Fejezet

 1 3 | szelídebb hangon -, isten látja lelkemet, hogy nem azért teszem.
 2 16|      viszonoztad.~- Isten látja lelkemet, Jónás, ezt nem érdemeltem
 3 17|     életemben nem voltam, egész lelkemet bús elõérzetek töltik el,
 4 22|         ismerem el. Isten látja lelkemet, hogy a rablásban ártatlan
 5 22|         ítéletet.~- Isten látja lelkemet - szóla, szemeit éghez emelve -,
 6 24|          isten áldjon meg, hogy lelkemet az örök szemrehányástól
 7 27|      nekem... pedig isten látja lelkemet, ha a házban az történnék,
 8 34|    utólszor ajkaimhoz szorítám, lelkemet még most is bánat tölti
 9 34|        való társalkodás nyújta, lelkemet kielégíték; de a szív hamar
10 34|         egyszerre megfosztatám, lelkemet leírhatlan szomorúság, ellentállhatlan
11 34|    elkövetésére?!~- Isten látja lelkemet - szólt szemeit az éghez
12 34|   mondhatlan aggodalommal tölté lelkemet. Szemrehányásokat tettem
13 35| segítenék szívesen, isten látja lelkemet, mindent tennék, hogy ez
14 36|          tevé hozzá halkabban - lelkemet egy titok terheli, oly dolog,
15 36|       szobában körültekintett - lelkemet titok terheli, melyet, mielõtt
16 39|         Violára is; isten látja lelkemet, nem én vagyok oka, hogy