Fejezet

 1 5 |         ne költsd anyádat.~- Édes lelkem, nénikém - szólt a kisfiú
 2 14|            mert elsetétedett? Ej, lelkem kisasszony, akinek ilyen
 3 18|    sietnek úgy, mint kend, Zsuzsi lelkem gondolja, fõképp most restelláció
 4 18|            ne félj semmit, Zsuzsi lelkem, jókor jövünk még, meglásd,
 5 20| nyugtalanságomban magam.~- Zsuzsi lelkem - mondá a cigány, ki már
 6 21|          törülé szemeit. - Zsuzsi lelkem - szólt végre -, menj oda
 7 22|   lelkiismeretén fekszik.~- Hisz, lelkem - válaszolt a férj sóhajtva -,
 8 22|       kegyesebb.~- Ha csak lehet, lelkem, bizonyosan.~- Még egyet -
 9 23|         régen elaludott.~- Trézsi lelkem - szólt végre az öreg nejéhez
10 23|          s én becsületes nevemet, lelkem nyugalmát vesztem általa!~-
11 24|          mint - Nem lesz bíz’ az, lelkem Zsuzsi, éppoly keveset,
12 25|      téged az igaz útra térítsen; lelkem legforróbb kívánata vala,
13 30|          pártfogója volt, és...~- Lelkem - mondá Réty -, ez nem bizonyít