Fejezet

 1 2 |         nemestársat egyhuzomban kebléhez szorítani s megcsókolni
 2 2 |     vígan elébe lépett, s midõn kebléhez szorítá a nyájas gyermeket,
 3 4 |     Neheztelni - kiálta az öreg kebléhez szorítva gyermekét -, reád
 4 10|        meghajtva magát, leányát kebléhez szorítván, a beszélgetésnek
 5 14|        arcokkal szorítá leányát kebléhez, ki épp akkor a szobába
 6 14| kedvesim - folytatá, Vilmát, ki kebléhez simult, homlokán csókolva -,
 7 14|  tarthatá vissza magát, hogy õt kebléhez ne szorítsa -, teli rózsákkal.~-
 8 14|    érthetõ hangon Vilma. S Ákos kebléhez szorítá a remegõ leányt,
 9 19|        Nyúzó, a száraz ügyvédet kebléhez szorítva s kétszer megcsókolva,
10 22|      adta volna, ha oda mehet s kebléhez szorítva kedvesét, a szívnek
11 24|        szenvedélyével szorított kebléhez.~- Mondom, elég idõtök volt
12 34|         ragyogtak, végsõ erõvel kebléhez szorított, fiának nevezett,
13 34|        lelkedet.~Réty a távozót kebléhez vonta, s midõn hosszú ölelkezés
14 39|       midőn este nejét utolszor kebléhez szorítva lovára ült, nem