Fejezet

 1 1 |      tusának egyenlõtlensége, annyi kutya s lovas egy gyáva nyúl után!
 2 1 |            Hallgass, átkozott barna kutya - kiálta a szolgabíró -,
 3 3 |        gyönge csörgés hallatszik, a kutya ugatva a bokrok közé szalad,
 4 8 |            hol közelítésénél minden kutya ugrándozott örömében, s
 5 10|       Etelka türelmetlenül -, nincs kutya a háznál.~- Igen, de talán
 6 17| körülforogva ismét lefeküdt.~- Ez a kutya is egészen nekiszomorodott,
 7 20|           nyugodtan.~- No várj, vén kutya - kiáltott a másik, ki,
 8 20|             alázatos voltam, mint a kutya, megcsókoltam volna a sarut
 9 20|            letérdelt.~- Fõbe ütlek, kutya - kiáltott Rácz -, menj
10 20|             kiáltá Nyúzó -, poltron kutya, fõbe kell ütni mindjárt.~-
11 22|       gondoltam, hogy szegény ember kutya, kit verhet s üldözhet,
12 23|            ki akar ereszteni, annak kutya baja.~- De hogy? miként?
13 30|         senki más, mint te, alávaló kutya, el nem követte - tevé hozzá
14 38|      melyben én meghalok! A veszett kutya, ha betegségét érzi, elfut
15 39|            itt ezzel a pisztollyal, kutya! - kiáltott Ákos, Violának