Fejezet

 1 7 |          s piros arcaival, kinek ajkai mindig mosolyganak, szép
 2 9 |  tehetett mást, mint hajlongani, ajkai nem mondhattak egyebet,
 3 12|   játszik; attól, melyet bölcsek ajkai körül látunk, csak annyiban
 4 16|      beszakasztva, arca véresen, ajkai, melyeket összeszorított,
 5 19|         szomorúságának közepette ajkai ismét mosolyogni kezdének. „
 6 22|  viszonzást! - gondolá tovább, s ajkai néha keserû mosolyra vonultak -
 7 22|        nem vonulnának az emberek ajkai, midõn hallják, hogy tõlem
 8 24|     nevelje, s a fõbíró Völgyesy ajkai körül gúnymosolyt vélt észrevehetni,
 9 24| arcvonásait s a remegést, melyet ajkai körül észrevett s félelemnek
10 25|     Vilmát szeretem - az alispán ajkai mosolygásra vonultak, mit
11 28|         akart, nem vala érthetõ, ajkai mozogtak, de szavak helyett
12 28|      volt?~Az ügyvéd fejét rázá, ajkai mozogtak, de nem vala érthetõ
13 30|         mosoly, melyre a szakács ajkai vonultak, midõn magát alig
14 30|          türelmetlenül Rétyné, s ajkai körül különös reszketés
15 34|         keserû mosolygás játszék ajkai körül -, nincs senki a szobában,
16 37|         idõre mellét emelék, míg ajkai körül s egész testén néha
17 38|   legkeserûbb cseppjét kóstolják ajkai. - Én szerencsétlen - szólt