Fejezet

 1 1 | ártatlanságom.”~- Ártatlanságod? szörnyûség! - szóla kezeit öszvecsapva
 2 10|          réginél maradt.~- De ez szörnyûség, atyám! - szólt Vilma, ki
 3 22|        összebeszélésrõl szólni - szörnyûség. Denique prokátor.~- Mennyiben
 4 22|    gyilkolás - mondá Völgyesy -, szörnyûség!~- Amice - szólt Zátonyi,
 5 22|        nem akasztatnók fel?~- Ez szörnyûség! - szólt Sóskuty, szemeit
 6 22|     rendszerünket dehonesztálni, szörnyûség!~- Est ad horripilationem! -
 7 22|           Két fertály négyre, az szörnyûség! - sóhajtott Sóskuty.~-
 8 23|    személyes érdekbõl kívánja.~- Szörnyûség! - szóla Kálmán, fel s alá
 9 25|      tulajdon szüléink ellen?... szörnyûség!...~- Ne tegyünk semmit,
10 30|     mélyen meghatva látszának.~- Szörnyûség! - mondá Réty, midõn a fõbírótól
11 30|        elsõ betûi állnak, T. J., szörnyûség!~- Én nem tudom - mondá
12 31|         elmondá a történteket.~- Szörnyûség! - sóhajtott elborzadva
13 38|         Pistámat? hej, öcsém, az szörnyûség!~- Õt s kisebb testvérét -