Fejezet

 1 5 |      álla ott, meglátja, leugrik székérõl, s kezeit öszvecsapva „apám,
 2 12|         mondá a fõispán felkelve székérõl - ha terembe jõ s asszonyokat
 3 14|        történt - szólt fölugorva székérõl -, annak én vagyok oka.~
 4 14| fölsikoltott, Erzsébet fölugrott székérõl, Ákos gyertyával sietett
 5 15|      észrevevé, s mellyel elnöki székérõl látta, hogy mind a két küldöttség
 6 15|          szólt Kislaky felugorva székérõl -, ez nem mehet így, ez
 7 16|          türelmetlenül fölugorva székérõl -, az optimizmus szép, jó
 8 22|        kiáltott Nyúzó, felugorva székérõl - hogy mersz ilyeneket rám
 9 22|  meghökkent, s a báró, felugorva székérõl, Völgyesyhez futott, megrázta
10 22|       nem mérsékelheté, és midõn székérõl felkelt, azon szavakkal
11 22|       kiáltott Zátonyi felugorva székérõl - nem vagyunk-e táblabírák?
12 23|           szóla végre, felugorva székérõl, melyre az elbeszélés alatt
13 23|         szólt a háziúr, felkelve székérõl s fel s alá járva szobájában -
14 27|    Erzsébet, egyszerre felugorva székérõl, az ajtó felé mutatva, szenvedélyesen
15 37|   válaszolt az asszony, fölkelve székérõl, melyen elsõ pillanatban