Fejezet

 1 1 |           uram, semmit sem - tevé sírva hozzá -, csak...~- Jobb
 2 2 |     kereste õt, s ha nem találta, sírva egy szegletbe ült, s éjjel
 3 2 |           oly épen s erõsen látá, sírva szoríták egymást karjaik
 4 5 |         Igaz - felelt a fiú félig sírva -, most nincs itt, de itt
 5 5 |        után, székre veté magát és sírva fakadt.~- Úgy, most mehetsz -
 6 10|          kedvesem - szóla Etelka, sírva fakadt barátnõjét megölelve -,
 7 16|       Rétyek! - viszonzá Erzsébet sírva.~- A Rétyek? Erzsébet asszonyom
 8 16|         Tengelyi. - S apa s leány sírva feküdtek egymás karjaiban.~ ~
 9 17| legszilajabb, ki minden idegentõl sírva elbúvik, szép asszonyhoz
10 18|                                18~Sírva vigad a magyar, így szól
11 22|        midõn a zsiványnak kisfia, sírva, apjának a kötelektõl feltört
12 25|          pamlagára veté magát, és sírva fakadt.~Nem múlt egy fertály
13 30|      öltem meg biz én - válaszolt sírva a kérdezett -, már miért
14 30|    következtetését látta, csaknem sírva mondá: hogy õ szegény özvegy,
15 30|       körülményeirõl. A szakácsné sírva fakadt, de nem tagadhatá,