Fejezet

 1 1 |     illik ugyan; elõttök arcuk a szerencse kapuit megnyitni vagy bezárni
 2 2 |   meggyõzõdhetett, hogy a valódi szerencse nem külsõ állásunk következése,
 3 2 |       szív, melyben egykor annyi szerencse megfért, azóta csak egy
 4 5 |     órája ordítom dalomat. Igazi szerencse, hogy találkoztunk.~- Házamban
 5 8 | elfogadni nem akart, de hogyha e szerencse oly valakinek jut, kit õ
 6 10|    szobában ültek.~Nincs nagyobb szerencse - mint egy öreg asszony,
 7 14|   világon való szeretetet talál, szerencse fia, és a sors kedvezésére
 8 16|         véletlennek nemcsak azon szerencse felett, melyet a külvilág
 9 24|         nem nyílik-e új élet, új szerencse az ennyit üldözöttnek? s
10 34|      úton is, melyen a többség a szerencse külsõ adományai után fárad,
11 38|       nem érezheti magát, s ha a szerencse rá halmozná minden adományait,
12 38|       senki, miként fordul még a szerencse. Hála istennek, feleséged
13 38|          az nem tudja soha, mily szerencse vár reá. Öcsém, én csak