Fejezet

 1 4 |         mindezt - folytatá szemeit törülve Vilma -, s keservesen sírtunk.
 2 4 |         folytatá a kisfiú, szemeit törülve. - Kevés szalmát, mit az
 3 5 |            viszonzá a fiú, szemeit törülve -, apámnak el kell bújni,
 4 10|          válaszolt Vilma, könnyeit törülve -, de te nem ismered apám
 5 14|            Oh, nem - szólt szemeit törülve magában -, e bajokat Vilmámnak
 6 14|          ki kis bundájával szemeit törülve a szép párnak utána néz,
 7 14|       szólt végre Erzsébet szemeit törülve - sírok örömömben, midõn
 8 16|            szólt Erzsébet, szemeit törülve, keserû kifejezéssel -,
 9 16|            szólt Erzsébet, szemeit törülve.~- Oh, akkor nem voltam
10 22|        szóla most Kislaky, szemeit törülve -, az ítéletet nem szabad
11 24|        öreg kemény kezével szemeit törülve, nem válaszolhatott mást,
12 28|         mondá a szakácsné, szemeit törülve, nem mintha Macskaházy halálát
13 30| visszatérjek - tevé hozzá, szemeit törülve, midõn a fõbíró türelmetlenségét
14 38|         tevé hozzá szemeit kezével törülve - ha fiamra gondolok, megfelejtkezem