Fejezet

 1 2 |       mellyel föllépett. Konkolyi büszke volt, vagy legalább annak
 2 2 |         nem volt ember, ki ez oly büszke házban annyi tekintéllyel
 3 11|    határai közt nincsen ember, ki büszke nem lenne, ha arra gondol,
 4 15| diadalérzettel tekinte körül, s a büszke jegyzõ megaláztatását talán
 5 17|      Hosszú bajsza, melyre mindig büszke volt, csak most, mióta Ákos
 6 25|          keresheted nemességedet, büszke jegyzõ!... S itt az irományok,
 7 29|           miként nem ártana, ha e büszke cselédeket egyszer jól megvernék,
 8 32|        maradt, hogy az egykor oly büszke s most rabságra jutott falusi
 9 32|          Nézd csak, mily átkozott büszke - mondá a fõbíró a fõügyészhez
10 34| emelkedésére maga elõtt látott, a büszke asszonynak jelen állását
11 34|          észre nem vette volna. A büszke asszony azonban e látszó
12 34|            Nevet, melyre magad is büszke vagy, szép vagyont, polgári
13 35|       bírta el keservét. Erzsébet büszke vala férjére. Igaz, egy