Fejezet

 1 1 |  külseje egy része sorsának. Az arc, mellyel a társaságba lépünk,
 2 1 |         ott inkább tetovírozott arc; egy hazában, mint Törökországban,
 3 1 |   folyójára, sima tükörén vidám arc mosolyg elébe, s a föld
 4 1 |         szikár termete, a redõs arc, melynek mord kifejezését
 5 3 |      terhe hajtott meg. Halvány arc, hegyes orr s áll, bizonytalanul
 6 6 |        eszközök; s hát a nyájas arc színezetérõl mit mondjak?
 7 7 | bálványozásuk tárgyában csak az arc változott, nem is vádoltathatnak
 8 10|       himlõhelyektõl széttépett arc, melyet homlokára lógó vörös
 9 10|     fülébe súgá, hogy ugyanezen arc az, melyet elõbb az ablaknál
10 13|         de van valami az emberi arc kifejezésében mégis, egy
11 13|         maguk után, s az emberi arc miként ne tartaná meg azon
12 13|         állcsontjai s a halvány arc félig eltakarva õszülõ haja
13 17|   legényt találhatnának, és sok arc van a világon, melyhez a
14 22|       háta s a halvány, beteges arc, melynek vonásait himlõhelyek
15 33| valakire függeszté, tûnt fel ez arc, melyre majdnem százados
16 38|     elõtt titkolja; de a sápadt arc, melyet mosolyra kényszerített,