Fejezet

 1 2 |         mérhetetlenségét, melynek magunkat átengedjük, s nem gondolunk
 2 2 | könnyebben semmire nem határozzuk magunkat, mint éppen áldozatra, s
 3 11|     alatta, s nem kompromittáljuk magunkat, és ha éppen pápista szimpátiákkal
 4 14|     szerencsétleneknek is érezzük magunkat. Így vala ez Vilmánál.~Felnyitva
 5 20|    legszebb kertben képzelhetnénk magunkat, ha az ember mívelõ keze
 6 20|          fõbe, ha jól védelmezzük magunkat, mind itt hagyják fogaikat. -
 7 20|         ha utolsóig agyonlövetjük magunkat, Violát mégse foghatjuk
 8 20|           suttogva -, ha megadnók magunkat, talán megbocsátanak?~-
 9 22|        igazság kiszolgáltatásában magunkat ezáltal gátoltatnók. Én,
10 22|      becsületes képére.~Gondoljuk magunkat helyzetébe. Kislaky nyájas,
11 25|            késõbb elhatározhatjuk magunkat.~- Az egyenes út a legjobb -
12 25|       szív szeretetébe helyhezve, magunkat kielégítve nem találtuk,
13 26|        kell érte becserélni, hogy magunkat boldogoknak érezhessük...
14 26|         gyanú agyrém, mellyel kár magunkat kínozni, mennyivel súlyosabb
15 31|       nyíltság által óvhatjuk meg magunkat hazugság ellen - így szólt -,
16 38|      boldogságunkban el ne bízzuk magunkat - s végre nem marad-e kis