Fejezet

 1 5 |         maradj te nyugodtan, s ne szólj senkinek; érted, senkinek,
 2 6 |       jegyzõ házánál, nemde?~- Ne szólj errõl, ha csak rágondolok,
 3 6 |         nem reménylek többé.~- Ne szólj ilyeket, Vilma szeret, te
 4 10|    nyugodni. Mindenesetre neki ne szólj a dologról, amint õt ismerem,
 5 11|         whigek s O’Conell...~- Ne szólj ezekrõl, barátom! Hidd el,
 6 13| tiszteletes háztörésérõl pedig ne szólj, még istenednek se; másképp
 7 13|         megtudhatja, csak most ne szólj, késõbb beszélhetsz, amennyit
 8 14|           vond vissza kezedet, ne szólj velem oly idegenen, nevezz
 9 16|   szemeiben vad tûz lángolt. - Ne szólj hozzám - kiáltott magánkívül -,
10 23|          baja.~- De hogy? miként? szólj!~- Hát csak úgy - mondá
11 31|      zsiványt nem láttam soha!... Szólj te, Erzsébet - mondá nejéhez
12 31|        mondá Tengelyi szárazan. - Szólj nyíltan - tevé hozzá Vilmához
13 34|         viszonyunkról senkinek ne szólj. Hisz veled maradhattam,
14 34|        Vándory szólni akart.~- Ne szólj, ne vigasztalj - mondá emez. -