Fejezet

 1 3 |         helyet tudok, hol még nem voltunk, talán ott van...~- Dehogy
 2 5 |          sz.-vilmosi erdõ mellett voltunk, s a pandúrok itt a kertek
 3 14|          szerettem, mily boldogok voltunk, s most künn fekszik szegény
 4 16|        van, ez az, mi fáj. Mi nem voltunk kevélyek boldogságunkban,
 5 16|       melynek a szavazásnál tanúi voltunk, Kálmánnal elindult, az
 6 20|           nagy fa-e ez, hol minap voltunk? - szólt a gulyáshoz Peti,
 7 26|   bizonyosan emlékezik; a kertben voltunk...~- Tudom, tudom - szakítá
 8 30|       világosan, mind, akik jelen voltunk, hallottuk. Mikor szakács
 9 31|        csak Vilma kisasszony s én voltunk ébren. Éppen Zsuzsi ágya
10 34|     áldozatodba kerülne. Boldogok voltunk mindketten e viszonyok alatt,
11 35| kívánatainkat sem; s ha mi magunk voltunk igazságtalanok követeléseinkben,
12 38|          István és én jó pajtások voltunk. Most is, mikor öccse feleségét
13 39|         sorsra jutnod? Szomszédok voltunk, s azt gondoltam, te fogod