ember s prókátor sétál, itt traktálódnak a processek, s mások közt elõlegesen a peres dolgok. A Court of Justice-be egyesítve vannak minden judicial forumok. Az épület új, a legszebb görög stílusból. Ezen új épület helyén állott hajdon a parlament-ház, most már semmi nyoma nincs. Legelébb a Court of Justice-nak azon szálájába mentünk, hol a civilis perek folynak. Veres köpenyegbe és parókával vannak itt is a bírák, mint Londonban. Ezen ítélõszék mellett folytatta hivatalát Walter Scott, mint törvényszék actuariusa, most egy pöffedezõ vastag ember ült az õ helyén. Majdnem fájt érzésemnek, ily puffadozó s kevés lelket mutató ember által elfoglaltatni ily nagy férfi helyét, kinek minden érdeme orcája felfúvásában, ajaka grimászírozásában látszik lenni. Szembe ezzel van a kriminális ítélõszék, megint tovább a békéltetõbíró széke. Ezen épületben még igen nevezetes az Advocats Library, mely két szálában s több mellékszobákban 700 000 darab nyomtatott s 100 000 darab kéziratot foglal magában. Ily helyt készülhetnek prókátorok és bírák el a törvényre, hol minden segédeszköz kezekben van. Walter Scott románjaiban sokat használta ezeket, s az õ dátumai csalhatatlan históriai dátumok. Több bírók és törvénytudók szobrai és képei ékesítik a szálákot. Itt van Knoxnak idõskori képe is nagy spanyol szakállal. A törvény­kezés formája s módja itt is közönséges, s minden embernek szabad bémenni. Különben ezen szálák conversáló, újságolvasó s tudományos helyei is a törvényes embereknek. Mentünk osztán innen az edinburghi híres universitás épületjébe, mely 1582-ben fundáltatott, s aztán bõvíttetett. Esztendõnként 2500 tanuló van benne. Ez is új épület, görög ízlésû oszlopokon. Nevezetes benne a múzeum, mely professzor Jameson szorgalmának köszönheti lételét. Elébb a különféle állatok kabinetjét jártuk meg, igen gazdag amerikai és ázsiai állatokkal. Pillangók, madarak, kígyók, halak, csigák gazdag kollekciója. Onnan a felsõ galériába értünk, hol több ritkaságok közt, igen gazdag a petrificatumok és minerálék gyûjteménye. Megleptek engem több magyarországi minerálék itt: Prutile Hungary. Amethyst - Schemnitz, Rock Crystal, Schemnitz - Braun Spar or Pearl Spar Hungary, Opal Hungary - és még több magyarországi opálok - és végre-végre Heavy-Spar or Sulphate of Barytes Transylvania. Végre tehát ennyi járásom s nézésem után a British Museum után, megint egy emléke Erdélynek! Erdélynek, mely oly kevéssé ismeretes itt és mindenütt. Azután a gyûlés száláját néztük meg. Onnan az újonnan Sax stílusból a philantropicus Howard plánuma szerint épült tömlecbe mentünk, s annak nehány háló- és nappali szobáit megjártuk; az asszonyok egészen külön vannak a férfiaktól, dolgozniok kell. Nagy tisztaság, rend és csinosság mindenütt. Láncon egyet sem láttam, csak éjszaka zárják le a terhesebb rabokot. Szomszédja ennek a Bridewell tömlöc, ez is új, Howard szerint mindenütt látszanak a rabok, egy kerek épületben ketten és hárman miként dolgoznak. Sok együtt nincs, hogy egymást ne ronthassák el. Szobájok tiszta, mindeniké külön, rettentõ vasrostélyok az ablakon s vasajtók minden folyosón. Az emberi szívnek sok vonásait lehetne itt tanulni. Szabadság etc. Innen a Colton Hillre mentünk, az observatóriumot és camera obscurát megnéztük. Itt van a Nelsonnak épített híres monumentum és az atheni Parthenonnak exact modellje, Temple of the Doric order [dór stílusú templom], egy magos sziklán, északra szembe vele a hánykódó tenger, nyugotra a felséges Salisbury Crags, Arthur’s Seat és Craigmiller gyönyörû és valóban romános kõsziklák. A kinézés innen felséges. Amint a Colton Hillrõl leérkeztünk, szembe ezzel van az utcán túl mindjárt azon híres temetõ, hol Hume, a historikus fekszik, gyönyörû emlék van neki emelve. Ezen temetõvel által ellenben a város túlsó részén a Colgate felé van a Candlemarket Rowban, a Greyfriars templom mellett, azon temetõ, hol Mackenzie a törvénytudó s historikus, Robertson historikus nyugszanak. Itt vannak a híres Montrose s más százak csontjai, kik az igazságért s hazáért éltek s holtak. Ezen alól van a West Bow, mely a [The] Heart of Midlothianban [Midlothian szíve] le van írva. De Walter Scottot még nem láthattuk, õ kevéssel ezelõtt lemondott hivataláról, s betegen falura vonta magát, Abbotsfordba, közel Selkirkhez. Ki gondolná, hogy ez az egész világon bámult ember adóssággal tele van, s ezt mind a könyvírás szerezte neki. Õ özvegy most, egy leánya és fia van. A Heart of Midlothian nincs meg többé, most a Court of Justice épült helyére. Cannongate tömlöc közel Holyroodhoz.

JÚNIUS ELSÕJÉN reggel indultunk el Edinburghból stage-coach-csal, gyönyörû falusi lakhelyek közt, hamar a Queensferrynél lévõ általmenetelhez értünk. Ez ismét Walter Scott szcénája helye. 1. The Antiquary [Az ódondász], Guy Mannering. Fél órát tartott az által­jövetel, s Inverkeithing, Dunfermline, Burntislandon által Kinrosshire-be értünk, mely már a Highland kezdete. Emelkednek a hegyek, erdõsödik és sziklásul a hely. Kinrosshire-be a bémenetel olyan, mintha Gyergyóba érnénk. A Loch Leven közepén ott áll most is azon vár romladványa, melybe hajdon Maria Stuartot zárták, és a koronáról lemondani kényszerítették. Fordel, Dron, Rhynd fele - Perthshire-be s Perth városába értünk. A város végén vannak azon nagy épületek, hova hajdon a francia foglyok voltak zárva. W[alter] Scottnak egy poémája, [The] Fair Maid of Perth [A perthi szép leány] nevezetessé teszi ezen helyet. Közel a városhoz fekszik Scone nevû hely és a Scone Palace, hol hajdon a skótus királyok laktak. Most ezen palotát Earl of Mansfield bírja, hosszan csavarogtam a nagy park alléin végig, míg a palotába találtunk. Ez is az angol ízlés szerént újra van építve, de gotus stílusból. A palota csak magára áll a kert közepén, s aki a mü csûrös, asztagos és gazdaságos épületekkel körülvett úrilakjainkhoz szokott, különösnek jön, hogy itt effélét semmit sem lát, csupán az épületet magára. Az angol mindent messze teszen, vagy elrejti fákkal, ami az élet durva szükségeire emlékeztet. Bémentünk a palotába. Hosszas szálák, szobákon által vezettek. Itt is, mint mindenütt, az angol uraknál az úri lak nevezetesebb mobiliái közé tartozik a szép könyvtár és képgaléria. Angliában nemcsak a nagy urak palotáiban, hanem minden tehetõs polgár házánál szép könyvtárra találni. A park egy részét néztük meg osztán, hol a többek között legneveze­tesebbnek találtam az egészen sötét bársony verességû bükkfát (Purple Red Beech. Fagus purpureus), mely a gruppokban az egészen feltetszõleg zöld, s télben is zöldellõ s fejér virágot nyíló Laurea Portugallicával gyönyörû játékot teszen a szemnek a gruppokban. Azután a konyhakertet, virágtáblákot néztük meg, s a hosszú sor melegházakba is bétekintvén, lehetet­len volt hazánk áldott egére nem emlékezni, látva, hogy ezen melegházaknak nagy részét barack, szilva s nevezetesen szõlõk foglalják el, nálunk bujálkodik a természet a szõlõ termé­sében, s itt melegházban, üveg alatt, ritkaságnak látod. A vidék más részén van a szép kinézésû Kinnoul Crags. Egy hegyen lévõ erdõben az ösvények hosszas csavargása után, felértünk a tetõre. S mely kilátás ez! Sem szó, sem ecset, sem tollú le nem írhatja a természet ezen felséges szcénáját, kétezer lábnál magosabban emelkedik egy sziklasor, egészen meredek mélységbe megy le, s alatta csavarog a Firth of Tay vize, sok mértföldeken le követheti a szem, míg elvész a láthatár a tenger felé. De mely kilátás jobbra és balra. A legelevenebb leírás és legmesteribb festõecset is, ha ezt le akarná írni, csak annyira közelgethetne hozzá, mint aki a fülemüle énekét utána akarná mondani. Ezer halmok és hegyek, rétek és szántóföldek, erdõk és lapályok lepik meg a szemet, leírhatatlan különbözõséggel, a hely amphiteatrális, és minden oldalról elvesz a látás és a szem bé nem lepheti az egészet. Az angol sem nem ábrándozó, sem nem érzelgõ nemzet, s mégis igen sokat tart és áldoz fel a szép kinézésért, s képes magos hegyekre felmenni lakni egy szép kinézésért. Úgy tetszik, hogy egy szép kinézésnél erkölcsi lételünk egész becsét érezzük, lehull minden tettetés kérge lelkünkrõl, az élet gondjain feljül vagyunk, s embertársunkhoz közelebb érezzük magunkot. Ezen szirt más meredek fokán, egy régi kastély romladványi vannak, még csak az õrzõ torony épen. Ily vad helyre is járható utakot és ösvényeket csinált az angol. Nyugvóhelyek, padok és asztalok vannak. Ezen hegysor északi részén emelkedik fel egy más meredek szikla, hol hajdan a Macbeth kastélya állott, s most is Macbeth Castle-nek hívják. E vidékekben van a Shakespeare Macbethje szcenáriája. Alatt a völgyben kényszerítette elé a boszorkányokot. Áll most is a dunsinane-i erdõ, hova a birnámi erdõnek kellett közelgetni. A dunsinane-i Hillen Mr. William Nairns família-kastélya van, s ez bírja a Shakespeare által klasszikussá tett ezen helyet.

A falut Collace-nek hívják, 7 mértföld Perth-hez, William Nairns úr birtokosa az egész collace-i parishnak, lakása Dunsinane hegyén van (Dunsinane House): gyönyörû lakás, de a régi kastély, mely most is Macbeth Castle-nek neveztetik, egészen ruinában van. Azt beszélik itt, hogy Shakespeare megjárta volt ezen kastélyt s a dunsinane-i hegyet is, melyrõl most is beszélik a két [!] boszorkány históriáját, s megnézte a környéket, melyet Macbethjében leírt. A dunsinane-i hegynek szép kinézése van, majd 50 angol mértföldre lehet látni innen.

Leereszkedtünk osztán megint Perthbe, s szekeret vévén a birnami erdõ mellett el Auchter­goon felé a szép Dunkeldbe értünk. N[ota] B[ene] Select Views of the Lakes of Scotland. [Válogatott képek a skóciai tavakról.] Glasgow. 1830. Rotterdam-London. Attwood. Cap[tain] Stranach 25 óra. Murdochi öböl. Vilhelmina gõz. ¹/₂ óra. Loch-Catherine. Boat. 2 óra. Loch-Lomond. Euphrosyne gõz. 6 óra. Dumbartontól Glasgowig. Dumbartonnál 2 ¹/₂ óra. Queen’s Ferry. Szállító. ¹/₂. - Glasgowtól Belfastig. Belfast 16 óra. Gõz. Dublintól Liverpoolig. Royal-Packet. Gõz. 15 óra.

Dunkeldi utunkban Perthbõl kijõve, Monzie, Muthill, Crieff, Madderty és Auchterarder környékén feküsznek sok helyek és hegyek, melyeket Ossian leír, itt estek a Fingal héroszai csatái; teli ezen helyek természeti szépségekkel. Monzie mellett van eltemetve Ossian is. Ezelõtti esztendõkben az itt való határon találták meg a general Wodes cselédi az Ossian temetõjét, amint mondják. De bizonyosnak állítja ezt a Skócia újabb leírása is: The Travellers Guide through Scotland (Skóciai útikönyv]. Edinburgh, 1830. Perthshire-ben minden lépten klasszikus földet találni. Itt esnek az Ossian fõbb szcénái, Walter Scottnak sok darabja és Shakespeare Macbethje, de a nemzet históriájában is igen nevezetes. A római uradalomnak sok nyomait találni. Soká mulatott Perthben Agrippa, s a grampiani hegyeknél volt a britusokkal való ütközete. Estvére Dunkeldbe értünk, s még maradt annyi idõnk, hogy a híres cathedrale-t megnézzük.

JÚN. 2-ÁN reggel korán felköltünk, hogy a Shakespeare által klasszikussá tett birnami hegyet megjárjuk, mely a város töviben nyúlik fel a felhõk felé. Ezt most Grandtully família bírja. Oly tisztán látszik a hegy, s oly megjárhatónak, hogy vezetõt nem is vettünk. Mindjárt a hegy tövénél fenyvesbe értünk, hosszason kanyarogtunk az ösvényeken, míg egy mély árokra találtunk, ámbár jó magosan feljöttünk volt már, mégis oly magosan látszott még a Birnam hegye, mint alatt voltunk. Lehetetlen volt itt a meredekségnek nekifogni, s hogy magunkot el ne veszejtsük, kéntelenek voltunk megfordulni anélkül, hogy a hegy tetejét elérhettük volna. De hátra volt hagyva ez napra a természetnek több szépsége megnézése és Dunkeldé. A város a Tay vize mellett fekszik. Vidéke szépsége már rég magára vonta a közbámulást. A természet pazérolva adta ennek felséges szépségeit, s azt mostani birtokosa, az Atholli herceg még szebbé tette, amilyen kevés vagy egy sincs a szigeten. Dunkeldet minden utazó meglátogatja. Sokan és sokat írtak Dunkeld szépségérõl. A híres utazó E[duard] D[aniel] Clarke, minekután a föld golyóbissa nevezetesebb és szebb helyeit megjárta, azt mondja, hogy ezen helynek szinte nincs párja Európában. Dr. Macculloch egész könyvet írt ezen hely szépségérõl. Gray, az elégia- (Elegy [Written] in a [Country] Church Yard) [Elégia egy falusi temetõben] író azt mondja, hogy ezen hely egészen meglepte, s elvesztette magát ennek szépségeiben (being overcome and almost lost in the beauties of Dunkeld). Legelébb is az Atholli herceg parkjába mentünk. A bémenõnél kértek, hogy nevünket az idegenek könyvébe emlékezetül írjuk fel, mely mindenütt szokás a paloták és kastélyok meglátogatásánál. Hosszasan kanyarogtunk a parknak ezerféle változtatott szépségei közt, míg azon roppant épülethez értünk, melyet most építtet a herceg jövendõ lakjául, got stílusból. Általmentünk osztán csónakon a Tay vizén, s a gyönyörû fenyves közt, a még gyönyörûbb ösvényeken hosszas fáradság után felértünk a Craigvinean hegyére. Mely meglepõ kilátás, ennyi sûrû erdõ után egyszerre egy sík szikla csúpjára lépni, mely az egész felséges vidék felébe emelkedett. Szinte kétségeskedik a szem, a perthi hegynek vagy ennek adja-e az elsõséget. Elmerül a szem, elme és képzelõdés ennyi és ily messze hegyek és sziklák általnézésén. Itt születhettek az Ossian énekei, itt énekelte hõseit, s lebegett lelke a hajdon világában. Ily helyen állva, lehetetlen is, hogy aljas gondolat születhessen a lélekben. Elcsavarogtunk osztán a hegy más oldalán a Rumbling Bridge-hez, mely alatt van a Braan híres vízesése, lehetetlen leírni e felséges szcénát, a természetnek e magos játékát. A Braan mentén le, szünteleni vízesések mellett mentünk, míg újra a park innensõ részében vezetõnk megmutatta az Ossian Cavoját. Azt állítják, hogy ezen sziklahasadásban írta volna Ossian énekeit. Mutatják kõágya és asztala helyét. Alább mentünk a víz mellett, sûrû fenyves és változtatott gyep partie-k közt, míg az Ossian’s Hallhoz értünk. Itt volt régen az Ossian lakja. Most egy korcs görög templom forma épület áll a vízparton, hátulja eltakarva fákkal. Bélépénk a kerek temple-be, szembe az ajtóval egy kép látszott embermagosságnyira a gobelinen. Ez Ossiant ábrázolja, midõn elei lelkei megjelennek neki. Közel szemléltette a vezetõ velünk, s midõn nézésében el volnánk merülve, nagy csörtetés közt eltûnt a kép s egy gyönyörû szála nyílt meg a szemnek; nyílt, széles ablakain ki egy rettentõ vízesés zuhogott. Lehetetlen meg nem döbbenni a természet ezen játékán. A temple falán, boltozatján, ablakain concav, domború s más optikus tükrök vannak, melyek száz meg száz formátumban adják elé a vízesést s a körülötti erdõt s hegyeket. Elhagytuk az Ossian lakját s a szép Dunkeldet, s Dowally, Logieraitan, Rinaird, Aberfeldy, Taymouth, Kenmore, Killin felé Lochearnheadbe jöttünk. Kenmore a gyönyörû Loch Tay partján esik, melyet s az egész környéket Earl of Breadalbane bírja, a Loch Tay lemenetele felséges, hattyúk feredeznek széjjel, vízesések mellette. Mones vízesése, Killin felé emelkednek a sziklák. Lochy és Dachard vizei. Loch Dachard etc. A szcenéria itt is igaz highlandi.

JÚNIUS 3-ÁN. Lochearnheadbõl a Loch Earn, Loch Lubnaig, Ben Ledi mellett a szép Callanderbe jöttünk, Loch Vennacher mellett el, Trossachs, Loch Catherine vagy Katrine. Callandernek gyönyörû környéke. A vadromános szcénák s a gyönyörû kinézéseket lehetetlen nem bámulni. A környék a Trossachsig és a Loch Katrine-ig felséges, Loch Achray, Loch Vennacher etc. A Loch Vennacher vége felé a szcéna hirtelen változik, a kies helyekbõl egyszerre merész hegyek közé lépni. A Trossachs változtatott erdõs szcénákból áll, s egyszerre sziklás helyekké változik. Ezen különös szcénák közt egyszerre megnyílik a szemnek Loch Katrine (Nota Bene Trossachstól a tóig a két festõné kísérõk). Ezen Loch a természet minden szépségével a bámulásig bír. Tudva van, hogy W[alter] Scott The Lady of the Lake [A tó hölgye] szép poemája szcénáját a Loch Katrine-ra s környékébe tette. Trossachsnál már árulják ezen Loch szép leírását s képeit: Select Views of the Lakes of Scotland. Glasgow, 1830., melyet mü is megvettünk. A Loch különbözõ szempontokból a leggyönyörûbben van levéve s írva. Elragadtatva olvassa s nézi a képeket minden utas, míg csónakjában végigevez a Lochon. Béülünk a csónakba, s legelébb is azon szigetbe vitt, mely W[alter] Scottban Kirnan Uriskin név alatt jön elé. Ezen hely tulajdonosa éppen oly vadászházat állított ide, mint W[alter] Scottban le van írva. Helen Douglas and Clan-Alpin. A fal rakva minden vadállatok bõreivel, régi lándzsák, pajzsok, sisakok az asztalon etc. Lebegünk a csónakban a pompás Loch vizén, az általmenetel 2 ¹/₂ órát tartott. Lehetetlen, hogy a képzelõdés felségesb s meglepõbb szcenákot képzeljen magának. A természet legvadabb s románosabb képeit adta ezen helynek. Hegyek, meredek sziklák, erdõk és gyepek változnak szüntelen. Mintegy 10 mértföld hosszú, 2 széles. Száz patakok csorgadoznak a hegyekrõl. A Loch Katrine keveseknél volt ismeretes a W[alter] Scott leírása elõtt, most minden utas meglátogatja s bámulja. A Callanderi Parish leírója ezt mondja: Travellers who wish to see all they can of this singular phenomenon, generally sail West on the South side of the Lake to the Rock and Den of the Ghost. In sailing, you doscover many arms of the Lake. Here a bold headland, where black rocks dip into unfathomable water, there the white sand in the bottom of the bay bleached for ages by the waves. In walking on the North side the road is sometimes cut through the face of solid rock, which rises upwards 200 feet perpendicular above the Lake. Sometimes the view of the Lake is lost, then it bursts suddenly on the eye, and cluster of islands and capes appear, at different distances, which give them an apparent notion, of different degrees of velocity as the spectator rides along the opposite beach. Every rock has its echo, every grove is vocal, by the melodious harmony of birds, or by the sweet arias of women and children, gathering filberts in their season, etc. In a word, both by land and water there are so many turnings and windings, so many heights and hollows, so many glens, creeps and bays, that one cannot advance 20 yards without having his prospect changed, by the continual appearance of new objects, while others are retiring out of sight etc. [Az utazók, akik ennek az egyedülálló jelenségnek minden szépségét látni szeretnék, rendszerint nyugatra hajóznak, a tó déli partja mentén, a Kísértet Sziklájához és Barlangjához. Hajózás közben a tónak sok keskeny öble tárul elénk. Itt egy meredek hegyfok, honnan sötét szirtek merülnek alá a mérhetetlen mélységû vízbe, ott az öblök mélyén, a hullámoktól õsidõk óta fehérre mosott homok villan. Ha az északi oldalon sétálunk, néha az út hatalmas sziklán átvágva folytatódik, ami kétszáz láb magasan, meredeken emelkedik ki a tó vizébõl. Néha a tó eltûnik, aztán hirtelen megint elõbukkan, szigetcsoportokkal és hegyfokokkal, különbözõ távolságban, s mindez áttetszõ, változó sebességgel tovatûnõ képet kelt a túloldalon haladó szemlélõben. Minden szikla visszhangot ver vissza, minden liget zeng a madarak hangos énekétõl vagy a mogyorószedõ asszonyok és gyerekek édes dalától. Egyszóval, szárazon és vízen annyi a forduló és kapaszkodó, magasság és mélység, annyi a szurdok, csuszamlás és öböl, hogy 20 yardnyit se tehet meg az ember a látvány változása nélkül, egyre újabb tárgyak bukkannak fel, mások meg eltûnnek etc.]

Nincs oly elfásult szív, oly elélt lélek, mely meg ne repesnék ezen a helyen. A Lake-ról kiszállva pónik szokták az utasokat Loch Lomondig vinni. Mü portékáinkot a hajósokkal vitettük, s gyalog mentünk a szép vidéken. A következendõ vidék már Rob Roy szcénáival van tele, s az úton behívott egy asszony, hogy Rob Roy puskáját és kését nézzük meg. Ott állott hajdan a Mac Gregor háza. Öt mértföldnyi utunk után új látvány lepett meg, a Loch Lomond. Bészállunk a vízre, s mivel késõ volt és szél is, nagy bajjal általevezünk a Tarbet Innbe, mely a Ben Lomond heggyel szembe van. Loch Katrine és Lomondról lásd Rob Roy etc.

JÚNIUS 4-ÉN egész délig Tarbetban maradtunk, vártuk fel a gõzhajót Dumbartonból. Loch Lomondon mindennap gõzhajó teszen utat, az utasok nagyobb része csupán a hely szépségét jön látni. W[alter] Scott oly nevezetessé tette ezen helyeket, hogy minden olvasója szent kötelességének tartja leírt szcénája helyeit is megnézni. Megérkezett délbe az Euphrosyne gõzhajó, azzal felmentünk a Loch felsõ részéig, ennek még hosszosabb leírásai s képei vannak. Majd minden utas és utasné kezében a Select Views [Válogatott képek] vagy W[alter] Scott volt, s a szcénák változása szerint tekingetett belé. A Loch felsõ részénél megállott [a] hajó, mindnyájan kiszállottunk megnézni a Rob Roy barlangját. Mintegy 200 lépcsõn hágni fel meredek szikladarabokon, s különbözõ hasadékokon béereszkedtünk a barlangba, melynek sok rejtekei, nyílásai vannak. Itt rejtezkedett Rob Roy üldözõi elõl, Loch Lomond mintegy 20 mértföld hosszú. Végig a Lochon ezer formákban változik a szcéna, s mindég meglepõbben. 8 órakor Dumbartonba érkeztünk, hol más gõzhajóra ülve estvére Glasgowba jöttünk. Megváltunk a Highlandtól, s mély érzés lepett meg, felséges képei nagy nyomot hagytak emlékezetemben, s az ott való érzéseim el nem felejthetem. Amely utazó mezõhelyrõl jön ide, új érzés emelkedik lelkében, a lélek közelebb jön a természethez, s oly gondolatok ébrednek, melyek elholtak volna ezen helyek látása nélkül. Erdélynek sok szépség van adva a természettõl, s azért-e, hogy még író nem támadt felfedezni ennek szépségeit, vagy hogy a nemzet minden osztályánál nem ébredt fel a természet szépségei iránt való érzés, mü még nem járjuk szebb vidékeinket.

JÚN. 5-ÉN. A skóciai protestáns eklézsiák még szorosabbak lévén a vasárnap magatartásában, mint az angol episzkopálisok, 5-én vasárnap lévén, Glasgowban semmit sem láthattunk. Minden bolt, minden ház zárva van itt vasárnap, s ez a 150.000 népességbõl álló város mintha egészen kiholt volna vasárnap. 6-án. Elébb a Town Hallt, a Juryk Ítélõ Székét néztük meg. Azután a Lunatic Asylumba mentünk, hol az intézet doktora maga mindent megmutatott. A férfi és asszony bolondok külön vannak, és a betegség más nemei szerint valók megint külön. Kertjeiket, szobáikot megnéztük. Jöttünk onnan a Hunterian Múzeumba, mely természet­históriai, kép- és könyvgyûjtemény. Pompás klasszikusok. Pergamen ritka kiadások etc. Onnan a Public Reading Roomba, mely a Casino itt. Ennél pompásabb olvasószobát nem láttam. Görög stílus. Oszlopokon áll. Közepe sétáló hely, az oszlopok közt. Minden nyelven mindenféle újságok. Periodikus írások etc.

Mid pleasures and palaces though we may roam,
Be it ever so humble, there’s no place like home.
A charm from the skies seems to hallow us there,
Which, seek through the world is ne’er met with elsewhere.

Home, home! Sweet, sweet home!
There’s no place like home!
Oh, there’s no place like home!

A clergyman in Arrochar, Dunbartonshire.

[A második és harmadik versszak hiányzik.]

[A vándor örömteli földre ha lel,
az otthonát ott se feledheti el,
mert otthoni földön a béke honol,
s más tájakon azt nem lelni sehol.

Csak az otthon ád örömöt!
Oh, áldott hazai rög,
Te édes otthoni rög!

Egy arrochari lelkész, Dunbartonshire.

Bajor Andor fordítása]

Estve 8 órakor Belfast nevû gõzhajóra ültünk, 9 órakor Greenocknál már a magos tengerre értünk. Hideg szél fútt, s hamar letakarodtak az utasok a kabinetokba. Azok pedig, kik steerage-en voltak, egész éjjen fenn szigorogtak a hajó tetején.

[JÚN.] 7-ÉN. Délután 3-kor megérkeztünk a belfasti kikötõbe Irlandiába. Belfastba Mail Royalt vettünk, s egész éjjen útba lévén 8-án 5-kor Dublinba értünk. Legelébb is Lower festõ urat kerestük fel, kihez ajánlólevelünk volt. Lower úr elébb is a bank épületébe vitt, meg­néztük osztán az irlandi Pairek és Commonok házát. Azután a bankócsinálás direktorától engedelmet nyervén, a direktor úr maga megmutatta a bankócsinálásnak minden manipulá­cióját, mely gõzmasinával menyen. Az egymáshoz való controlloria igen mesterséges! Két szálában jártunk, hol az újabb és régi festõk munkái voltak kitéve. Megismerkedtünk Weld úrral, ki hajdon Amerikába utazott, és utazását kiadta; Weld úrral az Irish Museumba mentünk. Lady Mosyan háza. Gazdag ennek mineralogicai és természethistóriai gyûjteménye, de még nevezetesebb a pompás klasszikusokból álló könyvtár. Több eredeti régiségek benne és pergamentre írt régi munkák, Korán etc. Megnéztük osztán a dublini gazdag kollégiumot, könyvtárát, refectóriumát, templomát etc. Ámbár csak egynehány református van Irlandban, mégis sok a püspök, érsek és pap, kiknek itt semmi kötelességek nincs, csak a nagy dézmákot és jövedelmeket veszik. Némelyik sohasem látja eklézsiáját. Sine cura hivatal. Délután 5 órakor felültünk a Thetis nevû packet royal gõzhajóra, megint rossz idõnk volt, s másnap is reggelig tartott.

[JÚN.] 9-ÉN 7 órakor megérkeztünk Liverpoolba, mely Angliának legnagyobb keres­kedõvárosa, s Londonnal vetélkedik a kereskedésben, s amerikai relációira nézve felül is haladja. Megjártam a város egy részét, azután a temérdek hajókkal teli dockokba mentem. Nagy része amerikai hajó. Kettõbe, a Plutarch és Telahassie-ba leereszkedtem, mindenik New York-i. Csinosságok felyül múlja az európaiakét. Egy utazót 20 guineáért visznek New Yorkba vagy Philadelphiába. A steerage-en 3 pound. Boston 30 guinea. 25-30 nap Amerikába érkeznek.

Countrymen! The [British] army enters your territory. Children of the same country, unite yourselves to us, to cast aside the odious yock [yoke] of slavery. Abandon your houses, your fortunes, abandon everything, what has been most dear to you, and crowd together to sense the first of blessings - the independence of our country.

But let us not deceive ourselves. For the future, severe labour and sanguinary contests await us: we have to contend with a powerful enemy: his forces are prodigious, - the extent of his dominion great.

The contest will be terrible and arduous; but recollecting that Providence grants strength to union, that it gives victory, courage and perseverance, let his name be invoked as the aegis of our holy cause and let us seek aid from him, and consolation in religion. Guided by these truths, we shall attain the greatest of earthly benefits - the freedom of our country. Liberty and independence is our cry, it is to them that our efforts tend.

The duty of kings is to render men better, and it is only on that principle that the sacredness and legitimacy of their thrones can rest.

But when a Sovereign himself tears asunder those sacred bonds which unite him to his people, when obedience to his arbitrary will leads to disobedience to God, then an appeal to arms is as just as it is inexorably necessary.

Cast but one look upon the situation of our country. The prosperity of the country has disappeared, national progress has been obstructed, the traces even of domestic virtues are gone, our souls have been degraded by slavery and our wealth has served to foster debauchery. Governed by impotent individuals, the national character everywhere sinks into insignificance; the sole object of those, who governed us has been to dispossess us of everything which is valuable in the eye of Heaven and earth.

To arms! my brethren! to arms! It is to you I address myself, inhabitants of... Now or never is the moment for casting off the afflictive yoke. - It is now against the Br[itish] nation that we take up arms, that generous nation has the same origin with ourselves, its energies and its strength guided by our implacable enemies in the spirit of a deplorable policy are worthy of higher destinies. Its laws, its religion, will be respected by us, in proportion to the respects we cherish for the laws and the faith of our fathers; it is not against these that we wage war, but against that spirit of despotism, which has crushed and oppressed us.

Our enemies calumniate us to the world by accusing us of being influenced by Jacobinical principles.

We protest before God, and the whole world, that the religion of our fathers, a constitutional monarchy, the consolidation of the law, of tranquility, of social order, have been and ever will be our only principles of action.

I again repeat victory will be not easy, prodigious efforts, sacrifices of life, of prosperity await us, and even perhaps, repeated reverses. During a protracted war, perhaps a wandering life, or perhaps the death of martyrs, may await us, but trusting in God, let us not retreat. Etc.

[Honfitársaim! A [brit] hadsereg lép hazátok földjére. Egyazon ország fiai, csatlakozzatok hát hozzánk, hogy a rabszolgaság gyûlölt jármát levessük. Hagyjátok ott otthonaitokat, amitek csak van, hagyjatok ott mindent, a legdrágábbat is, s fogjatok össze, hogy érezhessétek orszá­gotok függetlenségét, az áldások közt a legeslegelsõt.

De ne csapjuk be önmagunkat. Nehéz munka és véres küzdelmek várnak ránk a jövõben; erõs ellenséggel kell szembeszállnunk, melynek rendkívüli hatalma s óriási birodalma van.

Szörnyû és heves lesz a küzdelem, de gondoljatok arra, hogy a gondviselés erõsíti az össze­fogást s gyõzelemre, bátorságra és kitartásra vezet, hívjuk hát az õ nevét szent ügyünk vezér­csillagául, s keressünk nála, a vallásban oltalmat és vigasztalást. Ilyen igazsággal vértezetten, elérhetjük a földi jók legnagyobbikát - országunk szabadságát. Szabadság és függetlenség a mi jelszavunk, e kettõ, amire törekszünk.

A királyok kötelessége, hogy adják meg az embereknek, ami az övék, s egyedül csak ezen az elven nyugodhat trónusaik szentsége és törvényessége.

De ha egy uralkodó maga szakítja szét a megszentelt kötelékeket, melyek népéhez fûzik, amikor már az önkénynek való engedés Isten elleni vétek, akkor a fegyverfogás éppen olyan jogos, mint amilyen kérlelhetetlenül szükséges.

Tekintsétek országunk helyzetét. Jólétünk oda van, nemzetünk fejlõdését gátolják, a családi erényeknek még a nyomai is eltûntek, lelkünk a szolgaság alázza s gazdagságunk erkölcs­telenséget szolgál. Tehetetlen egyének miatt a nemzetiség mindenütt jellegtelenségbe süllyed, s akik irányítanak, egyetlen céljuk, hogy mindentõl megfosszanak bennünket, ami égen-földön értéknek számít.

Fegyverre, testvéreim, fegyverre! Hozzátok szólok, ... lakói. Most vethetitek le a kínzó jármot vagy soha. Most a br[it] nemzet ellen fogunk fegyvert, ez a nemes fajta velünk egy tõrõl származik, erélye és életereje jobb sorsra érdemes, mint amire kérlelhetetlen ellenségeinek szégyenteljes politikája kárhoztatja. Törvényeit, vallását tiszteletben tartjuk, éppen úgy, amilyen mértékben tiszteljük apáink törvényeit és hitét; nem ezek, hanem az önkény szelleme ellen harcolunk, amely minket is sújtott és elnyomott.

Ellenségeink a világ elõtt jakobinus elvekkel vádolnak. Isten és az egész világ elõtt kijelentjük, hogy apáink vallása, az alkotmányos monarchia, a törvényesség és nyugalom, s a társadalmi rend biztosítása volt és marad tetteink célja.

Csak azt mondhatom újra, hogy a gyõzelem nem lesz könnyû, rendkívüli erõfeszítés, életünk és jólétünk feláldozása vár ránk, s talán újabb balszerencse is. Egy elhúzódó háborúskodás nyomán talán bujdosás, sõt még a mártíromság is, de Istenben bízva, ne hátráljunk meg. Etc.]

A Scotus Highlandereknek egy része most is a gael nyelvet beszéli, de a míveltebb rész már egészen angolul beszél. Ossian énekeit tudóknak nyomára nem akadtam, a skótusok magok is azt hiszik, hogy ezen énekek nagy részét Macpherson írta volna. A Highlanderek régi öltözetjének még lehet nyomát találni néhol. A skótus regementek most is mezítelen lábbal s tartannal járnak. A tartant néha nemzeti ceremóniákkor viselik az elsõbbek is. Ez gyapjú, szõtt, csíkos matéria, zöld, veres, kék és fekete színekkel. Azt mondják, hogy a római öltözet nyomai. Az alvidékiek egészen angolosan öltöznek és beszélnek. A skótus átaljában becsületes és merész. Szegény ugyan a Highlander Scotus, szobája szinte mint a mü colonusainké, néhol kéménye sincs, marhája a szomszéd szobába, eledele csak hús és tej, s mégis boldog az õ szabadságában. Majdnem egészen presbiteriánusok. This system in founded on a parity of ecclesiastical authority among all its presbyters, excluding all preeminent of order, all its members being equal in rank and power. It is also exceedingly simpe in all its forms, admitting in no outward splendour or ceremony, not any of those aids to devotion which are supposed to be desired from painting or music. [Ez a rendszer a presbiterek egyházi tekintélye egyenlõségén alapul, bármiféle rangbeli kiemelkedés kizárásával, minden tag egyenlõ a rangban és hatalomban. Formaságaiban is végtelenül egyszerû, nem enged meg semmi külsõ csillogást vagy ceremóniát, még a zenében vagy festészetben sem, bármennyire is az áhítatosságot volnának hivatva elõsegíteni.] A presbiteriánusokon kívül vannak még sok dissenterek: episzkopálisok, burgher és anti-burgherek, quakerek, baptisták, unitáriusok, glasitesek, bercanusok, katolikusok. Skócia ámbár egyesítve van Angliával, a maga törvényét s institúcióit mégis megtartotta, s külön törvényszékei vannak. Mária 1567-ben kénszeríttetik lemondani a trónról, 1567 James ült thrónusba, Elisabeth meghalván, Angliában Jamest meghívták, s 1602-ben [!] õ a két országot egyesítette. A clansmen címer megszûnt Skóciában. A bag-pipe muzsikát most is lehet sok helyt hallani, mely hasonlít a mü csimpolyánkhoz.

[JÚN.] 10-ÉN még Liverpoolban mulattunk. Délután 4 órakor kimentünk szekérrel a Railway, vagyis Gõzszekér-úthoz. A gõzszekér az emberi észnek triumphusa. Amint a Gõzszekér-út kezdetéhez jutottunk, egy széles hosszú hall alatt állott 10 omnibuszforma szekér egymásba láncolva. Nem képzelheti az ember, miképpen mehessen ezen nagy és hosszú machina magától. Legelöl állott a gõzszekér, magos kemencés kéményével és hozzákapcsolva a több szekerek egymás végtiben lánccal. Mindenik szekérben négy kanapé van 16 személyre és a kocsi tetején kettõre. Mintegy 130-[an] ültünk fel a szekérbe, én felül maradtam, hogy szabadobban láthassak. Mihelyt minden utazó elhelyheztette magát, megcsendült a harang, az elsõ szekéren a gõz süvölteni kezdett, s egy fél minutum alatt minden szekér kerekei peregni kezdettek. Amint a boltozatok alatt mentünk, nagyon meglepõ volt a gõz süvöltése és ezen tíz egymásba fûzött szekerek kerekei pergése. A kerekek mindenütt vaspántokon mennek. Majd egy mértföldnyi út az elején egészen kõsziklák közt van vágva, azután ahol völgy van ott magosan fel van emelve, úgy hogy az egész út Liverpooltól Manchesterig csupa egyenes linea. Néhol hidak mennek el az út felett, meg másutt alatta vizek és csatornák folynak. Nem tudja az ember, ha ezen óriási munkán, a temérdek költségen bámuljon-e vagy a gõzszekér repü­lésin, mely oly sebesen pereg, hogy amint földre néz az ember, lehetetlen megkülönböztetni a tárgyakot. A gõzszekér ezen 30 ¹/₂ angol mértföldnyi utat (6 német mértföld) közönségesen egy óra alatt teszi meg, s néha 57 s 58 minuta alatt is, a madár ennél sebesebben nem repülhet. Megérkeztünk Manchesterbe, s mivel a coach innen mindjárt indult, Altrincham, Newcastle [–under-Lyme], Stone, Stafford, Brewood, Wolverhampton, Birmingham felé indulunk. Egész éjjen fútt a hideg szél, s vert az esõ az out-side-on.

[JÚN.] 11-ÉN 8 órakor Birminghamba jöttünk. Megnéztük itt többek között Thomasson híres fábrikáját, platt, kés, fegyver, gyûrûk, vázenek, beretva, puskák s minden más vas és platt ártikulusok fabrikáját.

[JÚN.] 12-ÉN reggel coach-csal Coventry, Daventry, Stony Stratford, Dunstable és St. Albans felé Londonba érkeztünk.

[JÚN.] 13-ÁN Bowring úr.

[JÚN.] 14-ÉN. Frustukon megint Bowring úrnál.

[JÚN.] 15-ÉN a Guild Hallban a Common Councilban voltam.

[JÚN.] 16. Westminsterben Gas Works Manufaktory. Burlington Arcade. Bazaar a Piccadillyn.

[JÚN.] 17. Parlamentum Háza és Westminster Hall.

[JÚN.] 19. Quakers Meeting House. [imaház]

[JÚN.] 20-25. Király, parlament nyitása. Kakasviadal és Little Grosvenor Streetben. Royal Cock Pit. Chiswicki kert. Bál. Horticulture Society. Common House és a Pairek Háza - West Smithsfield.

Commentaries of the Laws of England. By Sir William Blackstone, with notes by John Frederick Archbold [Az angol törvények magyarázata. Írta Sir William Blackstone, jegy­zetekkel ellátta John Frederick Archbold]. London 1811 and 1828.

[JÚN.] 26. Cricketing a Cricketing Groundon.

Az angol idõtöltésnek egy különös neme lévén a kakasviadal is (Cock-fighting), lementünk a Westminsterbe, hol kakasviadal tartatott. Az udvar hátulsó részén van a teátrum, nem a legcsinosabb helyt. Midõn a szûk ajtón bémentünk, már érzett a tyúkszag és valamely erõs fûnek a szaga. Nagy kakaslárma s kukorigolás hallott. Még nem lévén egybegyûlve a publikum, a felvigyázó elvitt a kakasok házába, mely a theátrum egyik oldala mellett az elsõ emeletben van. Nagy kodácsolás, tyúkszag lepett meg, amint béléptünk. A szoba négy oldala egészen ketrecekbõl áll, s minden kakasnak külön logéja van, de oly módon, hogy egymástól egészen el vannak rekesztve, s logéjok elõtt is elõfüggõ van, hogy mindég sötétben legyenek. A ketrec-logék öt renddel vannak egymás felett. Ezen szobában 85 kakas-loge volt, s ugyanannyi alatt, alkalmasint minden loge el volt foglalva feljül és az alsó emeletben is, a felsõben hetvenkét kakast számláltam. Ezen kakasok nevelése különös. Éppen úgy fajra választják õket, mint a lovakot, s minden kakasnak genealógiája van. Már kicsin korában ezen logeba zárják õtet, s mindég sötétben tartják, hogy a maga faját sohase láthassa. Ételek bõv. Bizonyos füveket s hevítõszereket is adnak bé nekik, de abból titkot csinálnak a kakas­tulaj­donosok. A szalma mindég újítva van alattok, s tisztítják logejokat. Taréjok egészen levágva, farkok tövig kitépve, szárnyok elnyírva, és a lábszáron való köröm félig elvágva. A farkat s szárnyat azért hányták el, hogy a viadalban azok szelet adván, nem mozoghatnak oly könnyen, és hogy a taréjba a más ne akadhasson belé. Mindennap spongyával mossák lábokot és taréjokot. A felvigyázó nehányat kivett a mára szánt viaskodókból, s megmutatta erõs competitiójokot. Végre gyûlt a publikum. A theátrum a ház közepén emelt álláson van, mely szõnyeggel bé van terítve. A nézõk a theátrum körül magos padokon ülnek. Megjelennek osztán a kakasbirtokosok, mindenik a maga viadalra szánt kakasát zsákban a theátrumra felhozván. Felolvastatik mindeniknek a genealógiája és hogy mindenik mennyiben fogadott, hogy az õ kakasa fog gyõzni. Azonban mindenik tulajdonos kiveszi kakasát a zsákból, felmutatja a publikumnak. Egyszerre nagy lárma lesz. Az egész publikum fogad egymással. Egyik azt erõsíti, hogy a veres kakas gyõz, a más a fejért állítja, s a fogadások egymással nagy lárma alatt nagy summákra mennek. Ekkor a tulajdonosok még kezekben tartván a kakast, szembe tartják egymással, hogy bosszankodjanak fel. Eleresztik osztán. Egyszerre nagy csendesség lesz a publikumban. Egybecsapnak a kakasok oly erõvel, hogy többnyire az elsõ egybecsapással mindenik elesik. A tulajdonosok felsegítik, s megint egybecsapnak kétszer-háromszor. Mivel mindenik kakas lábaira, mint egy dohányfûzõ tõ, oly éles sarkantyú van kötve, az egybecsapással sarkantyújokban gyakran egybeakad sarkantyújok s elesnek. Ekkor a tulajdonosok felsegítik. Midõn lankad valamelyik, még nagyobb lárma lesz. Megint neveked­nek a fogadások a sárga vagy fejérre, és így tart rettentõ méreggel s agyarkodással a kakasok egybecsapása több minutákot. Midõn valamelyik beléakadhatott a más taréjába s lenyomta, megint nevekedhet a fogadás, és ez így tart néha több minutákot, de legfeljebb egy fertályóra alatt vége a viadalnak, mert amelyik lenyomhatta a mást, addig nem nyugszik, míg halálra nem vágdalja s rúgja a másikot. Öt rendbeli pár kakas állott elé, míg ott voltunk, s a harmadik rendbeliek egybecsapása oly mérges volt, hogy mind a kettõ megholt a teátrumon, és ez gyakran történik. Ekkor is a tíz egybebocsátottból hét hullott el. Különös gondolatokra ád alkalmat ezen valóban vad mulatság! S nem ellensége-e az ember is a maga fajának, ha soká magányban él?

Bírák vannak a megítélésre.

Nota bene. Felmentem megint a British Museumba, végignéztem a régiségek galériáját, azután a zoológiát, s a minerálék galériájába érve, mint akinek nincs elõkészülete és ismerete a kövek országával, csak végig akartam futni, inkább a nézõken lebegvén szemem, mint a köveken; az arany és platina stufák sora lévén az elsõ, amint az üveg alá néztem, megakadtam két darab kövön, melyeken e volt írva. „Lenerto Hungary” [!]. Tovább szemléltem, Peru és szumátrai legszebb arany stufák, megint közbe számtalan erdélyiek. Némely kõre csak ezen szó van felragasztva: Transylvania. De találtam többeket, melyeken a hely is fel van írva, mint: Fuvesh (talám Füves). Transylvania. - Trestian. Transylvania. És tovább: schemnitzi, nagyági, veres­pataki, boicai, abrudbányai, offenbányai igen gazdag stufák. Ki hozhatta ezeket ide? Egyiken fel vala írva „Presented by Mr. Rev Cracherade”, kérdém a felvigyázótól, ha nem tudná-e, ki ez az úr, de nem tudott utasítani. Megint egy emléke Erdélynek! Kedves volt gondolatomnak, hogy e kis hazát ismerik ennyiben. De csak gazdag köveirõl?! De csak gazdagságáról! Egy sorban Peruval és Szumátrával! Mely más, mely egészen büszkébb érzés fogta volna el lelkem, ha hazám tudományos szüleményinek, mesterségi igyekezetének vagy míveltsége akármely nemének egy remekét találtam volna itt e kövek helyett! És ugyanezen fedelezet alatt találod a régi világnak leggazdagabb mûvészi gyûjteményét, itt találod a világon a leggazdagabb, legdrágább és félmillió darabnál többre haladó könyvtárt, s hiába keresed bennek a Magyar Hazákot, hiában azoknak akármely mûvészi emlékét - magyart semmit nem találsz, magyart éppen sem! Indiák és Kína, török és szanszkrit s minden vad nemzetek litteráriai emlékét találod, feltalálod a Bibliának minden élõ nyelveken való kiadását, de magyart nem találsz, azt éppen nem! S miért nem magyart is? Megint litteratúránk állapotja jutott eszembe! S megint egész küli hírünk. Elfogódott szívem, s elbágyadt érzéssel hagytam el e leggazdagabb épületjét a világnak, s a britusnak örökös büszkeségét. Ha vajon maga a magyar-e oka e hátramara­dásnak a mívelt világból? Ha nem nemzeti energiátlanság, eltompulás vagy megromlottsága e veszteglésének oka? - kérdezgetem magamban. Az nem! Az éppen nem egyik is. Láttam Európa minden míveltebb nemzeteit már, vizsgáltam törvényeiket, institúcióikot és szoká­soikot, s oly részre nem hajló egybehasonlításokot tettem, mint idegen tehetné, s mindannak csíráját feltalálom a magyarban, amire ész, lélek és érzés kell. Levegõje, fekvése kedvezõbb sok nemzetekénél s földje gazdagabb mindenikénél Európában. Az erõnek minden neme megvan a magyarban - s miért van tehát mégis e hátramaradásunk? Miért hogy e nemzet csak örökös messzerémlõ vágyás közt eped? Mi az a fátyolozott, homályos bánat, mely íróink nagyobb részében fõ karaktervonás? Mi az, amit oly sok jobbérzésû magyar ezerképpen és ezer formákban ki akar fejezni elõmentünkre, s mégis senki az igazi nyelvet még el nem találta? Ó, ezen gondolatok harc és csüggedés közt hánykódtatják a lelket, s csak a jövendõre való appellálásban hagynak enyhületet.

JÚNI[US] 21. Angliában mindég nevezetes a parlament-megnyitás, most a parlament reformja forogván fenn, új követek jelentek meg az alsóházban, s a nemzet vágyva figyelmez a kimenetelre. Már 10-kor egybegyûlt a két Ház, 12 óra tájban a Parliament Street a Charing Crosstól le egészen a Westminsteri Templomig nézõkkel, szekerekkel tele volt. Minden ablak elfoglalva nézõkkel, s minden házfedél tele emberrel. Az asszonyok közt a pairek felesé­geik­nek lévén elsõségek a bemenetelben, ezek egész gálában (full dress) korán jöttek cifra szeke­reikben. Tömve volt a felmenõ, de még telibb azon szobák, melyek az asszonyok és idegenek számára engedtettek. Megjelent végre a lovasgárda, dragonyosok, políciák rendet csinálni. Jött a Tower personáléja a veres köntösben öltözött láncsás gwardókkal, kik a királyi insignéket hozták. Több rendbeli régi öltözetû page-ek, gwardok s egyéb udvarhoz tartozók jelentek meg, mind láncsásan. A Lord Chancellar egész gálájában a királyi pálcával. Azonban megkondultak a westminsteri harangok és ágyúk, jöttek a királyi hercegek mind egész gálában. Némelyiket örömkiáltással fogadta a nép: Hurrah! de a cumberlandi herceget és Wellingtont kirregtetés és pisszegetéssel. Egy csapat lovasgárda nyargalt elõre, mely a király jövetelét jelentette. Négy udvari hintó, hat-hat lóval, mindenik mellett egy lovász, melyben a kameráriusok s más udvarhoz tartozók ültek. A „Hurrah” kiáltás jelentette, hogy a király is jön. Nyolc egyforma hermelin ló húzta az õ szekerét, minden ló mellett egy lovász nyargalt, s minden pár lovon más jockey ült. A király gálahintajában jött, mely merõben aranyos. A négy keréknél négy aranyozott szobrok tartották kezekben a Britannia insignumait. A tetején két angyal a koronával és kereszttel. A hintó két oldala csaknem egészen vastag kristályüveg, úgyhogy a király egészen látszott. Egész ornátusában volt, hajdonfõvel. A nép kiáltás[ától] és muzsikától zengett a levegõ. És ezen kiáltozás az angol népnek szívébõl jött, s nem a polícia rendelésébõl. Az angol kimutatja, ha szereti királyát, de azt is igen is kimutatja, ha nem szereti. Az ezelõtti királyt, IV. Györgyöt, ki popularitását elvesztette volt, többször fogadták kirregtetés és pisszegtetéssel. Az angol igen szereti mostani királyát, s úgy látszott, a király is érzette aranyos hintójában, hogy õ egy szabad nép királya. Mely gyönyörûség egy szabad nép királyának lenni! Megállott végre a szekér a parlamentház grádicsánál, sok ceremóniák s különbféle régi öltözetû gárdök közt felment. Beszédét a thrónusban állva tartotta, amint mondják, mivel én bé nem fértem. Aki a parlament nyitása pompáját és ceremóniáját látni akarja, vagy csak a belsõt, vagy csak a külsõt láthatja. Aki alatt van, a király jövetelekor már bé nem férhet, s fel jókor kell menni, hogy helyet kaphasson. Elvégezvén beszédét, ismét azon ceremóniával jött le, s ment végig a király az utcákon s a St. James’s Parkon által, haza. Ezen egész ceremóniában sok fényesség, sok nevezetesség van, de van sok hókuszpókusz is, és ok nélkül való parádé és pompa. Tudja ugyan azt a nemzet, s tudja a király, hogy ez a pompás komédia nem tartozik az igazgatáshoz s a nép boldogságához, hanem az angol régi szokásait sokakban megtartván, még megtartotta ezen parádézást is.

JÚN. 22-ÉN lementünk a Westminsterbe, a gázmanufaktúrába, az itt való manufaktúra legnagyobb Londonban. Mint egy vár, oly falakkal van körülkerítve a manufaktúra, belseje teli a gáz produkciójához tartozó épületekkel. Elébb a kemencéket néztük meg, azután a purifi­káló helyeket, a reservoirokot s végre azon szobába jöttünk, honnan a város ezen egész részében a gáz mennyiségét dirigálják. A reservoirokból minden utcákon derekamnyi vastag­ságú öntött vascsõk mennek végig. A generális csõkbõl apró csõkön viszik fel a gázt az utcai lámpásokba, boltokba és házakba. Ez az egy manufaktúra hétmillió sterling ára gõzt produkál esztendõnként, melyet részént a város, részént az ezt használó privátusok fizetnek. És ily manufaktúra még hat van Londonban. Az igazgató szobákból minden minutában látszik, hogy a csõk és melyik csõ mennyire van teli gázzal. Egy sróf fordításával kizárja akármelyik csõt, vagy igazgatja, amerre tetszik. Aki Londonban egy serfõzõt s egy gázmanufaktúrát nem látott, nincs is képzeletje az emberi igyekezet és mesterség óriási erejérõl.

Visszajövet a parlamentbe mentem. A Common House-ba, amíg hely van, fél koronáért, 2 ¹/₂ shilling, bébocsátják az idegent a galériába. Még kevesen voltak, midõn bémentem. A tagok közül is csak nehány jelent volt meg. Végigtekintettem a szálán, hol annyi nevezetes beszéd mondatott, annyi nevezetes ember jelent meg, és ahol az angol konstitúció dolgoztatik, és ahonnan minden hang egész Európában és az egész világon visszahangzik! Az angol parlamentszoba nem oly pompás, nem oly nagy és nem is oly comfortable, mint a francia kamara. Lassankint gyûltek a tagok. Végre jelentette az Usher a Speaker jövetelét. Megjelent elöl a királyi pálcával az Usher, utána a Speaker hosszú parókával, fekete, lobogó ujjú palásttal. Minekelõtte székét elfoglalta, körülnézett s negyvenig számlált, amennyi számmal lenni kell a tagoknak a parlament elkezdhetésre. Azután felült székébe, a tagok is leültek, és kalapját mindenik feltette. A Speaker széke a ház végsõ részében középen van. Elõtte egy széles asztal mellett a Clerk két adjutánsával (amanuensek), parókával s fekete palásttal. A tagok körül ülnek rendre emelkedõ padokon, minden különbség nélkül, s mindenféle öltözet­ben. Némelyik korbácsával játszik, mivel a tagok egy része itt s a paireknél is lóháton jön a parlamentbe, s lovásza az ajtónál várja, míg vége az ülésnek; pantalon, frakk, kaput, csizma, papucs, strimfli, mindenik tag, ahogy tetszik, oly öltözetben jelen meg. Elébb némely új tagok a hitet tették le a Clerk asztala elõtt, mely hitletétel alatt három tárgy volt elõttem figyelmetes. Elsõben, hogy a hitet a Clerk olvassa, s az esküvendõ csak hallgatja, és néha mondja rá, hogy azt teljesíti. Másodszor, hogy az esküvendõ az esküvés alatt a Bibliát tartja kezében, s azt több ízben megcsókolja. Harmadszor pedig, hogy az esküvés elvégzése után mindenki két shillinget teszen le a Clerknek, mely nagyon különösnek jön éppen itt. De még különösebb az, hogy az esküvéseket éppen senki nem hallgatja, azalatt mindenik vagy diskurál szomszédjával - valamint [a] praeses is -, vagy írásait olvassa, az esküvés végzésével mindenik megesküdött a Speakerhez menyen, s kezet szorítnak együtt, mely a béiktatás jele, de egészen mechanice és figyelem nélkül menyen. Azután sok kérések vétettek elõ, de a nagy munkával készült hosszú és néha ezerek által aláírt kéréseknek csak az indorsátumát olvassa el a Speaker, s azzal superálva van a dolog, s mindezeket az asztal alatt egy nagy zsákba dugják, s amint megtelik, kihordják egyenként. A billek és kérések prezentációja elvégzõdvén, melyre igen kevesen hallgattak, s a praeses is csak mechanice vivén véghez az olvasást, azután több tagok beszéltek különbözõ tárgyakról, nevezetesen az Irlandiában uralkodó nyughatatlan­ságokról. Tribune nincs, mint Franciaországban. A tagok helyekbõl beszélnek, midõn szólnak, felállnak, és akkor leveszik kalapjokot. Az eléadás igen különös, kevésnek van orátori talentuma, a beszéd alatt kalapjával hadarász, nadrágjába dugja kezét, az oszlophoz támaszkodik vagy valamely írással gestál. O’Connel, Sadler a meglehetõsbek. Aki nagy orátori talentumot vár, nagyon megcsalódik. A Speaker adja a rendet intéssel annak, aki beszélni akar. A beszéd mindég a Speakerhez van intézve. A Clerkek és a galériában az újságírók rapiálják a beszédeket. Amint némely beszélõ fontost mond, vagy kivált nem tetszõt, oly zaj lesz egyszerre a tagok közt, hogy a beszélõnek meg kell állani. A Hear! Hear! [Halljuk!] szókot néha annyiszor, oly különbözõ vastag, vékony, csúfolódó vagy csudálkozó hangon hallani, hogy a hallgató kétségeskedik, ha a törvényhozó híres angol parlamentben van-e, vagy más lármás gyûlésben. Hozzájárul az idegen bámulásához az is, hogy a tagok nagyobb része nem látszik figyelmezni a beszélõt, némelyik olvas, a más suttog, az ifjabb tagok feszedeznek, korbácsokkal, pálcikájokkal legyeznek, az öregebbek a hosszú beszéd alatt el-elszunnyadnak. Innen a Pairek Házába mentem, mely az épület más osztályában van. Ezek késõbbre szoktak egybegyûlni. Az ajtónállónak jelentvén, hogy idegen vagyok, könnyen bébocsátott. A Pairek Házában állani kell az idegennek a barriereken hátul. Ez a ház sem oly alkalmatos, mint a franciáké. Itt is az irlandiai dolgok folytak. A thrónus elõtt a veres gyapjúzsákon ül a Lord Cancellarius (Brougham), hosszú paróka, fekete palást, elõtte a királyi pálca. A tagok itt is feltett kalappal vannak, s csak a beszéd közben veszik le. Az ülésnek nincs rendje. Némelyik a gyapjúzsákokon keresztbe ül. Itt sincs az a figyelem, amint messzün képzel az idegen.

Figyelemre méltó az angliai parlament organizációja, mely e nemzet szabadságát annyi századok alatt fenntartotta, melyet Montesquieu és Blackstone oly igen magasztal, és amelyben Bentham és az újabb írók és az újabb idõk sok hibát és jovítni valót találnak. A magyar diéta organizációja és sarkalatos törvények, legalább írásban, sokat hasonlítnak az angolhoz, de a rezultátumok különbözõleg mutatták magokot. Nálunk az Andreanum Diploma és Angliában a Magna Charta kelése majdnem azon egy idõre esnek, s majdnem azon pontokat foglalják magokban. Anglia a maga Magna Chartáját máig is üveg alatt tartja a British Museumban, s azt mint szent ereklyét tiszteli, annak minden pontjához betû szerént tartja magát, s õrzi és megtartatja, mint személyes szabadságának s vagyonbeli bátorságának és bánthatlanságának szent palládiumát De mü az Andreanum Diplomának artikulusaitól egyenként is idõnként elállottunk, azt eltörlõ törvényeinkben, articulusainkban, nevezetesen Magyarországon ... [Az évszám helye üresen maradt a kéziratban] és Erdélyben 1736[-ban] boldogtalan idõkben hozott pontoknak találván, eltöröltük, nevezetesen sok ízben a híres clausulát, és magunkot az õfelsége lelkiismérete kezességére bíztuk. De az angol most is bigott e részben, s nem haladt elé az idõvel, mint mü magyarok, õ most is a Magna Charta clausulájához tartja magát, s ha sérelme van törvényeiben a jus petitionis által parlamentum útján orvosolja, s ha e sem használna, fenntartja magának a jusst hazája és a természet törvénye szerént, hogy fegyveres kézzel az erõszaknak törvényei és maga oltalmára ellent állhasson, abban az esetben, ha a társaság és törvények szentsége nem elégségesek az erõszakos nyomatás ellen oltalmazhatni magát. A törvény ekként szól ezen pontról, melyet Blackstone is leír: „The fifth and last auxiliary right of the subject is, that of having arms for their defence, suitable to their condition and degree and such as are allowed by law. Which is also declared by the same statute. I. W. etc. M. St. 2c and it is indeed a public allowance under due restriction when the sanctions of society and laws are found insufficient to restrain the violence of oppression.” Blackstone. I. pag. 143. Of the Rights of Persons. - Tovább a 144. lapon: „The subjects of England to vindicate these rights (úgymint személyes bátorságát és szabadságát s vagyona bátorságát s azzal szabadon való élést) when actually violated and attacked, are inviolated, in the first place to the regular administration and free court of justice in the courts of law, next to the right of petitioning the King and parliament for redress of grievances, and lastly to the right of having and using arms for self preservation and defence.” [„Az ötödik és utolsó járulékos joga az alattvalónak az önvédelembõl való fegyvertartási jog, a törvény által megengedett feltételek és rangsorozat figyelembevétele mellett. Ez ugyancsak kifejezésre jut ugyanezen törvény I. W. és M. St. 2c-ben, és az valóban mindenki által elismert jog, megfelelõ korlátozások mellett, akkor, amikor a társadalom és a törvény szankciói elégteleneknek bizonyulnak megfékezni az elnyomás hevességét.” Blackstone. A személy jogai. I. 143 lap. - Tovább a 144. lapon: „Az angol alattvalók, hogy a maguk számára biztosít­sák ezeket a jogokat (úgymint személyes bátorságát és szabadságát, s vagyona bátorságát és azzal szabadon való élést), amikor tényleges sérelem és támadás éri õket, igénybe vehetik elsõ fokon a törvényszékek adminisztratív és szabad igazságszolgáltatási fórumait, azután kér­vénnyel fordulhatnak a királyhoz és a parlamenthez sérelmük orvoslása végett; és végül igény­be vehetik a fegyvertartási és fegyverhasználati jogot, biztonságuk és személyes védel­mük érdekében.”]

A parlamentumot minden esztendõben egyszer, de ha szükség van, többszer is tartozik a király egybehívni. A Pairek Házát teszi két érsek, 24 püspök. A temporális Lordok állanak az ország minden Pair-eiból, Dukes, Marquesses, Earls, Viscounts and Barons. Némelyik ezek közül famíliája öröksége szerént mint major tartja a pairséget, némelyek creatio útján. Ezekhez jön Skóciából 16 Pair és 28 Skóciából [!], kik minden parlamentkor választatnak, és még egy érsek és 3 püspök Skóciából. A Pairek száma határtalan, s azok tétele a királyi jussokhoz tartozik. A Pairek mostani száma mintegy 410.

A Députátusok Háza (House of Commons), kiknek tagjait az országbeli kerületek, városok, mezõvárosok, két universitás választ, 658-ra menyen. Ez a népet reprezentálja. A választandó legalább 21 esztendõs legyen, hazafi, birtokos. A választók birtokosok, hazafiak.

Ugyanegy idõben gyûl egybe mindenik Ház. Az alsóház egybegyûlése elsõ napján a maga tagjai közül Speakert (praesest) választ magának. A felsõházban a Lord Chancellor a Speaker, kit a király a parlamenttel teszen. Az alsóház praesese sohasem adhat semmiben vélekedést, s semmi tárgy felett értekezésbe nem ereszkedhetik; kötelessége csak a prezídium, a debattírozás rendének megtartása és egyéb mechanizmusok. A felsõházbeli Speaker adhat vélekedést és debattírozhat. Mindenik házban a votumok többsége határoz, a votizálás nyilván és publice esik, s azt nyilván, hogy az alsóház tagjai consistenseik jövendõ cenzúrájának alája vannak vetve, s tudniok kell, hogy az õk deputátusok mely vélekedésen van.

Minden tag tehet új törvényjavallatot mindenik házban vagy valamely sérelem megorvosolását kérheti. Ha privát dolgot illetõ kérésrõl akar motiót tenni valamely tag, azt petíció formában adja bé, mely komisszió eleibe adatik, és a komisszió ad vélekedést, ha billbe vegyék-e vagy ne. A public dolgokban törvényjovallatba teszi a tag kérését, s úgy prezentálja, melyet a Speaker felolvas elõször, s nehány nap múlva másodszor, mindenik felolvasáskor kérdést teszen a Speaker, ha további lépés tétessék-e benne. Ekkor, ha a nagyobb rész meg nem egyezik benne, félretétetik, s azon cursusú parlamentben nem vétethetik elé többször. Ha pedig jónak találják egészen vagy némely részben, akkor Biztosság eleibe adatik t[udni] i[llik] a második olvasás után. A Biztosság vagy csak néhány tagból áll vagy az egész Ház Biztossággá válik, s akkor a Speaker kimenyen. A Biztosság megfontolván, annuálván a jovallatot, eléadja az egész Háznak. Ekkor a Ház a billt harmadszor újra eléveszi, változtatja, jobbítja, amint szükséges. Ha megállíttatott a bill, akkor tisztába vétetik, s valamelyik tag által általküldetik a felsõházhoz, azon kinyilatkoztatással, hogy õ is concurráljon ezen billnek törvénnyé tételében. A Paireknél hasonlólag háromszor olvastatik fel, s ha semmi változtatni valót nem találnak, a királyhoz küldik helybenhagyni. Ha a felolvasásnak ellene mondanak a Pairek, átaljában félretétetik a bill. Ha pedig hajlandók némely változtatással reáállni, akkor mind a két házból Biztosság rendeltelik együtt konferálni a jovítást, ahol minden differenciák eligazíttatnak. Ha valamely pontra valamelyik fél rá nem áll, félretétetik. Ha megegyezett a komisszió minden pontban, a Lordok eléveszik és debattírozzák. Ugyanezen formalitás van akkor is, ha a Paireknél kezdõdik valamely jovallat. Ha a király proponál valamit, az csak egyszer olvastatik fel mindenik házban, s ha valamelyik rá nem áll, félretétetik a király propozíciója. A királyi helybenhagyás vagy személyesen van, ha a király megjelen a Paireknél, vagy a király írott helybenhagyása által, in Norman-French [francia nyelven] etc. Minden adó és taxa dolga mindég az alsóházban kezdõdik. Ha a király helybenhagyta a billt (ha public bill), a Clerk az õ nevében deklarálja publice: „Le Roi le veut” [A király akarja], ha privát bill, „Soit fait comme il est desiré” [Úgy legyen, ahogy kívántatik], ha a király nem akarja helyben­hagyni: „Le Roi s’avisera” [A király meg fogja fontolni]. Ha supplementum-adásról szól a bill, „Le Roi remercie ses loyals subjects, accepte leur bénévolence, et aussi le veut” [A király köszöni hûséges alattvalóinak, tudomásul veszi jóindulatukat, és õ is akarja]. Írásba is elküldheti ezeket a király mind a két Ház gyûlésébe, s ha felolvastatott, mindjárt törvénnyé leszen. Lásd Blackstone, Commentaries. L. I. Adjourned, prorogued, dissolved Parliament. Etc. [Magyarázatok. L. I. Az elnapolt, berekesztett, feloszlatott parlament.]

Hogy a király a parlamentet minden esztendõn egybehívja, az által is kénszerítve van, hogy mivel az adók, taxák s a publikum szükségére való minden pénz csak esztendõre van applacidálva, s a parlament megegyezése nélkül nincs hatalma taxát venni fel vagy pénzhez nyúlni, kéntelen minden esztendõn egybehívni. Az alsóház megegyezése nélkül egy statútum sem hozathatik. Minden pénz-billnek az alsóháznál kell kezdõdni, a felsõház rejiciálhatja azt, de nem változtathat abban semmit. A király particulare privilégiuma a legislatium (a két Házzal), executium, de nem judiciale.

ASSZONYOK ANGLIÁBAN

JÚNI[US] 23. Dicsérik az angol asszonyokat háziságok s férjek iránt való hívségekrõl, s ha az idegen Párizsból jön ide, nagyon feltetszõ különbséget talál a franciánék és angolnék közt. A franciánék növése karcsú és hajlékony, különös jó ízléssel tudnak öltözködni, társasági vidámságok s nyájasságokról híresek, néha kacérok, s nem nagyon bigottok a hívségben, tudományos és politikai életben rollot játszának, egyszóval oda vitték a dolgot, hogy magoknak nagy existenciát adtak az életben. Az angolné éppen ellenkezõ, növése szálas és csontos, egészség és tartós szépség festi orcájokot, öltözetjeiknek minden gazdagsága mellett is nincs meg a franciák kelleme, amely angol asszony férjhez ment, nagyobb része házba temeti magát, a társalkodásban félénkek, a háziság és férji hívségrõl sokat tartanak, a pletykától nagyon félnek, s átaljában az angolnék közt kevesebb kacér asszony van, és az örömleány sem oly bátor. Azt mondja valamelyik német író, talám Janisch, hogy aki egy férfit és egy asszonyt tökéletesen ismer (pszichologice), az az egész világ históriáját s az egész emberi fajt ismeri. Miért van mégis itt az asszonyokra nézve az idegen elõtt oly tetszõ különbség az asszonyok közt az egész fajhoz s a több európai asszonyokhoz hasonlítva? Vallás, nevelés, éghajlat vagy a nemzet konstitúciója teszi-e ezt? Elbámultam, midõn az angol konstitúcióban az asszonyokot érdeklõ artikulusokra jutottam. Tudtomra egy nemzet konstitúciójában sem találtatik törvényes szisztémába véve, hogy az asszonyokot miként és mennyire kell regulázni, fenyíteni, dorgálni és meg is verni, csak az angoléban. Ily mívelt, ily nagy nemzet még törvényt hozhasson az asszonyok dorgálásáról? Midõn a francia chevalléria s a német ritterizmus az asszonyok miként való kímélésérõl hoz törvényt? Ez valóban sok különbözõ gondolatokra ad okot. A törvénykönyvben ezek állnak a többek közt: „In the civil law the husband and the wife are considered as two distinct persons.” „The civil law, which is partly of pagan origin, allows many causes of absolute divorce and some of them pretty severe ones: (as if a wife goes to the theatre or the public games, without the knowledge and consent of the husband) but among them adultery is the principal and with reason named the first.” És tovább: „The husband also (by the old law) might moderate his wife’s correction. For, as he is to answer for her misbehaviour, the law thought it reasonable to intrust him with this power of restraining her, by domestic chastisement, in the same moderation that a man is allowed to correct his apprencices or children; for whom the master or parent is also liable in some cases to answer. But this power of correction was confined within reasonable bounds and the husband was prohibited from using any violence to his wife, aliter quam ad virum, ex causa regiminis et castigationis uxoris suae, licite et racionabiliter pertinet. The civil law gave the husband the same, or a larger authority over his wife: allowing him, for some misdemeanours, flagellis et fustibus acriter verberare uxorem, for others, only modicam castigationem adhibere. But, with us, in the politer reign of Charles the second this power of correction began to be doubted, and a wife may now have security of the peace against her husband, or in return, a husband against his wife. Yet the lower rank of people, who were always fond of the old common law, still claim and exert their ancient privilege, and the courts of law will still permit a husband to restrain a wife of her liberty, in case of any gross misbehaviour.” [„A polgári jogban a férj is és a feleség is különálló személyként szerepel.” „A részben pogány eredetû polgári jog a házasság teljes felbontásának számos okát ismeri, köztük egészen súlyosakat: (például ha a feleség férje tudta és beleegyezése nélkül színházba vagy nyilvános játékokra megy) mindenekelõtt pedig házasságtörés esetén, melyet méltán említ az elsõ helyen.” És tovább. „A régi törvény értelmében azért a férj enyhítheti felesége fegyelmezését. Minthogy a férj felelõs felesége viselt dolgaiért, a törvény indokoltan ruházza fel a házi fenyítéssel való regulázás jogával éppen úgy, ahogy a mestert inasa, az apát gyermeke regulázására feljogosítja, hiszen szülõ és mester bizonyos esetekben felel a gyermekért, illetve annak helytelen magatartásáért. De ez a fegyelmezési jog ésszerû korlátok közé szorult, s a feleség durva bántalmazása tilalmas volt, egyébként a férj annyiban élhetett szabadon és ésszerûen ezzel a jogával, amennyiben rendet tarthatott és megfeddhette feleségét. A polgári jog ugyanezzel, vagy tán még nagyobb hatalommal ruházta fel a férjet, megengedvén neki, hogy bizonyos vétségek esetében ostorral és husánggal kegyetlenül megverje asszonyát, más esetekben pedig csekély feddést alkalmazzon. De nálunk II. Károly kifinomultabb uralkodása alatt a fegyelmezés joga iránt kétségek merültek fel, és most már a feleség férjével szemben biztonságban lehetett és megfordítva, a férj feleségével szemben. De a köznépnél, ahol még ragaszkodtak a régi jogszokáshoz, még mindig igénylik s gyakorolják az õsi privilégiumokat és a törvényszék még mindig megengedi a férjnek, hogy súlyos vétségek elkövetése esetén korlátozza felesége szabadságát.”] Ámbár ezen törvényekhez a míveltebb angol nem tartja magát ily kegyetlenséggel, de a törvény mégis áll, s valóban a férfiak nem kevés gyalázatjára, s újabb törvény által nincs eltörölve. Blackstone T. I. Of the Rights of Persons. [A személyek jogairól.] Tovább pedig a successióról ez mondatik: „A second general rule or Canon is, that the male issue shall be admitted before the female. Thus sons shall be admitted before daughters; or, as our male law-givers have somewhat uncomplaisantly expressed it, the worthiest of blood shall be preferred.” Pater aut mater defunctis filio, non filiae haereditatem relinquunt... Quis defunctus non filios, sed filias reliquerit, ad eas omnis haereditas pertineat. Blackstone T. II. The Rights of Things. pag. 212-213. [„A második általános szabály vagy törvény, hogy a férfinem az elsõ, a nõi nem a második. Tehát a fiúk megelõzik a leányokat vagy amint azt a mi férfi törvényhozóink nem éppen tapintatosan kifejezik, az értékesebb vért kell elõnyben részesíteni.” ... Apa és anya halála esetén a fiúra, és nem a leányra száll az örökség... Aki nem fiakat, hanem lányokat hagy maga után, annak teljes öröksége lányait illesse. Blackstone. A dologi jogok. II. k. 212-213. lap.]

Midõn szép tettet, midõn virtust találunk az élet útjában, s történetesen annak vastag önhaszonból, kéntelenségbõl vagy kényszerítésbõl eredett kútfejére vagy rugójára akadunk, a szépen való ezen örömünket erõsen lehervasztja szomorú tapasztalásunk, s ezen csalódásunk eloszlatása sokszor kedvetlen gondolatokra ád okot az emberiség felõl. Nem merem vizsgálni, ha az angol asszonyok magasztalt házisága eredetének vajon nem e vad törvények-e messze okai. Azt hiszem s úgy tapasztaltam, hogy minden férfi úgy ítél az asszonyokról, amennyiben velek szerencséjét tette, vagy megcsalódott. De egy férfi sincs, ki legalább míg ifjúsága poétai kora tartott, az asszonyok iránt való gondolatok s érzésekben életének igen szép óráit ne találta volna. Ha a kor haladtával komolyabb tárgyak váltották fel a szív érzelgéseit, vagy talám a szebb érzés tompult, vagy a szív nemesebb érzelmekkel nem tápláltatott, hogy az a maga ifjúságában megmaradjon, vagy talám el is volt pazérolva - s kellem helyett egyébbel akart gyõzni -, ha ekkor nincs meg többé az asszonyok iránt a képzelõdésnek tündéres lebegése s az olvadozó érzelmek, igen nagy igazságtalanság volna õket egészen különös fajnak nézni, kiknek regulázására különös törvényeket kell hozni. Mindég akkor legüresebb s unalmasabb az élet, midõn az emberek iránt való bizodalmunkot veszesztjük, s nincs keservesebb azon lételnél, midõn azzal kell lennünk és élnünk, kinek nem hiszünk, s kihez nincs bizodalmunk, s nem adunk-e okot, hogy megvessen és megcsaljon az, akinek nem hiszünk, s magunknál csekélyebbnek tartjuk? Franciaországban két esztendõk ólta egy egészen új vallás kezd lábra kapni és terjedni, és sok követõkre találni - a saint-simonisták vallása. Több különös és új princípiumai közt fõ célja az emberi elmének emancipációja, és az asszonyoknak teljes emancipációja. A saint-simonisták vallása szerént az asszonyok éppen azon jussokkal bírnak, mint a férfiak, s úgy képes- s alkalmatosok lesznek mindenre, mint a férfiak. Valahányszor gyûléseiken vagy prédikációikon jelen voltam, mindég asszonyok is voltak a beszélõk közt - és bizonyosan a saint-simonisták vallása terjedni fog. Francia- és Olaszországban, hol az asszonyoknak mindig nagy béfolyások volt, sok nevezetes rollot játszott s tudományos asszonyokat lehet találni. Angliában ritkaság valamely asszonynak nevezetessé létele a theátrumon kívül. A francia chevalleria s német ritterség nagyított kényeztetése s epedezõ tisztelete képzelt világba vitte volt az asszonyokot, s sok félszeg ideákot szült, az angol sanyarú törvény a nyers kény tárgyává alacsonyította le. Úgy látszik, s azt állítják a tapasztalt asszonyok, hogy amely férfi pásztori epedéssel s olvadozással jár körülöttük, azt hamar megvetik és nem becsülik; s az ilyen, ha a birtokot elnyerte, tirannussá lesz. A hideg s alánézõ bánás által kihal bennek a szebbnek csírája. A magyar asszony sok tisztelettel tartozik a magyar törvény iránt, s többel, mint némely elõkelõbbjei eddig viseltettek, mert nincs Európában több oly törvény az asszonyokra nézve, mint a magyaroké.

JÚNI[US] 24. Angliában sok intézet és társaságok vannak a testi gyakorlásra, ilyen a többek közt a loptázó és karikázó társaság is (Crickettings Club). A Regent’s Parkon alól egy nagy négyszegletû kert, mint egy quadrat jugerum van evégre szánva. A kert egészen planírozott gyep. Bémenetelénél jobbra van a nézõk számára csinos evõszála, balra az alsóbb rendnek ser- és evõház; a kert más oldalában pedig egy csinos pavillon van építve, egy nagy szála és két oldalszobával. A pavillon elrendelése olyan, mint a casinóké, újságok, periódikus írások benne, s minden tagnak külön fiókja, melyben loptázó eszközeit s köntöseit tartja. A falon a tagok nevei ábécé szerént és a loptázás régulái nyomtatva (the laws of cricket). A Marylebone Club, kié ezen kert, meghívta a Bury Clubnak 11 tag[ját] fogadásra (match). Több font sterling áll ilyenkor a fogadáson, hogy melyik nyer. A két klub részérõl huszonketten voltak. A loptázás szinte hasonlít a nálunk lévõ kótyához. A futások számát számlálják a nyerésbe, azaz amely rész az elütött lopta visszaérkezéséig többször futhat egyik cövektõl a másikig, bizonyos meghatározott ütések alatt, az a nyertes. Csak kettõ áll benn az ütésre, az ellenkezõ felek a lopta után futnak, s mindenik a legsebesebben igyekszik hamar a loptát a célhoz hajtani, mert addig mind fut a bennálló, s ahányszor megkerülik a jegyet, annyi húzások van, melyet az evégre rendelt bírák ítélnek el. Egy ingben, fejér kalappal, fejér nadrág, strimfli, papucs, mely meg van jégszegelve, öltözetjek a játszóknak. Még van egy más neme a loptázásnak, a racket, melyet a Tennis Courtban láttam, itt volan[t] lapockákkal verik a loptát falra, s ki minél többször ütheti vissza a loptát bizonyos számú reprízek alatt, a nyert, ennek is a régulái nagy betûkkel fel vannak írva a falra.

JÚNI[US] 25. Boxírozás. Az angol nemzeti vonásokhoz tartozik kiváltképpen, s azt a britus nemzetiség, karakter és szellem egyik fenntartójának nézik. A boxírozás hajdan nagy szokásban volt, s most is egész szisztematis tudomány, mint a fechtírozás. Vannak sparringok, midõn kitöltött kesztyûvel menyen a dolog, de vannak fogadás verekedések (Prize Fighting), midõn egymást kihívják fogadásra. Ilyenkor mindenik bizonyos summát teszen le a verekedés elõtt, félmezítelen és kesztyû nélkül megy a dolog, noha egy órát is eltart a dolog, mindenik vérbe van, kék foltok mutatják magokot; de mindaddig dulakodnak, míg valamelyik megadja magát, s akkor a nyertesé az egész summa. A Tennis Courtban ma volt nagy sparring, Chelsea Snub nevû boxírozó Einnahme-jául. A nagy szála közepén mintegy 20 quadrat lépés theátrum van emelve, karfákkal körülvéve, alatt és a galériában vannak a nézõk. Tíz pár boxírozó volt kiírva ezen Einnahméra. Felállott a két elsõ pár, kesztyûvel, hajdonfõn, félmezítelen, heves volt az egybecsapás három round alatt, s mindenik kék foltokkal jött le. A másodikban Byrne és Adams állottak fel. Úgy tetszett elébb, hogy Byrne fog gyõzni, hamar az orra vére s az oldalán is egy helyt vére megindulván, de a másik roundban oly döféseket adott Adams, hogy Byrne szédülve eldõlt s hányni kezdett, a harmadik roundban megint adott némely jó döfé­seket Byrne, de végre Adams oly oldaldöféseket adott, hogy ellenkezõje eldõlt, s csak néhány minuta múlva jöhetett magához. A más nyolc pár is kijárta a roundot, mely mintegy három órát tartott. Aki legelébb látja a boxírozást, vastag tréfának tartja ezt az öklözõdést s mégis ezt sokan gyakorolják Martins úrnál, kinél tanulni kezdettem, többekkel jöttem ilyenekkel egybe, kik nem mindég a legjobb moralitásúak s aljasok, s csak prize fightingból élnek. Ezek másért is kiverekedik a meghívást pénzért. Angliában éppen úgy tanulják a sparringot, mint nálunk a fechtírozást, de az elõkelõbbek nem állnak ki prize fightingra, mert a vastag játék, s sokszor fogába, szemébe vagy oldala csontjába kerül a játék valamelyiknek.

JÚNIUS 26-ÁN Chiswickben voltunk, hol a Horticulture Society tegnap tartotta nagy innepét. Amint a fennálló sok sátrok, padok és evõhelyekbõl látszott, temérdek volt a vendég. 2 guinea entrance. Minden britus és sok exotikus fák és plánták díszesítik e kertet, nevezetesen rózsafaj temérdek van. Visszajövet Kensington, Hay-Market.

JÚNIUS 27. Quakers’ Meeting House or Friends [Quakerek avagy a testvérek imaháza]. Londonban tizenkilencféle vallásnak van több mint 450 temploma és kápolnája. Egyedül a protestáns anglicána vallás az uralkodó vallás, a többiek dissentérek, csak az uralkodó vallásnak van temploma mintegy 200, a többi vallások isteni tisztelet házát nem templomnak (established Church), hanem kápolnák[nak] (Chapel) nevezik, mintegy 250, s ezeknek egynek sincs se tornya, se harangja. Ennyiféle vallások közt igen nevezetes az idegenre nézve a quakerek gyülekezet-háza (Meetinghouse), mert õk csak ennek nevezik, és nem templom- s nem kápolnának. Kétszer voltam a Gracechurch Street-beli templomjokban. Aki a más isteni tiszteleteket látta, s nevezetesen a katolikus fényes is[teni] tiszteletekhez szokott, hol orgona, változva beszéd és ének hallik, s különbözõ idõben térdeplés, mozgás van, nagyon elbámul, midõn a quakerekhez menyen. Templomaik benn az udvaron van[nak], kívülrõl semmi sem látszik, ami templomot gyaníttatna. A tornácban mély hallgatás van, s azon gondolattal nyitja meg az ajtót, hogy talám még senki sincs. Midõn belépett, nem tudja, ha valóban templomban van-e? Négy kopac fal legkisebb attribútum nélkül, seholt sincs se katedra, sem orgona, s legkisebb vallási jel is. Két sorban mennek végig a székek. Egy rendben a férfiak ülnek, mind fekete köntösben, szemekre húzott kalappal földre nézve andalogva, a másban az asszonyok, majd mind egyforma hamu- és szalmaszín köntös, mély sima kalap, elborított mejjel, minnyájon andalodásba merülve. Senkinek sincs könyv vagy egyéb kezében. Mély hallgatás van, hogy szinte a szusszanás is hallik. Senki sem figyelmez a béjövõre, csak az ajtónálló mutat nagy csendességgel helyet leülésre az idegennek. Szent tisztelet lepi meg az idegent, midõn ennyi férfit és asszonyt különbözõ helyhezetekben mélyen elandalodva megtekint, látszik orcájokon, hogy ez nekik nem tettetés, látszik, hogy a lélek munkálódik és mély elmélkedésbe van merülve. Nincs egy tárgya is az életnek, mely annyi vélekedés, értekezés, ellenkezés és harcra adott volna alkalmat, mint a vallás! Ezer teóriát, ezer metafizikai állítást találtak ki az emberek, s mindenik azt hitte és hiszi, hogy az tetszik inkább az Istennek. És ezer surrogá­tumait találta fel az ész az Istenhez való folyamodása módjának. De ezek közt a két ellenkezõségben áll a kereszténység közt a katholika és a quakerek vallása. Egyiket a meleg képzelõdés, az ömledezõ szív és morális genie alkotta volt, a másnak a hidegebb fontolgató ész és mély elmélkedés adott hitelt. Ezek között állnak kisebb és nagyobb eltérés és elegyítéssel a keresztény vallásnak több számtalan s mindég nevekedõ felekezeti. Ki meri józan ésszel meghatározni, hogy melyiknek tisztelete kedvesebb s kérelme foganatosabb az Isten elõtt? De lehetetlen nem tisztelni azon vallás princípiumait és követõit, kik a moralitás ideáljához legtöbbet közelítnek, és kik közt a mindennapi életben legszolidabb és morálisabb embereket találni. Ennyi vallás közt Angliában és a fõ vallás papjai minden üldözése mellett is lehetetlen kiválasztva nem tisztelni a quakereket. Õk becsületességekrõl a közvélekedésben legelöl állnak. A quaker szava szent, az egyezésben kontraktus, a társalkodásban a szív igaz érzése. A jótételben, közjó elémozdításában, adakozásban a quakerek elsõk. A civilis törvény annyira hiszen nekik, hogy esküvést nem kíván tõllök. Õk mind egyformák, semmi rang nincs közöttök. A konvenció reguláinak s szisztemizált teóriának nem pártfogói. Nagy része tanult és mívelt ember, s angolok állítása szerént soha egy quaker is kriminális kereset alatt nem volt. De legfeltetszõbb az õ vallásokban az, hogy nekik papjok teljességgel nincsen. Századokon által vitatott és lovagolt princípium volt az, hogy pap és király nélkül boldog státus nem állhat fenn, és íme a quakerek másfélszáz és az Amerikai Státusok ötvennégy esztendõk folyása alatt éppen átaljában az ellenkezõt bizonyítják a practis életben!

JÚNI[US] 28. A Vauxhall Garden egyik legnevezetesebb mulatsági helye Londonnak nyárban. Midõn bélépik az ember, azt hiszi, hogy tündérek kertjébe van varázsolva; hosszú allék ezer meg ezer girlandba font mécsesekkel világosítva; a kert közepén áll a nagy Gloriett, mely mindenféle színû világosításával elbámító játékot csinál a szemnek. A fák között skótus köntösös banda kezdi a mulatságot; azt a gloriettbeli orgona és banda váltja fel, különbféle énekesek és énekesnék változnak a muzsika alatt. Jönnek azután a különbözõ panorámák és diorámák. A fák között mindenféle madarak hangja hallik. Máshelyt indus muzsika szájhármonikával. Meg máshelyt török muzsika. Sétálások. Vacsorálás. Jön végre a tûzijáték és végre a vízszökések. Az egész mulatság 8 estvéli órától 12-ig tart, mely idõ alatt a meglepõ mulatságoknak minden neme változik.

JÚNI[US] 29. Régi szállásunkot Hunter Streetbõl megváltoztattuk, s jöttünk lakni 11 Great Castle Street. - Regent Street.

JÚNI[US] 30. Elkezdettem boxírozni tanulni J. Mahony nevezetû boxírozó mestertõl. 103 Berwick Street. Soho Square a szála Peter Reubensnél. 6 lecke 1 livre. Mahony úr meg­mutatván a figurák fundamentumait egyszerre assault-hoz kezdett velem. - A fechtírozásról az angolok nem sokat tartanak, azt francia játéknak hívják. French game.

JÚLIUS ELSÕ NAPJÁN megint a parlamentben voltunk. Megint a szokott mechanizmus szerint a kérelemlevelek vétettek elé, azután némely billek olvastattak fel, kevés ellenzéssel, végre a Reform Billre került a sor, s amely hévvel kívánná a miniszteri rész annak kivitelét, éppen oly tûzzel ellenzették azt az úgynevezett boroughmongerek. Ha azon okokot végig­néz­zük, melyek Franciaországban az elsõ revolúciót szülték volt, szinte mindazokot megtaláljuk Angliában. Az arisztokratizmus és a nép között való ellenkezés a legnagyobb pontra hágva, elterhelve a nemzet adóval, nyomva egynehány arisztokrata által, talám csak a Reform Bill kivitele mentheti meg e nemzetet nagy változástól. Az arisztokratizmus elnyeli az egész nemzet vagyonát, s a többi s a nagy rész koldul és éhel hal. Aki csak London némely utcáit megvizsgálja, látja a temérdek különbséget. A nagyobb utcákban a pompának és fényûzésnek minden nemei közt látod az arisztokratát elszekerezni, aranyban öltözött cselédeivel, s alig fordulsz le száz lépést a mellékutcán, s ott rongyot, szegénységet, éhezõ és elkénszeredett népet látsz. Hogy a pénzes emberek interesse-jét maga részére vonja az igazgatás, elejétõl fogva azt a praxist követte, hogy akár kellett és akár nem, szüntelen kölcsönözte fel a pénzt. Temérdekkel nevelte osztán a nemzeti adósságot a francia háború, mely tulajdonképpen nem a nemzet jovára volt, hanem elébb azon princípiumok elnyomására, melyet a francia revolúció a monarchizmus felforgatására megállított, s késõbb a Napoleon megalázására, s egy újra kiûzött família visszatételére. Az Anglia konstitúciójának teóriája igen szép, s aki e nemzet practis állapotját nem ismeri, igenis azt hiszi, hogy ott a szabadság, jóllétel s minden egyes ember boldogsága a legszebb virulatjában van, de ezen konstitúció csak a nemzet egy igen kevés részének kedvezõ; a nagy rész ki van zárva azon hasznok- és jótételekbõl, melyeket a konstitúció ígérni látszik. A vagyon csak egynehánynál van, a többi szigorog és rongyos, és mégis az adó terhe legsúlyosabban nyomja õket, mert nincs csak egy artikulusa is az élelemnek és commoditásnak, melyre temérdek adó ne lenne vetve. A következõ tábla, melyet minden utcaszegen árulnak, s amelyet Brougham által a parlamentben elmondottnak lenni állítnak, legjobban kifejezi a szegénység állását, mely ez:

Adó nehéz adó

minden artikulusról, mely szánkba menyen, mely testünket fedi, s mindenrõl,
mi lábunk alatt van

Adó

mindenrõl, ami kedves a nézésnek, hallás, érzés, szaglás, ízlésnek

Adó

a melegedésrõl, a világításról s a házi bútorokról

Adó

mindenrõl e földön, s a vizekrõl és a föld alatt; mindenrõl, ami külföldrõl jön vagy itthon terem

Adó

a durva materiáléról, s annak minden értékérõl, amit az emberi igyekezet belõle eszközölt

Adó

a mártásról, mely az appetitust segíti, a fûszerszámról, mely egészségét helyreállítja;
adó a bírák köntösén való hermelinprémre, adó azon kötélre is, melyen a bûnös
felakasztatik, a koporsó rézszegére; a menyasszony pántlikájára, az asztalra,
az ágyra, melyen szunnyod és felébred.

Fizetnünk kell

az iskolai gyermek vesszejét. Az ifjúság adózott lovát, adózott zabolával vezeti
az adózott úton.

És a haldokló angol, midõn keveri orvosságát, melyet 7 p[ro]centtel fizetett, azon kalányba, melyért 15 p[ro]centet fizetett, visszarogyik abba az ágyba, melyért 22 p[ro]centet fizetett, megteszi testamentumát egy 8 fontos stemplezett papirosra, s kiadja lelkét azon patikárius karjai közt, ki 100 fontot fizetett azon jussért, hogy õtet kiorvosolhassa a világból. Azután minden vagyonából 10 p[ro]cent lehúzatik. Megfizet a halottvizsgálónak. Nagy summát ad, hogy a cinterembe temethessék; azután virtusai általhagyatnak a maradéknak egy adózott márványkõn, eltakaríttatik elei hamvaihoz - hogy többet ne adózzon.

JÚLIUS 2-ÁN a Charing Crosson lévõ nagy cethalat néztük meg, melynek mutatására egész hosszú épület van csinálva. A cethal skeletje hossza 95 láb, magossága 12. Dünkirken körül halva találták, ezelõtt két esztendõvel.

JÚLIUS 3-ÁN. A Fives Courtson újra nagy boxírozáson voltunk. Ezelõtt nehány nappal esvén meg az angol két híres boxer Ward és Byrne között egy nagy fogadásra a verekedés, a boxírozás alatt ezen két champion is megjelent.

[JÚLIUS] 4-ÉN. Bazár a Soho Square-en. Burlington Arcade és Oxford Street-i bazár.

[JÚLIUS] 5-ÉN Bowring és Yatesnál.

[JÚLIUS] 6-ÁN hajó fogadni [...]

JÚLI[Us] 7. A London Dockban megfogadtuk a Columbia nevezetû packet-boatot, hogy Amerikába által vigyen. Kapitánya, Delano úr, new-yorki fi. A Columbia 500 tonnás. Van New Yorkban egy compágnia, melynek minden hónapban Liverpoolban három, Havreba 3 és Londonba 2 hajója indul, ezek hordozzák a postaleveleket, újságokot és az igazgatásnak egyéb pakétáit. Ezen hajók közül való a Columbia is. Egy személy az elsõ kabinban fizet 35 poundot, vagyis 350 ezüst forintot, melyért étele, ágya és minden kommoditása az általmenetel alatt. A második kabinetbeliek fizetnek 5 £-et, ággyal 6[ot], de magoknak kell hozni minden eleséget és mindent, ami kommoditásokhoz tartozik. [A] Columbia mintegy 22 öl hosszú. 5 öl széles, igen csinos belsõje.

Theátrumok Londonba: 1. King’s Theatre (olasz opera) 2. Drury Lane. 3. Covent Garden. 4. Haymarket Theatre. 5. Adelphi a Strandon. 6. Surrey. 7. Queen’s Theatre. 8. Coburg Theatre. 9. Sadler’s Wells. 10. City Theatre. 11. Roval Pavillon. 12. Garrick Theatre. - Astley (lovag theátrum) - Vauxhall Garden.

JÚLI[US] 8. A Strandon szembetûnt egy szûcsbolton Szarka János magyar név, bémentem a boltba kérdezni, ha nem magyar-e azon bolt birtokosa. A boltba lévõk behívták a gazdát, egy öreg, éltes ember jelent meg, magyarul szólítottam. Megdöbbent az öreg, igenis magyar vagyok, úgymond, akadozó magyarsággal, de már 40 esztendeje, hogy Londonba lakom, sokat megfelejtettem a nyelvbõl, de mégis szeretem hazám. Azután egybehívta az öreg gyermekeit, mutogatott nagy örömmel nekik, hogy én magyar vagyok.

AUG. [!] 9. Herceg Esterházynál. Kap[itány] Bauer. Báró Thierry. - Mayer, az ifjú herceg nevelõje. Magyar érzésû ember. Gróf Széchenyi Hitel-jét fordíttatja a fiúval magyarból deákra és megint vissza.

*

Anglia jövedelme 1828-ban

Expenditures [kiadások]

JÚLI[US] 21. Reggel lejöttünk a London Dockba, hol a hajónk már készülõdésben volt. Gyûltek az utazók [...]

.oOo.