Fejezet

 1 1 |             új földdel hordattak meg: ilyenkor, a kertész csudálkozására -
 2 6 | szolgálatukkal, de nem jut-e eszünkbe ilyenkor: mennyivel jobb lett volna,
 3 7 |              lábadtak könnyekbe, mert ilyenkor rég elhunyt édesapja jutott
 4 9 |         pirosság élete alkonyán, mint ilyenkor szokott, lejjebb szállva
 5 14|           láttam; ki tehet róla, hogy ilyenkor mindig Jancsim jut eszembe.
 6 17|            miatt szüntelen változott, ilyenkor mindig a huszár által töltetett
 7 17|              malmot s hajókat, melyek ilyenkor az udvaron végigfutó csatornákon
 8 17|              vala, semhogy bosszúsága ilyenkor is egy pillanatnál tovább
 9 18|      Nemegyszer ült le fáradtan, s ha ilyenkor szemeit körüljártatva a
10 20|             felé. Két rendbeli utasok ilyenkor s e téren!... a dolog oly
11 20|             ezt nehányszor észrevevé, ilyenkor egyet suhantva ostorával,
12 20|             sötét kérgökbe vágott. Ha ilyenkor a sz.-vilmosi erdõ mellett
13 22|             szegény Viola, hogy éppen ilyenkor kellett kezeik közé kerülnie! -
14 35|       érintkezésbe a tömeggel, s amit ilyenkor látott, nem buzdítá õt arra,
15 38|             az, melyben eltemettetik. Ilyenkor a magas torony harangja