Fejezet

 1 1 |         emelkedik; s ha ezt vidékünk véghetlen unalmasságával összehasonlítom,
 2 11|          azon nyájas köszöntéseket s véghetlen örömöt, mellyel Bántornyi
 3 14|          részök ábrándjaiban. Lelkét véghetlen boldogság elõérzeté tölté
 4 14|            õt e pillanatban látná, a véghetlen örömet, mely nyájas arcán
 5 20|              a beszélgetés megszûnt, véghetlen csend terüle el az egész
 6 20|          csörgõ ágakat, azután ismét véghetlen csönd s hallgatás mindenfelõl.
 7 22|         készítik az ítéletet: lelkét véghetlen aggodalommal tölték. - Csak
 8 26|              midõn ez védelmére csak véghetlen szerelmét hozva fel, a múltért
 9 31|          voltak meggyõzni, hogy azon véghetlen s határtalan érzés, melyet
10 34|            részesülhetek - lelkemben véghetlen vágy támadott távol hazám
11 36| szerencsétlent megtérítheti, s isten véghetlen kegyelmérõl kezde szólni,
12 38|            iránt, keblében egyszerre véghetlen szeretetet födöz fel. Valamint
13 38|          melytõl szinte elborzadunk, véghetlen nyugalmat - könnyzápor után