Fejezet

 1 5 |     apjának semmi baja sem lesz, felkelt, s bámulva törülgeté szemeit,
 2 16|         elõtt áll? Végre Violáné felkelt, s halvány arcainak kifejezése
 3 16|        nagyságát. Végre a jegyzõ felkelt, s székre vetve magát, kezeivel
 4 17|           hogy fertelmes. Kálmán felkelt, s miután egy ideig a kertbe
 5 18|      ismert életében.~Az asszony felkelt, hogy tovább menjen, midõn
 6 20|          figyelt, de most szinte felkelt hordójáról.~- Ez a fiú erõnek
 7 20|     tekintetet vetve a kulacsra, felkelt, s feléje indult.~- Nem
 8 22|         alól kivonhatja?~Sóskuty felkelt, s az ügyészt e nemes nyilatkozat
 9 22|  mérsékelheté, és midõn székérõl felkelt, azon szavakkal adta át
10 24| tiszttartó magára véve dunnáját, felkelt s az ajtó felé ment. De
11 25|        Etelka, midõn a pamlagról felkelt s távozni készült -, apám
12 26|   gondolkozás után, midõn szinte felkelt -, úgy fog kiütni; de amint
13 29|       még kétszer ismételtetett, felkelt, s felnyitá ablakát... Ismét
14 33|         elfeledteték feltételét. Felkelt, s a tömlöc azon oldala