Fejezet

 1 4 |           zokogta Vilma -, én nem tudtam mindezt, nem képzelhettem,
 2 5 |         tüzet nem raksz, mindjárt tudtam, hogy te voltál; isten áldjon
 3 22|        Viola -, csak azt mondtam: tudtam, hogy a rablás történni
 4 22|         lehetek semmi hasznára.~- Tudtam - mondá Viola, s arcain
 5 23|       lennem. Ákos kérésére, mert tudtam, hogy gulyásunk Violának
 6 23|       kezembe.~- Persze, mert nem tudtam, hogy a teins úr a pusztán
 7 23|       zsiványt el nem ítélem, nem tudtam ellentállni; mert Macskaházy
 8 30|           a szakács.~- Bíz én nem tudtam, hogy az ott van - sóhajtott
 9 31| mindenfelõl, sehol menekülés, azt tudtam, ha megfogják, fel fogják
10 31|           ne mondjon semmit, mert tudtam, hogy bármi természetes,
11 32|    késõbben jössz, mint vártalak. Tudtam, hogy valaminek kell lenni,
12 34|          használható tehetségeit. Tudtam általad azt is, hogy apám
13 34|       kiket én neveltem, s kikrõl tudtam, hogy egymást boldogítandják,
14 34|      határozata, melyre, mint jól tudtam, vagyonom befolyás nélkül
15 37|     majdnem érthetetlenül -, amit tudtam, megmondtam, mindent megvallottam;