Fejezet

 1 5 |   asszony álla elõtte, s gyöngéd asszonyi hangjának fortisszimójával
 2 7 |    mentéje sujtásaival a szegény asszonyi szívet oly erõsen fonta
 3 7 |   birodalmatokban? S most nyájas asszonyi olvasóimhoz fordulok, kik
 4 7 |         követeket küldtek, kevés asszonyi nevekre találunk; nem természetes-e,
 5 9 |          szép és jó a világon az asszonyi nemtõl veszi eredetét; az
 6 9 |  motiváltassék; s csak miután az asszonyi nem minden érdemei elsoroltattak,
 7 15|   csöndessé vált. Maga a gyöngéd asszonyi nem, mely tisztikarok születésénél,
 8 16|           s az asszony - - van-e asszonyi teremtés, ki ily történet
 9 16|       zsidó hazudik! - szólt egy asszonyi hang, melyre Erzsébet ijedve,
10 16| válaszolt Erzsébet sóhajtva - az asszonyi szív oly különös, s a tövisek,
11 22|       Mire való ez a haszontalan asszonyi vinnyogás? - kiálta Nyúzó -
12 22|          statáriális praeses ily asszonyi rimánkodásokon elpityeredik -
13 25|          állítás ellen sokan, az asszonyi szívre megteszik hatásukat -
14 26|         elvesztették - meglehet; asszonyi szív mindig változékony;
15 27|         kik egymás mellett ülve, asszonyi munkával foglalkoztak, bámulva
16 30|       állt meg az ajtó mellett. „Asszonyi gyengeség, semmi más! -
17 39|      törökdomb felé sétálva, egy asszonyi hangtól e régi népdalt hallá