Fejezet

 1 1 |        vármegyéhez tartozik, s én azt gondoltam, hogy végre úgyis kisül
 2 16|               világon. Eleinte nem is gondoltam, hogy oly ember, mint õ,
 3 17|                 kissé kegyesebb, mint gondoltam, de végre ez anyjának gondja,
 4 22|              urak? Bolond létemre azt gondoltam magamban, hogy habár paraszt
 5 22|         feleségemnél nekem is; én nem gondoltam, hogy szegény ember kutya,
 6 23|               meg Zátonyi -, mindjárt gondoltam, ez lesz a legjobb.~Vándory
 7 24|          nélkül hagyatott. - Mindjárt gondoltam - szóla magában -, itt valami
 8 26| nagylelkûségére bízni tanácsosnak nem gondoltam; mert mindenesetre célirányosabb,
 9 30|              szólt a fõbíró -, én nem gondoltam volna, hogy ez a zsidó ilyenre
10 30|       szerencsétlen ember vagyok, azt gondoltam, ha ezeknek csak egy részét
11 31|         félreértés lehet.~- Én is azt gondoltam eleinte - mondá Liptákné
12 33|          rossz dolgom van, mint akkor gondoltam, mikor behoztak - válaszolt
13 34|       megmentése csak tõled függ?~Nem gondoltam, hogy azt, mit tõled legszorosabb
14 39|             Szomszédok voltunk, s azt gondoltam, te fogod behunyni szemeimet,